Esztergom és Vidéke, 1893
1893-08-24 / 68.szám
? ~ • VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. * ; ° MEGJKLENIlí HETENKINT KÉTSZER : . HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ IÁROSHÁZ-IÖZ 323* G ' HIVATALOS HIRDETÉSEK I ^ótói 100 szóig 75 kr, 100hova a lap szellemi réméi flJetí közlemények küldendők. tó1 mmi S 1 frt ™ kr ' JP,°!*W 300-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉST ÍR: — Bely egdíj 3 0 kr. Egész évre 6 frt - kr. K 'JAJ*?J, J-f!*™ L: MAGÁN HIRDETÉSEK ni egáJIapodto szerint legjutáuyosabFél évre 3 frt - kr. bZEOHKNYI-JEK do2, ban közölteinek. Nedved évre 1 frt 50 kr. hova lap hivatalos és mfigan hirdetései, a nyilüérbe szánt közle- , E A ÁRA 7 |j r menyek, elflijze téwi _pénzek és reklamálások intézendök. NY1LTTÉR sora 20 kr. m WJ m WW* 27. Telefonszám. # 9 Augusztus 25. Ha az ember lelke egy paránya Istenének, az ő lelke hét paráuya. HálAs kegyelettel emlékezik meg Magyarországban minden hazafi azon nagy férfiről, kinek névünnep előestéjót megülik nemcsak nálunk, de az egész országban. Pedig nem a miénk ő többé, csak emléke él közlünk. Hitét, reményét, ábrándjait, törekvését, tetteit elvelte tőlünk a történelem, ez az emlékezetté eszményült mult, őt magát a sors, de feledni azért nem tudjuk. Minlha most is látnánk az ifjút, aki nemzetének szemei előtt nő mrgygyá, az ifju hírlapiról, ki reform eszmékért küzd, a politikust, ki megvalósítja, amiért az ország lángelméi lelkesednek, amiről költői ábrándoznak ; a szónokot, kinek egy szavára fegyverbe áll a nemzet, az ország vezérét, kinek más hibája nem volt, mint hogy nem tudta elhinni azt, hogy valakinek lehetnek személyes érdekei akkor, mikor hazája létéről van szó. Be hát ez nagy, igen nagy -vétek, ezt megbocsátani nem lehet. És előjöttek a szigorú bírák számonkérni tőle, mit mivelt hazájával, belevitte a vészbe, forradalomba, mintha ez nem a természet vas logikája szerint következett volna be, hanem csak az ő akaratán mult. Mint a nő eltorzul, mikor legszentebb hivatását teljesiti, ngy a társadalomnak is meg kellett rendülnie, mikor a nagy eszme : a szabadság, egyenlőség, testvériség megszületett. De azért Ő a bűnös, hiszen tudnia kellett volna, hogy a bünt az Isten megbocsáthatja a gyónónak és bánkodónak, de a félreismert politikai érdekek kegyellenek s természetükben fekszik a kérlelhetlen boszszuállás. Követ dobtak rá és bevádolták a legnagyobb biró, a történelem előtt és a történelem neki adott igazat. Hiába volt minden mesterséges fogás, hazájának városai kebelükbe, polgárai szivükbe fogadták őt, tetteinek emléke, dicsősége apáról fiúra száll, s legendákkal veszi körül őt is, valamint a többi igazakat, a néphit. Egyre kevesebben lesznek üöztünk, akik saját szemeikkel látták a hajóból kiszálui a szigeten, egyre kevesebben, akik először hallották fölzendülni: Esik eső .... De azért egyértelmüleg választottuk városunk díszpolgárává, egy szívvel, lélekkel valljuk őt a magunkénak, ha elveit egyik-másik nem is egészen* vallja magáénak. Esztergom polgárai! ünnepeljük díszpolgárunk névestéjét azáltal, hogy eszméit a magunk szűkebb körében is diadalra juttatjuk, kiki a maga tehetsége szerint azon munkálkodva, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség szent elvei végre-valahára nálunk is megvalósuljanak. Nem adatott mindenkinek, hogy nemzetek sorsát intézze, de aki hiven betölti munkakörét, melyet a sors neki kiszab, megtette kötelességét ; nem elég ha nagy szavakkal dobálódzunk s a nagyok fényénél sütkérezünk, hanem ha megvalósítjuk elveiket. Ez legyen törekvésünk s akkor legméltóbban ünnepeljük azt, ki most is lelkének mind a hét parányával hazája jólétén csüng. Igazságügyi mizériák. (—i. gy.) Aki ismeri a mai perrendtartást, akinek volt alkalma belepillantani azokba a helyiségekbe, ahol az igazságot mérik szegénynek, gazdagnak egyaránt, az meggyőződött arról, hogy a csigabiga mászásnál csak egy dolog lassúbb, a mai polgári peres eljárás. Aki hosszabb türelemmel van megáldva, mint Albion bármelyik flegmatikus gyermeke, az sem tudja kivárni, helyesebben «bevárni» gyakori sóhajtás nélkül egy polgári per eldöltét. Hát még azok a szánandó lények, akiket oda üldözött a sors, hogy pörlekedni kénytelenek, azok gyakran megőszülnek, vagy a türelmetlenebbek rövid uton, egyszerűen meghalnak, hogysem bevárják perük kimenetelét. Eettenetes nehézkes a mai polgári eljárás ; rendes pert ritkán lehet egy év alatt befejezni. Napnál világosabb legyen ott a jog, az igazság, amit ki kell deríteni. De hát világos esetekben nem szoktunk perelni; a szövevényes, bonyodalmas per pedig évek hosszú során is elhúzódik. Innen van nálunk, pörösködő népnél, a szólásmondás : jobb egy sovány egyesség, mint egy kövér pör. Eeformot, uj perrendtartást kérünk, mely a régit mentől hamarabb felváltsa. Szóbeliség, jöjjön el a te országod ! Nem lehet sokkal jobbat mondanunk a büntető eljárásról sem. Az is hoszszadalmas és igen gyakran sérti a humanizmust. Hogy messzebb ne menjünk, bát azt is mondhatjuk, hogy ma még grasszál nálunk az inkvizíció, igaz hogy modern formában. Gyakran olvassuk a lapokból, hegy a csendőrség hányszor túllépi hatáskörét, mennyire visszaél hatalmával, hogy az elfogott delikvenst kínzásokkal veszi rá a vallomásra ; és a szerencsétlen mit tegyen mást, mint vall. Aztán nem szégyenletes dolog-e a rohanó század végén, hogy még mindig vannak kötelesek, akiknek ártatlansága akkor derül ki, mikor már néhány évig Illa-, ván, Lipótvártt raboskodtak? A csendőrség, — amely általában ugyan kitűnő szolgálatokat tesz, — hatáskörét jobban kell szabályozni, mint mostanában van. Mi a külömbség a régi és uj rendszer közt? Az, hogy régente a bíró parancsára tették ugyanezt a közegek, most meg a maguk szakállára cselekszik. Sőt a büntető kódekszet sem lehet teljesnek mondanunk. Nagyon is hézagos, nagyon is enyhe azon része, mely az ember féltett kincséről, a becsületről szól. A becsületsértést nem torolja meg, a büntetéssel meg nem nyújt elrettentő példát, mert az 5—10 frt. pénzbírságot megfizetni, vagy egy két napot ülni egy becsület összegázolásáért, az csak nem rettenetes valami ? Ott van a párbaj. Miért oly gyakori ? Mert fenyítő uton nem kap a sértett elégtételt, kénytelenek tehát Az P> EsztergDin és Vidéke" tárcájaHA ARRA GONDOLOK , , . Ha arra gondolok, hogy nem szeretsz, Hogy az enyém tán sohasem lehetsz : A szédület környékez engemet S keservében szivem majd megreped, őrültté tesz a puszta gondolat, Hogy hátha nem viszonzod lángomat ^ Ha vágyam mindig hiú vágy marad : Arcod csókolnom sohasem szabad ! Ugy fáj szivem, ha erre gondolok És bánatomban sirok, zokogok : Ob jaj nekem, ha az a végzetem, Hogy nélküled éljem le életem 1 ; Iszonyú sors! évek hosszú során Kitépett szívvel járni egymagán ; A sirba vágyni — s nem halhatni meg ; Kerülni titeket, égÖ szemek, Kerülni téged, vesztett üdvömet S egy percig sem lehetni nélküled! A boldogsághoz lenni oly közel, De soha, soha nem érhetni el; Érezni tantalusi kínokat, Szeretni, kit szeretni nem szabad f Kínok között lassan sorvadni el S üdvöm a sírban sem találni fel ! ERŐS ARNOLD, AZ ÍI UTCÁMBÓL. (Kabinet alakok.) . . — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája.— I. Fekete-Szabó Péterné nagyasszony. Reggeli hat órakor már mindenki tudta az utcában, hogy a Szabóné-nagyasszonynak elveszett a kendeimagos tyúkja. Csak én nem. Egész kilenc óráig rémes izgatottságban tartotta a szomszédasszonyokat ez a rendkívüli eset. Először is a tejes asszonynak mondta el a nagyasszony. — No csak ifi' asszony nem kerül meg a kendermagos tyúkom. A drága, szép állat, két esztendeje vettem egy böcsületes ócsai j embertől, nem is csalt meg vele. Szelid, jó pára vala, kétannyit tojott, mint a többi. Segítsen keresni ifi' asszony. Keresték, nem volt sehol. Mire az ifiasszony átment a szomszédba, hogy kitöltse a fél meszely tejet, már megtoldva adta elő az esetet: — Hallotta-e Gulyásné asszonyság, Szaboné nagyasszony kendermagos tojója elveszett! — Óh jé ! ki vihette, el az áldott párát ? Hát elveszett. ' lGulyásné asszonyság sietett a szomszédasszonyt vigasztalni, az ifiasszony pedig vitte a friss njságot odább. Mire a Barcék kúriájához ért, a hova nagyságos asszonyéknak másfél .it.ee tejszint hordott, már ugy adta elő a történteket, bogy kormosképü zsiványok vitték el a nagyasszony minden apró marháját, Ott volt az egész utca a nagyaszonynál, Piatatták, hogy menjen törvénybe és szidták a baktert, aki bizonyosan bepálinkázott, hogy nem vette észre a rablást. A nagyasszony kezeit tördelte már és háromszor olyan szaporán beszélt mint rendesen, kis gömbölyű termetével pedig ugy sürgött-forgott az asszony országgyűlés közt, mintha máris a vánkosát lopták volna el feje alól. Azt határozták el, hogy áthívják Tamás Geröt, aki a legbölcsebb ember az utcában. Ez aztán fölfödözte a kendermagost, a jánu bor p ára beleszorult egy faiak ás mellé, a fás kamrában. — Hála istennek ! sóhajtották a szomszédasszonyok és mentek ebédet fó'zni teljesen megnyugodva. Köszönöm nagy, jó uram, monda a nagyasszony Tamás Gerőnek, akit ezentúl még bölcsebb férfiúnak tartanak vala. II. A Senki ténsur. Ott lakozzék mindjárt a Gulyások tövében. Afféle ügyefogyott fiskális vala, aki nem érti mesterségét. Pöre mindössze is csak egy volt azt is elvesztette. A neve nagyon németesen hangzott és mivel senki se tudta kimondani, rája ragadt a Senki név. A szegény, mikorjában én ösmertem[már nagyon elhanyagolta magát. Maga vett a péktől három krajcár ára kenyeret és a kofától gyümölcsöt, aztán otthon befalta ebédre. A kollégái kikerülték messziről. Azt mondják azért züllött el ennyire, mert ifjabb legény korában nem adták hozzá Szakálassy Klárikát a városi rinzsellér leányát. De hát ez csak olyan szóbeszéd, nem tudni mi igaz belőle. Azt azonban mindenki tudja a Szabóné nagyasszonyom révén, hogy a Senki ténsurnak nincs több ruhája, mint ami rajta van, inge meg csak kettő van, semmivel se több. Ügye meg egy sincs. Szegény gyönge ténsur .... HL Csath Ádám preceptor. Mindjárt a .Barcék kúriája mellett van Nemes Csath Ádám preceptor ur háza. Csath uram Pápán járta ki a collégiumot és már íharminc év óta preceptor. Nagy, diákos műveltségű ember és majdnem tud annyit, mint Tamás Gero csizmadia mester uram. Azonban Tamás Gerő uramnak mégis csak nagyobb volt a tudománya, mert az vándorolt az Alföldön, Tótországban és még a burkusoknál is, aztán rengeteg sokat tapasztalt, mint öreg legény. Hát lett is a városban nagy becsülete; a céhnek atyamesterévé választották, még a város atyái közé is bejutott. Csath Ádám pedig csak szuplikáns legátus volt és csakis a Dunántúlt járta be gyalog szerivel. Az ujabb pedagógiáról nem tart semmit; azt mondja ő se tanult többet, mint ami a «Hármas Kis Tükör»-ben van, mégis preeeptorságig vitte. £De a városban nagyon meg vannak vele elégedve, olyan szép gömbölyű bötüket vetnek a nebulói, hogy öröm ránézni. Csath uramnak az a privilégiuma, hogy az urakat mind per öcsémuram titulálta, no meg" aztán a többi tanító mindig kikéri a véleményét, mikor valami újításról van szó, Csatb bácsi ugyan ellenez minden reformot, de azért mégis megcsinálják. Azt mondogatja nekik : — Hej öcsém uraim, nem igy volt ez az
