Esztergom és Vidéke, 1893
1893-09-24 / 77.szám
Esztergom, XV. évfolyam. 77. szám. Vasárnap, !££3. Szfptnrkr £4. ^^ ^^ • —— * VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. * \ * MIW.UOIJÍNIK MKTRNKINT KJpV.KTi: , . HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ ^ $* F . ( S 7 11AJL E G : HIVATALOS HIRDETÉSEK J mm ÍOO szóig 7« kr, 100hova „ l„ P ,,,lUnu uji Uh*« közíeténvok l<nid,„dolc. tó1 W 1 frt ^ /cr ,^00401 300-ig 2 frt 95 kr. KLŐKl'/KTKSI Á U : — Jiely egdíj 3 0 kr. |iV<W. ívre G frt — kr. K I A D O-H I V A T A L : MAGÁN JIIJÍDETICSEIC megállapodás szerint IegjutányosabF41 Cvr« « frt - kr. MKHrKM l-THIí í!32. ban kBV.Ölletntk. Nedved évre ---1 frt 50 kr. hova lap hhft'a o« <•* magán hirdetései, a nyi liléi he szánt közle- — EaV SZám ára 7 kr. menyek, tj%e t,M j,éifa>* ós reklamálok imé/emlők. NYJLTTER sora 20 kr. Zi : : Q pf" 27. Telefonszám. ~^mm © # Egyesülési törekvések a vidéki társadalomban. Sokszor halljuk az emlilést a régi jó időkről, melyek, fájdalom, többé vissza nem idézhelők. A mult időkről sokszor úgy beszélnek, miniha azok hasonlít hat la nul jobbak, szebb "k és kedvesebbek letlek volna most folyó napjainknál. A lelüuő idők emlékein elmerengve, v.'íjmi könynyen jutunk ;una (éves gondoláira, hogy a mult idők társadalma sokkal élénkebb, sokkal összelartóbb és tevékenyebb volt, mint a mai. Pedig ha társadalmi életre hálással biró, s napról-napra felmerülő jelenségeket figyelembe veszszük, azt kell tapasztalnunk, hogy mindenfelé elementáris erével lüktető s hely lyol közzel lázas tevékenységű társadalmi forrongást észlelhetünk. Nem a vidéki nagyobb központokról, hanem a másod- ós harmadrangú városok mai társadalmáról akarunk néIrány jellemző vonást feljegyezni. A vidéki nagyobb s jobbára forgalmi góczpontokba, eső em poriái is jellegű városok fejlődése s társadalma teljesen elütő irányzatot mutat a kisebb vidéki városokéhoz képest. Mert mig amazok fejlődése nagyobb szabású és rohanos léptű, s úgyszólván a fővárosi jelleg Után törekvő irányzatot mutat, addig a* kisebb városok fejlődési proczesszusa csöndesebb mederben, s kevesebb zajjal folyik, de állandó tervókenysóget tanusit. A vidéki társadalom főtevékenysége napjainkban leginkább abban kulminál, hogy működésének legcélhozvezelőbb eszközét az egyesülést törekvésekben keresi. A pénzintézetek, Isikarékpénzlárak, népbankok és önsegélyző egy etek anyagi eszközöket nyújtanak mindahhoz, amiket az ipar, kereskedelem s a mezőgazdasági téren elérni és valósítani óhajunk. A virágzó pénzintézetek százai legpregnánsabb tanujelei annak, hogy az utolsó évtizedekben önerőnkből, minden állami közvetítés és segélyezés mellőzésével, magunk emberségéből ejnéltük az illető vidéket azon helyre, amelyot közgazdasági jelentőségében elfoglal. f)e anyagi érdekeink melleit szellemi haladásunkra is gondolunk. S itt, e téren is, az egyesülési törekvések egyengeiik az utat. Ha felsőbbfokú kereskedelmi intézetet, vagy polgári-, avagy ipar-iskolát nem is tudunk teremteni, legalább alsóbbfokuakat rendelünk be, hogy a jövő nemzedékre kihatólag oly értelmes kereskedői és iparos osztályt létesíthessünk, mely a további önképzésre alkalmassá válva, magvát képezze egy művelt iparos és kereskedői osztálynak. Az'egyesülési törekvéseket, találjuk fel továbbá a közjótékonyság s a humanismus gyakorlásának megannyi nyilatkozásánál. Jótékony nőegyesületeink,' betegsegétyző, temetkezési s több étele egyleteink széltibeu keletkezése, szaporodása és virágzása színién azt, bizonyítja, hogy e téron sem akarunk viszszamaradni a század uralkod) áramla-J látói, mely az anyagiság körében mozgó érdekei és modern realizmusának érvényesítése melleit is oly szépen össze tudja egyeztetni a filantropizmus magasztos lényeit. A vidéki társadalmi élet egyik legjelentékenyebb mozgató erejét képezik, csak például hozzuk fel, mert éppen a filanthi'opizmus magasztos tóuyeiről szóltunk, ~— a tűzoltó-egyesületek. Ez egyesületeknek kettős hivatásuk és feladatuk van. Az egyik a nemesebb : a vagyonmentés. A másik, mely azonban egy csépet sem áll mögötte tulajdonképeni rendeltetésének, az bogy a társadalomban az osztályok között- keletkező válaszfalat teljesen ledöntse, s a társadalmi ellentéteket kiegyeulitse. Mint demokratikus alapokon nyugvó intézmény hivatva van arra, hogy a társadalmi osztályoknak egymáshoz való közeledését előmozdítsa. S ha az egyesülési törokvések tág mezején továbbtekintve, felemiitjük még a sportegyesületek különböző nemeit: a torna-egyesületeket, afhletikai klubbokat, kerékpározó egy'eteket, csónakázó társulatokat, melyeknek egyikével, vagy másikával bizonyára bármely vidéki városban is találkozunk, akkor be keil ismernünk azt,, hogy a régi elvet,: »ép testben ép I él ele,« a meg valósításhoz vezetendő, miudenü't s mindent elkövetnek arra nézve, hogy nemzetünk az elsatnyulás ellen megóvassók. De nem akarva, sok mindennel előhozakodni, még csak a kaszinókat, társas- és olvasóköröket hozzuk fel, melyek kiváiólag arra vannak hivatva, hogy a vidéki társadalmat alapjában szabályozzék ós sok tekintetben irányt szabjanak polgáraink tevékenységének A hivatása magaslatán álló kaszinónak, vagy bármily néven nevezendő társas körnek mindig kell annyi erkölcsi tekintély] yol bírnia, hogy iránt szabjon a kebelébe tartozó testületi tagok tevékenységének, s ezzek által közvetve az összes lakosság tevékenységének is, nyilvánuljon ez akár társadalmi, akár bámoly más irányban. Ha az ily társas kör nem tudja e hatást, előidézni, akkor nem életképes, s intéző férfiai csak hagyják el azt a helyet, melyre őket a közbizalom emelte, de a melyre gyámoltalanságuk által méltatlanokká váltak. Az általunk felhozottakból csak azt akartuk lekövezietni, hogy oly helyeken, hol az egyesülési törekvés ily tág irányban, s ily kiterjedt mezőkön mozog, ott a társadalmi haladás elmaradhatatlan ; minthogy pedig vidéki városaink legnagyobb részében s talán mindenük, hasonló jelenségekkel találkozunk, bátran elmondhatjuk a t, hogy a vidéki társadalom mozgató erőit az elősorolt különböző egyesületek képezik Évtizedekkel ezelőtt az egyesülési törekvések legnagyobb része ismeretlen volt előttünk. Akkor a vidéki társadalom lüktetó erőit csak egyesek képezték, most a legtekintélyesebb egyesületek alkotják. Akkor csak egy-két ogyén tett a társadalomért valamit, most egyesült erővel mindannyian oda műkőA_ M _s_.tergoms2 Vidék G" tárcája. EGYED ÜL Egyedül állok a világon. Oly árván, olyan egyedül, Mint fonnyadt lomb a száraz ágon, Mit napsugár, dal elkerül. Sajgó szivem panaszszavára Részvéttel senki sem felel Keblem reménye, üde vágya Egy árva lényt sem érdekel. Magam vagyok, szörnyű magamban, A bánat van velem csupán. Ki maga jár a sivatagban, Az sincs igy elhagyatva tán. Ugy bolygók a világban szerte, Mint a kin egy nagy átok ül: Egy érző szivet keresek, de Mindig eredménytelenül. Nincs senki, senki a világon Ki szivét ossza meg velem ; Ki földerítse bus magányom'. És fölviditsa életem'. Ugy elkerül mindenki messze, Nem könyörülve- vágyamon, Minthogyha megvon bélyegezve, Mint Káiné, a homlokom. Hiába vágyom átölelni, A kit a sors elém vezet; Elfordul éntőlem mindenki, Vagy xám'niég csak ügyét se vet. Nincs senki aki támogatna Segitöleg nyújtván kezét, Ki vágyaimnak tápot adna S fölszitná lelkemnek tüzét, Virág nem nyílik utam mellett. Felém egy csillag sem ragyog. Sz ere Ime m ért viszo n tszere 1 met Hiába esedek, koldulok. Leányszivet hő szerelemre Nem keltettem még soha sem, — A ki bepillant a szivembe. Csak szánni tud, szeretni nem ! Az éhező hollófiaknak Van, a ki gondját viseli ; A legutolsó kis rovarnak Van társa, a ki szereti ; A lepke szállhat száz virágra S jöttének mind a száz örül : — Csak én magam vagyok az árva, A kit mindenki elkerül. Óh. nincs, ki énrajtam segítsen, Ki nyújtson üde balzsamot, Elhagyott engemet, az Isten És a világ is elhagyott . . . Magam vagyok, szörnyű magamban Sötét, kietlen utamon. Járok cél nélkül, öntudatlan' Mig egyszer majd csak elbukom ! ERŐS ARNOLD. XLJHB7Z&3 AKADÁLYOKKAL Jelenet. - Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája. — SZEMÉLTEK: Várday Péter, tanár. Várday Petemé, neje. Mariska leányuk, tizenhétéves suttyó-lány. Bokor Zsigmond, tüzérönkéntes. A szsmélyek köze nem számítható, de szerepel Lton, hatalmas dogg. (Színhely : Elegánsan berendezett szoha Tárdayék. nál ; az ablaknál kinyitott zongora; a. széken és a zongorán koták hevernek; az asztalon regények, tlieás csészék, egy sonka maradványai e's Benedictin likőrös üveg, poharakká].) I. Mariska (kikönyököl az ablakon pongyolában ; majd felkel és a zengorához ülve dúdolja) : Szép is vagyok, jó is vagyok, Csak egy kicsit hamis vagyok . . . (Messziről kardcsörömpölés hallatszik, odaíut az ablakhoz, magában) : — Csak Zsiga jönne l (Kitekint az ablakon.) — Tudtam, hogy csak ő jöhet, aranyos Zsiga ! (zongorához ü l és játszik, mihez dalolja) Gyere be rózsám, gyere be Csak magam vagyok idebe' . . . Zsiga. Jó reggelt kívánok ! (benéz az ablakon} Csak magányosan Mariska? Mariska. (Mintha nem hallaná, újra énekli) : Gyere be rózsám . . . (aztán _ hátranéz és tettetett meglepetéssel) —•*; Jaj maga az! ? Zsiga. Ha hívott, hát bemegyek. Szabad ? M a r i s k a. Ki hivta ? Zsiga (énekli.) Gyere be rózsám, pyere be . . . (félre). Hát nem felhívás keringŐre ? (fenn) Majd odabenn letárgyaljuk (indul és bemegy). Mariska (örülve). Es bejön ! Zsiga. Jó reggelt Mariskám ! Marilska (tettetett ijedtséggel). Az istenért Zsiga, hogy vizitelhet ilyen kora reggel ! Ném látja, egész pongyolában vagyok ! Zsiga (angol humorral). Legjobban szeretem én a szép hölgyeket pongyolában. (Flegmával helyet foglal). M a r i s k <i. Maga impertinens! Mit szól a mama, ha megjön ! Zsiga, Nem okvetlen szükséges azt megvárni. Mariska. Annál rosszabb lesz nekem. Zsiga, meg kell magának várni ... Zsiga. Van eszemben, hogy összeszidjdon . . . Ugy is eleget szid a századparancsnok, ma is hihetőleg elkésem a parancsol vasasról. Mariska (haraggal). Meg kell várnia a mamát vagy ... Z s i g a. Vagy ? Vagy noűl kell vennem ? Mariska. Zsiga, megtiltom önnek, hogy tul bizalmas legyen. Zsiga. Isten vele Mariskám. Ma nagyon rosszkedvű, talán nem jól aludt? Ha megengedi, majd máskor tisztelgek, ha talán kedves mamájais jelen lesz (menniakar).