Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-23 / 59.szám

fordítja a táplálékot, hanem csak a szervek működésének fentartására, a szervek kopásának pótlására ; és mivel a gyermek a növésen kivül ezekre, t. i. a szervek működésének fentartására, a szervek kopásának pótlására szintén kénytelen a táplálékból juttatni, nyilvánvaló, hogy a gyermeknek aránylag több eleségre van szüksége, mint a meglett embernek, de viszont az is nyilvánvaló, bogy kevesebb erőt juttathat testi és értelmi munkára, mert hiszen a szervezet majdnem mindont lefoglal. A munka tehát a meglett ember kötelessége. Ezzel korántsem akarjuk azt mondani, hogy a gyermek és a serdülő no dolgozzék, hanem csak meg akarjuk dönteni azt a Horatius-féle és ma, is érvényes követelést, hogy a gyermek sokat fáradozzék és izzadjon. Sok szüle elpocsékolt időnek tekinti azt az órát, a mit a gyermek szaladgálásra, játszásra fordít. Nem törődve alvással, pihenéssel, nappalt éjjet összetesz szegény feje, hogy a rárótt leckét bevághassa. Az agyonnevelt ifjak száma nem csekély! Igazolja a serdülők nagy számának satnyusága, igazolja a sok öngyilkosság. Valódán szomorú dolog ez, a mit a nevelés körül tapasztalunk. A cselekvés súlypontja az ifjúra, sok tekintetben a gyermekre nehezedik, E megterhelés nemcsak a testi, de egyszersmind az értelmi fejlődés rovására történik, mert az élettan bizonysága szerint a test egyes szervei egységes szervezetet alkotnak, szerves kapcsolatban vannak, a sejtek, az idegek egységes hálózatot alkotnak és ha a hálózat egy szeme felbomlik, az egész szerkezet rongyossá válik, épugy mint az elektromos gép hasznevehetetlenné válik, ha a dróthálózat valahol megszakad. A megterhelés fogalmából következik, hogy a gyermek sokféleképen szenved, mert sokféleképen akasztjuk meg élettani gyarapodását. Megakasztjuk, ha H Naptól, levegőtől elzárjuk, ha 80—100 gyereket tuszkolnak össze egy tanterembe (a mely nem is terem, csak kis szoba), ha bőséges eleségről nem gondoskodunk, ha silány gúnyával látjuk el télen, ha melegen öltöztetjük nyáron, ha sok leckével árasztjuk el, ha tudományt magoltatunk, mikor még a tanulás eszközeivel sem rendelkezik, mikor még elegendő ismerete sincsen az egyes tárgyakról, azaz elvont dolJgokkal kedvoskedüuk neki, mikor"még a tárgyas dolgokkal sem ismerkedettmeg. Mindebből láthatjuk, hogy a nevelés [egészségtana, a mely anatómiai és élettani ekeken épül fel, minden iskolának kell, hogy főtárgyát alkossa, hogy vele mindenki megismerkedhessek, mert senki sincsen köztünk, a ki nélküle ellehessen. Már [mondtam feljebb, hogy a férfiú teljes érettségét 30 éves korában éri el, a nő néhány évvel előbb. Es vájjon tekintettel vannak-e erre az élettani tényre a társadalmi szokások és intézmények ? Vájjon az érettséghez mórik-e a nagykorúságot ? Vájjon a 30 éves embert terheljük-e meg jobban, mint a 20 évest ? Vájjon nem rovunk-e súlyos terhet a 18—20 éves nőre, a melyet alig bir el, mig ugyanazt a terhes feladatot fel se venné a 125—26 éves nő? Látni való, hogy maga a nevelés jelentékeny javulásra szorul, de magok a társadalmi intézmények ós szokások is arra szorulnak. A megszokott intézményekhez SZÍVÓS, csökönös ragaszkodást csak a felvilágosodás terjesztésével tudjuk megtörni; csak a helyesnek megértésével tudjuk a helytelent kiküszöbölni; a megszokást csak megszokással lehet eltüntetni, vagy helyesebben, csak akkor szokunk el a rossztól, ha a jóhoz hozzászokunk. Dr. L. GrY. Verés az iskolában. A „Magyar Újság" ezen cim alatt egy cikket közölt, melyre egykét észrevételt kívánok tenni. Mindenek előtt tisztába kell hoznunk a botot. Nagyon kétséges dolog ez, hogy széles e hazában volna tanító, ki iskolájában botot merne használni. Jól tudja azt minden tanító, hogy botnak iskolában soha ós semmi körülmények között nem lehet helye. S ha föltéve, de meg nem engedve, akadna mégis tanító, kinek iskolája botot ismer, az vétkes, s mint ilyen méltán megérdemli, hogy eljárásáért kérdőre vonattassék s esetleg maga is bűnhődjék. De ha vétkes volna az ilyen tanító, vétkes az is, ki a nyilvánosság előtt az iskolában előfordulható vesszőt bottá fújja föl ós erős rendreutasitást érdemelne azért, hogy szándékos nagyítás által a barmoskodó botoz s hirdetésével iparkodik az iskolát lealacsonyítani, a tanítót sárba tiporni. Nem azért nyúltam tollhoz, hogy a testi fenyíték mellett, vagy ellen irjak, mert akkor nem cikket, hanem értekezést kellene írnom, ilyenre pedig azt hiszem, itt nincs tér. Azt azonban jelezni kívánom, hogy boldog, óhajtva várt időszak lesz az a tanítóra nézve, midőn az iskola a testi fenyítéket végképen száműzheti. Ez a boldog kor bizonyára bekövetkezik egykor éspedig akkor, mikor a család egyformán jól nevelt gyermekeket küld az iskolába. Hogy ez a kor mikor áll be? azt halandó észszel belátni nem lehet. A testi fenyíték — hirdetik a la pok — megalázza a gyermekben az emberi méltóságot. E szerint tehát jelenleg élő nagyjaink — hihetőleg — mind ily megalázott móltóságok. Igazán érdekes volna nagyjaink közül néhányat pl. Vaszaryt, Jókait, Csákyt, Berzeviczyt, Szász Károlyt stb. megkérdezni, hogy gyermek korukban mergismerkedlek-e a testi fenyítékkel akár az iskola, akár a család körében? Igaz, őszinte emberek ezek, bizonyára megmondanák a valót. S ha — mint én hiszem — igenlő választ nyernénk, ugy csak az volna kívánatos, adná a jóságos ég kegyelme, hogy az iskolából kikerült gyermekek mindegyikéből ily emberi méltóságokban megalázott egyének volnának. És csodálatra méltó! A családi szűk, kis körben is megesik az néha, hogy testi fenyíték nyer alkalmazást és pedig inkább a jobb, mint a szegényebb sorsuak gyermekeinél. A szülő egyik gyermekét még csak kemény szóval sem érinti, illetve illeti, mig a másiknál elég sürüu járja a hadd-el hadd. Vagy talán a család maga akarja megalázni a gyermekben az embert az által, hogy testi fenyítéket használ? Ha már ily egynemű kis kör sem nélkülözheti a testi fenyítéket, hogyan száműzhetné azt a külömböző elemekből áló iskola nevelői ós tanítói kettős célja megoldásánál? Mert ugyan mi is az a pellengére állított iskola ? Kevésbé nevelt, jól nevelt, rosszul nevelt, vásott, végül üvegházi növény módjára elkényeztetett gyermekek vegyüléke. Ily vegyüléknél nem a testi fenyíték alkalmazása, hanem az volna igazán csoda, ha ily fenyíték fölöslegessé válnék. Bizonyára igen nagy jótétemény volna az a tanítóra nézve, ha ily körben is erősebb eszközök nélkül folyton nyugodtan, kedélye feldulása nélkül, vig kedélylyel munkálkodhatnék. Csakhogy nem igy áll a dolog. A jól nevelt gyermeknél testi fenyítékre nagy ritkán van szükség. Nála használ s rá teljesen eredményesen hat a figyelmeztetés, intés, esetleg a feddés és dorgálás szava. Sőt van rá elég bőven eset, hogy még ily szóval való figyelmeztetés is fölösleges. Hanem hogy a rosszul nevelt, vásott, sokszor a jól nevelt gyermeket is a testi fenyítékig magával rántó tanulókat mikép lehetue a rossz uton való haladásban megakadályozni, megtörni s a jó útra terelni, szóval mikép lehetne őket eredményesen figyelmeztetni erősebb eszközök nélkül, ezt valóban szeretné látni a tanítóság. A gyermekre rossz hatással vau annak még hirdetése is, hogy az iskola érzékenyen nem büutethet, mert ez őt bátorrá, szabadossá teszi s ép ellenkezőleg közelebb hozza a büntetéshez. Hosszas tapasztalat után szerzett erős meggyőződésünk szerint az iskola nevelői és tanítói kettős célja kockáztatása nélkül a testi fenyítéket még most teljesen ki nem zárhatja kebeléből. — Különben is édes-kevés fegyelmi eszköz fölött rendelkezik a tanító. A bezárás, jobban mondva iskolába marasztás, ma igen nehézkessé vált. Tudja miudenki, hogy azon a helyen, hol gyermekek 2—3 órán voltak, bezárást eszközölni nem lehet, tiltja ezt az egészségtan mai követelménye. Iskolát az előadás után söpretni, szellőztetni szükséges, hogy megtisztuljon azon levegőtől, mely tanítóra, tanulóra egyiráut öldöklő hatású. Bezárást csak ugy lehet eszközölni, ha külön terem van, vagy ha a tanulót megfosztjuk szünidejétől, melyet a tanítóval együtt iskolában tölt el. Hátra van még arról szólani, hogy a képezdék tanárai mit tanítanak az iskolában ? A képezdék tauáiai két csoportra oszthatók, iskolaismerőkre, vagyis olyanokra, kik maguk is tanítóskodván, alaposan ismerik az iskola miuden csiuját-binját és iskola nem ismerőkre, vagyis olyanokra, kik az iskolát csak gyerekkorukból ismerik. Nagyon, de nagyon óhajtandó volna, hogy kópezdóuél tanár ne lehessen olyan egyén, ki előbb ne tanítóskodott volna bizonyos ideig. Az iskolával alaposan ismerős tanárok tanítják azt, hogy büntetés, ha mindjárt testi is és botozás, vessző és bot, kikapás és baromismus egymástól lényegesen eltérő dolgok. Tauitják azt, hogy a gyermek nem barom, hanem emberi lény, kivel tehát szeretettel, emberbarátiasan tartozunk elbánni. Tanítják azt, hogy ajót jutalmazni, a rosszat pedig büutetni szent kötelesség. Tanítják azt, hogy a bőrébe nem férő, rakoncátlankodó, dacos, hazug veszekedő gyerek könnyen atyafiságba jöhet a vesszővei. Tanítják azt is, hogy voltak halhatatlan jeleseink, kik az iskolával megismertették, mikép kell a tantárgyakat a növendék felfogó tehetsége alá vezetni. De ezek a jelesek nem papírról hirdették a követendő szép elveket s nem is ostorozással s kutyadreszirozás hirdetésével oktattak, hanem leszállót-* tak az iskola fülledt levegőjébe s ott mutatták meg tettel azt, a mit szóval is hirdettek. Igy kötelezték le maguk iránt a tanítóságot örök hálára. Tanítanak még a képezdei tanárok sok-sok szép óa épületes dolgokat. De azt fájdalom nem tauitják, hogy vannak ma is jeleseink, kik követve a régiek példáját, leszállanak az iskola kis körébe s a mai tulcsigázott igényekkel szemben tényleg megmutatják azon művészetet, mikép kell nevelni, vezetni, tanítani, fegyelmezni eredményesen a testi fenyíték teljes kizárásával is, pedig egy tanév nem nagy áldozat, nem hosszú ido ahhoz, hogy valaki nevét megörökítse s hogy előtte — mint élő útmutató előtt — a tanítóság hálásan kalapot emeljen. Ez kétségkívül csiklandósabb dolog, mint a dikciózás ! B. N. S én niondom: „Szervusz l<is mamal" A kávé kész-e édes angyalom? — „Kész, kész, — felel, — csak tessék früstökölni, Az ágyban issza? vagy ki tetszik jönni?" — ,,Az ágyban, kedves, bájos feleségem.-' Az ágy oly lágy s feküdni oly öröm! Egy-kettőt nyújtózni jót tesz nékem, S aztán talán én is felöltözöm. De jönnek majd az izgatott napok, Midőn a nőm sug s boldogan pirul; Szakértő gólyát lázzal kutatok, S eszmét cserélünk apró holmira!. — „Fiu, vagy leány? Avagy mi a siker?" — — „Szerencsés ember! Két bájos iker!" — £gyik fiu, mint én: szép, gömbölyű! A másik leány, s mmt anyja gyönyörű! És csöndes, boldog, téli éjeken, Mig forraljuk az illatos theát, Az egyik bölcsőt majd én rengetem, Dalolva ő, a kedves másikát. j3 ha nőnek, majd a térdeimre mászva, A fiu mondja; „Tatona letek" — „Ész én szatáczné" — affektál a lányka, Hah, mily kedves, két szép remek gyerek! Hol a mesés kincs szultán birodalmán, A melyért őket én cserébe adnám! Hohó! hová ragadt a szárnyas képzelet! Legények álma mindig ily virágos. Ki mondja azt: „Valósítom veled!" Hiszen csak nő kell, ez az egy világos, — Miként leírtam, egyszerű, de bájos. De hopp! móg egyet majd elfeledek; A hozomány! — Itt hajlékony vagyok. Mamára hízom ezt mint jógyerek, S ha kérdez is, majdesaknem hallgatok. Nekem mindegy a női hozományban, Akár ötven, nyolezvan, vagy százezer; Kétszázezer is a mai világban Rám nézve épp nem lenne na«y teher. Fő az csupán, hogy nöm gazdag legyen! S a többi már magától is megyén. (Előveszi a lapot.) Kihirdetésem fölcli angyalok, Fontoljátok hát meg, mig legény vagyok. Magában férfi s nő boldogtalan. De együtt — boldog. Ez a szép való. Szivemhez ennek íme uíja van. Ne késsünk. Mert a rózsa hervadó. Virág virággal, madár madárral, A szerelmes legény, szerelmes leánynyal. S ha otthon máskép szólna a mama, Vagy ellenem dörögne a papa. S árgus-szemekkel vigyázna a tante Kérem a választ akkor (súgva) „poszt resztante". — Meghívó. Az esztergomi dal- és zeueked velők egyesülete jul. 30-án d. e. 11 órakor saját helyiségében közgyűlést tart, melyre az egyesület összes tagjai tisztelettel megbivatifak. * Egy jó karban levő két,- párevezős kütvillás angol csónak, teljes fölszereléssel és szilárd tágas csónakházzal eladó. Cim a kiadóhivatalban. — Vaszary Kolos hercegprímás megbízottja által birtokába vette e héten a bíborossá történt kineveztet ésekor a pápától kapott egyházat, nevezetesen a római Monté Pincio mellett levő San Martino és San Silvestro templomot. A szertartás végén a karmeliták gondnoka szép beszédet mondott, melyben az uj kegyúrnak, Vaszary Kolosnak érdemeit és erényeit dicsőítette. — Kinevezés. A hercegprímás unokaöccsét Vaszary G-yulát a mult héten nevezték ki Pécs város főkapitányává, — Az aulától. Csernoch János dr. apátkanonok és primási irodaigazgató, M a c h o v i c s Gyula dr. titkár és Kereszty Viktor dr. theologiai tanár az aldunai Vaskapu munkálatainak és vidékének megtekintés sére utaztak. HÍREK.