Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-24 / 68.szám

társadalmi uton agyon kaszkbolni vagy puffogatni egymást az emberek. Hogy visszaélés nein volna a párbajjal a szigorú 1 örvény mellett, az kétségen fölül áll. Mindenesetre példás büntetést kell mérni a becsületsértőre, a sértettnek meg kell adni igazán, hogy a társadalom ne érvényesítse vele szemben előítéletét. Aztán tessék a párbajt hivatalbői üldözendő vétségek — illetve a büntettek — sorába lelvenui; mert az mégis esak nagyon furcsa, hogy a párbajokat újságokban publikálják egymást össze-vissza kaszabolják, szab' dalják a párbajozok és a hajuk szála" sem görbül meg. Nem avatkozik bele senki, nem jelenti fel seuki. Az igazságszolgáltatás meg nézi tétlenül, öszszedugott kezekkel, mert kezei meg vaunak kötve. Hiszen maguk a miniszterek — a törvény őrei — a képviselők, a törvények alkotói is duelláluak. Példát vehetnénk a kis Belgiumtól, amely a napokban alkotta meg a párfeajozás ellen drákói törvényét. A párbajt közönséges bűntettnek minősiti, pöibe fogja a segédeket, sőt az orvosokat is. Haláles kimenetelű párbajnál a gyilkost — már aki ellenfelét megölte — halállal sújtja. Egyáltaláu abszolút szigorral lép fel ; minden esetben fegyházzal sújtja még a párbajozás kísérletét is. A hadseregre nézye, — amely betegágya a párbajoknak ott is, — elrendeli, hogy aki a tisztikarból párbajt vi, a rangjától fosztassék meg és polgári töryényszék elé állittassók. Nem is lesz Belgiumban annyi párbaj, hacsak át nem rándulnak a párbaj bősök franeia területre. Nálunk azonban volt, vau ós lesz is. Orvosolja-e a közel jövő ezen hiányokat, segít-e ezen kiáltó bajokon ? Szeretjük hinni, hogy igen. Vagy peszszimisták legyünk, mint Dante, aki megmondta, hogy : «Laseiate ogui speranza . . . .» Ha már minden más téren haladunk, ne maradjunk hátra itt sem. Várunk, bízunk, remélünk. Színház. Próbaházasság. (Negyedszer.) Elég szép publikumot vonzott még negyedszer is. Csak annyibau emlékezünk meg róla, amennyiben más szereposztással adták. Boronkai játszotta Hajdú Bokor Bercit, ezelőtt Németh adta. Boroukai, ha többet nem, annyit ért mint Németh. Pártos nem tudta fölérni Szigethyt. Szentmiklósy mészáros legénynek nagyon uras volt. * * * Az ember tragédiája. Meg nem vonhatjuk elismerésünket Dobó igazgatótól, a miért az Ember tragédiáját, a magyar drámai irodalom örök büszkeségét és gyöngyét fáradságot nem kiméivé lehetőleg fényesen igyekezett kiállítani. A sikerről legjobban tanúskodik az, hogy dacára annak, hegy szombaton zsúfolásig volt telve a ház, vasárnap, a mikor másodszor adták az.E mber tragédiáját, még mindig igeu szép közönséget vonzott. A külső kiállítás illetőleg az a véleményünk, hogy az eléggé diszes volt és nagyon is megfelelt azoknak a várakozásoknak, a melyekkel a darab elé néztünk. Esztergomban legalább még sohasem láttuk ilyen ügyes kiállítással az Ember tragédiáját, mint ezúttal. Kacér Nina nagyon kedves Éva, volt mind a 11 sziuen keresztül. Legjobban tetszett nekünk a 4-ik színben '. (rabszolga neje), az 5 ik színben, miut Miltiades felesége, a 7-ik színben, mint í Isaura, a 9-ik színben, miut a kivégzendő marquis nővére s ugy is miut rongyos pornó és végre a 11-ik szin- ] ben, mint az igazi Éva. Méltó párja t volt Boroukai, aki Ádám szerepét kifogáslala nul játszotta meg. Legjobb volt Danton ós Keppler szerepében. Dobó i (Lucifer) vasárnap jobban játszott miut 3 szombaton. ] A mellékszereplők egyike som nyuj- i (ott olyast, a miért külöu megemlítés- ] re volna érdemes. A csoport jelenetek ' általában nem sikerültek. 1 * ] * * Lemond á s. (Másodszor.) 1 Karcag színmüvét másodszor adták I elő, ezúttal üres ház előtt. Pedig a i Lemondás-t másodszor is nagyon érde- i mes megnézni, különösen akkor, ha 1 olyan jó előadásban Iái hatjuk, mint ( hétfőn. Pártos szerepe (Koroláu gróf- I né) most Kacér kezében volt, a ki < most is ugy játszolt, bogy csak a leg- i nagyobb dicsérettel szólhatunk róla. i Kacér sokkal rokonszenvesebb Korolán ] grófné volt, mint Pártos ; az a jele- 1 nete, a mikor mostoha fiának (Lomni- 1 cy) házassága történetét moudja el, na- í gyon kedves volt. Az est sikerében i nagy része volt Lomnicy-nek és Ko- I vács Kornéliának, a kiket ügyes ját- i szásukért nem esy tapsban részesített a közönség, (ralló, Csókáné és Boronkay jók voltak ezúttal is ; Németh (Korolán gróf) nagyon hideg és merev volt, sehogysem tudta elhitetni, bogy érzi is azt, a, mit mond. Rácz ,ia

o

v igyekezettel alakkotta a szerelmes kis titkárt. * * * Madarász. K. Kopácsi Juliska vendégtelléptével. Zeller kedves operett-jét adta kedden Dobó társulata K. Kopácsy Juliskával, a népszínház e bájos primadonnájával. Nagyon rosszul esik konstatálnunk, hogy csak mérsékelt számú hallgatóság nézte végig Kopácsy Juliskának remek játékát. Igaz ugyan, hogy a Madarász nem megy már újdonság szamba, de az elmaradottak közül talán mégsem látta mindenki Postás Miikát, Kopácsy Juliskától, a kit bizony-bizony érdemes lett volna megnézni, mert nem mindennapi élvezet volt az, amit nyújtott. Különben is azon kellene lennünk, hogy a népszínház e bájos művésznője a lehető legkellemesebb emlékekkel hagyja el városunkat, ami igy aligha fog bekövetkezni. Az előadás mindeu tekintetben sikerült, alig lehetne kifogásolni valót találni. A szereplök mindegyike kitett magáért, annyi ambitióval már régen nem játszott egyikök sem. Az erkölcsi siker nem is maradt, de nem is maradhatott el: a tapsból bőven kijutott mtndenkinek. A legtöbb tapsot természetesen Kopácsy Juliska aratta, a ki páratlanul kedves játékával ós énekével valósággal elbájolta a közönséget. Mellette a nőszereplők közül Pários Etel (Máiia, választó fejedeleinnő) tűnt ki első sorban, azután Csókáué. A férfiszereplők közül első sorban kell megemlékeznünk Boronkay-ról, a ki a naiv és fess tiroli madarászt olyan rokonszenvesen és jól játszotta meg, hogy csak a legnagyobb dicsérettel szólhatunk róla. Egyáltalában Boronkay minden ujabb szerepében más más oldalról mutatja be tehetségét és rohamosan nyeri meg a közönség elismerését. Nagyon jó volt kivüle Dobó (Czörsz báró), a kiről már elmondottuk azt, hogy igen jó komikus. Lomnicy (mint Schneck báró, de különösen, mint az egyik professzor) ós Németh (Lasskó professzor) a kacagtatasig mulatságosak voltak. Nagy (Szaniszlő) hangja ha nem is terjedelmes, de elég kellemes, játéka azonban nem kifogástalan : mozdulatai nagyon merevek. Az állandó hid. Kedden a megyeház nagy termében tartott ülést a közigazgatási bejáró bizottság Czekelius Aurél minist, osztály tanácsos elnöklete alatt. A tervbe vett hídnak építése tehát határozottá lelt s nemsokára pályázatot fognak hirdetni az épitési vállalatra. A vashíd a jelenlegi hajóhíd felett mintegy 120 méter távolságban fog elhelyeztetni két feljáróval az esztergomi jelen, melyek közül egyik Lőrinc-utca felé fog vezetni, a másik pedig a Cifrahidon át a Vízivárosba. A cs. ós kir. közös hadügyminiszter képviselője, Kordék K. a hid helye ellen nem tett kifogást sem pedig az ellen, hogy oly szerkezetű hid épít essék, melyen a közúti hidpálya felhasználásával esetleg helyi érdekű vasutat lehessen átvezetni. De I. rendű vusut átvezetését stratégiai ós financiális szempontból nem tartja megengedhetőnek. A területek kisajátítása nem az államot, hanem Esztergomot és a város részeket fogja terhelni. Megállapították még a hidunk hosszát, szélességót, magasságát stb. Este a Fürdő-vendéglő helyiségében Czekelius Aurél tiszteletére bankett volt, hol Helc Antal dr. poharát emelte először is Vaszary Kolos hercegprímásra, aki kegyes volt a mostani hajóhidat ingyen .átengedni ; azután felköszöntötte Lukács Béla kereskedelmi minisztert; végre pedig Czekelius Aurélt. — A primás itthon. Vaszary Kolos hercegprímás hétfőn délben Esztergomba érkezett Kohl Medárd titkárja kíséretében, amely idő óta két lámpás ég a primási palota kapuja előtt esténkint. Hétfőn délután Majer István püspöknél és Koszival István kanonoknál tett a primás látogatást, kikkel az uj tanítóképző ügyében értekezett s elhatározta az esztergomi, nagyszombati és bpesti érseki képezdék egyesítését. Kedden d. u. általános fogadást tartott. — Templomrablás. Vasárnap ós hétfő közötti éjjel valami tolvaj eddig ki nem fürkészett módon a Ferencrendiek templomába behatolt és ou HÍREK. én időmben .... Aztán elmeséli, hogy anno 1830-ban milyen viszonyok voltak a nevelésügy terén. — Hej bizony akkor tanultak a fiatalok az öregektől és növekedtek vala nemcsak korban hanem bölcseségben is. Pedig akkoron az eklézsia kevesebb bért adott és a meckából élt a preceptor, ami sokszor konkolyos vala .... És az öreg meg van győződve, hogy silabizálva jobban meg lehet tanulni az olvasást ugy a hogyan ő is tanulta : ká—a, ka, ká—a—ell, kai, ká—a—ell—a, kala, ká—a—ell—a—pé, kalap. A politikai életről nem vesz tndomást s a legutolsó, illetve legfiatalabb államférfi, akit ismer, Deák Ferencz, különben nagyon haragszik a németre, aki minden nyomorúságot és balsorsot hozzánk plántált át. Ennél jobban csak a kántorra haragszik, aki a gyülekezetnek nem tud orgonálni és « zsoltárokat mindig elrontja a pietás rovására .... IV. A Bab Jánonsé ura. Hogy miért nevezem ilyen visszás módon Bab János szabómester uramat, annak kizárólagos oka az, hogy portáján senkinek se hivják. Ezzel rettenetesen le van cáfolva a közmondás, hogy minden kokas ur a maga szemetjén. Igen mert a Bab Jáuosék házában a tyúk a kakas. Bab Jánosné — ténsasszon. Ez a dolog tekintve, hogy a mi városunk mennyire kicsíny, mindenki szemében hivalkodásnak tűnik fel. A ténsasszony sok füzetes francia regényt olvasott és a bátyja hagyott rá husz-1 ezer forintokat, amiről azt beszéli a fáma, hogy nem szerződött becsületes uton. A francia regényekből tanulta a beszédet és a modort, a pénze után megajándékozta magát a ténsasszony cimmel. Az utcán ugy megy mint egy grófné, lassan, de biztosan és kimérten. k

r szavait vontatva ejti ki és hangsúlyozza. És midőn a papné, meg a tanitóné meglátogatja, ozsonnával szolgál nekik.

;

De ezt már nem ö, hanem a szolgálója cselekszi meg. ő csak asztalfőn elnököl és adja a hangot. Egyszer, nyilván beleképzelte magát nagyon a francia népregényekbe, maga is elhitte, hogy Franciaországban járt. Azt beszéli igen gyakran : — Mikor én külföldön, Paris utcáin járkáltam, a legelőkelőbb körökben, kontesazek ós markinék közt forgolódtam. Igen én fél világi hölgy voltam . . . Ezt az utolsó mondást azonban senki se érti a városban. Bab Jánosné se. Nyilván valamelyik regényből vette. De egy izben egy fővárosi társaságban ismételte ezt és ott a szeme közé nevettek, ezt sokáig restelte is annak idején. A férjével azonban nem regény stílusban beszól; gyakran veszekedik vele. De Bab ur nem szól soha vissza, elvonul a műhelybe és dolgozik. Egyszer Bab urnák a pápaszeme eltörött és engedelmet meg pénzt kért a ténsasszony tói, hogy megcsináltathassa, ezért két hétig pörölt vele a harcias oldalborda. Mindig szemére hányta az urának: — Te János, ha én nem volnék melleted mi lenne belőled ! De igy ezreim morzsáiból neked is jut, amit bizony nem érdemelsz meg, oly keyeset dolgozol ... — De . . . — Fékomteremtette áldófádat hallgass ! Te,, te mersz szólni, te, te! És a sze gény Bab ur visszavonul a műhelybe, aztán dolgozik sokat; pedig a szegény öregszik már és a pénzből is megélhetnének szépen, de a ténsasszony gyűjt tovább és pöröl recsegő, érdes hangján, aztán francia regényeket olvas ós színházba jár — az ura nélkül. JÚLIUS. A líSILSP^ta* X (csenget): Halló ! Y : Halló ! Ki beszél ? X : Dobosi. Hát ott ? Y: Antal Jánosné. X: Kezét csókolom! Otthon van a férje.? Y: Nincs ! X: A telefon közelében sincs senki ? Szabadon beszélhetek ? Y: Szabadon beszélhet. Mivel lehetek szolgálatára ? X: Hát drága nagysád! mikor ád feleletet kérdésemre ? Oh adjon most! akár biztatót, akár lesújtót! Y : Miféle kérdésére ? X: Hát nem is akarja tudni ? Hiszen múltkor megígérte, hogy telefonon meg adja a választ. Kérem, ezerszer kérem feleljen .! Y: Én nem ígértem semmit, X: Nemigért? Oh igen ígért. Múltkor, mikor térden állva szerelmet esküdtem és hirtelen megérkezett férje; nem válaszol"! hatot, de megígérte ..... igen ígérte hogy válaszolni fog. Y: Nekem ön sohasem esküdött szerelmet, X: De esküszöm, hogy esküdtem. És most újra esküszöm. Y: Uram! ön megbolondult. X : Igen ! bolond vagyok nagysád szemeitől ! Igen nagysád elvette az eszemet! Y: Szent ég ! Hogyan jutok én ehhez ? Hiszen én sem szép* sem fiatal nem vagyok, X: Nagysád elragadó! Bűbájos, mint egy angyal, mint egy szirén. Ohhhh! Y: De hát nem tréfál ? X : Esküszöm, hogy nem 1 Y: Hát csakugyan szépnek tart? X : Isteninek ! Y: Igaz mondták már többen, hogy öreganya létemre még mindig esinos vagyok, de . . . X: Már hogy volna kegyed öieganya ? Y: Mintha nem tudná! Ügyesebben bókoljon. X : De az ég szerelmére 1 Ki van a telefonnál ? Y : Antal Jánosné. X: Csaknem anyósa i§u Antal Jánosné nak. Y : De igen t X: Brrrrrr . . , (Lecsapja a kagylókat és elrohan a telefontól). Y (csenget erősen, de senki sem csenget vissza; egyszer csak zúg a telefon s- ezt lehet töredezve megérteni).: Dohosy ur ! hát nem szereti ifjú Antal Jáuosnénak anyósát ?