Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-03 / 93.szám

Két szabályrendelet. Esztergom, nov. 2. (Dr. P. Gy.) Két szabályrende­let tervezete fekszik előttünk. Az egyik a város köztisztaságának, a másik a korcsmák, vendéglők, ká­véházak stb. zárórájának megrend­szabályozását czélozza. Sok jó és üd­vös intézkedés van az egyikben, a másikban, de a legjobb a kettőben az, hogy azok egyáltalában lesznek, hogy rendelkezéseik törvényerőre fog­nak emeltetni. Hogy mikor ? erre fáj­dalom, — nem az égető szükség szava, hanem közügyeink és érde­keink elintézésének megszokott csiga­lassúsága tudna csak válaszolni. Főkapitányunk hogy a székfog­lalója alkalmával tett Ígéreteit bevált­sa, még ez év január havában el­készítette a sz. kir. város köztiszta­sági, a korcsmák, vendéglők stb. zárórájára, majd ezzel kapcsolatosan, az idegen utasok bejelentésére vo­natkozó szabályrendeletek tervezetét. Mindegyik tervezet külön-külön két irott oldalra terjed. Habár a szöveg terjedelme, a tartalom tömörségének nem csalhatatlan mérője, mindamel­Az Esztergom és Vidéke tárczája. Éji látogatás. (Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárczája.) Szegény, .szegény fiu tel Vártam, napokon keresztül vártam, a mig eljön az óra, mikor szivem szerint egészen a te emlékednek élhetek. Im, végre éji csönd van körülem, szelid, nyu­godalmas, a minőt te mindig szerettél, beszéljünk hát még egyszer utoljára egy­mással, édes kis papom. Csak látom hosszú, vézna alakod, elmélyedő, komoly arczod s meleg fény­től megcsillanó szemed. A két szemed, azokat a mély értelmet és sötét melan­cho'iát tükröző szemeket, a mik azért vannak, hogy beszéljenek kifejezőbben az ajaknál. És azok beszélnek. Beszéltek tán olyanról is, a miről az ajaknak tilos, a mi bár jó, szép, nemes és emberi, de a konvenczió törvényeinél fogva a külső helyzettel meg nem férő. Ne félj, nem fogom hát kutatni keb­led mélyének elzárt titkait, maradjanak azok a tieid örökre. De hiába is tenném, hiszen már téged is letarolt közülünk a végzet csapása, ifjúi életed feselő virá­gában ért az enyészet fagyos lehellete. Hiszen csak jelenség vagy te már, a multak viszfényében megjelenő vizió, a ki ellátogat hozzám a csöndes éjszaká­nak e nesztelen órájában. Jösz hát, édes kis papom, majd regélek én neked. Regéigetek a régiek­ről — tudod, oly kedvesek azok nekünk ; — arról az időről, mikor innen is, on­lett jelen esetben, tekintetbe véve a szabályrendeletek tárgyának fontos­ságát, a tervezetek meghozatalánál a recipiálás elvét követni helyesebb­nek láttuk volna, mert habár sok jó és üdvös intézkedés van a terveze­tekben, s meg leszünk elégedve, ha mindazon intézkedések be fop-nak tar­tatni, mindamellett sok van, mit a tervezetben nem találunk. A január havában készült ter­vezetet a tanács összes tagjainak még február hó első napjaiban tanulmá­nyozás végett kiosztotta. Az összesen 4 oldalra terjedő tervezetet a tanács tagjai még máig, 9 hó elteltével is tanulmányozzák. Hogy meddig lesznek a tervezetek a tanulmányozás tárgyai, s hogy miért tanulmányozzák oly soká, erre az édes tétlenség kör­mönfontsága azt válaszolhatná, hogy azért, mert a tervezetben sok nincs benne, minek benn lenni kellene. Mi ki azon példabeszédnek vagyunk hívei, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy kétes reménybeli túzok, sokkal szivesebben látnánk azt, ha főkapitányunk elkészített tervezete elfogadtatnék, s törvényerőre emel­tetnék, mert abbelyi kételyünknek nan is együvé sodort bennünket a vélet­lenség ama virágos kertbe, a melyben annyi volt a rózsa és nem kevés a tövis. Már akkor kényszerültünk ismerni, mi különösen van berendezve ez a mi földi létünk. Némelyikünk ki nem fogyott a jóból, a másik a tűrhető nélkül is szűköl­ködött; az egyiknek bokor számra nyilt az üde harmatos rózsa, a másiknak csak a sebző tövisek jutottak. S mégis, mégis ugy-e, alighanem, az volt valamennyiünk életének a legszebb, legboldogabb szaka? S ha gond, keserűség már akkor is éré némelyikünket, az sem maradt minden ha­szon nélkül. Megedződött tőle jó eleve az ifjú zsenge lélek s megtanult daczolni a sokszor igazságtalan sorssal. És hidd el nekem, ez is ér valamit idekünn az élet viharzó tengerén. De im mondom, igazságtalan a sors. Az ember még ifjú, alig hogy serdülő, alig hogy erőhöz jutó, s már is vija, kegyetlen kemény munkával vija azt a százszoros sánczot, melyen túl a boldo­gulás útját véli elérhetni. S a hogy töri, marja magát, észre sem veszi, mint ássa meg a maga sirját. Bizony útközben sok­szor elkopik, megrokkan az a mulandó test, s mire a czélhoz ér, nagyon vágyik már vissza a föld porába, melyből ala­kult s a mely nyugodalmat ad mindennek, véget vi t mindennek. Szegény, szegény fiú te 1 Hát érde­mes volt ezért küzdeni ?1 Pedig mennyi reménységet helyez­tünk beléd, mennyi várakozást kötöttem én hozzád I . . . Meditáló, kontemplativ szellemed, szerény, világi hivságokról lemondó ter­mészeted, erőteljes tehetséged, s szilárd akaratod, előre kijelölék a pályát, melyet adunk kifejezést, hogy az absolut jó találásának reményében búvárkodó kutatás messze menő munkája a köz­ügyre meddő lesz, s inkább a fele­dés fátyolát fogja szőni, mint a czélt bármikép is megoldani. A nyilvános ismertetés tárgyává téve a rendeleteket, azokról általá­nosságban csak mint hasznos és szük­séges intézkedésekről szólhatunk. Az első rendelet a város köz-: tisztaságáról szól. Indirekté és kap­csolatosan közegészségügyi rendelke­zéseket és óvintézkedéseket is tartal­maz e tervezet, melynek életbelépte­tése ha valaha, ugy most égető szükség, midőn napirenden vannak a ragályos betegségek, melyekkel szem­ben a praeventiv intézkedések soha sem jöhetnek elég korán. A küszöbön álló téli évad be­köszöntével csak általános helyeslés­sel fogadhatjuk a tervezet ama sza­kaszát, mely a polgárok testi épsé­gének, életének veszélyeztetésével járó kalamitásoknak szándékozik elejét venni azáltal, hogy a járdákról a hónak eltakarítására, és azoknak napontai felhintésére kötelezi a ház­tulajdonosokat. magadríak választottál. S téged valóban lelkesített a hivatás, mert nem valál ama szemforgatók közül, a kik csupán anyagi czélok után sóvárogva, megfertőztetik a magasztos eszmét. De hát hiába volt minden. Mikor már talán a küszöbén voltál egy szép s áldásos jövőnek, akkor győzedelmeske­dett feletted régi ellenséged. Egy rette­netes betegség az, mely már kora ifjú­ságában lopakodik be az ember keblébe s ott titokban, alattomosan végzi azt a lassú, de biztosan ölő munkát. Hasztalan találnak fel ellene csodaszereket, hasz­talan lármázzák tele a világot csalhatlan remediumokkal, a nagyképű tudós szere éppen annyit ér, mint a kuruzsló herba­teája. Védekezik ellene a szervezet, a mig teheti, a mig el nem fárad, egyszer azu­tán összeomlik. Ah mi irtózatos ez l Az arcz elsápad, a szemfény megtörik, a fénysugár kialszik, mint a hogyan kial­szik, ki kell aludni minden fényességnek e földi tájakon egykoron örökre. Ennyi az egész s mégis mi tragikus. Az ember volt s nincs többé. Valami dom­borodik még egy ideig künn a mezőn, azt benövi fü, fa, virág, később az időt­len időkön keresztül elmúlik az is nyom­talanul. Mi hát akkor az élet, ha csak ennyi hatással van a mindenségre? Mintha hallanám, mintha azt súgná nekem valami, tán a szellemed: álom az. Az egyik hosszabbra nyúlik, a másik rövidebbre, az egyik keserű, a másik édes, de mulandó, szétfoszló; boldog az, ki szépet álmodik. (Sz— Ő.) Tudjuk a múltból, hogy a kapi­tányi hivatal erre — külömbeni megbírságolás terhe alatt — köte­lezte a háztulajdonosokat és bérlőket, de a mely nyilvános figyelmeztetés legtöbb esetben meddő maradt, nyil­ván azon okból, mert az ilyféle mu­lasztás ez idő szerént nálunk még törvényerővel biró s igy végrehajt­ható szabályrendeletben büntetendőd cselekménynek minősítve nincs. Ugy közegészségügyi, mint köz­tisztasági, majd közerkölcsiségi szem­pontból nem kevésbbé fontos a ter-*s vezet hatodik szakasza, mely az ut-^. czák és terek bemocskolását tiltja. Nem egyszer voltunk, sőt még most is vagyunk megbotránkoztató jelene­teknek tanúi, melyeknek megszünte­tésére a tervezet mihamarabbi élet­beléptetését és szigorú végrehajtását a közerkölcsiség nevében kell sür­getnünk. Fontos része a tervezetnek az, mely előírja, hogy utczáinkon és tereinken át a vágóhidra csakis kö­télen vezetve szabad a szarvasmar­hákat vezetni. Alig néhány hete an­nak, hogy egy valóságos toledói jelenetben gyönyörködhettünk, egy Egy fiatal asszony naplójából. Magam sem tudom, hogyan történt. Csak arra emlékszem, hogy a zárvizsgai ünnepélyen dolgozatomat nyilvánosan felolvasták és ezután körülfogtak^ és agyongratuláltak irói tehetségemhez. Édes anyám könnyezett a boldogságtól, az egész família büszkén tekintett reám, a család dicsőségére: az Írónőre. S azyta megmaradt e rettenetes ne­vem. Eleinte tetszett, hízelgett hiúságom­nak, de csakhamar megadtam az árát. Nem állapodhattam meg annál a neveze­tes vizsgái históriánál és egy szép napon leeresztettem a függönyt, megmondtam, hogy semmi élő lénynek nem létezem és leültem — irni. Jó ég l Csak most láttam, hogy mi­lyen nehéz dolog is az. Egyetlen szó, egyetlen gondolat sem jutott eszembe. Mereven, lomhán magam elé nézve ültem az íróasztalnál. Este, mikor csüggedten, idegesen és nyugalomra vágyva kijöttem szobámból, szinte félve surrant el mellet­tem a ház népe és bámuló tisztelettel hódolt az — írónőnek. Ettől a naptól kezdődött martirsá­gom. Elgyötörtem magamat, éjjel-nappal gondolkozva, ábrándozva valami thémá­ról és nem találtam. Az ismerőseim pe­dig dédelgettek, mindenki hízelgett, csó­kolt, mintha csak megbolondult volna az egész város. Egyszer feltettem magamban, hogy bevallók mindent. Nem tudtam megtenni. Hátha megvetnek és kinevetnek azontúl! Nem, ezerszer nem, fejembe szált a ká­bító méreg. Hiába, nem válunk meg könnyen a parnasszustól. Inkább gyötör­tem magamat és faragtam rémséges his­ESZTERGOM és VIDÉKI r ____„_____^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^—————^—^^ i Megjelenik hetenként háromszor: \ • \ Hirdetések: j szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, j Hivatalos hirdetés 1 szótói 100szóig75kr., 100-tói | 1 1 . . ,, , .„ , .. , , . , . . , f 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. í t t, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos ^ • ' b * | Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és f BéiyegdJjJíO kr. | í Egész évre 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: \ - . • , . ^ , ÍU A* • . i ÍÍ - . i £ Magánhirdetések megállapodás szerint. i £ r el évre ....... — n / ^ ? t Negyed évre 2 „ — „ I Duna-utcza 52. szám (Tóth-házV % I ? Egyes szám ára — „ 8 „ g \ Nyilttér sora 20 kr. | L^~~^~^~^~^^~~^~^~>~~^~~<~~~^^ güpr 32. telefonszám. *Wm ^r"""^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom