Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-23 / 59.szám

Esztergom, XV. évfolyam. 59. szám- Vasárnap, 1893. Jú lius _23. # f VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. t~ T" * MEGJKLENIK HETENKINT KÉTSZER s —— ( HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ SZÉOHENY/TER 332* 6 = HIVATALOS HIRDETÉSEK I MI ÍOO SZÓÍ* 75 kr, 100­— hova a Inp mlúm részét iljet« lelemények köldendök. tói a00 *^ 1 flt 5 °, kr ' Jí^l 300 : ig 2 frt 95 kr, ELŐFIZETÉSI ÁR: —: Bely egdíj d O kr. Egész évre 6 frt - kr. K I A D O-H I V A T A L: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legjutányosab- . Félévre 3 frt - kr. 8ZEOHKNYI-TEU 832, baa közüliéinek. Negyed évre ----------- 1 frt 50 kr- hová Inp hivatalos és tmigáu hirdetései, a nyilttérbe szánt, közle­EOV SZám ára 7 kr menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök. NYILTTÉR sora 20 kr. e - • 1*F~ 27. Telefonszám. ~*qm e , Q A nweiis egésssigiaaa. ií. Hat éves korban befogjuk a gye­reket a népnevelési törvény rendelke­zése szerint. Felmerül lebát az a kér­dés, hogy e befogás korai-e, vagy nem? A iskolai betegségek nagy sora arról tanúskodik, hogy korai a befo­gás, vagy helytelen a tanulmányi rend, vagy mind a két tényező közre­működik. A fejlődós korában minden élő lény érzékenyebb ós kevesebb ellenálló erőt tud kifejteni, mint meglett korában. Erre vallanak a biológiai törvények. Oly hatások, melyek a kifejlett szerve­zet erőkifejtésére szolgálnak, elgyengü­lésre, tehát az erőkifejtés megakasztá­sára szolgálnak a fejlődós korszakában. A meglett ember elbírja a terhet, a gyermek nem. Az erős ág meg sem inog a ráaggatott suly alatt, a fiatal hajtás leszakad. A mai nevelés ós ta­nulmányi rend nem ez elvek alapján épült fel, ma még a Horatius énekelte állapot közkeletű : «Qui studet optalam cursu coutingere metam, multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit.« Viijjon a gyermeknek a játszótérről korai kiszorítása, a szabad mozgásnak felcserélése az iskolai padokkal, a napi 8—10 órai értelmi munka, ismereti tárgyak tanulása megfelelő fogalmak hijával nem arra vailanak-e, hogy az élettani elvek alkalmazását mellőzzük? E tények nem igazoiják-e, hogy na­gyobb terhet rovunk a gyermekre, mint a meglett emberre ? Nem azt igazolják-e, hogy anatómiai es élettani ismeretek nélkül nem lehet neveléssel foglalkoz­nunk, hogy szülő, tanító és professzor el nem lehet ebbeli ismeretek nélkül, egy szóval, hogy a nevelés egészség­tana nélkül neuí boldogulunk ? Látni való, hogy a gyermek meg van terhelve. Az orvosok, természet­tudósok és néhány kiváló pedagógus látja azt közei kétszáz év óta ós mégis alig van számba vehető javulás. Miért a csökönössóg ? Valamint más té­ren, ugy itt is a fennáló intézmények­hez való szívós ragaszkodás oka a lassú haladásnak, meg az a körülmény, hogy a szülők ós a nevelők, anatómiai és élettani ismeretek nélkül nőnek fel. Megkísértjük a megterhelés fogal­mát meghatározni, hogy állításunkat tüzetesebben kifejthessük. A nevelés körében megterhelésnek nevezzük mind­azt, a mi az ember testi vagy értelmi kifejlődését megakasztja. A fejlődés megakasztását csak akkor ismerhetjük fel, ha magában a fejlődéstudományban jártasak vagyunk. Tudnunk kell, hogyan gyarapszik a gyermeki szervezel, mely korszakban növekszik leginkább súlyra és nagyságra, milyenek e viszonyok a serdülő korban, mikor éri el a teljes kifejlődést, a teljes érettséget? Súlyra és nagyságra legtöbbet nő az ember egy éves korában. Születéskor 3—3 5 kilogramm sulyu a gyermek, nagysága pedig 45—50 cm., egy éves korában 9—11 kg. sulyu, hossza 70 cm., tehát súlyra egy év alatt háromszoro­san gyarapszik, hosszá pedig 20—25 centiméterrel. Az élet többi korszakai­ban nincs ilyen gyarapodás, a mely tény intő figyelmeztetésül szolgálhat, hogy a csecsemő a leggondosabb ápo­lásra szorul. De minthogy a halálo­zási statisztika tanúsága szerint legtöbb ember pusztul el életének első eszten­dejében, 25%j azaz az összes halálo­zások egy negyede esik az első eszten­dőre, nyilvánvaló, hogy sok mulasztást követünk el. Sok oka van a csecsemők e nagy halandóságának, a railyeuek az öröklött bajok, a nyomor, de kiváló helyet fog­lal el köztök a nevelés legelemibb fo­galmának a hiánya. Két éves korában 11—12 kg. sulyu a gyerek és hossza 80 cm.; hat éves korában 17 —17'5 kg., hossza 105 cm. ; tiz éves korában 25 kg., hossza 125 cm. ; tizenkét éves korában 30 kg., hossza 135 cm. ; tizennégy éves korá­ban 38—39 kg., hossza 145 cm.; tizenöt éves korában 45 kg. Teljes kifejlődését 30 éves korá­ban éri el a férfi : a nő valamivel ha­marább. Ebből látjuk, hogy a gyermek az első évben rohamosait gyarapszik, a második és harmadik évben szintén gyorsan fejlődik, azutáu a tizedik évig lassúbb emelkedést tanusit, de ettől fogva megint rohamosan emelkedik. Ha a gyermek fejlődése rendes, ilyen módon gyarapszik; ha nem tanusit ilyen gyarapodást, akkor a nevelés kö­rül kell hibának lenni. Az a szüle és az a tanító, a ki az anatómiában és az élettanban jártas, megleli a hibát. De vájjon hány szüle, hány tanító já­ratos a nevelés ez alapvető ismeretei" ben ? Minthogy az iskola ügyet sem vet ezeknek az ismereteknek tanítására, nyilvánvaló, hogy a neveléssel foglal­kozók nem tudnak nevolni. A fentebb elősorolt tények igazolják e tudatlan­ságot. A. sok sápadt, szükmellü, ide­ges, görbehátu gyerek ; a sok vértelen, gyenge csontú, apró khinaí lábu leány; a férfikor delelőjén levő munkára kép­telensége ; az életkor rövidsége : mind arra vallanak, hogy a nevelés hely­telen. A neveléssel foglalkozóknak első sorban ügyet kell vetniök a táplálko­zás fiziológiájára, azután a ruházat ós lakás egészségtanán kivül a közokta­tás egészségt anara is. Ezek az isme­reti ágak nem ujak, csak alkalmazásuk hiányos, vagy egészen mellőzött. A gyermek és a serdülő a bevett táplálékot kiválóan testi növésére, fej­lődésére fordítja. A fejlődós rendes menete megakad, ha a táplálók fogya­tékos, de megakad akkor is, ha a táp­lálékot más célra fordítjuk. Nemcsak a kézimunka, hanem az értelmi munka is kenyérrel táplálkozik. Ha tehát az értelmi munka foglalja le a táplálákot egészen vagy nagy részben, akkor a test gyarapodása csorbát szeuved. Mi­nél jobban haladja meg az értelmi munka a gyermek tehetségét, minél több erőt kénytelen ráfordítani, annál több tápláló anyagot von el testi fejlődésétől, tehát annál inkább el­satnyul. A meglett ember, a teljesen kifejlő­dött ember többé nem a test növésére Az „Esztergom ós Vidéke" tárcája. Hiz&isigi ajánlat. — Monológ. — Irta: Gárdonyi Géza. (Egy hü lap hátulsó oldaláról olvasva:) „Eyy 28 éves fiatal ember aki kelezer forint tiszta évi jö­vedelemmel lendelkezik, isme­retség hiányában ezen az uion óhajt valakivei megismerkedni, akit nőül is venne. Levelek és arezképek „Éljen a házasság" czimmel „poste restante" ké­retnek." • (A lapot gondosan összehajtva zsebre teszi.) Ez a fiatal ember én vagyok. Szabad-e élőszóval is elmondani itt tisztelt angyalok, Hogy hirdetésein nem hamis. Komoly szándékkal léptem én e térre, S szavankint két krajczárt fizettem érte, Csakhogy a férji rangra szert tegyek. Meguntam már a nőtlen életet, A kis szobát, a melyben ugy lakom, Hogy mással este nem beszélhetek, Csak árnyékommal a fehér falon. Meguntam mindent nap és hold alatt, És legjobban meguntam magamat. A földnek annyi szép leánya van, Közölök egy jut nékem is talán; Megnősülök és élek boldogan S lesz sógorom, ipam, napám, komám, De főképpen egy bájos feleségem, Akivel síromig elcziczázok szépen. Mindegy nekem, ha lány, ha özvegy, A leányok főképp tetszenek! Az utczán mindig nézem őket S a szivem gyakran megremeg. Es mig a bajszom pödröm epedon, Sóhajtok: bár az, bár ez lenne nőm. Igy választok én némely délután A szépnemböl kettöt-hárinat-hatof, De sajnos egy szultán lebet csupán, S még sajnosabb, hogy ez nem éu vagyok. Ám most komolyan hozzálátok én! E naptól függ, hogy ne legyek legény. Mindegy nekem, ha szőke, barna, Karcsii, magas vagy alacsony, Ha Isten és ő ugy akarja, Lehet a házi angyalom. A szőke haj pikán^ regényes Nekem ez tetszik végtelen! Kivált, ha finom, sárga, fényes, Aminőt csöndes éjeken Az álom kertjén járva szerteszéjjel, Csókolgatok lázasan, szenvedélylyel. De a barna haj selyemhulláma Lehullva csipkés pongyolára, Tán. még jobban szivemre hat. Az emeletről kandikálva, Egy csinos, boldog kis szobába, Láttam már ilyen szép hajat. A vereshajnak ellenállni Meg éppenséggel nem tudok. Az gyújt. Valami mesevári i Boszorkány # báj alá jutok. Veresbaj! Édes istenem, uram! A borbélynál is dupla ára van! Szeretnék nőül egypár kékszemet, Mosolygó két szép búzavirágot, A mely szelíden rámnevet A havas rózsák közt integet. A barna szempárt is imádom, Ez régi vágyam, régi álmom. Két égő csillag a barna szeme. A rejtett tüz, ha benne fellobog, A szivem mintha mámort érezne, Vagy nobelspitzet, úgy dobog. (Merengve.) Egy kedvesem volt, tengerzöld szemű ... | Szokatlan tán, de mégis nagyszerű. E két szem mély volt; mély, zöld s vég­telen. Szerelmes lelkemnek tekintete, Hévvel vitorlázott e tengere n, De házasságra nem léptem vele, Lemondtam róla.. . mert muszáj vala: Mással szökött meg szivem angyala. Ám volt szerencsém szürke szemhez is. A szürke szem mind kedves és hamis. Hová jártam e kedves szürke szemmel? Az állomásra. (Megvallom ezennel.) , A rendez-vous-nk künn volt: az állomás, S a perronon, — mig jött-ment a vonat, Mint búcsúzók váltottunk csókokat, S ölelkeztünk, mint ottan a szokás. Azóta minden bájos szürke szemre Paktáska, plaid (s egy nyakleves) jut az eszembe. Nőmtől különben semmit sem kivánok, Ámbár zenéhez jó lesz, hogyha ért. Magam művészileg okarinázok, ő verhetné ehez tán a klavért, Vagy czimbalmozna. Ez tetszik nekem. A hangját mindenek közt kedvelem. Bár drága hangszer.! Néha, — elsején (A füle mellett mozgatott kézzel hejehujázást jelez.) Tiz, husz forintom tisztán erre mén. Ha énekelni tudna, azt szeretném: Csillagvilágos nyári éjeken. Mikor a hold az égen megj'elen Az erkélyen, mig egymást átölelnénk, A szózatot kettősben énekelnénk, S minden dalt bár uj, bár ha vén. A prímet ő és a szekundot én. Ha még ozentul hímzést értene, Hogy névnapomra meglepjen vele, S befőttjeit egy hosszú télen át Bámulhatnám, miként maradt ily. frissen. Sonkával adhá mindig a teát, S a nyakkendőm megkötné gigerlissen, 0 mily boldogság lenne az nekem! Óh add meg ezt, óh add meg istenem! A háztartás legyen egy szép idyll, A milyent csak az erszényünk kibír: Három szobácska, pompás, függönyös; Az ablakban egypár vidám kanári; A padlón szőnyeg, olyan ... különös! Meleg lágy pamlag s a konyhán egy Sári, Ki gyakran mondja: „Csókolom kezét." S nem engedjük, mert ő kedvelt cseléd. De jó is íesz: szemem, ha felnyitom, Ő szol: „Jó reggelt édes kis papa! u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom