Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-14 / 74.szám

Esztergom, XV. évfolyam. 74. szám. Csütörtök, 1893. Szeptember 14 ^ ^^^ ^^^^| ^^^ ^^^ ^^ ^ ^^ ^^^^^ ^^^ ^^^^ ^ ^^ ^ ^^^^^^^^ f5 ^^^ ^ ^^^^^^^^ ^^^^^^^^ 18 ^ ^^^ ^^^^ ^ ^ ^ ^^ ^^^ ^ ^^^ ^^ ^ ^ ^^ ^ ^^ ^^^ • ~ # VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. # ; ~ • MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: • HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. sz $&5 8 f&ito\is E 8 : ^*Í& S r^ T? ln °­hova , lap tftllnai res.ét, HMH kö/.lemén T ek knldendflr. to1 ^"í 1 frt 5 * 1<r ' ^ÍJ 1 300-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: -r Bélvegdíj 30 kr. Egé«/ évre 6 frt — kr., K 1 J D Ö-H I V A TA L: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodó szerint legjutinyosab­Fél évre 3 frt kr. . HZEOHUNYI-TER 332, ban közöltetnek. ! jj e „ Y ed évre * frt 50 kr'. hová lap hivatalos éa m.'igán hirdetései, a nyilttérbe szánt közle­" r« v 8Z ó m ára 7 kr tényék, el flfi'/.e tési péiuek PB reklamál ások iuté'/.endSk. NYILTTÉR sora 20 kr. # ÜZ ' — 9 PT 27. Telefonszám. "Hpn # . # KSsbisionság. Ma ismét úrról kell megemlékez­nünk, hogy a paraszt legények egy járkálót brutálisan megtámadlak és megvertek. Most rövid egymásutánban fordulnak elő ezek a betyáros táma­dások és ahelyett, hogy szűnnének, is­métlődnek, sőt! eddig csak a város külső részében fordultak elő, most meg a város közepén történt esti nyolc órakor, mikor még nem szokott min­denki aludni. Vájjon hova jutunk ? Mi lesz ezu­tán ? Puskákkal felfegyverkezve men­jünk az utcára? Hiszen nem élünk Afrikában ! Ha ez ugy fog tartani, nem lesz ember, aki ki merjen menni, mert megeshetik majd az is, hogy fé­nyes nappal fogják az embert agyon­bicskázni, agyon lőcsözui. Az esztergomi parasztok vérengző hajlamait mindenki ismerte eddig; •• tudtuk a*t eddig is, hogy emez isten­telen elvetemült betyároktól félnünk kell. Tudtuk és elkerültük őket. De most már híjába kerüljük, mert nem­csak az úgynevezett «Sohajok hidja» körül intézik támadásaikat, hanem be­jönnek a város közepébe és itt a véd­telen, tehetetlen járó-kelőre tucat szám­ra rárontanak, összetépik ruháját, vé­resre verik testét minden ok nélkül. Vájjon mi lesz ennek a vége ? Ki fogja ezeket az állapotokat megszün­tetni ? Vagy egyáltalán lehet-e meg­akadályozni ezt a féktelenséget ? Nem fognak-e boszuból annál inkább ga­rázdálkodni ? Azt hisszük, hogy a pél­dás büntetés hatni fog, hogy a foko­zott szigorúság elveszi kedvüket a ki­rohanásoktól, Es reméljük Esztergom város rendőr-kapitáuyátol, aki mindig szem előtt szokta tartani a város kö­zönségének érdekeit, reméljük, hogy határozott fellépésével meg fogja szüntetni eme szomorú állapotokat, re­méljük, hogy ki fogja irtani ezeket a garázdái kódokat, reméljük, hogy ezen­túl nem fognak ilyen esetek előfor­dulni. Es ha ezek az útonállók érezni fog­ják aszigoriiságot,(meg vagyunk róla győ­ződve, hogy kicsapongó kedvük alább száll, a büntetéstől való félelmükben nem fogják megtámadni a védtelen polgárokat a város közepén s akkor ismét mindenki bátran, rettegés nélkül járhat dolga után. Egy polgár. IRODALOM. A vidéki sajtó egyik hivatása. — Irodalmi elmefuttatás. — — (-lap-) Irodalommal szorosan — értve csak a szépirodalmat — a vo­nal alatt szoktunk foglalkozni, most azonban oly dologról lesz szól, amely a vidéki olvasóközönséget ós lap­társainkat hihetőleg érdekeni fog­ja, azért a vonal fölött a komoly cik­kek birodalmában írunk olyasmiről, ami még eddig talán az egész vidéki sajtó „irodalom" rovata. Ezen rovat számos vidéki lapban hiányzik, vagy ha van is, úgy gondol­juk nem elégíti ki a fejlettebb izlésii olvasó közönség igényeit. Ezen olvasó közönség úgyis a fővárosi, napi- vagy szépirodalmi lapokból elégíti ki e ne­mű igényeit, mig az a publikum, mely nincs azon helyzetben, hogy több fő­városi lapot olvasson, egész tájéko­zatlan marad a főbb irodalmi esemé­nyeket,vagyirodalmi irányokat illetőleg.A vidéki sajtó nagy része könyvismerte­téseket, bírálatokat csak ritkán közöl, mivel a szerzők vagy nem küldenek be példányt bírálat végett, vagy pedig nem szerzik be azokat a könyveket, amelyek ismertetése a közönséget ér­dekeiné. Fővárosi iró inunkájairól nagy­ritkán értesül vidéki Japból a közönség, legfeljebb vidéki szerzők könyveiről, akik a lappal valamilyen viszonyban állnak, olvashat többnyire dicsérő, nem objektív, nem megbízható bírálatot. Nem akarjuk lap kollégáinkat biztatni, hogy az irodalmi eseményeknek rova­tot nyissanak, ez az ő ízlésük dolga, amihez nekünk semmi közünk nincsen ; de egy más körülményre, hívjuk fel figyelmüket, amely nemcsak az ő ér­dekük,'hanem a vidéki sajtó érdeke is. Azt hisztik, majdnem minden vidéki lapnak megküldik a fővárosi szépira­dalmi lapok példányaikat, hogy azokat — minden szám után — ismertessék. Számos vidéki lapban láttuk, hogy ezekről meg is emlékeznek irodalmi rovatukban, vagy a hírek közt, de egyúttal azt is tapasztaltuk, hogy azok legnagyobb része csupán a fővárosi szépirodalmi lapoktól nekik beküldött ismertetést hozza, minden változtatás, minden önálló vélemény nyilvánítás nélkül. Engedtessék meg nekünk, hogy erre vonatkozólag néhány reflexiót tegyünk. Nézetünk szerint a vidéki sajtónak az az egyik fontos hivatása, hogy a közönséggel megismertesse, a közönség figyelmét felhívja a főváiosi szépirodal­mi lapokra, nem azért, hogy ezen la­poknak reklámot, propagandát csinál­jon ós nekik előfizetőket toborozzon: hanem azért hogy az irodalmi mű­veltséget terjessze ós olyan lapot ajánljon a művelt közönségnek, amely igényeit kielégíti és igy a pártolást megérdemli. A vidéki sajtónak a fővá­rosi szépirodalmi lapok ellenőrzőjévé kell lenié ós a kritikus szerepet be* töltenie a közönséggel szemben. Már pedig az nincsen meg, ha a Budapest­ről beküldött ismertetéseket minden megjegyzés nélkül közlik. Mert lehet-e minden szépirodalmi lapot jó lélekkel ajánlani ? Mi — és szeretjük hinni még számosan is — azon véleménybün vagyunk, hogy írem. Hiszen vannak szépirodalmi lapjaink, amelyek a legcsunyább pajtáskodásfc űzik birálataikban, vannak olyanok is, amelyeket jó irodalmi érzékkel bi­ró ember nem vesz a kezébe. Szóljunk­e azokról a „képes'* lapokról, melyek mellőzve magyar képírókat, magyar rajzolókat, idegen folyóiratok képeit közlik második kézből ? Természetesen a külföldi folyóiratok képeinek kliséi nem kerülnek annyiba, mint amennyit magyar képirónak vagy rajzolónak kölleue fizetniük egy-egy eredeti rajz. Az 9 Jfctergomés Vidéko" tárcája. Az éjhez. rárlak béke s csend tanyája, nyugalmas éj, jövel! rév, hol a vészüzött gálya [nyugalomra lel. testem elpihenhet, a kinzó szenvedély, >tt lelkem se szenved, ^ nyugodalmas éj ! balzsamot sebemre, is, forró homlokom, lányait szememre, lyugalom. Mennyit kell szenvednem, mig tart a nappal Emésztő, gyötrő gondjaim miatt, Melyek hiénaként ádáz fogakkal Marcangolják és tépik húsomat. A lelkem ah! mi sokszor csügged, Oh hányszor majd leroskadok, De nem szabad, az ostor sürget — És én megint tovább futok. Futok, miként űzött vad elgyötörve, Feszült inakkal tüskén-bokron át, Futok nyugvás nélkül, de mindig körbe S verejték, vér jelzik lábam nyomát. Nincs menhely, bárhová tekintek, Elül-hátul vész feuyeget, Mögöttem sok dühös szelindek, • Amely csaholva űz, követ. Ti szemtelen, ti aljas, szikofantok, Undok fekélyek, rút élösdiek, Akik reám veszett ebként rohantok, Oh mennyit szenvedek ti tőletek ! Ti éhes vérszopó piócák ! Kik csüngtök testem — lelkemen; Oh hány kinos, keserves órát Szereztetek ti már nekem! >h, hányszor hajtott már kétségbe'sésbe l^t-földet káromló szájatok; .sejtő lelkemnek közepébe r ilként röpítvén vádatok. Oh hányszor sóhajt szomjas ajkam, Ha megtör keblem bánata : Oh ments meg, oh könyörülj rajtam, Jöjj el nyugalmas éjszaka! Mi jó ! puha párnák keblén feküdni, Ha szárnyait kiterjeszti az éj ! A nap keserűségeit feledni, Álmodni szépet és jót ! oh mi kéj ! Jöjj hát halál testvére álom, Pihenj a bús vándor szemén . . . Nyugodni, oh aludni vágyom, Ha többé fel se kelek én. ERŐS ARNOLD. A II IÁITOK. Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája — Hát bizony jó nagy, kaszárnyaforma épü­let ; lakunk benne vagy háromszázan. Ugy az ötvenes évek elején magához hivatott egyszer egy lipótvárosi gazdag ban­kár valami pallér-féle mesterembert, aki a többi között értett egy kicsit az építéshez is. — Hallja, édes barátom, szólította meg, nézze, itt van egy gyöngy telek; két ut­cára szolgál, lámpával sem talál külömbet! Mit szól hozzá, hátha építenénk rá egy háromemeletes palotát ? A pallér természetesen rá hagyta, hogy biz az nem rossz gondolat; nyomban meg is csinálta a terveket. A palota négyszögű lesz átjáróval az egyik utcáról a másikra, nagyon könnyű megrajzolni ; a többit majd elvégzik a kőművesek. A bankár már majdnem beleegyezett, jó lesz az, mikor az a nagy üresség a rajz közepén szeget ütött a fejébe ; No, nézze meg az ember, hát ezt a nagy udvart csak nem hagyjuk ugy szabadjára, parlagon heverni, hamar oda is valamit! A pallér erre már nem tudott felelni. Hazament, aludt egyet s másnapra vala­hogy esmég születt egy eszméje. Azt mondta a bankárnak, hogy de bizony a világért sem kell szabadon liagyni az udvar közepét! Még csak az kellene, hogy az a jó levegő, fényes napsugár, mind oda pa­zarlódjék. Dehogy is ! majd keresztül vezet ő egy szárnyépületet, olyan lesz az mint a pinty akár ki meglássa! A pallér is, a bankár is csodálkozva néz­tek egymásra, mivel egyik sem akarta el- ­hinni, hogy emberi elmétől több i[yen helyre gondolat kiteljék. Egy hét mnlva azután a kőművesek, a mészhabarcs keverők, szvatopluk-ivadékok megjelentekés szép módjával építeni kezdték a palotát. Ástak, túrtak, fúrtak, cölöpöket állítottak rettentő nagyokat és addig ke­verték a meszet és addig habarcsoztak, mígnem csakugyan fölépült az egész­nagy ház. De már a bokréta ünnepélyre a bankár is hazajött a fürdőről, a hova időközben uta­zott. Friss szellő lebegette fenn a póznákon a karmazsin|szalagokat,mig abankár szemügyre vette a házat,: Nézelődött itt is, ott is;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom