Esztergom és Vidéke, 1893
1893-08-27 / 69.szám
,_ - - - • -"^"^^ ö ; ^ r • ^ ~~ ~? VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. if~~ — — - • MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : , HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. sz | Á KOSHÁ S ZÍÖZ 0 32 8 3. E G = H ' VA '!' A ^? • H V'Vf ^ S Í" K ^PU,?^ T? ÍVt* 100 ' — hova H Jnp Mwi nmét. [IMS kö/.Je..,é.,yek kflld«ndök. ,o1 al '°-'e 1 f,t ^ '^O-tol 300-ig 2 frt 05 kr. ELÖb'JZKTÉSI ÁR: B«lyegdij_dO kr. FVé«/. évre 6 frt — kr. 1 K I AD 0 - H l V A T A L : MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodó szerint JegjutányoeabFélévre 3 frt - kr. BZBCHUNTI-JEIl '882, ban kübliéinek. Nedved évre 1 frt 50 kr. hová Inp Ima'alos ég imigán hirdetései, a nyiltterbe szánt küzle^ p flv 82 ám ára 7 kr menyek, eh'ili'/.etési pénzek és reklamál ások h itésendCk. NYJLTTÉR sora 20 kr. f-i _ ' i 27. Telefonszám. # # Birtokosaink és a hazai pénzintézetek. Földbirtokosaink rossz időkről panaszkodnak és nem minden ok nélkül. Évtizedek óta már nem volt Magyarországon úgynevezett kitűnő aratás, milyennel szomszédaink, Oroszország és Románia minden második-harmadik esztendőben bírni szoktak ; évtizedek óta csak közepes és felváltva rossz terméseink' voltak, miért is a szomszéd országok dus gabnatermelésfik folytán velünk oly versenyre keltek, melylyel nemcsak szembe nani száll halunk, hanem általa majdnem elnyomattunk, mim hogy szomszédaink felesleges termesztmónyeiket az európai piacra szállítva akaratosan lenyomott áraik és olcsó szállítási dijaik folytán reánk nézve'a kelendőség terén való elsőbbséget kétessé tették. Az igen gyorsan tökéletesedő gazdasági gépek megszerzése is szükségessé válik a birtokosra nézve, ha sikeresen akarja kiállani a létért való küzdelmét és elejét venni a legvégsőig megfeszített termőképességből folyó" versenynek, miért is kénytelen lesz fundus-instruetus-át jobb karba helyezni. Elemi csapások, a melyek vagy egész birtokának, vagy annak egyes részeinek vetését tönkre teszik, járványok a marhaállományban, a nagy terhek, mint pl. adók, községi és megyei pótlékok ós talán még egy kölcsönnek reája nézve hátrányos módozatok közt való törlesztése, melylyel megterhelte birtokát, hogy jobb karba helyezhessegazdaságát, e helyett azonban terhet vett fel válLiira, a moly őt a tönk szélére juttatja : mindez alkalmas arra nézve, hogy birtokosaink viszonyait nem éppen irigyelésre méltóvá tegye. E szorultságban kénytelen a birtokos nagyobb kölcsönt venni fel, ha azt már előbb nem tette volna, és e célból egy hazai pénzintézethez fordul. Hazai pénzintézeteink meg is szavaznak egy kölcsönösszeget, de nem oly magasságban, mint a milyenben a birtokos azt óhajtaná, vagy szüksógelné, hogy gazdaságát jobb karba helyezhesse, pénz viszonyait rendezhesse ós sikerrel tehetne eleget minden követelménynek ós kötelezettségnek. Tudja hogy birtoka még egyszer annyit vagy többet is ér, mint a mennyit a kölcsönösszeg kitesz, de birtoka valódi értékének felénél többet nem kap semmi esetre sem hazai pénzintézeteinktől. A megszavazott összeg legtöbb esetben nem elegendő arra, hogy vele betáblázott kisebb adósságait, a melyeket a birtokos eddig esetről-esetre szükség szerint csinálni kénytelen volt, törleszthesse, aunálkevósbbé hogy gazdaságát jobb karba helyezhesse, rosszat kijaviibasson, hiányokat, gazdasági gépek, eszkőzök, marhák megvétele és emberi munkaerő szerződtetése által pótolhasson, s csak a legritkább esetekiben marad még azon kölcsön összegből, melylyel összes birtokát évtizedekre megterhelte és melyet még fiának és unokájának is törlesztenie kell, oly elenyésző csekély összegecske, melyet — minthogy arra nem elég — nem fordíthat uj földdarabok megvételére, tehát birtokának ínegnagyobbitására, igy tehát a felvett kölcsön törlesztését teherként érzi vállain, a mely őt földhöz nyomja, hanem más célokra használ, a melyek semmi képen sem segíthetnek pénzviszonyai ja vitásában. Összes belföldi pénzintézeteink éppenséggel nem fogadják el kölcsönök megadásánál a birtok tényleges értékét a megállapítandó kölcsönösszeg alapjául és zsinórmértékéül, hanem a földadót, melyet százszorosan vesznek és ezen összeg felét kölcsönül megszavaznak, igy például megszavaznak egy birtokra, mely tényleg 160.000 forintot ér és a mely után 1000 forintnyi födladó fizettetik, csak 50.000 forintot kölcsönképen, mivelhogy számításuk szerint a 100-szorosan vett földadó per 1000 frt., tehát 100.000 frt. a birtok tényleges értéke és ennek fele 50.000 frt., melyet kölcsönül megszavaznak. Hogy milyen téves az efféle számítás, a mely nemcsak sérti érdekeit, hanem meg is rövidíti előnyeiben a mennyiben megvonja tőle azon eszközöket, a melyeket birtokának helyes felbecslése esetében kaphatna, s igy nemcsak nem képes gazdaságát a szükséges fundus instructus-sal kiállítani, hanem nem is képes birtokát nagyobbítani, ennek folytán kötelezettségének könnyebben eleget tenni ós létét biztosítani, ezt mindenki megbírálhatja ; mert még azou időben, a mikor a földadót megállapították, a százszorosan vett földadó megközelítőleg sem érte el a föld értékét, annál kevésbé ma, midőn a földművelés oly óriási olőhaladottság stádiumába van, midőn erdők, nemcsak (ezelőtt értéktelenek) termőfölddé felszántva értékesebbekké és jövedelmezőbbekké lettek, midőn vasutak ós más közlekedési eszközök, melyek a produkált termények jobb és könyíl y eh b értékesithetósót előmozdították, midőn modern építkezési gazdasági épületek emelése által a marhatenyósztés (mely a gazdaság egyik legfontosabb tényezője) a marhaállomány kényelmes elhelyezhet ése által oly nagy fejlettségnek örvend, mely körülmények egyenkint és összesen emelték a földbirtok értékét ugy, hogy a mai érték az akkori értéket a legtöbb esetbeu háromszorosan is felülmúlja. Ha már most valaki belföldi pénzintézeteinktői kölcsönt akar felvenni, be kell terjeszteni a hitelesített telekkönyvi kivonatot, a hitelesített kataszteri birtokivet és az adókönyvet: tehát már jóval előbb, mintsem megtudná, hogy vájjon kap-e egyáltalján kölcsönt vagy sem, vaunak a hitelesítésért járó költségek, a melyek kidobott pénzszámba mennek. Erre 2—3 hónap, gyakran félesztendő múlik, míg végre értesitik, hogy kap vagy nem kap kölcsöut, a mely utóbbi esetbeu kénytelen más belföldi pénzintézetnél szerencsét próbálni, persze a határozatra való épp oly hosszú várakoztatása I mellett. Ha pedig megszavazzik a kölcsönt és a kölcsönösszeg magas, akkor legAs^EsstegromQsVidéka* 6 tárcája. ELSŐ CSALÓDÁSOM. Soha nem felejtem azt a nagy szerelmet, Annál lángolóbban senki nem szerethet. Ifju voltam akkor, fonó vágynak lángja Ingerelt, buzdított küzdésre, tusára. Soha nem felejtem azt a nagy szerelmet, Annál sujtolóban senki nem szenvedhet, Már nem vagyok ifjú . . . sem erős, [gyáva: Lesújtott szivemnek első csalódása! CSÜGGEDÉS. Leroskadok. Már többé nem birom, Úgy éget engem szörnyű nagy kínom. Célhoz nem érek, küzdök mindhiába : Mért is születtem hát ezen világra ? Elvesztett boldogságom, üdvösségem, De visszasírtam, százszor visszakértem! De üdvöt senki 1 , senki már nem ád . .. Viszem keresztemet, járom a Golgotát. ALAPI GYULA. A TCTRTTTTC A — Az „Esztergora és Vidéke" eredeti tárcája. — Aunyit és oly sokszor halottunk már a mai kritika tarthatatlan felületességéről és minden tudományos készültséget nélkülöző voltáról, bogy szinte fölösleges dolgot vélek művelni akkor, a mikor a magyar kritikáról s különösen annak ferde irányáról akarok valamit elmondani. De éppen az a körülmény, hogy oly sokan foglalkoznak a mai kritikával s bogy kutatásuk közbén bizony-bizony nem a Jegliizelgőbb nyilatkozatokat kéuytelének tenni, — mondom, épen ez a körülmény bizonyítja leginkább azt, hogy kritikánk állapota körül nagy mértékű beteges tünetek észlelhetők. Sajnos ! nagyon is igaz, hogy mig körülbelül 35—20 év alatt sok tekintetben és' sok téreu meglehetősen előrehaladtunk, hogy mig ifjúi frisseséggel és óriási léptekkel igyekeztünk a müveit nyugati nemzeteknek legalább_yomába lépni, eddig a józan és komoly, a «sine ira et studio* való kritika nemcsak, hogy nem emelkedett a többi téren elért magasságra, hanem, lehet mondani teljesen kiveszett elannyira, hogy az igazi kritika napjainkban és tegyükmindjárt hozzá lapjainkban még talán ritkább mint a fehér holló,! Ugyan milehet ennek az oka ? A mily önkénytelenül merül fel ez a kérdés,, ép oly közvetlen, szembeszökően világos reá a felelet. Hát bizony ezen káros állapotnak oka — maga a század, a XIX. század, a fin de siécle, melyet igen helyesen és találóan lehet a villamoság, a lázas, izgalmas sietés korának nevezni. A XIX. század emberei nem érnek rá nyugodt, higgadt gondolkodásra, lassú megfontolt cselekvésre, nem, életük folytonos izgatottság, folytonos rohanás, nervozus igyekezés előre . . . tovább! tovább ! Nincs egy percnyi pihenés, nincs pillanatnyi nyugalom, minfc a villamos árain sietünk és mig mi azt hisszük, sőt azt hirdetjük is, hogy előre haladunk, addig éppen megfordítva, hányattunk, romiunk, legalább erkölcsi tekintetben. A ki csak egy pillanatra is megáll a rohanótő meg közepett, hogy széttekintsen, annak lehetetlen észre nem vennie azt az igazán sajnálatos, hogy ne mondjuk kétségbeejtő léhaságot és ürességet, valamint a régi nemes és tiszta erkölcsök helyébe lépő sikamlósságot és morális dekadenciát, mely a legaljasabb érzéki vágy és szenvedély alakjában jelentkezik. De ami a legfőbb és legjellemzőbb tulajdonsága korunknak, az az, hogy a már föunebb érintett villamos gyorsaságnak, sietségnek megfelelőleg komolyabb és behatóbb tanulmányozásra idő nem marad. Mohó gyorsasággal emésztjük föl a nagyobbára, sőt kizárólag napilapokból álló szellemi termékeket, a melyek ismét főképen könnyen emészthető, napi érdekű és értékű dolgokat nyújtanak. De kit is érdekelne valami hosszabb lélegzetű józan .tudáson alapuló munka ? Ki olvasna manap olyan munkát, mely nemcsak arra van hivatva, hogy a kíváncsiságot egy két pillanatra lekösse, ki olvasna, vagy ki irna oly kritikát, melynek megírásához az illető mü alapos ismerete széleskörű tudomány és igy hosszabb idő igényeltetnék ? ! Az az őrült gyorsaság, mellyel pályánkat megfutjuk, oka annak, hogy olyan kevés közöttünk az igazán, alaposan készült ember ás iró. Alapok, főleg a napilapok gomba mádra keletkezuek és élősdiek módjára szívják el tulajdonképeni szépirodalmi lapjaink elöl az életadó nedvet és az olvasó közönséget, mely nemcsak fölületessógénéi és azért olvassa inkább a napilapokat, mert ezekben nemcsak politikai, hanem bizonyos mértékben szépirodaimi dolgozatokat is talál, hanem főképen azért, mert a napilapok többet fizethetvén, — könnyen megérthető okokból — mint a szépirodalmiak minden többé-kevésbbé. tehetséges embert körükbe vonnak és ezeknek neveit csalétkül fölhasználják. A napilapok belmunkatársai két csoportba oszthatók: vannak köztük tehetséges emberek, a kiktől igen sokat lehetne várni, ha uem adnák el tehetségűket és idejűket a napilapoknak, mig igy a Jegdicséretreméltóbb ambitió dacára is kénytelenek izlésöket a nagy tömeg ízlésének, vagyis izetlenségének alárendelni és írni napról-napra akármit, csak legyen ! Vannak aztán olyanok, akiknek tehetséjgök legalább alapos, nincs, a kik, hogy ugy mondjam journaliszta inasokból hittek journaliszta legényekké ós a kik szerkeszteni vagy valamelyes pikáns ízű {pletykát talán elég érdekesen tndnak megírni, de komoly munkára, oly dolog megírására, amelyhez nemcsak fölületes, hanem a dolgok mélyére ható és világosan látó tudomány kell, képtelenek. És épen ezen dilettáns írók, ezei ;>/ _V
