Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-06 / 54.szám

lamaii és képességét, oly pályára adták, a mely iránt előszeretettel viseltettek. Nem átall otta a szülő, liegy fia az apja mesterségét folytatja esetleg, -önnek köszönheti azután a külföld a kereskedelem és ipar terén való fölényét, mert ilymődon keletkeztek a hatalmas kereskedői és iparos vagy gyáros dynastiájY, a melyek a kellő ismeret és vagyon, birtokában a kereskedelmet és ipart nemcsak fejlesztették, hauem majdnem egyedárusaivá lettek, a mi csak ily uton és azért volt lehetséges, mert nem történt meg, hogy a mit az apa beesületes mesterséggel szerzett, azt az apja mesterségét futai* gáló fiq élvezte. Jól megfontoljuk tehát, hogy a következő, uj tauóv kezdetével mit tegyünk gyermekeinkkel, vegyük figyelembe az általunk a mult tanévben elért eredményt. Ne oszszuk meg már a bölcső-j bon gyermekeink között a szerepet, ne eroltessüuk rájuk pályát, hanem taníttassuk mindenki tehetségünk szerint, legyünk azon, hogy minél több ismeretet szegezzenek maguknak s ha igy azután figyelemmel kísérve gyermekeinket, látjuk, kinek mihez van kedve, hajlama és tehetsége, iparkodjunk tehetségét ez irányban fejleszteni és ha meggyőzödtünk róla, hogy a gyermek hír annyi belátással, komolysággal s a kellő korral., hogy a pályaválasztás fontosságát felismerje, akkor tereljük űt arra a pályára, a melyre nemcsak kedvet mutat, de tehetséget és hajlamot is árul el, Ily eljárás mellett meg leszünk kímélve gyermekeinkkel együtt a késő (Csalódástól, meg lesz azon örömünk, &°&y gyermekeinknek jövőjét megállapítottak -és nem találkozunk minden tanév végén azon szomorú jelenséggel, a melyről a lapok nap-nap után hoznak hirt, hogy éretlen gyermekek, kijcnek csak az élet jó oldalát kell ismerniük, azt eldobják maguktól szülőik mély gyászára.. <x—p. Uazdasági szakoktatás, A mezőgazdaság még egyáltalán nem rég nőt ki azon emberi foglalkozások sorából, melyeket a közfelfogás szerint szakmaszerüleg tanulni nem kell. A mezőgazdaság nehéz mestersége a nyugati müveit államokban sem igen régen került intenzivebb tudományos művelés alá. A műveltség térj esz lésének azon {módja, a mit közönségesen «lözoktatás» alatt értünk, — bizonyos mérvben interuationális. A fizika, mathematika, történelem, földrajz stb. lényegében az egész világon egy. A mezőgazdasági szakoktatás azonban szorosan nemzeti, sót ennél is szűkebb körÜ, Adott talaj, éghajlati ós egyéb természeti viszonyokkal keli számolnia. Ezen viszonyokból kell ugyszólváu kinőnie, hogy célját elérje. A me«őgazdasági szakoktatás léhát még oly mérvben sem vehetett idegen példákat irányadóul, mint nép-, középés akadémiai oktatásunk. Annak teljesen a magyar földből kellett kisarjadzania. Es bizony, — gazdasági szakoktatásuuk múltja sokkul rövidebb, semhogy elkésettnek tartsuk a most elérkezett időt, niidőu annak határozott irányt a viszonyok kitapasztalt útmutatása szerinti szervezetet és tartalmat szándékozik adni a mezőgazdasági kormány, vagy is röviden a magyar föld határozott kötvonalakat öltött igényeihez képest alakítja, kiépíti mezőgazdasági szakoktatásunkat. Mindenekelőtt szükséges, hogy a mezőgazdasággal hivatásszerüleg foglalkozók minden rétege nevelve legyen pályájára, mint minden más szakmabeli egyén, — hogy a földbirtok minden kategóriáján, a szükségnek megfolelŐleg képzett emberek éljenek és gazdálkodjanak. Ebből folyik először az, hogy módját kell adni annak, miszerint ugy a kis, mint közép és nagy birtokot kezelő egyének hivatásuknak megfelelőnek neveltessenek. Ezaz ifjú nemzedék oktatása. Másodszor az, hogy a már felnőtt, de szakszerüleg nem nevelt, különösen a kis — gazdaközönsóg is megkapja a szükséges szakismereteket. Ez a felnőttek oktatása, mely váudortanitás utján történik. Végül az, hogy a tanítással foglalkozó tanerők, a gazdaság tudományának széles látkörü művelőinek kiképeztetésóről szintén gondoskodva legyen. Nekünk vannak földmives iskoláink, vannak gazdasági tanintézeteink. A tervezet alól a vándortaíiitás kiterjesztésével és a gazdasági munkásokat jképző úgynevezett tangazdaságokkal kell kiegészíteni, felül pedig a gazdasági főiskola várja létesítését, mely tanárokat, vagy egyáltalán szélesebb körű tanulmányokkal biró mezőgazdákat képez. A gazdatanácsot főleg ezen gazdasági felső iskola kérdése foglalkoztatta. Nézetünk szerint ez az iskola nem csak a tanárképzés szempontjából fontos. A gazdasági tanintézetek adhatnak alapos elméleti és gyakorlati mezőgazdasági képzettséget. Azonban a szélesebb körti közgazdasági, sociológíai képzettség oly tárgyak rendszeres tanulmányozását és tanítását is föltételezi, melyek a tanintézetek kiválólag gyakorlati irányban berendezendő oktatási reudszerébe be nem férnek. Viszonyaink kőzött a gazdasági felső iskola fölállítását nem csak a szaktauerő-apparatus kiegészitsre igényeli. Igen számos nálunk a társadalomnnk azon eleme, mely gazdasági képzettséget föltételező téren működik, anélkül azonban, hogy birtokkezelései közvetlenül foglalkoznék. Ezeknek legnagyobb része a jogi pályán képezte ki magát, mert itt nyerhetett a legtöbb szociológiai, közgazdasági intézetet s mert a gazd. tanintézetek qulifikációja ambícióját ki nem előgitette. Kétségtelen, hogy ha gazdasági főiskola lenne, ez az elem arra menne, s választott működési terére jobban előkészülhetne. Ez az iskola nem csak a tanárok, hanem a mezőgazdasági politikusok, közhivatalnokok és előkelő társadalmi holyzetü gazdák iskolája is lenne. Egyhangúlag elfogadták a kivitelre a gazdasági főiskola eszméjét. A kivitel részleteit ma még nem ismerhetjük, azonbau meggyőződött közvéleményünk, hogy gazdasági szakoktatásunk nagy horderejű reformja a küszöbön áll. M—. HÍREK. — Veszprém vendégei voltak a napokban : Vaszary Kolos hercegprímás ós Szász Károly református püspök. A primás Hornig báró püspököt látogatta meg, Szász Károly pedig rokonainál időzött. Miudketten meglátogatták Véghelyi alispánt, délben pedig a püspöki kastélyban fényes ebéd volt a fő- és alispán, valamint több notabilitás részvétele mellett. — Hatezer forintos adomány. Császka György kalocsai érsek hatezer forintot ajándékozott egy Bajmokon létesítendő apácazárda és ezzel kapcsolatos leányiskola felállításának költségére. — Concursus. Az esztergomi ér sekí seminariumban f. hó 4-én Maja Istváu c. püspök és érseki helynök elnöklete alatt történt a papnöveudókek felvétele. Folyamodtak 76-an, kik közül felvétett összesen 39 és pedig a theologiára 10, a VII. osztályra 5, a Vl.-ra 12, az V.-ro 16 tanuló, legnagyobbrészt jeles bizonyilványnyal. Az esztergomi főgymnásiumból 6 folyamodó közül fölvétettek a theologiára : Tóth Feés Hauer Ferencz ; az V. osztályra : Luuc János, Németh Ede, Borda János. — Primiciák. Az angolkisasszonyok templomában Bpesten vasárnap délelőtt Deményi Dezső a helybeli érseki papnövelde növendéke lartá első miséjét. A misónéi Romeiser és Vezinger fővárosi plébánosok segédkeztek. — A budavári helyőrségi templomban pedig a helybeli papnövelde egyik végzett növendéke, Entresz Efde mondotta a mult héten első miséjét, melyeu jelen volt az ujmisós édesanyja, kinek kii encz gyermeke van és azok mind családot alapítottak és gyermekeik is vannak. Az ujmisós legelőször édes anyját áldotta meg, azután testvéreit, a kik között volt az uj lelkész ikertestvére is, ki már régen elszakadt a szülői háztól s mint tengerész Károly István főherceg alatt szolgálva, körül utazta a földet, később pedig a főhorceg udvari vadásza s bizalmas embereiéit. Nem várta senki, de a testvér} szeretet nem ismer távolságot, épen a mise kezdetére érkezett meg. Bélben a nagyszámú rokonság, jó barátok ó» ismerősök, az édes anya házánál jöttek össze. Az uj misóst a sok üdvörJefc között leginkább kitüntette és meglepte egy szintén messziről, de hibátlanul magyar nyelven fogalmazott következe távirat Lussingradból: Ft. Entress Ede urnák, Buda. Fogadja a legőszintébb jó kivánataimat a mai szent üunepélyhez, mindnyájan buzgó imába ajánljuk magunkat. Károly István főherceg. A főherceg távirata nagy lelkesedést, keltett a jelenlevők között és a fiatal lelkész távirati uton köszöute meg a ritka kitüntetést. — Eljegyzés. Ifj. Bobula János műépítész kedden eljegyezte Dr. Hele Antal, városunk polgármesterének bájos leányát: Helc Ida kisasszonyt. Szeretett polgármesterünk családi örömében mi is teljes szívvel osztozván, kívánunk a fiatal párnak már most zavartalan és tartós boldogságot. 4eket az öntőknél és formázóknál megrentdel-ni. Szóval nálunk a bronz még arany, a márvány még drágakő, az eredeti kompozíció naég jitkaság. Azért kénytelen a magy ack-épf aragó elszegődni m flip árosnak vagy sokszor még agyag iparosnak ás. Mert nincsen ae-sthetikai műveltségű közönségünk, mely a' mf veszetek művészetét, a képfaragást, a maga fensége szerint méltatni tudná. A magyar kópiró vádja : — Százával vagyunk, a kiknek nemesi -címere a paletta. Teli van velünk a világ minden képkiállitása. A francia Athénben Munkácsy Mihálylyal imponálunk. A német Athénben, Münchenben Lietzenmayer és Wagner a magjai* festett glória nagymesterei, habár Beníúrt még mindig sajnálják, hogy hazament elveszni. Róma teli van magyar piktorokkal. Még Bérli nben is .elhiszik, hogy a magyar nemcsak csutorát •és menyasszonyi ládát tud pingálni. Hát idehaza ? Teli vagyunk dicsőséggel és adóssággal. Ez a magyar művész két múzsája a magyar bércek között. Hanem azért alig akad magyar mágnás, kinek őseit jeles hazai képíró, s nem átutazó külföldi arcképgyártó festené. Ott vannak vásznaink a kiállításokon s ott maradnak, mikor a termeket bezárják. Néhányat figyelőmre méltat az udvar, egy-két művünket megveszi jiékány mágnás, a ki nemcsak a lovakai, .de a íestőművészetet is ösmeri. Több el nem kek, képünket sorshúzásra vágy tombolára állják. Krisztus palástja a mi s^rsuiik. Kockát vetnek ránk. Mazdái-tanok vagyunk. Hanem az olaj nyomatos Stuart Máriákkal, a kromolithografált Teli Vilmosokkel teli van az ország összes szalonja, a hol kerülve kerülik azt, a mi csak egyetlen egy példányban van meg a világon : a művészet alkotását. Mert ez mindenesetre drágább mint a cifra másolat, vagy a szines gépmunka. «Egész a csalódásig* kj tudják sokan elégíteni Ízlésüket a szinnyomatokkal, s a szegény magyar képíró kénytelen elszegődni magasabb értelemben vett szobafestőnek, soványan megfizetett rajzolóna k, színezett fotográfiákat gyártó, egészen leszállított áru, arcképfestó'nek, sőt családi baleset, avagy zsenijének elhanyatlása miatt rajztanárnak. Szóval a m agyar képi ró legtöbbje méltán el van keseredve a miatt, hogy művészete nem részesül elég méltánylásban, mert még mindig nincsen kellő aesthetikai műveltségű intelligenciánk. De a magyar zenésznek is meg vannak a maga szomorú akkordjai: — Az a magyar zenész, a ki nem 0 11 e n d o r fot okolja, hogy évtizedek óta sem tanult meg magyarul, érzékeny mollhangulatban kénytelen konstatálni, hogy a miben, s a miért született: m a g y a r muzsika nincs is Magyarországon. Liszt Ferene tragikus theorhlja óta a magyar nemzeti zene: cigánymuzsika. Kótátian dilettánsok érdekes időtöltése. Mert nálunk kétféle német zen

4

e-genre bérelte ki az ország Összes zongoráinak és zongovamestereinek lázas érdeklődését: a léha bécsi tánc zene, a gigerli bájossággal zengedező walzer, s a szentimentális lied. Zeneközönségünk megesküszik rá, hogy S c h u b e r tnek vagy Sehumannak a legutolsó szerzeménye is különb, mint a legrégibb és legszebb magyar népdal. Az operában halál arra, a ki nem Wagner, Verdi, vagy Gounod motívumait variálja. Magyar operetté : magyaipezsgő. Ráfogjuk, hogy az, de azért mégse bizunk benne. Népszínműveink javarésze régi jó nótáktól zengzetes. Az ujak nem sokat érnek. Vidéki dalegyesületeink nem fejlesztik a magyar népdalt. Hangversenyeink reportoirja kerülve kerüli azt, a mi idehaza termett. Zeneiskoláinkban alig tanítanak magyar zenetörténetet. Nagyobb szabású művekre vetemedő magyar zeneköltők csak ugy tartanak népszerűséget, ha legalább is nemzetközi konvencionális motívumokat dolgoznak föl. Pedig már van magyar zenei stil, a minthogy még nincs épitő, képfaragó vagy képiró nemzeti stil. Es az a jellemzetes, hogy a magyar zenei stil már meg volt ábécéjében ezer esztendő előtt, s a többi művészetek stílusa még mindig csak bontakozóban yan ezer év után. Ki az oka annak, hogy a magyar zeneköltő családja föntartásáért, vagy kifogastalanabb kabátjáért kénytelen zenekarokba szegődni, vagy j ut á n y o s leckéket adni olyan tanítványok szám ara, a kik nem hisznek a magyar zene j,övőjében ? Mindenesetre a fogyatékos aesthetikai művelt1 s.ág.

t meíy a művelődő közönség alatt meg mindig süppedékes talaj. Igaza volt a magyar opera megteremtőjének, a halhatatlan Erkel Ferencnek a mindössze operaházi emberi sphinxbe faragott nagy magyar zseninek, midőn halálos ágyán igy szólott egyik növendékének; — Kisaszony, imádkozzék életemért, mert magának még sokat kellene tanulnia. Mintha csak a nemzeti zene géniusza állott volna szóba a mai nemzedékkel. Ez jellemzi legsötétebben a magyar zene sorsát Magyarországon. Mit szóljon a magyar költő? Elégián kezdi és végzi : — Arany János volt az ország utolsó ünnepelt költője. Balladái, Toldija iskolai tanulmányok. Elete, iskolája és nyoma az irodalomtörténeté. Azóta ugy vagyunk a legújabb magyar költészettel, mint néhai jó Tol d y Ferenc, K a z i n e y, Kisfaludy, Berzsenyi és Kölcsey apotheozisa után P e t ő f ivei. Nem tudunk rajta eligazodni, hát legjobban cselekszünk, ha classicus fejezeteinket bevégezzük. Pedig van Arany János régi dicsősége után is uj dicsőségünk a magyar H e 1 ik o nban. De kinek kell mai napság a magyar lyrikus? Melyik költő merne hősköltemónybe vágni a millénium küszöbén ? A verses müvek csengő-bongó passziók. A közönség nem lelkesedik a legszentebb eszmék misszionáriusaiért. Ódáink évtizedek óta megrendelt parádés vasárnapi verses dikeiók. Regény iróink olvasott lapokba, vagy olvasitlan kiadóknak dolgoznak. Költőink a szerkesztőségek zajában, telefoncsilingelős, rotációk zakatolása és forró ólomszagban irnak kimért prózai referádákat sikkasztókról, öngyilkos cselédekről és párbajhősökről. Mert ezt megfizetik. A ver-