Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-02 / 27.szám

A.becses ínunkánalí egy lapja (225.) annyiban esztergomi vonatkozással is bir, u mennyiben egy eletetlek, tanügyi és irodalmi működésének java és leszebb részét Esztergomban töltött és itt befejezett tanférfiuról s inniuk pályája kezdetéről a legmelegebb elismeréssel emlékezik meg. Sopsi-szt.-Ivány községről egyebek közt, ezt irja a tudós szerző : «1849-ben jött az iskolálioz Gr y ő r f f y I v á n, a később országosan ismert tanügyi iró és humorista. Mint sopsi-szl.-iványi kántor-tanító 'kezdetié meg tanügyi pályáját, ós azt nagy sikerrel tőliőtie bo. Mikor Ő S.*sz.-Iványra jött, az iskolaépületet rozoga állapotban találta és milyen volt az iskola belélete ! Minthogy a hitközség nem tehette, saját pénzén javíttatta ki nz épületet, tanítása pedig már az első évben oly eredményt tüntetett fel, milyent sem itt, sem a kornyéken, iskolában még nem láttak. A taneszközöket nagy részben maga készítette s azzal iskoláját bőségesen felszerelte. Az általa elért eredmények csakhamar híressé tették a szent-iványi iskolát, melyet, annak idejében nemcsak a helybeli más vallású tanulók, de a környékbeliek is sűrűen látogatlak. Három évi működése alatt •valóságos mintaiskolát létesített, melynek jótékony befolyását az egész vidék megérezte. Később országszágszerte elterjedt különböző tankönyveit már itt kezdette irni, sőt, mint az öregek — kik reá ma is hálásan emlékeznek vissza —- beszélik, azokat Szt. Iványbnn kéziratból tanulták. Eredméuydus működésé nok azonban híre ment, mely uiját, egyengette a Károly-fchérvári főt a ni lói állomáshoz. Győrffy eltávozott ugyan Szt.-Iványból, azonban mindig érdeklődéssel visel lel «tt a község kulturális haladása iránt, sőt ez érdeklődés a Győrffy családban meg is gyökeresedett, a minek legközelebb Győiffy Lajos nagy szómba ti (an itóképző-in I ózol i t,a ná r az által adott kifejezési, hogy 1892. évben 200 kötetből álló könyvgyűjteményt ajándékozott ezen iskolának. Az iskolaszék most, fáradozik abban, hogy o gyűjteményt kiegészítse ; hálából pedig Győr f f y-k ö n y t á r u a k nevezte el.» s ennek feláldozza tanártársainak kényelmét; azok ugy megszerették és nagyrabecsülték, hogy most is rajonganak érte. Az esztergomi papnövendékek is, kik alatta tettek érettségit, nagyon megemlegetik. Trefort látogatása utáni évben, már 3 882-ben kinevezte őt a szegedi kerületbe főigazgatónak. ElsÖ dolga volt az annyira elhanyagolt községi gymnasiumok és reáliskolák újjászervezése Szokása szerint nem ajtóstól ment neki a teendőknek, hanem előre tanulmányozta az állapotokat,, körültekintett, tájékoztatta magát s azután intézkedett. Nem akart Csak bnreauerata lenni, ki összeírja hány gyakorlatot írnak, hány pad van az iskolában, milyen peroentnyi a bukás stb. ő az általa vezetett középiskolák összes tankönyveit beszolgáltatta magának, azokat maga is tanulta és soha inspektióra el nem. ment, hogy ő maga meg nem tanulta volna a leckét; akkor aztán ő maga kérdezte a tanulókat és megbírálta a tanácskormány on a tanár előadásának érthető voltát, az iskola fegyelmi viszonyait stb. A tanár mindig láthatta, hogy a középiskola keretébe vágó bármely tárgy tananyagában tökéletesen ottthouos és a filológus éSzre sem vette, hogy a természettudományok mily alapos szakembere áll előtte. A tanárok magánéletét és jellemet is élénk figyelemmel kisérte. Megtiltotta a zuglapok szerkesztését és azokban — az alföldön annyira divatos — goromba személyeskedésekben való részvételt. A tanári tekintélyt mindenek fólé emelni volt egyik főcélja. CSARNOK, PstSfl ékts is kBltészeís.*) Petőfi Sándor a legnagyobb magyar köHő született Kis Kőrösön, Pestvármegyében 1822. december .hó 31 ón. Atyja Petrovies István, anyja Hiúz Márta egy turóevármegyoi föidmivos család sarjadéka, ki «a, zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes táját* 25 éves korában elhagyva, a pestmegyei Maglód községben laniióskodó nagybátyjához került, majd rövid idő múlva Martiny ottani evang. lelkésznél találjuk szolgálniban, moly alkalmazása közben ismerkedett meg a fiaal Petrovies István mészáros legény nyel, mely ismeretségük és kölcsönös vonzalmuk házassággáI végződő 1821 ben Kis-Kőrösro költöztek, a hol a már önálló Petrovies kibérelte a husmérósi jögoí. Ez igényt elén kis magyar városkában támadt a magyar világ egének egyik legragyogóbb csillaga, ki szellemének lángoló fényével az egész művelt világ egét betöltötte. Három évi ittlét után. midőn a kis Sándor még alig nőtt ki a csecsemő korból, Penovicsék Kis-Kunságba, Félegyházára költöztök, hol a jólétitek Örvendő mészáros fia, gyermekkora legboldogabb éveit töllölle volt. E I ős gyökeres magyar városban szerzetté gyermekkori benyomásait, melyek benne az alföldi vidék iránti rokonszenvet is oly nagy mértékben kifejlesztették. PeiŐfi csöndes természetü, magányt kedvelő gyermek volt, amilyennek magát a «G ó 1 y a» ciuiü költeményében is festi. V'ile töltöttem a gyermekesztendőkei. Komoly fiu valék. Mig társaim ii hazatérő tehe'ncsordát Ksl élik ént kergetek, Én udvarunkon a mid kúp oldalánál Húztam meg magamat S n'-mán Szemléltem a szárnyoka,t próbáló Kis góy.-tfiakat. Iskolai tanulmányait Kecskeméten > kezdette, majd a szenti őri néi, gyönki j és pesti evang. gymnasiitmokban, egyi-! deig a piaristák pesti gymiiasiumábaii ! folytatta, midőn apja 1835-ben az aszódi, *) Ismertetjük már lapunkban P'töti legújabb tót j fordítását, és megemlítettük azt, is, hogy a kői temenyek elé ejry esztergomi származású iró: Győrffy , Lajos nagyszombati tanár, lapunk régi munkatársa í irta mea: Petőfi életrajzát. Ezt a rövid, de velős biográfiát adjuk itt természetesen ertdeti, magyar szövegében. Győrffy munkája azért is derék vállalkozás, mivel az első alapos és pánszláv tendenciáktól ment Petőfi-életrajzzal szolgál a több mint kot milliónyi magyarországi tót közönség nagyobb lelki épültéére. A szerb nemzetiségi izgatókat nem törte és minden legcsekélyebb magyar-ellenes irányzatú könyvet, térképet kiküszöbölt. Nem lehet tehát -csodálni, hogy nemsokára kir. tanácsossá nevezték ki A tanulók iskolai és iskolán kivüli magatartásának mondhatni minden mozdulata folytonosan magára vonta az ő figyelmét. S a mint a tanároktól megkívánta az élénk, szabatos előadást; ugy elvárta ugyanezt a növendékektől is. Kötelességmulasztás és jellembeli hiányok miatt elmo/.ditott egy-két igazgatót s áthelyeztetett több tanárt. Ezek dulnakfulnak ellene és lesik az alkalmat, hogy a nagy közönség előtt diskredit'a'ják. Igy jár minden erélyes, erős kezű ember. Fehér Ipolyt legtalálóbban Baross Gábornak nevezhetném az iskolaügy terén. Emlékszem, midőn 1885-ben Vaszary Kolosnak versenytársa volt a pannonhalmi főapátvalasztásnál, a rend tagjai közölt valóságos korteskedést ü/.tek ellene az általa rendbe szedett világi tanárok is. Tudván azt, hogy a tapasztalatok szerzésének leghathatósabb eszköze az utazás, sokat utazott és utazásait mindig a középiskolai ügyeli tanulmányozásával kapcsolta össze. Első útját 1867-ben AustriaBnjororszagban tette, 1872-ben beutazta Rajna-vidékét, Belgiumot,, Poroszország egy részét, S/á-z- és Cseb-országot ; 1875-ben Erdélyt ; 1878-ban a világ kiállítás alkalmával Paris iskolait 3 hétig látogatta ; 188L-beutazta hasonló célból Tirolt ós Svájcot; 1884-ben Berlint, a német biro-j dalom éjszaki részét és Dániát. A közoktatás-ügyi minister megbízása-! ev. algymiiíisiumha iralta be, hol három évig tanult. Első koliői kísérletei; mint ő maga is emliii, aszódi tanuló korára, esnek, s ügyes rigmusaival tanulótársai előtt bámulat tárgya voli. Itt, volt, először szerelmes, s itt akart először s/inészszé lenni. Az 1838 óv igen szomorú esztendő Petőfi s/üleiiH'k életéhen, kiket a sors csapásai, a hitelezés s a 38-iki országos árviz egeszén tönkre lett, s melyei «A j ó öreg korcs :n á r o s» c. költeményében oly meghatóan ir le a köliő. A nyomasztó viszonyok dacára ez év őszén a selinoci lyceumba küldte apja, tanulmányainak folytatása végeit. A lyceumi ifjúság Onképző-köre és annak könyvtára alkalmat, szolgáltatott, Petőfinek arra, hogy Vörösmarty, majd Csokonai ós Gvadányi népies nemzeti költők zamatos magyarságú verseivel megismerkedhessek. E körben adta elő saját költeményeit is, ahol 1838. nov. 7-én lépett fel először «A h ű t elenhez* cimü ódájával. Félévi tanulás után, régi dániona : a színészei iránti rajongása, tanárainak, majd apjának haragját zúdították ellene, mire a dacos és függetlenségre vágyó 16 éves ifjú, félbeszakítva tanulását, Posi re ment, hol a nemzeti színháznál iiii.nl Statiszta, kapott alkalmazást, mely szánalmas helyzetében is megelégedet I, a fényes színpadi dicsőség jövője töltvén el ábrándos lelkét, E csaknem szolgai helyzetéből egy rokona szabaditól ta ki, magához vivén ői Vasmegyébe, hol néhány hónapi tartózkodását Horatius olvasgaiásával és köliemények irogatásával töltötte ei. De közte és a rokonok közt félreértés folytán támadt összeütközés következtében ezeket dacosan elhagyva, Sopronba ment, ahol 1839. szepi. 6-án beállt katonának a Golluer-ezredbo (ma 48. gyalogezred). Mi vitte rá, hogy szabadság szerelő lelkéhez oly kevósbbé illő osztrák katonai s/olgálatba álljon, ha csak nem a rokonai elleni dalolás és az apai szigorlói való félelem. Kél évet töltött, a katonaságnál. Féleszlend''ig Sopronban állomásozoi I, bol a lyceumboli diakokkal társalgott szabadidejében, a kiklől könyvekei kölcsönzött ki, velük irodalmi eszmecserét folytatott s verselgetell, sőt mint önálló a faköpenyeget is tele irkálta verseivel. A következő év tavaszán Horvátországba vonult az ezred hadgyakorlataira. A vézna, • testalkatú fiatal ból 1885-ben a bajor közoktatás tanulmányozása végett beutazta Bajorországot, mely tapasztalatát «A bajor' középiskolák szervezete s eljárása* cini alatt, kimerítő paedagogiai munkában ismertette. Ebben kiterjeszkedik a bajor középiskolák fejlődésére, tantervére, rendtartására, a tanítás részleteire (könyvek, órarend, módszer), az iskolai fegyelemre, a tanárképzés- és képesítésre, a tanárok szolgálati viszonyaira, iskolai épületekre és nevelő-intézetekre. Mindenre kiterjedt itt is az ő élénk megfigyelő tehetsége. Svédországot és Korvégiát szintén közoktatási célokból 1887-ben járta be. Szerbiában és Bulgáriában ismét a közoktatásügyi kormány megbízásából 1889. évben tanul Hiányozta a középiskolák ügyét. Itt szerzett tapasztalatait «Szerbia középiskolai* cinién közölte. Ezen jó hajlandóságú méltatásáért a sz. Száva-rend középkeresztjével tüntette ki a szerb kormány. Utolsó közoktatásügyi tanulmányútját Lengyelország és déli Oroszország iskoláiban tette meg. A középiskolai rendtartás és törvény életbe léptetése nagy súlyt fektet a célszerűen felszerelt iskolaépületre. Fehér Ipoly ebből kiindulva közreműködött, hogy Szegeden, Zomborban, Pancsovári uj fögymnasiuni, Nagy-Kikinétán uj nagy-gymnasium, Uj-Verbászon és Zentán uj algymnasiumi épület, létesüljön. A közoktatásügyi ministeriumban mint kiváló középiskolai szakember mindig nagy tekintélynek örvendett. A legfontosabb enquetekbeu. mindig részt vett higgadt és meggyőző hozzászólásaival. Tagja volt a Valónál áronban a kiállotl, ufi fáradalmak kórházba menni kényszerítőitek, hol a nemes gondolkodású dr. Rőmev ezredorvos nem csak könyveket szerzett neki olvasás végett, ha nem felismervén benne a költői tehetséget, a durva zsarnokság körmei közül megszabadított a. A fiatal obsitos gyalogszerrel, lelkében a legszebb reményekkel telve érkezett Pápára, honnét rövid tartózkodás uián Duna vecsére ment, ott lakó szüleibez. A megbékült apa ezúttal is, mint selineci futása után, a mészáros mesterségre akarta, fogni a fiát, melyet oly humorosan irt le egyik költeményében : Mindig biztattál jó apám, Kövessem mer-tei sédedet, Mondtad, hogy més'áros legyek; Fiad azonban iró lett. Te a taglóval ökröt ütsz, Tollam mai én emb"rt ütök . , . Egyé* iránt ez e^yre megy, Különböző csak a nevök. Két hónapig tartózkodott szüleinél, mely után újra kezébe vévén a vándorbotot, megint, színész lett, Rónai név 5ila.it egy vidéki vándor truppal csavarogott, nyomorogott, néhány hónapon át a Dunántúl városaiban, mikor szétzüllvén a társulat, őt ismét Pápán találjuk, hol a ooIlegitim rendes növendéke tolt. Itt kötött szoros barátságot a kóWíbb nagynevű regényíró Jókai Mór és Orlai Soma festővel, itt, olvasgatta Scliiller, Heine és Lenau kedvenc nemei költőinek műveit, kiklől sikerült fordításokat, is olvasott fel az Önképző körben, saját, eredeti költeményei mellett. Ez időben jelent meg a Bajza ál al szerkoszleit «At.henaeiim»-bau 1842-ben «A b o r o z d» cimü költeménye Petrovies Sándor név alatt, mely első nyilvános fellépése volt. Az 1841 —42 iki iskolai évet befejezvén, megláiogatta Debrecent, hol felkereste Csokonai sírját, majd bejárta, gyalog a hortobágyi pusztát, a mely ni kálómmal szerzett benyomásainak ha'ása alatt irta «H o r t o b á g y i korcs in á, r o s n é» cimü költeményét, népies verseinek egyik legremekebbikél. 1842. év végén Petőfi megint a színpadra lépett Borostyán név alatt, alárendelt igénytelen szerepeket töltve bo kevés sikerről, minthogy a színészi pályára kellő hivatottságnak teljesen Injával volt, a lelkesedésen kivül. Ez 'időben ismerkedett meg személyesen göiöji nyelvtanítás tárgyában 1890-ben tartott tanácskozásnak is.nielyen természettudós I étére a görög ny elvtanitás mellett szólalt fel. A közoktatási tanács reformját külön értekezésben dolgozta ki és élénken hozzászólt az erre vonatkozó tanácskozásokban. A pannonhalmi bencések nagykápfcalauaiban, ezen kiváló tanító rend tanügyi bizottságait mint választott elnök mintaszerűen vezette. Egy főigazgató társatol hallottam, hogy a főigazgatók g\ülésein ugy hallgatták társai az ő talpraesett felszólalásait, mint egy orákulumot és mindegyikük elsőnek tartotta őt a testületben. Ha jeles rendje meg nem választja főapátjának, Lufcter halála jután ö volt kiszemelve az ország első kerületének föi<_» azgatoj á vá. Papi jellegéről szándékosan hallgattam, mert ki akartam emelni tanférfiui jellemét, mely az ő személyében annyira kidomboirodott, bogy volna bár protestáns vagy zsidó, jobb választást nem tehetett volna a kormány, mind hogy oly sok tapasztalatú férfiút tett a közoktatási tanács elnökévé. R. -—><o@o<—. NŐKRŐL A NŐKNEK. Egy szerelmes filozóf feljegyzéseiből: — A boldog szerelem álom s igy a beldogsng a szerelemben e-ak annyiból áll, hogy e_;y pillanattal elő.'b magunk ébredjünk fel, mielőtt más felébresztene. Gizus enni való bakfis, a ki egy házi mulatság után, meiy'ien két esiuos táncosa volt, nagy naivitással iiry sóhaj' fet : — Ah, istenem, mórt nincs két szivem, hogy mindegyiknek adhatnék egyet ? !