Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-27 / 69.szám

ritkább esetijén eszközöltetnek becslést ii helys/jnéu kiküldött megbízottjuk által, de még az esetben is, ha ezi megtennék, nem kap birtoka tényleges értékének feléig kölcsönt, hanem » százszorosan vei.í- földadó és uem 9 tényleges érték 30 usquo 50 százalék magasságig. E'. még mind semmi ; a belföldi pénzintézetek kölcsönöket adnak magas kamatláb mellett, miért is itt illetékmentség nincs; a biztosítéki alapról is a kölcsönt kérő fél rovására gondoskodnak és az egész kölcsönöszszeg nem készpénzben, hanem záloglevelekben lesz megszavazva, ugy hogy a kölcsönt kérő fél száz forint helyett 94- 95 forintot kap, a mi 100.000 forintnyi kölcsönnél 5—6000 frtnyi levonást jelent. De a kölcsön megszavazásától annak kifizetéséig ismét hoszszu idő telik el, mivelhogy a gyors lebonyolítás nem képezi erényét belföldi pénzintézeteinknek, mig a kölcsönkérő fél kölcsönét, vagy inkább betáblázott adósságainak kifizetése után legjobb esetben ha a kölcsönösszeg adósságai törlesztésére elég volt, töredékeit kapja a különben sem magas kölcsönnek és most romjait egy kölcsönnek, a mely összes birtokát vas bókókkal terheli, néhány ezer íoriutban másutt termékenyítheti. Legritkább esetben megesik, hogy n kölcsöntkérő félnek betáblázott adósságai törlesztése után a belföldi pénz, intézet, a melynél a kölcsönt fölvette úgynevezett többletet kifizet, mivelhogy a megszavazott kölcsönösszeg ritkán magasabb a betáblázott adósságok öszszegénél; de ha még valami összogot kap, ez oly esekóly, hogy abból legfeljebb rossz gazdasági eszközeit képes jó karba helyezni, de sohasem birtokát fölvétellel, vagy jövedelmét földbérletlel nagyobbítani, amelyek pedig egyedül volnának képesek őt abba a helyzetbe juttatni, hogy a magas kamatlábat, a nagy lőketörles tési részletet még rossz esztendő beálltakor is kifizethesse, mivelhogy a megvett, vagy bérlett földek részéről is biztosítva volna számára némi jövedelem. A belföldi pénziniéze'ek ily becslési módon alapuló kölcsönök káros következménnyel legtöbb esetben, mint nst a tapasztalat is mutálja, nem maradnak el és már néhány év múlva ijesztő i módon nyilvánulnak; mert ha az adós < egyszer nem képes fizetni, köt.élezett- J sógónek pontosan eleget tenni, a pénz- J intézet úgynevezett sforno-illoléke fizettet magának ; ha összes tartozása akarja kifizetni, félévi felmondási idő kell betartania, mely időre azonba: a belföldi pénzintézetnek kamatot tar tozik fizetni ; az esetben pedig, Ii kötelezettségének nem tehetne elege' a belföldi pénzintézet fel van jogosít va, hogy felmondhatja a tőkét, mir következik a panasz, végrehajtás, ár verés, egyszóval : a birtok dobra kerü és a birtokos tönkre megy. Mily liberálisak ellenben azon félté lelek, a melyek alatt a budapest «Ingatlan- és Jelzálog- forgalmi- In tézet»-től (Budapest, vácikőrut 39. sz. kölcsönök kaphatók. Itt elegendő J hitelesítetlen telekkönyvi kivonat éf kataszteri birtokiv beküldése, miért ií a kölcsöntkérő félnek semmiféle elő zetes költségei nem támadnak ; az intézet a helyszínére kiküldi bizalma? emberét, a ki azt a binokoi, amelyre a kölcsön felveendő, szemügyre veszi és lényleges értékére felbecsüli, mire a kölcsön a birtok tényleges értékének háromnegyed részéig megszavazta tik, a mi esetünkben tehát 320.000 frl, erejéig, mely összeg készpénzben ós nem záloglevekben lesz kifizetve ; persze hogy oly esetben, a hol betáblázott adósságok vannak, az intézel előbb az adósságokat törleszti és az ennek megtörténte után fennmaradó többletet küldi meg készpénzben az illető félitek. Minthogv pedig a kamatláb alacsony, az egész hitelmüvelet illetékmentes. Ha m adós abba a helyzetbe jnt, hogy visszafizetheti a kölcsönt, ezt el(V zeies félévi felmondás mellett mindenkor megteheti ; ellenben az igazgatóság soha sem mondhatja fel a tőkét; ha az adós egyszer pontosan nem tehet eleget kötelezettségének, ez esetben nem kell neki úgynevezett stornó-illetéket fizetni. Biztosítéki alapról szó sincs. A mi azonban eréhyszámba megy, az azon gyorsaság, a melylyel ez intézet kölcsönügyeket lebonyolít : 2—3 hót elegendő, hogy a birtokos kölcsönét megkapja, a mi oly körfilfnények között, a hol mihamarább szükség van segedelomre, nem eléggé becsülendő előnyökkel bir. Oly kicsilyes okokra pedig, a melyek a kölísönök késedelmes kiadását, vagy pelig meg nem adását idézik eló, és helyekre belföldi pénzintézeteink gyak•an oly esetben hivatkoznak, hol a leleli könyvben vagy csekély alaki vagy jogi hiba, fordul elő", vagy pedig azon körülmény van előjegyezve, miszerint a birtok még valamely hagyatéktárgyalás stádiumában van, az «Ingat latlés Jelzálog - Forgalmi - Intézet* nem hivatkozik, mert ilyen álokoskodással liberális eljárása teljesen ellentétben áll. —C^RIsfOK «A KALAND.* — Korfui levél. — Tisztelt Princim ! Megérkezett drága küldeményed; a j pénz, tehát kerestem kalandot, sa mint a szentírásban meg van irva: Keress és találni fogsz, — csakugyan találtam. Azt már talán megírtam, hogy a korfui hajón egy fiatal festővel ismerkedtem meg. Igen jól összepászoltunk s a mint a hajó füttyit hallottuk, s lassanként föltűnt előttünk a korfui kikötő és a vár, elhatároztuk, hogy együtt barangoljuk be a várost, A logelső dolgunk az volt, hogy vettünk egy piculáért szőlőt s ketten nagy mohon faldostnnk, midőn egy föltűnő szép nő egy hasonlóan szép leánnyal haladt el. mellettünk. Teli szájjal jót sóhajtok : Ajuye de szép egy pár! Erre — képzeld a meglepetésünket — hátrafordulnak és kifogástalan magyarsággal igy szól az idősebbik : Jó napot kívánok önöknek uraim ! Hogy erre mi törtónt, azt könnyű elképzelni, de nehéz végig élvezni : a szőlőfürt, mely kezünkben leiedzett egy pillanat alatt a földön, ÍI másik, mellyel szájunk volt tele, ugyanakkora gyomrunkban tűnt el, s 3 veszélyes ekszpedició után mindketten kihúzva magunkat leemeltük kaapunkat és ily szókat hebegénk : Éu , Császár Elemér hírlapíró ... én meg Einkay Jeroboám festő vagyok. A höl- ( ryek egyenként kacsójukat nyujták s , ni tulboldogok valánk. , Azt hiszem, ismersz engem és tulod mi következett ezután. Engede- , emkérés az elkísérésre, a mi megadó- , lott, kurizál ás stb. Igy érkezén k el a , záros végére, hol egy gyönyörű villa . "elíüdt, háttal a tengernek. «Itt la- j rrink uraim, köszönjük a szivessógü- f [et. Remélem lesz szerencsénk ma este 8 j irakor teára ?» Oh minden bizonnyal eszünk olyan bátrak snttogám Joro_ , y boám helyeit is, mert a szegényt n nagy öröm majdnem levette a lábárú it Exzel kezet csókoláuk s megváltunk J r- égi lényektől. i- A hajóra visszatértünkön megindít n lak közöttünk a tárgyalások. Kik vo i,| lak, mik voltak stb. líu azt vitattam ii özvegy mama és leánya, Jeroboám me a mellett kardoskodott, hogy testvére - és az idősebbik férjes asszony. A kéi dóst, tehát eldöntetíenül hagytuk. Maj hosszabb vitatkozás indult meg, melyi a szebbik. Az idősebbik ugy 33—3 év körüli fényesen szép asszony lein telt, a fiatalabbat 16 évesre becsültem 1 Igy a mint voltak, az asszony tel 1 idomaival (jaj ! a feleségemnek ezt ]< : ne találd beszólni) nyugodt vonásaivá • fönségesebb volt, fiatalabb társnőjénél a ki még nem volt kifejlődve, és aii# y hogy elhagyta bakfisségét. Do a figyel " mos szemlélő azt is észrevehette, hog< : a leány finom metszésű orra, kis száj' ] gyönyörű szeme ő egy két óv mulvfi ' nagyon is lefőzik az idősebbet. Éu hivatalomnál fogva is naturalista, pártölteni a készet, az anyagot, s az idősebb ikért rajongtam, — Jeroboám azl hitte, hogy csak udvariasságból teszem ezt — mert ő meg, mint festő, ki az idealista iskolának szélső hive, rajongott az eszményért, illetőleg a leányért. Estére kelve megvacsoráztunk, fekete zsakettet- öltve magunkra útnak eredtüuk a jól ismert villa felé. A nagy egyemeletes palota ablakaiból fényözön áradt ki. A rácsos kapu előtt udvarias^) portásra bukkantunk, ki bekísért az előszobába, hol kalapunk, botunkat és föl tőinkét elszedték. A következő pillanatban már egy föltűnő ízléssel és ragyogással bútorozott szalonban találtuk magunkat. Egy «chaiselongue»-on ült az asszony, egy hintaszékben a leány. Üdvözlésünkre fölkeltek, majd a «mama» helyet mutatott nekünk s mintha az arcunkról olvasta volna le vágyunkat : Jeroboám a leány, — én meg ő melléje kerültem. Egy villamos csöngő gombját megnyom vji teát és kanapót (alias szendvics) szervi roztak. Hogy ez alatt éu miket beszéltem, az mellékes, annyit azonban elmondhatok, hogy ő nagysága gazdag magyar özvegy, a nevét nem szabad elárulnom, a fiatalabb hölgy I pedig csakugyan a leánya. | A tea után kiültünk a verandára, mi férfiak rágyújtottunk ő nagysága finom szivarjaira, a kis asszonyka pedig fessen cigarettet sodort magának és az én (üzemnél rágyújtott. A villának ez a része 7alóban nagyszerű volt. A tengerbe, mely a ház alját nyaldosta, gránit lépcső vezetett, ugy hogy a verandáról egy pár lépcsőn keresztül egyenesen oda lehetett volna menni. Az utolsó lépcsőn csjlnakok voltak kikötve, a teli hold barátságosan kukucskált a fákon keresztül, a tengerről üde áram érte arcunkat ..... egyszóval minden a legkellemesebb legideálisabb volt. Elmerengtem. Gondolataim messze, hazámban jártak, fölkeresték kedves szerkesztő uramat, stb. stb. Végre is kiragadtam magam az emlékek közül — hogyne mikor az ember szép aszszony mellett ül — és fölkiáltok : Ah mi szép a tenger! «Talán sseretne egyet csolnakázni és sütkérezni a méla holdfényben ? fordult felém szép szouiízédnőm. Nagysád goudolatolvaső, legrejtettebb gondolataimat is kitalálja. «Tehát ha ugy tetszik uraim indulunk. Császár ur lesz szives a lépcsőkön karját nyújtani ?» Örömmel íódolék ós a két pár *- kar a karban negiudult. A sok csolnak közt volt két kétiléses könnyű jármű, nekem rögtön kézművesek és napszámosok vannak ijesztő számmal s magától érthetöleg épen ezek igyekeznek lehetőleg felszínre vergődni, előtérbe tolakodni. És épen ezen fölületes műveltségű és készültségi! emberek kezében fajult el a kritika lassanként azzá, ami jelenleg. Ezek az emberek a kritikát nem avval az igazán higgadt pártatlansággal gyakorolják, a melylyel a komoly kritikát gyakorolni kell, inert erre nem is képesek, hanem önző, sok tekintetben aljas célokra használják fel, dicsérvén a céhbelit, a kitől valami viszontszolgálat várható és keményen ledorongolván azt, aki szemökben irgalmat nem talál és a kinek tehetsége talán van, de protekciója nincs! Ilyen behatások következtében fejlődött nálunk oda a kritika, hogy bizonyos kicirkalinozott téren szabályok mintájára akar ráhúzni minden munkát, hogy bizonyos nevetséges előítéletektől nem tud szabadulni. Azonban vizsgáljuk csak kissé közelebbről kritikusaink helyzetét. Péntek van; premier. A színházi kritikus meghallgatja az uj darabot (ha ugyan meghallgatja !) és az előadás végeztével, tehát ugy 10 vagy fél 11 óra tájban röytön nekiül a kritika megírásához, mert hiába! másnap reggelre a nagyérdemű közönség kritikát akar olvasni. Tehát fél 11 órakor megíródik a kritika, sietve, lehetőleg felületesen cifra frázisokba bujtatva a ki-kikandikáló tudatlanságot. Azt nem is akarom megemlíteni, hogy még az is megtörténik, hogy a színházi kritikus ur vagy restségből vagy más okból el sem megy a premierre és esak ugy taláromra, inn en-onriatj elcsípett megjegyzésekből fűzi ősszeférc-kritik áj át, a melylyel a n. é. publikum azonban teljesen meg van elégedve. Vag} pl. megjelenik egy kötet költemény ; irta N. N". vidéki poéta, oh ilyenkor meg pláne könnyű dolga van a kritikus urnák. Megnézi a kötet cimét, föl vág 2—3 lapot s miután ezt jól-rosszul elolvasta, leül a krititikát megírni. É-s pedig következőképpen : ha a kötet cime pl. «Rémes idők», akkor a kritikus ur nagy gúnyosan neki ront a szerencsétlen Írónak és kötetje ciméhöl következtetve világgyülölettel és sötét pessimismussal vádolja s egypár szóuoki közhellyel és csipős gúnnyal ad absunlum viszi a szegéuy poétát . . . s evvel kritikusi kötelességének elég van téve nemcsak, hanem a kritikus ur még önelégült mosollyal is tekint végig munkáján mintegy mondani akarván : «Lám, lám, ez aztán a szellem !» Azonban megálljunk, olvasóim legnagyobb része azt fogja erre mondani, hogy ez túlzás és kákán csomót kereső képzeletemnek szüleménye. Oh,bár én is ezt mondhatnám! bár ne volnék ezen sajnos állapotok igazságáról megyözödve ! így azonban biztosíthatom nyájas olvasóimat, hogy amit elmondtam nem túlzás, hanem csak a legtisztább való. Nekem mondhatatlan kedvem telik olyan munkák megszerzésében, a melyeket megbirálás és jóakaratú ismertetés céljából küldenek be szerzőik egyes lapokhoz. S mondhatom nem egy érdekes fölfedezést tettem már ilyenformán. A múltkor egy antiquáriuni előtt haladván el, szememben tűnt egy kis kötet kölítemény, a melynek, szerzőjét valamint olvasásból verseit igen jól ismertem. Tehát megvettem a kis kötetet és a mikor legelső lapjára néztem nem akartam saját szemeimnek hinni, olyasmit láttam. A lap alsó részén ugyanis ez állt tintával irva! X.V.nek (egy élénk olvasottságnak örvendő szépirodalmi lap szerkesztője) legmélyebb tisztelettel a szerző. Ámbár egy gyengéd kebelnek már ez is elég lett volna még egy nagyobb meglepetés várt reám. A kötetben ugyanis mindössze 4—5 lap volt fölvágva éspedig épen ott, a hol néhány jelentéktelen fordítás volt olvasható. Tehát erről bírálta meg a nagynevű kritikus ur az egész kötetet! Spon gyát reá! íme, ezek körülbelül a mai állapotok és ha, a mi tagadhatatlan van is egykét igazán tehetséges, komolyan gondolkodó és véleményét nyíltan és őszintén bevalló férfiú, a legnagyobb túlnyomó rész csak olyan, amilyenek rajzolni akartam, ha nem rosszabb. Oh kritika jöjjön el a te országod ! — A pilis-CSabai táborból f. hó 28-tól szept. 4-ig el fog szállásoltatni Leáuyvárott 2 üteg tüzérség, Csévé n és Unyon pedig 2—2 lovas század.