Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-29 / 91.szám

Az államra, egyházakra, községekre hárul a feladat, ily alapokat teremteni s kisdedóvó intézeteket létesíteni. Tenniök kell ezt áldozatok árán is, mert a kisdedóvóba fektetett költség valósággal az az elvetett mag, mely százszorosan térül vissza. J. L. Az egységes ipartestület megalakítása utáni teendők. i. Folyó évi május hó 14-én alakultmegvégleg Esztergomban négy város területét lakó és képesítéshez kötött iparággal foglalkozó iparosok ipartestülete, s ezzel a hosszú időkön át tartó versengést, a folytonos czivakodást-, melyek a négy város iparosait négy ellenséges táborra osztották, az egymás iránti tisztelet és barátság váltotta fel. Az ipartestület megalakítása ótai együtt működés már is meggyőzte a szomszéd testvér-városi iparosokat arról, hogy a jelen és a jövő iparosai csakis ugy lesznek képesek ugy a szellemi mint az anyagi téren előbbre menni, ha érdekeiket közöseknek ismerve fel, a czéi elérésére egyesitik erőiket. Ámde az egyesülés folytán sok oly megoldatlan kérdés áll fenn, melyeknek éppen azon okból, mert az iparosok érdekeire károsan hat, mielőbb meg kell oldatniok, mielőbb meg kell szünniök, a mennyiben ezek fenállása mellett az egyesülésnek alig van értelme. Meg kell szüntetni mindazon sérelmeket, a melyek már a régmúltban is, annyi visszásságnak annyi károsodásnak voltak szülő okai. Köztudomású tény, hogy kisiparosainak nagyrésze iparkészitményét a vármegye területén, de meg az azon túl lévő városok és községek országos vásáraira viszi elárusítani, az is köztudomású dolog, hogy az országos vásárokra összesereglett iparosok közt a hely kérdése mennyi czivakodásra és verekedésre ad alkalmat. Nem volna tehát helytelen dolog, ha a törvényhatóság által megalakított ipartanács, mely ugy is ritkán ad magáról életjelt, — a vármesem, álmos bárgyú képpel nézem az előttem állót I — Uram kilencz óra óta itt alszik, a termet már bezárjuk, mit beszél ön aranyokról, tán még most is álmodik ? Végre észre tértem. Hála a jó égnek, tehát nem raboltam, csak álom volt, rossz álom az egész. Keblem megkönnyebbült, az elvesztett gazdagság varázsa füstként oszlott előttem el s szinte jó kedvvel léptem ki a szabadba, megszabadulva végkép az álom rossz lidércznyomásaitól. Szép öszi reggel volt, a friss szél felém hozta a még jó távol álló kaszárnyából hangzó trombita ébresztő hangját, gyorsan indultam hát, mert századommal még a korai reggeli órákban masíroztunk Olaszországba. Hosszú, fárasztó volt utunk, egyszer egy szőke, kedves arczu koldus fiu került utunkba, felém nyújtott kalapjába egy aranyat vetettem. Társaim csodálkozva néztek reám, kiváncsi arczukon mindegyikénél ott állt a kérdés, de én gyorsan a század élére lovagoltam, hogy kérdésüket kikerülhessem, mert megvallom, valahányszor egy ily alakkai találkozom, újra s újra eszembe jut álmom s szégyenitöen ott áll előttem az elrablott csillogó, csengő arany. gye területére vonatkozólag a vásárügyet a törvényhatósági bizottság utján rendezés alá venné és pedig olykép, hogy minden községben, hol országos vásár tartatik, a hely kérdése szabályrendeletileg állapíttatnék meg és igy az uj városok nem volnának kitéve a községi birák kénye kedvének. Régi panaszuk továbbá a tanult iparosoknak az, hogy a kontárkodók kiveszik kezükből a mindennapi falatot. Azt állítjuk ugyanis, hogy vannak és pedig nagyon sokan iparossegédek, kik a tanuló padot még jó el sem hagyták, már is községükben minden iparhatósági engedély nélkül ipart űznek, de sőt olyanok is nyernek iparengedélyt, kik a törvény által előirt minősítéssel nem bírnak. Egy ministeri rendelet meghagyja ugyan, hogy mindazok okmányai, kik az I. fokú iparhatóságtól iparengedélyt nyernek hat hónapon keresztül nyilvántartandók s az ipartestület által betekinthetők, ámde ki fog elmenni akár a helybeli, akár a muzslai iparhatósághoz azért az okmányok betekintéséért. Esztergom vármegye első tisztviselője, mindenkor meleg rokonszenvet és gyámolitást tanúsított az iparosok érdekei iránt, s bizonyosak vagyunk benne, hogy ha az ipartestület s annak elöljárósága ebbeli fentebb említett sérelmet személye elé vinné, bizonyára a törvény keretén belül, t lálna módot és alkalmat arra, hogy a vármegye területén a kontárkodók légiója beszüntesse káros működését, és pedig annál is inkább, mert az ilyenek nemcsak a mult mestereket károsítják, ha nem károsítják a vevőket is, a mennyiben értelmetlenségüknél fogva rossz munkát adnak a vevők kezébe. Nagy hátrányával és kárával jár Esztergom négy város iparosának a négy város közigazgatási különállása. A törvény azon intézkedése, mely szerint, ha az iparos állandó lakását és üzletét más iparhatósági kerületbe teszi át, mindazt tartozik teljesíteni, a mit a törvény új iparüzlet megindításánál követel — nagymérvű terhet ró Esztergom négy város iparosaira. Sardon mint rendező. Sardou, a kiváló francia a drámaíró, rendszerint maga szokta rendezni a saját színmüveit, mert Sardou igen nagy fontosságot tulajdonait a jelenetezésnek. Jelenleg, hogy a „Vaudeville" színházban most készülnek „Madame Sans-Géne" előadására, mdly Sardou legújabb müve, egy franczia Igen élénken rajzolja le a nagy drámaírót próbák közben. Sardou rendelkezései szigorú parancsok, melyeket feltétlenül teljesíteni kell. Igy általános szabály az, hogy a színházban a szereplő személyeken és az igazgatókon kivül senkinek sem szabad jelen lenni s a színészek, ha jelenetük véget ért, még a színfalak között sem tartózkodhatnak. A költő a színpad elején ül egy karosszékben, mellette kétoldalt az igazgatók. — Gyermekek, a migrén l — Ma nem sokat számithattok reám. S mindenekelőtt ne hagyjatok sokat beszélni! — Migrénje van? suttogják egymás közt a színészek, — akkor melegünk lesz. Sardou fáradtan leül s előveszi flaconját. — Tehát kezdjük l Egy pár jelenet nyugodtan folyik le. Egyszerre belép madame Rejan egy nagy kosárral a kezében s fáradtan ül egy karosszékbe. Sardou felugrik. — De nem, de nem, kedves Rejan. Ez olybá tűnik fel, minha három órai munka után pihenni akarna. Semmi karosszék, az ember oly egykedvű, mikor leül. — De hisz a karosszék itt van. — Persze hogy ott van. De ez nem ok. Kérem keressünk valami másat. Miután megegyezésre jutott Rejannal a belépésre vonatkozólag, akkor más szereplővel foglalatoskodik. Az egyiknek Ugyanis tudjuk azt, hogy az párosok egy része a négy város egybeépítésénél fogva, egyik városrészből a másikba hurczolkodnak át, Ily esetekben az, ki a khályi városból a vele összeépített szomszéd város valamelyikébe megy lakni, a már a királyi városban nyert iparhatósági engedélyével mesterségét nem gyakorolhatja, hanem ujabb iparengedélyt kell a szolgabiróságnál váltani, ugyanígy van az az iparos is, ki a szomszéd város, valamelyikéből a kir. városra teszi át lakását és üzletét. Es habár az ilyen iparengedély váltogatásával járó költség nem is rug valami nagyra, megterheltetés az egy olyan kisiparosra nézve, ki alig képes maga és családja kenyerét megkeresni. Tehát ezen hátrányos állapot is mielőbb megszüntetendő a minisztérium utján. Sürgős intézkedést igényel a helyi piacz rendezése. Eddigelé is a szomszédvárosi iparosok egy része a királyi város területére jött szombatokon iparkészitményével. A kir. város hatósága, daczára az ipartörvény 50. §-ában foglalt intézkedéseknek szemet hunyt, s hagyta, hogy a szomszéd városi iparosok készítményeiket behurczolhassák a szombati heti vásárra, és pedig azon okból nem kifogásolta ezt, mert hitte és remélte hogy a négy városnak legközelebbi egyesítésével ez anomália úgyis meg fog szűnni. Ámde Szttamás város iparosai Szttamás területén ütöttek sátort, és habár Szttatamásnak nem volt vásártartási joga, szombatokon az ott lakó iparosok vásárt csaptak. Hát ez az állapot az egységes ipartestület megalakításával szintén nem tűrhető tovább. Mindazt, mi érdekösszeütközést szül, az iparosok közt, mielőbb meg kell szüntetni. Egy helyen és együtt kell mind a négy város iparosainak sátraikat felütni. Az egynemű iparággal foglalkozó iparosoknak a szerzett jogok figyelembe vételével ki kell, jelelni, meg kell állapítani a helyet, a hol heti vásárok alkalmával árusítani jogosítva vannak, hogy az e téreni versengés is mielőbb megszűnjék. (Folyt, köv.) CSARNOK. a belépő jelenete nagyon nehéz. Futva, sebesülten jön a színpadra. Különféle próbákat tesznek. A szereplő egyik helyettese próbálja a jelenetet. Belép, egyik kezével a karosszékbe, a másikkal az asztalba kapaszkodik. — Olyan, mintha részeg volna, szól Sardou, és próbál és próbáltat, mig az igazit megtalálja. Galipaux színész egy tánczmestert játszik. Sardou játsza és tánczolja a jelenetet, ugy hogy a jelenlevők hangos kaczajban törnek ki. S ettől kezve nincs pihenése az irónak. Migrénje eltűnik. Beszél, szalad, ugrik, játszik, egy-két, valamennyi szerepet; szakadatlanul mutat, tanit, magyaráz, felvilágosit minden szerepet és minden szituációt. S miután két órán át egy egész felvonást végigpróbált, karosszékébe rogy és siránkozik. — Gyerekek ! Megöltök ! De most próbáljuk végig az egész felvonást egyhuzamban. Szorosabbra köti nyakkendőjét, kalapját jobban a homlokára húzza, előveszi flaconját s nyugodtan ül. Egyszerre újra felugrik és ismét magyaráz és ismét játszik, ismételtet, ugy, hogy csak ugy csurog az izadság a szereplők homlokáról. Végre hat óra van. — Menjünk, menjünk l Holnap gyerekek l szól a költő s beburkolózik kabátjába s felüdülve, megnyugodva, gyorsan távozik. A legjobb szer a migrén ellen egy ilyen öt óra hosszat tartó próba . . . Újságolvasók, újságolvasás. Fölteszem a nyájas olvasóról, hogy figyelmeztetés nélkül is belátja azt, hogy midőn újságolvasókról és újságolvasásról szóló tárczaczikkel akarom öt mulattatni, — két oly dologról való tapasztalataimat és nézeteimet szándékozom neki előadni, a melyek egymással a legközelebbi, legszorosabb összefüggésben állanak. Lehetne-e újságolvasókról irnom, a nélkül, hogy az újságolvasásra ki terjeszkedjem ? s kinek ötlenek vájjon eszébe hogy újságolvasásról tud irni olyan ember, a ki az újságolvasókat magukat nem ismeri ? En — ha szabad kissé mellőznöm a szerénységnek máskülönben oly diszes és tiszteletreméltó erényét — bátran állithatom, hogy sok tapasztalatot szereztem az újságolvasók körül. Ismerem mindenféle fajtáját és válfajtáját az újságolvasóknak; jártam közöttük, beszéltem velük, köztük éltem, tanulmányoztam őket, — tehát bizonyára némi illetékességgel irhatok is róluk. A mi pedig az újságolvasást magát illeti, erről kétféle jogom van tapasztalataimat és személyes nézeteimet előadni. Hiszen első sorban messzi évekig visszanyúló gyakorlottságom van az újságolvasásban, másodsorban pedig jómagam is több év óta szolgálok fáradhatatlan hűséggel és talán nem éppen legkisebb tehetséggel a hatalmas zsurnalisztika ö felségének roppant hadseregében. Ugyan ki nem újságolvasó ma ? Jóformán mindenki az. Rengeteg a lapok száma, csupán czimük felsorolása felmegy köny vnyire; a magyar távirati iroda Budapesten épp most adott ki egy nagyon érdekes kötetet, melyben el van sorolva, hogy micsoda lapok vannak Magyarországban s hogy kik szerkesztik ; nem valami olyas munka ez, a melyet közönségesen szellemesnek tart a világ,* — száraz munka, de szellemes ember ha forgatja, sok szellemességet tudhat belőle kiolvasni: az előlap kicsinyített képmásolatocskáiról is a finomeszű müveit ember sok következtetést képes vonni, a szerkesztő neve, valamint a lap megjelenésének körülményei mind igen jellemző világosságot képesek deríteni a lap minemüségére. Nagyon helyesen irtani az imént, hogy manapság jóformán mindenki újságolvasó. Mindenkinek meg van a maga lapja, mely az ő felfogási képességéhez, értelmessége fokához van alkalmazva s különleges szükségleteinek megfelel. Sőt mit mondok ? még az irni-olvasni nem tudó emberek is beletartoznak a közönség óriási tömegébe; mert nemcsak újságolvasók vannak ám; rendkívül tekintélyes száma van azoknak is, a kik nem olvashatnak, de hallgatnak azok beszédjére, a kik el-elmondogatják a társaságban, hogy miről írnak a lapok, el-eldiskurálnak a híreken, el-elvitatkoznak a nyilvános ítéleteken. Ki ne hallott volna a falusiak malomelőtti társaságairól? Faluhelyt a szárazmalom elébe gyülekeznek ebéd után a gazdák egy kis eszmecserére, ott találkoznak rendesen a jegyzővel, a ki újságolvasó ember lévén, felolvas előttük az újságból, vagy elmondja nekik az újság tartalmát, — ők meg azon vitatkozgatnak. Az igaz, hogy rendesen kezdetleges az okoskodásuk; hiszen az a szegény falusi jegyző maga is ritkán járathat magas színvonalon álló újságot, ö maga is alig állhat magas színvonalon. De azért ne kicsinyeljük a kis kör szellemi munkásságát. Nagyon sokat tesz az általános szellemi élet fejlesztésére, az általános törekvések érvényesítésére ez a szabad ég alatti falusi klub is, és mindenesetre segit bevezetni a nagy áram-