Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-20 / 58.szám

Esztergom, XV. évfolyam. 58. szám, CsütörtBk , 1893, Július 20. ff ' —• VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE # ' , ~ # MEG.THLFNIK ÍIETENTCINT KÉTSZER: — - , HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ IZFCHENY/TÉR 332 E 6 ' HIVATALOS HIRDETÉSEK Í wétéi 100 szóig 75 kr, 100­— hova a lap szellemi restét IlletH közlemények kflldendök. tó1 ' m ''^ 1 íri IMWf^ 2 frt 95 ^ F-RÖFIZSTKSI AR: — BELJ EGDLJ J 0 KR * Egész évre 6 frt — kr. RIADÓ-HIVATAL: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fól évre 3 frt - kr. SZEOHKNYI-TEK 832, bail közölteinek. Negyed évre 1 frt 50 kr. hová lap hivatalos éa magán hirdetései, a nyilttórbe szánt kőzle- — EOV SZáni ára 7 kr menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök. NYILTTÉR sora 20 kr • " 0 MT 27. Telefonszám, "^gm © . a A nevelés egészségtana. i. Régi közmondás, hogy «könnyebb a bajt megelőzni, mint orvosolni* ; de azért ma-nap som követjük nagyon. Igy az orvosi tudomány sem küzd elég nyomatékosan abban az irányban, hogy megelőzze a bujt, noha meg van győ­ződve, hogy sok nyavalyát nem tud meg­gyógyítani. A sok példa közül csak néhányat említek. Ismeretes a tüdővész gyógy ithatatlansága, vagy helyesebben orvosszerének a hiánya ; azt is tudjuk, hogy a közelrelátásou nem biruuk se­gíteni, sőt, hogy a közel relátás sokszor vakságra kárhoztat; valamint az sem ismeretlen, hogy az ideges elgyengülés ellen sincsen szerünk ; s mégis inkább e bajok orvosságát kutatjuk, hogysem minden erőnkkel megelőzésükre töre­kednénk. Igy járunk el a nevelésben is. Jól tudjuk, hogy a gyermek pólyázása, hiányos táplálkozása, naptól, levegőtől elvonása, testi és értelmi erejének túl­becsülése betegséggel és elsatnyul ássál jár: még sem a nevelés hibáinak ki­küszöbölésére törekszünk, hanem meg­elégszünk azzal, hogy a penészes mag­zatot orvosi kezelésben részesítjük és megnyugszunk benne, miut a ki dolgát jól végzi. A nevelés egészségtanának hivatása kimutatni, hogy mi a célja a nevelés­nek, mi módon kerülhetjük ki a hely­telen nevelésből eredő hibákat, mi mó­don nevelünk egészséges embert, tehát figyelemmel kiséri az embert születésé­től nagykorúságáig, sőt mondhatnám haláláig. Minthogy a nevelés célja az egész­séges ember, nyilvánvaló, hogy a mai rendszer, a melynek célja a tanult ember, nem egyéb vak tapogatózásnál ; de nyilvánvaló az is, hogy a nevelés­sel nem foglalkozhatunk élettani isme­retek h Íjával. A nevelésen eddig tudományos ki­pallérozást értettek, pedig az csak egyik része, mert a nevelés feladata a test fejlődésével karöltve mivelné az elmét. Ha tehát a nevelés meg akar felelni feladatának, sem az élettani, sem az egészségtani ismereteket nem mellőzheti. A neveléssel foglalkozók többnyire teljes híjával vannak ezek­nek az ismereteknek, kötelességünk te­hát arra törekedni, hogy a nevelők olyan kiképeztetésben részesüljenek, a mely lehetővé tegye ez ismeretek el­sajátítását. A tanítóképzők és a böl­cseleti knrok rendes tantárgyai között az anatómia, a fiziológia és az egész­ségtan kiváló helyet foglaljon el, mert csak igy érheljük el, hogy azok, a kik a gyermek fejlődésével foglalkoznak, a fejlődés törvényeiben járatosak is le­gyenek. Vak tapogatózásnak neveztük a mai nevelést. Vájjon tudjuk-e igazolni e súlyos vádat ? Ha számba vesszük a na gy gyermekhalandóságot, a közepes életkor csekély voltát, a gyakori sziv­béuulásokat 30—40 éves korban, a korai agybénulásokat : igazoltnak tart­juk a vádat. A betegségeknek még csak egy osztályára utaljuk az olvasót, az iskolai betegségekre, amelyek klasz­szikus tanuként szerepelnek, és rögtön elejét vesszük a kétkedésnek. Ha a szülő hat-hét éves korig meg­óvta gyermeke épségét, testi és értelmi üdeséget és kiragadja a természetes fej­lődós köréből, hogy az értelmi id"mi­tásuak alávetve, az iskolai kötelezett­ségnek eleget tegyen, három-négy év mutva, sokszor már hamarább is ta­pasztalni fogja, hogy csemetéje piros szine helyet ád a sápadtságnak, a gerincoszlop elferdül, a tüzes ép sze­mek elbágyadnak és közelrelátókká vál­nak, a figyelmes, tanulékony gyermek­ből szórakozott tanuló lett, orrvérzés, fejfájás jelentkezik, a domború mell­kas összeesik, az izmok ellankadnak a növés fennakad és az idegesség tü­netei mutatkoznak rajta. Talán csak nem az iskola és a ta­nulás bűnéül rójuk fel mind e bajo­kat ? A ki az élettan elveit, a test fejlődésének törvényeit ismeri; a ki tudja, mi az izmok rendeltetése a test háztartásában ; a ki tudja, hogy a szem nom merev 'szerv, hanem kétféleképen alkalmazkodik a világítás mennyisége és a szemlélt tárgy távolsága szerint; a ki tudja, hogy a gyermeki agyvelő és a meglett ember agyveleje között milyen nagy az anatómai különbség; hogy mi a tüdő és a belehelt levegő rendeltetése, mennyi levegőre van szük­ségünk óránként, mennyi szóndioxidot lehelünk ki óránként és milyen hatása van a széndioxidnak szervezetünkre: az el fogja ismerni, hogy az iskola és a tanítás módszere szoros kapcsolatban van az iskolai betegségekkel. A gyermekek nagyon kevés kivétel­lel ép szeműek; csak azok hibás sze­műek, a kiknek effajta születési hibá­jok van. Az ép szem egyaránt tisztán különbözteti meg a távol és közel fekvő tárgyakat. Ilyen szeme van a gyermeknek. Messzirelátó az a szem, a mely csak a távol fekvő tárgyakat kü­lönbözteti meg tisztán, a közei fekvő­ket pedig nem, a közelrelátó pedig megfordítva. Már most mit tapasztalunk a hat éves gyermeken és mit a nép­iskolai és középiskolai gyermeken ? A hat évesek mind épszemüek, a kilenc, tiz, tizenkét- ós több évesek jelenté­keny százaléka közelrelátó. Minél fel­sőbb osztályba járnak a növendékek, aunál nagyobb e százalék is, azaz a felmenő osztály lyal együtt egyenlő arányban gyarapszik a közelrelátás. A népiskolákban 10—15 százalók, a középiskolákban 35—40 százalók kö­ze Irclátó ; a felső iskolákban még több. Ennek élettani magyarázata követ­kező. A mai tanulmányi rend a szemre nehezedik kiválóan. Olvasással és Írás­sal sajátítjuk el az ismereteket, tehát a szemmel vesszük be a tudományt. A ki a szemnek szerkezetét ismeri, tudja, milyen érzékeny műszer az és mennyire szorul kíméletre kivált a fejletlen gyer­meki szem. Továbbá a szem nem me­rev test, hanem lágy, alakot változ­tató és alkalmazkodó ; a világ képét nem mereven fogadja, hauem alkal­mazkodik, épen ugy mint a teleszkóp, a melynek üveglencséit csavarral moz­As „Butergom és Vidéka'' tároája. A (Alvinezy-Báriss Sándornak A francia tár­sadalom cimmel most megjelent érdekes mun­kájából közöljük a következő, francia életet leiró résit.) A kisvárosi élet. Balzac nagy előszeretettel és mesteri kézzel rajzolta a kisvárosias élet nevetséges és tiszteletre méltó oldalait. Csakhogy e ké­pek már nem egészen hivek. A vasutak az • isten háta mögött fekvő városokba is visz­nek valamit abbéi a modern civilizációból, mely annyira egyformákká igyekszik tenni embereket és sztokásokat. Ámde a párisi mázból nem egyformán ragad a jó vidé­kiekre. Mint a sietős ember, kinek hama­rosan kell sokból választania, sokszor válo­gatás nélkül, találomra, fogadnak el a fővá­rostól uj eszméket, uj szokásokat. Az után * kapnak, ami őket egyéni hajlam szerint leginkább megragadja. Sok függ a társadalmi életnek miként való alakulására nézve attól, hogy mennyire feküsznek a városok Paristól, vagy más na­gyobb központtól ? A közügyek élén milyen férfiak állanak ? Egy arra termett préfét, polgármester, pap a modern haladás felé terhelheti a viszonyokat. Egy ide vetődő pá­risi delnő vagy egy bennszülött, de Pa­risba nevelkedett/műveltséggel és magasabb látkörrel visszatérő kisasszony alapjában fölforgathatja a kisváros eddigi világnéze­tét, uj szokásokat honosíthat meg, más éle­tet teremthet. Habár egyik sem hasonlít egészen a má­sikhoz, némileg mégis lehet őket osztá­lyozni. Vannak vidéki városkák, hol roppant szeretnek mulatni olyanok, hol borzasztóan unatkoznak; vannak szenteskedő, vannak zenélő és vannak irodalmi pretenziókkal biró városkák ; vannak továbbá olyanok, hol valamelyik nagy uraság udvart tart, vagy hol egy nagy gyáros minden kegynek és javnak a kútforrása. Végül említem föl a «párisdi»-t játszó városokat, mint a ko­mikum gazdag bányáit. A fürdővárosok pe­dig egészen más rovat alá esnek. A mulatós városkákban többnyire lovasság is van elszállásolva. Az elegáns huszár, dra­gonyos és dzsidás tisztek nagy kacérság kifejtésére ösztönzik a város szépeit; mind­egyik a maga körébe szeretné hódítani közüiök a legszemrevalóbbakat, már csak azért is, hogy a nagy sétá­nyon ne más asszony tündökölhessen velők. Mindez, magától érthetőleg, a tisztesség korlátain belül történik, mert ilyen helyeu mindent kitudnak és a jó vi­dékieknagyon szigorú erkölcsbírák. Toilette­verseny van kétszer naponkint a nagy sé­tányon : déli időben és este. Senki el nem maradna onnan. Térzene egy héten három­szor. A tisztek lóversenyeket is rendeznek. A szórakozásnak mindenféle nemeit űzik e helyeken : báloznak, hangversenyeznek, lab­dáznak, croqueteznek, csónakáznak, vadász­nak, halásznak, lovagolnak, kirándulnak és ha már minden másból kifogytak, akkor a munkát is ürügyül használják kedélyes összejövetelekre, a fonókákra emlékeztető «dolgozó est»-éket rendezve egyik-másik családnál. A házikisasszony meghívja barát­nőit kézimunkájukkal, miről a gavallérok is értesülnek sétakor és ez fölér egy meg­hívással. E városkákban a színház mindig életrevaló, valamint a café-chantant is. A fiatalságnak elnéznek annyit a mennyit vi­déken csak el lehet, tudva jól, hogy a fjezsgő fiatal vérnek ki kell magát forrnia. Általában mmdenki vig, jókedvű és örvendve örül létének. Az unatkozó város természetesen minden tekintetben ellentéte a mulatásnak. Halálos unalom öli ott a kedélyeket. Mindenki epés, mindenki boszus, még akkor is, ha nem volna kire vagy mire boszankodnia. Egyik jellemzője e helyeknek, hogy teljesen hiá­nyában vannak a fiatalságnak, ellenben lány, koros és eladó, van elég. A fiatal­emberek innen derültebb égalj alá szöknek. |a mint szárnyuk nő. Ha egy nőtlen hiva­talnokot az az átok éri, hogy a kormány ide helyezi át, akkor husz-harminc lányos ház fogja ostrom alá és a szerencsétlennek fél esztendő alatt vagy nősülnie, vagy szöknie kell. E városok lakói sohasem hagyják el otthonukat, legfeljebb egyszer egy évben, ha a megye székhelyére rándul­nak. Máshol mint a templomban nem ta­lálkoznak, oda is a nők leginkább csak azért mennek, hogy uj rnhájukkal boszant­hassák a többieket. A. ki megízlelte egyszer ezt az életet, ha hitetlen is, keresztet vet magára, valahányszor a vasúton ily hirü városka mellett halad el. A szenteskedő város esetleg papi város, püspök székhelye, vagy a hol valamelyik j rendnek háza van ; de nem föl tététlen ül az. j Főintézménye a sekrestye és a jóérzelmüek • fővágya: a sekrestye benfentesei közé tar-' tozhatni, mert ezek ítélnek az elevenek és holtak fölött. Az ilyen városok társadalma néha igen disztingvált, mert kizárja magá­ból mindazokat az elemeket, melyek a sek­restyéből kiinduló szellemnek nem hódol­nak. Társadalmi élete is volna de a bálokon egy nő sem merészel kivágott ruhábau megjelenni, ebédeknél pedig a papok és a kegyes nénikék viszik a nagy szót. Job­bára a Bretagneban, a babonára és bigot­teria hazájában, hová a világosság nem igen tud behatolni, találjuk az ilyen váro­sokat. A katonatiszteknek és hivatalnokok­nak rémei. A vidéken mindenütt található «cabinet de lecture»-ókben sem kereshetnek szórakozást. E városokban ilyenek nincse-' nek, nem is lehetnek, ha csak olyanok nem, hol szent könyvek állanak az olvasóközön­ség rendelkezésére. A zenélő és irodalmi pretenziókkal biró városkák társadalmában a hangadó egyé­niségek vesszőparipája a zene és az iro­dalom. — A város apraja, nagyja, öregje, fiatalja mint zenél, quartettez, bandázik, hangversenyez szenvedélyei, mániával. Bol­dogok, ha jóakaró halgatót foghatnak, ki maga nem gyakorló zenész. Természetesen ilyen csak a város falain kivül születhetett! A jövevény itt néhány hét alatt kénysze­rüleg megismeri, meglehetős jó kivitelben a modern és régi zeneiskolák összes irá­nyait, iskoláit, mestermüvőit,: sőt beavat­ják a jövő zenéjének titkaiba is. Élvezetnek egy ideig ez szép, elragadó, sőt tanulságos is. Idővel azonban a jövevény, ha csak egy kicsit ért is valamelyik instrumentumhoz, szintén áldozatja lesz a helyi járványnak és mániákus zenészszé válik, vagy ellenke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom