Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-02 / 27.szám

HÚSVÉT. Esztergom, ápr. 1. A leghatalmasabb magyar székes­templom harangjai a tavaszi verŐfónyen mértföldekre hallható ékes szóval hir­detik a húsvéti szent ünnepek jelen­tőségét. Ezer éve lesz nemsokára, hogy szent István szülővárosában megünneplik a kereszténység legmagasztosabb ünnepét. És ünneplik ugyanazon buzgőssággal. Csak az ég nem volt mindig olyan kék, mint most. Vészes felhők tornyosodtak azon nagyon sokszor. Igy mikor a ta­tárok lerombolták az ország székesvá­rosát, kincses Esztergomot. Igy akkor is, midőn a török telepedett meg a Tá­rosban s mikor a magyar templomokat mecsetekké változtatták. Soká, nagyon soká bírta török azt a szent helyet, melyen most a főszékesegyház áll. A mikor elvesztette, vége volt magyar­országi uralmának is s a félhold helyé­ben ismét ragyogni kezdett a kettős kereszt. Esztergom feltámadt. Esztergom felszabadulása emlékére ülték meg rákövetkező évben az esz­tergomiak a feltámadás ünnepét ugy is, mint vallásos emberek s ugy is mint hazafiak. Azóta nem lakik szent István városa ősi falai között zsarnok és ellenség, hanem a szeretet és haladás. Esztergom feltámadt romjaiból. Az esztergomiak a tatárjárás ziva­tarai és rombolásai s a török uralom másfél évszázados zsarnoksága után an­nál is inkább hittek, mert meggyőződ­tek a feltámadás csodájáról. Egy uj városra, az egyesült Eszter­gomra s annak tevékenységtől ós te­remtő kedvtől duzzadó munkájára kér­jük le az ég áldását feltámadás ünnepén. Előitühk támad fel a természet, a gyümölcsöt rejtő bimbó kipattan, a lombot igérő rügy kifakad, a tél ko­párságát a kikelet friss fűszőuyeggel hímezi be. Feltámadás ünnepe van templo­mainkban s oda kint a természetben Isten áldásával legyen feltámadás ünnepe az uj Esztergomért, szivünkben és aka­ratunkban is ! Van-e jövője Esztergomnak? Nagyon sokszor eszembe jutnak az édes szülőföld emlékei. Ilyenkor ellen­állhatatlan vágy fog el hazamenni néhány órára, kezet fogni néhány jó emberrel, meghallgatni a világ legszebb szavú harangját, kiosonni egy kissé a szabadba, a hol a régi fák még gyermekkorunkból ismerősek, elhallgatni a Duna ősi regéit, kimenni a temetőbe néhány bedőlt sírt megnézni, azután összeverődni egy kis társaságba s elkárhoztatni mindenkit, a ki útjában van Esztergom fejlődósének Mert ez már az esztergomi ember vérében van, hogy nincsen megelégedve az állapotokkal, hanem ezért mégis elél velők az emberi kor legvégső ha­táráig vadházasságban. Madáriávolatból egészen más a mi jobb sorsra méltó fészkünk, mint közös közelről. Csak azt, élvezi az ember, a mit lát; s nem azt, a mit hall. Mert abban ugyan nem sok gyönyörűség van. Esztergom történetírója, aki pragma­tikával fog dolgozni, a mai Esztergo­mot a keresztül vihet étlen ideák városá­nak fogja bemutatni. Már most hol a hiba ? Azért keresztülvihelellenek-e az esz­mék, mert rosszak ? Vagy egyáltalán nincs keresztülvi­teli erő azokban, akik ügyeink ólén állanak ? A kérdések közül az egyiket el kell dönteni az igazság javára. Első hibánk mindenesetre az érzé­kenység. A sziuigazságot nem bír­ják elviselni idegeink s egész életün­kön keresztül csak azokat tartjuk igazán jó embereinknek, akik becézgetik elő­nyeinket és sohase bántják hibáinkat. Igy fejWdtk ki a hamiskodás kultusza, az őszinteség nyomába álság lép. Szembe magasztalnak, mögöttünk megszólnak az emberek. A kritika el hallgat, a fér­fias bátorság gyáva altatássá válik, a szófacsarók uralkodnak, a svádak ter­rorizálnak. Ilyen talajban tönkre megy a pálma, de dúsan vilit a burján. Alig vau már valami nemsokára el­sülő tervezet Esztergomban, melyén ne azok lelkesülnének első sorban, akik legtöbb hasznukat látják belőle. Ez az önzés azután elriasztja a valóban hivatott erőkel, a tartalmas embereket attól, hogy a közügyekért azokkal együtt csatázzanak, akiknek csak egy jelszavuk van : a haszon­lesés. Ha, pék ós mészáros vagy buda-utcai háziúr volnék^ örülnék a rettenetes ára uj kaszárnyának, Do mint a kultúra embere sajnálom, hogy legkevésbé se lelkesedem érte, sőt Esztergomot házi­ezred híján sokkal szerencsésebb csil­lagzatu városnak tartanám* Milliárdok vannak hegyeinkbe óa völgyeinkbe temetve. Grazot lehetne teremteni Esztergomból. Országos je­lentőségű kath. kultúrát houosiihatnánk meg benne. Szóval fényes jövőt te­remthetnénk, ha a jövő egyáltalán haj­tana valamit ami konyhánkra. Ma tehát n e in a j ö v ő, h a n e M a mindennapi kérdések vá­rosa Esztergom. Az eszme, a koncepció s a lázas tevékenység kor­szaka azonban már nem soká várat magára, mert kitör koporsójából ós eget kór. KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. A Gyórffy-könyvtár. Berec G-yula, Háromszék-vármegye kir. taiifolügyelősógéhez szolgálattételre beosztott polg. isk. igazgató, a ki több tanügyi moiiographiával gyarapította a magyar nevelésügy történeti irodalmát, legújabban Háromszék-vármegye nép­oktatási intézeteinek történetét irta meg. A 30 tömött, ivre terjedő alapos munka világos képét adja a székely vármegye tanügyi állapotának s buzdító például szolga Ihat a többi hazai vármegyék tanügyi Íróinak, hasonló monographiák megírására, a melyekből aztán a magyar népnevelés történetének mauzóleumát építheti majd fel az arra hivatott tör­ténetíró, Az „Esztergom és Tiiiki" tárcája. NAGYPÉNTEKEN. Űl Pilátus bíró széket, Hallgatja a zsidó népet; Kérdi : mivel vádoljátok ? • Népünkön, hitünkön átok — Császárunknak sem barátja, Hirdeti: zsidók királya. Híve te sem lész uradnak, Hogyha ajkad most is hallgat. Feszítsd meg őt, küldd keresztre! És ha el lesz vére vesztve: Nem mondja, hogy Isten fia... El kell veszni, pusztulnia. A sír elnyel minden vétket, És mi dicsőítünk téged.* Pilátus szól: «Jó, úgy leszen. De vérétől mosom kezem. Vére igaz, ti látjátok, Vére szálljon ti reátok !» «Vére ránk és unokánkra, Feszítsd meg, vidd Golgothára!» Dühöng a nép, Jézus látja El van veszve, nincs barátja. Viszi vállán a keresztet Sóhajt: «Atyám te szerezted, E fájdalmat, halált nékem A te neved áldott légyen !> S bár halvány lesz nemes arca, Szive kész a halá[ harcra, Szemeiben égi mosoly, Homlokán szent fenség honol. Válla roskad teher alatt, Abogy Golgothára halad; Nem panaszol szelíd ajka, A megadás látszik rajta. Eszméinek az lett ára, Felvitték a Golgothára. Kalapács üt, hangja tompa, Vére csordul reá nyomba, Volt e vér ontott, nemesebb, Mely földet pirosra festett?... Haldoklik az Isten ember, Vére minden csépje tenger, Elmossa a bűnt a földrül, Mely megnyílik — az ég dördül, Állat indul, ember reszket, Kulcsoljuk át a keresztet, Melynek ma már oly nagy fénye Hitünk drága szent jelvénye. BÓDIZ LÁSZLÓ. fehér Ipoly mint p&edagogus. Profeszor volt mindig a szó legnemesebb értelmében. Alig tette le a tanári képesítőt a buda­pesti egyetemen, máris híre járt, milyen ékes előadásu tanár, mily kiváló egyéniség az a szellemes alak a pannonhalmi kat­hedrán. A bencés tanárjelöltek éveken át sokat tanullak az ő világos, szabatos elő­adásain. Fizikai és kémiai kísérleteit oly élvezet volt nézni, mint a legérdekesebb mutatványt, a mely szemléltetés által a természet örök törvényeit az emberrel megértetheti. Hát az a szép nyelvezet, lelkes előadás, mellyel hallgatóit magával ragadta. Ha a regula megengedte volna, bizonyára megtapsolják tanítványai. De jaj, mikor kihallgatásra került a sor! A tárgy ismeretén kivül a leendő tanároktól főkép értelmes, szabatos előadást követelt. És eb­ben tulszigoru is volt. Iskolán kivül oly kedves, finom modorú volt, hogy nem hitte volna senki, mily szigorú professzor. Kruesz nagy nevű főapát csakbamar fel­ismerte ezen éles eszű, kritikus elmeélű és rendszerető egyéniséget és meghitt em­berévé avatta, ki sok tekintetben a taní­tó rend kormányzatában jobb kezévé nőtte ki magát. Midőn a magyar természetvizsgálók XVII. nagy gyűlésük elnökévé Kruesz lőn, akkor Fehér Ipoly mint az illustris társaság tit­kára szerkesztette az évkönyvet és a 674 lapra terjedő, tartalmas «Győr megye és város leirását». Kivüle cikkeket írtak ebbe Kruesz főapát, Vaszary Kolos és több je­les ember. Professzor korában szakmájához nem lé­vén alkalmas iskolakönyv, megírta «Kisér­leti természettan*-át, a «Vegytan alapvo­nalait* és «A vegytan rövid vázlatát* előbb tanítványai számára, majd ujabb kiadások­ban oly szélesebb körű tanuló ifjúságnak, hogy minden rendű és rangú középisko­lákban kézi könyvül használják. Nem csak katholikus, hanem legtöbb protestáns iskolában is el van terjedve. Egyszer Trefort minister kirándult. Pan­nonhalmára. A gazdagon felszerelt fizikai múzeumban Fehér Ipoly kalauzolta. Kel­lemes előadása, előkelő modora és szakér­telme annyira megnyerte a ministert és tanácsosait, hogy ezek a főapáinak szeren­csét kívántak ily emberéhez. Már ekkor jelentette ki Trefort, hogy e jeles fiatal taaeröt ő számon fogja tartani. Nem lehet tehát csodálni, hogy az alig tiz éves tanárt 1874-ben az esztergomi fö­gymnasiumhoz igazgatónak nevezték ki. Alkotó ereje itt mindjárt sok teendői/ talált magának. Első tekintetre látta, hogy Esztergomban uj gymn. épületre van szűk­ség, uj korszerű berendezéssel. Sasszeme megtalálta azokat az eszközöket is, me­lyekkel sikerült a tudomány-nak megfelelő hajlékot létrehozni. Lutter Nándor akkori főigazgató; korá­nak egyik legkiválóbb paedagogüsa, nem győzte dicsérni a fiatal igazgató tapinta­tos intézkedéseit. Fehér Ipoly rövid idő­alatt annyira emelte az esztezgomi főgym­nasium szellemi niveaux-ját, hogy a fő­igazgató Trefort miniszternek azt tudta jelenteni, hogy a főváros szomszédságában van egy igazgató, kihez fogható az egész kerületben nincs. Trefort a mintaszerűen felszerelt és szer­vezett intézetet egyszer váratlanul meg­lepte és meggyőződvén a jeles tanférfi a bámulatos sikereiről, még ugyanazon év­ben 1881-ben a Ferenc-József-renddel tün­tette ki és két főgymnasium érettségi vizs­gálataihoz hely. főigazgatónak küldte ki, A fiatal bencés tanárok közöl azok, ki­ket először Esztergomba küldtek, már előre .-zepe-tek a szigorú igazgatótól. A kik azonban kiismerték módszerét és meggyő­ződtek arról, hogy Pehér csak az intézet javát, a fiatalság jövőjét tartja szem előtt Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatol Y a. Esztergo m, XV. évfolyam. 2 7. szám. Vasárnap, 1893. Április 2. ~- : - ----- : f • ° Városi és megyei érdekeink közlönye. T [ MEGJELENIK IIETENKTNT KÉTSZER: - T ' HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK I 100 szóig 75 kr, loo­DUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 aoo-ig 1 frt RÓ kr, 300-tdl 300-ig 2 frt 95 kr, ELŐFIZETÉSI ÁR: hova n lap M«1 térni reszel iilt-t« közlemények küldendők. Belj egdíj 3 0 kr. Egész évre 6 frt — kr- _, . - n ~Z 1.1,..- . . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodó szerint legjutányosab­Pél évre - 8 frt - kr. KIAUU-HIVA I AL: bau közöltetnek. Negyed évre ' 1 frt 60 kr. SZK(JHKNYl-TÉli H32, T£ EflV SZám ára 7 kr. hová ' n P hivaia'os és m«gáii hirdttiései, a nyi literije szánt közle- NYJLTTÉR sora 20 kr. |k * |k menyek, előfizetési pénzek és reklamáások iiOézemlfílí ^ 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom