Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-06 / 81.szám

rel folytatván, a szomszédozó primási, ugy káptalani, Szenttamás-városi, nemkülönben a megyebeli falusi lakosoknak is követendő például szolgál. Azután kivitelünk képét rajzolja meg a jelentés, a kiviteli czikkeket termelési telepek, czégek és kiviteli piaczok szerint csoportosítva. A hajdan hires győri gabnakereskedelem lépésről lépésre elveszti a tért. Annak a hazafias törekvésnek, hogy fővárosunkat Bécscsel versenyképes nagy emporiummá fejlesszük: martyrja lett Győr ; e hazafias martyromságát még az a tudat is segit nehézzé tenni, hogy amit elvesztett és folyton-folyva veszt, nem Budapest nyeri meg, hanem Bécs. A kerület, a mennyiben a fiiloxera engedi, ma is kitűnő borokat termel. A mi megyénkben a mult év folyamán számos község határában lett a íilloxéra jelenléte hivatalosan megállapítva. Kerületünk egy értékes bortermelő vidékéről, Esztergommegyéből az „Esztergomi borászati egylet" a következő képét adja az elmúlt év borüzletének : „Az 1892-ik üzletévben a bor kelendősége igen megcsökkent. Az olasz borok tömeges behozatala által a magyar ó-borok kereslete csökkent és az ó-borok ára is hanyatlott. Az ó-bor árainak csökkenése kiváltképen az olasz és dalmát borok tömeges behozatalának^ tulajdonitható. A legnagyobb akadály a borüzletnél a mübor-gyártás, miután ennek olcsósága miatt nem lehet természetes borral ellene versenyezni, ez is egyik oka a nyomott boráraknak, másrészt a mübornak silánysága által a fogyasztók nagy részben elszoknak a borfogyasztástól és inkább a sörnek és pálinkának adnak előnyt. kint; de tudod-e m,ég te az A v e Mar i á-t, szép kis misszionáriusom? Azután egyszer vége szakadt mindennek. A tavasznak, a csóknak, a süteménynek, a téritésnek. Édes atyád kifáradt a szántóvető muukában, a fehér udvarházba mogorva, a földeken és embereken uzsoráskodó bérlő került, a vén diófabutorok az Andrássy-ut egyik czifra kőpalotájába költöztek át. Az együttlétnek vége szakadt: akkor még nem tudtam, hogy a barátságnak is . . . Akkor még nem tudtam, hogy a barátságnak is, de hamar meggyőződtem róla. A metamorfózis gyors volt és csodálatos, amilyenről eddig csak a gyermekmesékben olvastam, ahol a legközönségesebb potykának sem okoz gondot egy perez alatt világszép királyfivá változni át. A villósszőrü czicza a kemencze kemény vályogpadkája után az első napon otthonosan érezte magát a sálon bársonyvánkosán. A falusi kis kacsáról egy hónap alatt lekopott az aranyszínű pnha pihe; fehér tollú, büszke, fenséges hattyú-madárrá változtál. A szép hattyúleány, mint a léghajós, hogy magasabbra emelkedjék, mindent elhányt magától. A kék karton ruhákat a Máriás-amoulettet, szent Ágnes legendáját — és régi ismerőseit. A darazsak megérzik az édes, egészséges gyümölcs szagát, a sárgaczipös Lancelot-k és a smokingos Lohengrinek egy pár hét alatt mind körülötted döngicséltek mézes fulánkjukkal. Három év következett. Az első évben meghozattad aMuniteurde la M o d e-ot és immár abból nézted ki a A külföldi piaczokról a magyar fehér és vörös borainkkal teljesen le vagyunk szorítva. Miután az olasz és dalmát borokkal az összes bel- és külföldi piaezokat tömegesen elárasztották, a magyar boroknak sincs kelendőségük, a termelő is sújtva van az olasz borok behozatala és müborgpártás által, mert nagy áldozatokkal és fáradsággal létrehozott szőllejéből a termést — ha a fagy által megkíméltetik — potom áron kell majd eladnia, ha a külföldről olcsó vám mellett behozott borokkal versenyezni, vagyis ha a termelt borát eladni akarja/' Hasonlóképen a müborgyártást halljuk felpanaszolni Pápa vidékéről is. Az állattenyésztés és kereskedés felvirágzását a kamara az állatszámlálástól és a gazdasági egyletek újjászervezésétől reméli. Az iparos osztály, daczára a társadalomban uralkodó ferde-nézeteknek, ma sokkal nagyobb, mint volt, és teherviselési képessége szintén sokkal nagyobb. Az év folyamán számos uj gyár is keletkezett, csupán megyénkben 15. Ma, midőn a Budapest-Esztergomi közvetlen vasúti összeköttetés létesüíése biztosítva van, kiválóan érdemes felemlíteni, hogy az esztergomi szénmedencze mintegy 6.000,000 métermázsa szenet szolgáltathat Budapest iparvállalatainak, ha majd a kész vasút hozzáférhetővé teszi s olcsó, kedvezményes szállítási díjtételek biztosittatnak. Az uj vasút egyszersmind enyhíteni fogja a jelenlegi szénárak túlzott drágasága folytán újra meg újra felmerülő panaszokat is, mert a kiépített vasút további aknamunkákra serkenti majd a vállalkozókat s erre Esztergommegye bőséges talajt nyújt. Ezen vasút kiépítése által a márványfejtésre oly nagyon alkalmas esztergomi hegyek is hatványozott mérvben vétetnének müvelés alá, kivált ha a szállítás kedvezményes díjtételekkel előmozdittatnék s ez által a verseny a külföldi termékekkel felvehető volna. A fémipar tekintélyes. Fürészmüveinknek a számos tűzvész miatt sok munkájuk volt. toiletteket. A másodikban már varrónő dolgozott a Singer-gép mellett, a harmadikban Monaszterly probir-mammzeljei hajlongtak előtted áhítatos megilletődéssel, mint a lüster-kabátos színházi kóristák a fehérszegfüs habitué előtt — Az első évben Török-Bálintra csaltad ki jó mamádat, a másodikban Tátrafüreden volt két, verandás szobátok, az idén Os* tende-ben bámultad a totyogós, vén diplomatákat. Ma már nevetsz a márcziusi hó naiv legendáján ; kis, márványlapos toilett-asztalodra a Golde Cream porczellán tégelye és az Eau de Beauté ezüstkupakos sötétkék üvege került. Nem jársz a plebejus-korzóra; rendes asztalod van a kioszkban, azon a kiválasztottak számára fentartott földnyelven, ahol az asztaloknak legalább méternyi távolságban kell egymástól lenniök. A cs. és k. kamarásodat is ismerem, hiszen ott voltam a nevezetes lóversenyen, ahol lefoglaltad őt magadnak. Neked sasszemed van, neki álmos bagoly szeme, amely csak a sötétben lát. Odadülleszkedtél a fehér vaskorlátra melléje és már a nagyvárosiak raffinalt ügyességével, odavetve jegyezted meg, kis hamis: — Ha jól láttam G a g a győzött. . . A görbeszájú kamarás (megbocsáss csakugyan görbe a szája) peczkesen egyenesedett ki: — Nem, kisasszony; O r i e n t . . . Ha a szilkeresztúri kukoriczaföldek között láttad volna meg ezt az embert, a szájadat pittyeszted el: — Egy majom 1 Most a szemed is belecsillogott abba a gondolatba: — Egy kamarás! Egy parthie! . . . A szövetkezetekről. Ma már csak a vak nem látja, hogy a szegény, kis módú embernek egymagában bajos boldogulni. Mivel ezen igazságot régebben is belátták, és tudták, hogy az egyesült erő sokra képes, törekedtek a kis vagyonkáju embereket egyesíteni. Ezért alapították az úgynevezett szövetkezeteket is, melyeknek az lenne a czéljuk, hogy a vékony pénzű emberekre, földművesekre, kis hivatalnokokra, kis iparosokra, munkásokra nézve a megélhetést könnyebbé tegyék, őket az élet nehéz harczában támogassák. A szövetkezetekről szóló törvény megalkotásánál jó eredménye is lett volna a dolognak, ha a józan magyar észjárást követik, mert nálunk az emberek a magok fejével szoktak okoskodni és gondolkodni; de hát megfordították a dolgot, és egy külföldi kereskedelmi törvénykönyvet majdnem szószerint lefordítottak. Mi már most ennek a következménye ? Az, hogy gyökerében hibás a törvény, mert maga tár kaput a megszámlálhatatlan visszaéléseknek. Mit látunk mindezek folytán ? Azt, hogy alig van vidék, a melyet az utóbbi években a szanaszét járó szö

r vetkezeti ügynökök egyike vagy másika, nagyhangú ígéretekkel be ne kalandozott volna. Hisz majdnem minden vidéki ember, különösen a kevésbbé jó módúak előtt ismeretes az a jelenség, hogy ott terem valamely budapesti országos szövetkezetnek az ügynöke s felszólítja a falu vagy város lakosságát, hogy lépjen vagy álljon be eme, többnyire egy húron pendülő országos szövetkezetek egyikének tagjai közé, a melybe csak 1—2 frt beiratási dijat kell fizetni s akkor Tudom, hogy azóta kamarás ur csak arra jár, amerre mindig exezentrikus kalapod tollai libegnek. Nem sietteted a a dolgot, hiszen már bizonyos vagy benne. De látod gondolataidban a nagy monogrammokat a drága csipke-fehérneműn, a zöld üléses Viktórián és látod a kék harisnyában hajlongó lakájokat a kis Geduly-palota márványfolyosóján és látod a sokágú agancsokat a méltóságos férjed szobájának fegyverposztóján. Hízelegsz a csillagkeresztes, pergamenarczu leendő nagynéninek, akinek solitairjeinél csak a családfája csillogóbb ... Beismerem, hogy a kioszk gömakáczai alatt, a főurak tarka zsivajában, a kamarás ur karjában sem feledkeztél meg egészen rólam. Hivtál minden évben. Az elsőben azt irtad: „Sirok ha nem jösz." A másodikban: „Haragszom, ha nem jösz." Az idén: „Jöjj l Hát én nem megyek, én kis arisztokratám I A czipőm durva, bagaria-bőr, a szakállamat megnövesztettem, a kezemet a nyáron az alföldi nap forrósága feketére égette a buzapetrenczék aljában, a ti filigrán, rococo-szalonotokban megbotlik, szánalmasan ügyetlen a magamfajta vadember. Én mindenütt dicsekedem százszorszép hugocskámmal, miért szégyenkezzék ő miattam ? Hanem megkérlek valamire. Édes anyád meséli, hogy amikor az első karácsonyfát megkaptad, nem örültél a habezukorkáknak, a sok mindenféle játékszernek, a kis viasz-Jánoskának, csak az aranyos dióknak estél neki. A despota ridegségével gügyögted: — Az arany mind az enyém . . . megered rá nézve a bőségnek szaruja, mert hát lesz hitel, olcsó pénz bőven, amennyi csak kell; és általuk drágán eladhatja termését s olcsón vehet mindent: ezukrot, vásznat, bármiféle portékát. A mi jólelkű hiszékeny népünk hisz a rózsás Ígéreteknek, nagyrészt rámegy a lépre, belép a szövetkezetbe, és — sajna — leginkább a megszorult, fühöz-fához kapkodó ember jut hálójukba, a mi által még mélyebben jut az örvénybe és a bajokba. Egy vagy több törzsbetétet jegyez, íizet is reá, s aztán megszorulva, kölcsönt akar kérni. Ámde a szövetkezet, — mely ha portékát ad is, drágát és rosszat ad, kölcsönt pedig csak uzsorakamatra adhat és ad, — a legtöbb esetben megtagadja azt; a mire a meofboszankodó és legftöbb esetben fizetni se tudó tag, a részleteket törzsbetétére többé nem fizeti, mire az alapszabályok értelmében beperlik a hátralékos részletekért s ezek összegén kivül még a busás per- és végrehajtási költségeket is megveszik rajta. Mindezeknek pedig a koronája az, hogy, ha valaki az egész törzsbetétet befizette is, az unos-untalan változtatott alapszabályok és ezer csalafintaság által lehetetlenné teszik reá nézve a kilépést, és a törzsbetétére befizetett összeg visszakapását. Az már nyilvánvaló, hogy a központi szervezettel biró szövetkezetek nagy kezelési költsége, a vidék pénzének a központra való beküldése, továbbá az, hogy a személyi hitelt u vidéki tagok viszonyait nem ismerő központ nyújtja, és hogy a vidék a zóna melletti utazások olcsósága daczára se ellenőrizheti a központot, — oly dolgok, a melyek orvoslást kivannak. Szóval, nagy itt a baj, és száz okos is nehezen húzza ki ezt a bolondul a kútba dobott követ. Az ország kormánya hébe-korba tart is tanácskozásokat ezen ügyben, de mig ott nyélbe ütik a dolgot, sok ember vagyonkája elúszik. Mi tehát most addig is az egyes szövetkezeti tagokra, az egyes vidékekre nézve a teendő ? És amikor Laczi bátyádért jó anyád gyász-ruhába járatott, letépted a szomszédból áttévedt Juhász Juliska nyakáról a piros szalagot . . . Dühösen toporzékolva jelentetted ki: — ő se viseljen olyat, ha nekem nem szabad . . . Arra akarlak kérni, hugocskám, vedd elő azt a kartonpapirra nyomott német mesekönyvet, amelyet Lenczi bácsi hozott egykor Stuttgartból. Tudom, hogy a mamád megőrizte. Lavina a czime,, sokszor nézegettük hosszú téli estéken tarka-barka képeit. Egy kis svájezi falu tragédiáját illusztrálja az. Az első képen fenséges fehérségben csillog a vén gletscher orma, a másikon a hegycsúcs tetején kis, ökölnyi madárka egy búzeszemet ejt ki a csőréből a hómezöre. A piros mag gurul, egyre gurul és folytonosan növekedik. Mire leér a hegy lábához, rettenetes lavinává kövéredik és elpusztítja a virágzó kis falut egészen. A morál is oda van irva szép versekben az. utolsó kép alá. A versikét elfeledtem, de a tartalmukra emlékezem.A mesemondó bácsi azt mondja bennök, hogy az életben is vannak ilyen lavinák, amelyek csekély okból keletkezve, rettenetes pusztítással végződnek. Vedd elő ezt a könyvet, Liza baba és ha végig forgattad fakó, megsárgult lapjait, jusson az eszedbe, hogy voltak már olyan lavinák is, amelyeket a mohón megkívánt aranydió, vagy a mástói megirigyelt piros szallagocska indított meg ... Fornarina szép kezét csókolja Bencze.