Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-01 / 26.szám

nokot kérjen fel. A küldöttség állott a következő r. bizottsági tagokból: Nógrádi Jenő, Schuller Pál, Kádas Károly, Szóda István, Bártfay Géza, Áldod Viktor. A küldöttség városunk több előkelőségét kereste fel azon czélból, hogy felkérje őket, miszerint a Széchenyi-téri ünnepélyen hazafias szónoklatokat tartsanak, de hiába volt minden buzgalma, Kossut h-beszéd tartására a szónokok közül, kiket a küldöttség felkért, egyetlenegy sem vállalkozott. Igy tehát nem volt más hátra, mint a polgárság és ifjúság gyűlésén megállapított programmnak csak egy részét valósítani: plakátot intézni a közönséghez a Kossuthgyász intenzivebb terjesztése czéljából és részt venni a református templomban tartandó gyászistentiszteleten és erre meghívni a városi, megyei hatóságokat, egyesületeket, köröket és városunk egyéb előkelőségeit. A felhivás, melyet a rendezőbizottság csütörtökön a közönséghez intézett, szószerint a, következő: „P olgártársak! Egy egész ország, az egész művelt világ zokogva borul Kossuth Lajos ravatalára. A magyar haza nagy számüzottje visszanyerte hónát halála után. Kossuth Lajos dicsőült tetemét visszahozzák a magyar hazába. Péntek reggel lesz a történelemben örökké nevezetes időpont, mikor Kossuth Lajos koporsója a magyar haza határába ér. Pénteken délben hozzák a koporsót az ország szivébe: Budapestre. Szomorú útja alatt nemcsak az a vidék borul kesergő gyászba, ahol Kossuth Lajos koporsója elhalad, hanem gyászt ölt magára az egész ország. Esztergom, az ország volt fővárosa, nagy történelmi mult dicső színhelye, riadó lelkesedéssel látta falai közt 1848-ban Kossuth Lajost. 1861-ben pedig örökös bizottsági tagjává választotta őt. Kossuth Lajos Esztergom szivéhez van nőve. Polgártársak! Az általános gyászban mi sem maradhatunk el. Tűzzön minden háztulajdonos, aki csak teheti, házára gyászlobogót e naptól kezdve. Viseljétek a gyász jelvényét karotokon ti polgártársak és öltsetek vezetni; mi lesz a pusztában tévelygő Izraellel, ha elhullnak vezérei; ki fogja kalauzolni a bujdosó népet a szolgálatnak házából oda, a hová oly rég hiában esengünk: az Ígéretnek, a szabadságnak földére ? Mit tegyen hazánk, nemzetünk nagy fiának halála felett, s a gyászos temetéshez készülés e napjaiban? Tépje-e századok óta vérző keblét bánatában, s vele együtt mi is megszaggassuk-e szivünket és felkiáltsunk: „Uram! tarts meg, mert elveszünk!" Nemde inkább, fájdalmunk legyőzésén túl, benned s a jobb jövendőben bizván, hálát kell adnunk szent Felségednek, hogy adtad öt nemzetünknek, ki ama sötét 48-dik év viharaiban bölcs kormányzója, küzdelemben bátoritója volt e sokat szenvedett, lételéért, joga és szabadságáért annyit vérzett magyar nemzetünknek. Tisztelték öt, Uram, kortársai, tiszteltük mi is, kik csak nagy neve által ismerjük; tiszteltük s tisztelni fogjuk mig szivünk dobog azért, a mit érzett, a mit gondolt, a mit tett; tiszteltük azért, a mit beszélt, és .... a mit elhallgatott, mert az a mi hallgatásunk is vala. S mit kellett azért nemzetünknek s ö neki szenvednie akkor, midőn e földön, mely a miénk, még sirni sem volt szabad! ő pedig bujdosni ment. Csüggedt fővel, fájó szívvel, sajgó lélekkel megosztani Megváltónknak sorsát; bujdosni ment, keblében a legfájóbb gyötrelemmel: a reménytelenséggel 1 gyászruhát ti polgártársnők! Hogy Esztergom polgári közönsége tiszteletének, bálványozásának és határtalan szeretetének, mellyel Kossuth Lajos iránt viseltetett, egyébként is kifejezést adhasson, jöjjetek el mindnyájan a gyász-istentiszteletre, mit Kossuth Lajos hazatértének napján, e hó 30-án, pénteken d. e. 9 órakor tartunk a helybeli református egyház templomában. Egyesületek, testületek, intézetek vonuljanak ki saját zászlóik alatt. Az istentisztelet fényét az esztergomi Dalárda fogja gyászdalok előadásával emelni. Az esztergomi hazafias polgárság és ifjúság közgyűlésének megbízásából a rendező bizottság." Pénteken reggel gyönyörű verőfényes idő kedvezett a hazafias ünnepélynek, mely a reform, templomban ment végbe. A kisded, egyszerű templom csakhamar megtelt mély gyászba öltözött nőkkel, és feketeruhás férfiakkal, mindkettő a közönség színejavából. Ott láttuk Esztergom város képviseletében: Dr. Földváry István főügyészt és Kollár Károly főjegyzőt. A megye részéről: A n dr á s s y János főjegyzőt, Bartha Ármin tb. főjegyzőt, Hamar Árpád tb. főjegyzőt, L i p t h a y János megyei főorvost, Mattyasovszky Vilmos megyei főügyészt, I v a n i t s István pénztárnokot, Pongrácz Kázmér ellenőrt, Kádár számvevőt, Meszéna Ferencz tb. főügyészt, M e s z é n a Kálmán ügyészt és másokat, nagyobbrészt fekete diszmagyarban. Az esztergomi izr. hitközség képviseletét dr. Á 1 d o r i Mór alelnök vezérlete alatt és a város képviselőtestületének számos tagját. Az istentiszteletet a «Dal-és zenekedvelők egyesületének » éneke nyitotta meg. Mosonyi « Szentelt Hantok« czimü gyászdalát adta elő B e 11 ov i t s Ferencz vezetése alatt, a megszokott precizitással és mély hazafias meghatottsággal. A templomot utolsó zugig megtöltő közönség pedig csendes áhítattal adta át magát a legnagyobb magyarra való visszaemlékezésnek. Gartsik Nagy Sallay István ev. ref. lelkész lépett most a gyászszal bevont és Kossuth két arczképével díszített magas emelvényre. De az erős lélek ott sem tört meg. Hiszen szenvedtek itthon maradt honfitársai is, de ezek fájdalmait enyhité hazánk virágainak balzsamos levegője, s néma könnyeiket rá hullathatták a vértanúk sírjaira, ő szenvedett egyedül, elhagyatottan; hordozta szivében a hontalanságnak keservét; azt a gyilkoló fájdalmat, mely úgy susogott szüntelen fülébe : „poraid sem fognak hazai földben nyugodni ; hanem elszórva lesznek idegenekéi közt, távol apáid poraitól." És mégis nem saját szenvedése volt oly gyilkoló, hanem az, melyet hazájáért állott ki. El kell-e veszni ennek? ki kell-e hát irtatni a föld színéről ? Nem, örökre nem 1 Hisz a rokonszenves idegen nemzetek is követelik a szent kegyeletet Kossuth Lajos emléke iránt. És hála néked óh magyarok Istene, hogy nemzetünk a századok nagy halottjának csak holtteste felett is lelkesül. Itt van már közöttünk nemzeti Messiásunk élettelen teteme. Óh mennyi erőt érzünk még az erre gondolás által is honfi keblünkre áradni. Harmadnap múlva gyásztemetés. Segélj hatalmas Isten I hogy a midőn e gyászszertartáson majd részt veendünk: nemzetünket dicsőítő legyen a ború, a temetés, hogy igy a nemzetünk atyjának holtteste felett állított sirhalomból annál bizonyosabban kijöjjön az élet a feltámadásra, s lakozzék közöttünk az időknek végéig áldólag, boldogitólag. . . Őrökhatalmú Isteni Fogadd el nemzetünk és mindnyájunk szívbeli mély háBizvást mondhatjuk, hogy ilyen egyházi szónoklatot még alig hallottunk Esztergomban, sem katholikus, sem zsidó, sem protestáns szószékről. A fiatal, egyébként is rokonszenves külsejű pap alakja egészen átszellemült ; hangja a legértékesebb bariton nemes ércze, nagy szónoki erővel előadott minden egyes mondata megtalálja a hallgatók szivének legelrejtettebb zugát, azt, ahol a legnemesebb indulatok legnemesebbje, a szent hazaszeretet lakozik. A szépen kidolgozott ima legkisebb nüansza is teljesen érvényre jutott a gyönyörű szónoki előadásban. Mikor elkezdte beszédét, az egész hallgatóság fölállt, és igy maradt, mig csak Gartsik le nem lépett az emelvényről. Könytől ázott szemekkel, a nők halk zokogásukat kendőjükbe fojtva néztek a lelkész fölmagasztosult alakjára, lestek szavait. A hazafias, kegyeletes, és mély istenfélelemtől, vallásosságtól áthatott beszédet — bár sajnálatunkra lapunk terjedelméhez képest csak kivonatban — mai tárczánkban közöljük. Leírhatatlan volt a hatás, mit az ima a város legdíszesebb, legintelligensebb közönségére gyakorolt. Szeretett volna ott mindenki egymás nyakába borulni és úgy elzokogni a száműzött, hontalan, hazájából kivetett és halálában visszafogadott Kossuth Lajos iránt érzett fájdalmát. • Mikor ismét helyet foglalt a közönség, a dalárda egy megható „Gyászdalt" adott elő. Majd utána a Himnuszt. Es ezi már vele énekelte az egész közönség. Memorandum épiaz Esztergom szab. kir. városi ujonan tendő közkórház ügyében. Erős tudatában vannak ennek a főváros intéző körei, de nekik egyelőre idejüket, pénzüket a régiek javítása veszi igénybe, t. i. a milliókat elnyelő vízvezeték és csatornázás nyélbeütése. Nem marad más hátra, mint elküldeni a jelentkező betegeket, a kik azután vagy vidékre, hazájukba mennek, mert beteg ember a fővárosban meg nem élhet, a hol azután a fővárosban keresett pénzt elköltik vagyis elvonják attól, — vagy megmaradnak Budapesten és ápolás hiányában tönkre mennek, elhalnak, a miIáját azon kegyelmességedért, melylyel nagy hazánkfiát, Kossuthot, földi életében a bölcsesség, hazaszeretet és önfeláldozás nagy kincseivel megáldottad. Kérünk, ne hagyj el minket; árvák vagyunk mi nélküled, mindenfelöl ellenség vesz körül, söt dúl a pártviszály közöttünk, kiknek rokonunk, barátunk nincsen, csak te vagy reménységünk 1 Te, ki elszólítottad mennyi jelesünket s most hazánk legnagyobb fiát, adj nekünk a kidőltek helyébe uj vezéreket, kik az ősök szent nyomdokán járjanak. Áldd meg hazánk fejedelmét s kormányosait, hogy a hazaszeretet bölcseségével, a népek boldogsága iránti jóakarattal kormányozzanak, s kormányzásukkal a nép terheit könnyítsék, könnyeit szárasszák, s a haza dicsőségét és^ szabadságát terjesszék, szilárdítsák. És ha küzdeniök kellene hazánk őrállőinak, ha jönne vihar, mely ki akarná tépni kezűkből a haza jobb jövőjének s fennmaradásának zászlóját: tekintesd őket a most emelendő nemzeti kegyelet síremlékére s adj erőt nekik, hogy ne csüggedjenek, de rendületlen hűséggel mindvégig megálljanak. Mindenható Isten 1 Adj e sokat szenvedett haza népének, összes lakóinak, békességet, jólétet és szabadságot, „jobb jövendőt a multaknál, szebbet a jelennél." Adj szivébe kegyeletet, hogy nagyjait becsülje meg, példájokat, ragyogó és önfeláldozó honszerelmüket kövesse, s vei persze még nagyobb kárt okoznak hozzátartozóiknak, kik bennök fenntartót, kárt az egész országnak, mely bennök munkását, megmenthető tagját vesztette el. A főváros e hiányát okosan számító olyan város, mely Budapesthez közel fekszik, már elégnek tartaná és tartja, hogy az ott elvesző embert és pénzt magához édesgesse, abból hasznot húzzon, vagyis kórházat épít. De a városban magában is elég lakás van arra, hogy elé^ dolgot, beteget adjon kórházának. Ezenkívül vidéke is van, a mely nem bir önmaga kórházat állítani; ez is a városhoz fordul, s ott hagyja pénzét örömest, ha annak olyan intézete van, melyben a beteg gyógyulást, üdülést, kényelmet, az az jó kórházat talál. Gondoljuk át most Esztergom helyzetét Budapesthez elég közel fekszik, tehát nincs akadály arra, hogy egy gyöngélkedő idáig ne jöjjön. Maga elég nagy arra, hogy egy kisebb kórháznak elég beteget adjon. Vidéke pedig határozottan kedvező, meit a közeli szomszéd megyékben csak távol városokban vannak kórházak. Ebből pedig okszerűen csak az következik, hogy itt egy jó kórház mindig elegendő beteggel birva, igy hasznot is hajtana, a mire, s igy a kórházra is szüksége van Esztergomnak. Erre azt lehetne mondani, hogy hiszen számítással van ez megcsinálva, de kérdés, vajon az a 2X2 alapjain nyugszik-e ? Felhozok két példát. Tudjuk, hogy távoli két szomszédunk, Győr és Érsekújvár már építik a százezrekbe kerülő új kórházakat. Hát azt csak nem lehet mondani, hogy a városokban nincsen okos ember a ki haszontalanba ily óriási öszszeget kidobni engedne, ha nem volna belőle a városnak haszna l Pedig viszonyaik a fönnebbieket illetőleg meg sem közelítik a mieinket. Jóval távolabb feküsznek a fővárostól, vidékükön több nagy kórház áll már fenn, mint a miénken, söt ők sem gazdagabbak, mint Esztergom. De hát maradjunk a 2X2-nél, s nézzük át a jelenlegi kórház évkönyveit. Ezekből az tűnik ki, hogy abban évente átlag 500 egyén nyer ápolást, 10.000 ápolási nappal, melyek mindenikét a város által eddig kapott összeggel = 76 krral számítva kijön, hogy a jelenlegi szánandó kórház is évente csupán beteg forgalma utján 7,600 frt nyers bevétellel dicsekszik. téged óh népek, nemzetek Istene, dicsőítsen és magasztaljon örökkön örökké. És most ti, bús fiai s leányai országunk e történelmi emlékű városának, kik ez órában hazafiúi szent kegyelettel készítettétek gyászbaborult kebleteket nemzetünk ama harmadnap leendő nagy gyászszertartásához, jertek, adjatok egy önmagátokat dicsőítő megbízást közülünk azoknak, kik romlatlan hazafiúi lángoló érzelmüktől indíttatva, helyettünk elmennek bús könnyeket sirni a ravatalra. Jertek, hagyjátok meg nekik, hogy méltólag kijelentsék, hogy szivünkig hatott a gyász minket is, kik mindnyájan ott nem lehetünk. Jertek, izenjétek általuk, hogy azért lélekben ott lesz városunk minden tagja, ki most érezni tud, s méltó a magyar nevezetre. Jertek, kérjük fel e tolmácsainkat, fejezzék ki mostani gyásztiszteletünk czélját, vigyék el erről a mi utolsó Istenhozzádunk szavait a nagy bujdosó koporsójához. Mondják el, hogy a hit, remény és szeretetben eggyé vált Esztergom város honfiai s leányai gyászolva is örülnek azért, hogy sokat szenvedett tested ama földben fog nyugodni csendesen, mely előtted oly kedves szent vala, hol atyáid nyugosznak, s melyet szabadnak nem nevezhettél. A mi benned halhatatlan volt, lakozni fog az közöttünk. Isten veled, Isten hozzád e földön örökre I Amen.