Esztergom és Vidéke, 1893

1893-07-06 / 54.szám

is jelen lesz. Szeptember 22-én meg­kezdik a csapatok helyőrségeikbe való visszavonulásukat. — Katonai Szemle. Holzbach János vezérőrnagy dandáinok a 65. dandár parancsnoka pénteken este városunkba érkezett házi ezredünk megszemlélésére, mely alkalommal 3 napi itt időzésével a legszigorúbb vizsgálattal volt minden irányban. Szombaton délelőtt volt az első szemle, a nagy gyakorlótéren; vasárnapon az összes helyiségek és rak­tárak lettek tüzetesen megvizsgálva és hétfőn volt a nagy táborozási gyakor­lat délután 2 óráig. — Miután a dan­dárnok teljes megelégedését fejezie ki az ezredesnek, és a tiszti karnak, még aznap délután elhagyta városunkat. — A budavári merénylet. A buda­I pesti királyi ítélőtábla kedden tárgyalta a budapesti királyi törvényszéknek a budai merénylet ügyében hozott ismert vádhatározatáf. A tábla a törvényszék vádhatározatát megváltoztatta. A másod­bíróság három órán át tai tó tanácskozás után, megváltoztatva a törvényszék vádbatározatát, Csolies Mihályt a Vaszary Kolos hercegprímással szemben meg­kisérlett gyilkosság büntette ós a Kohl Medárd elleu elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt helyezte vád alá, ugy, miut azt a ki­rályi ügyészség elejétől fogva indítvá­nyozta. A megokolást a tábla még nem foglalta irásba, de a megváltoztató határozat főoka az, hogy az elsőbiróság egy részről helytelenül állapította meg a tényállást, a mennyiben a merénylet alkalmával Csolies a kést nem akkor bontotta ki a papirosból, a mikor a hercegprímás titkára már földre teperte, mert ez csak a meztelen kés villog ta­tására rontott neki. Másrészt pedig azért kellett Csolicsot a primás sérelmére is elkövetett bűntett miatt bünvád alá fogni, mert maga beismerte, hogy szán­déka a hercegprímás meggyilkolására irányult és ezt az önbeismerósót a vizsgá­lat egy adata sem döntötte meg. — A közönség köréből. Tek. szerk. ur! Kérem tisztelettel jelen soraim szives közzétételét: A helybeli.csavar­gőzös társulat jóllehet szabályozta az idén a kirándulási jegyek elárusitását, a mennyiben azok drágábbak lettek — hogy ne minden szegény ember él­vezhesse a Kovácsi-patak ezen óleny­dus levegőjót — de ritkította egy­szersmind a menetrendet is. Még nem­régiben olvastam b. lapjábau, hogy a set az élö irodalom helyébe lépő napisajtó meg nem rendeli, a poéta pedig, ha meg­írja és kiadja, az antikvárok penészes kész­letét gyarapítja. Nincsen mai nap­ság hit és kultusz a magyar köl­tészetben. A ki tud valamit, az Arany tanítványa, Heine másolója vagy C o p­p é e tolvaja. Nem hiszünk a magyar köl­tészet eredeti Őserejében. íróink és költőink a napisajtó kegy elem­kenyerén tengődnek át a hal­hatatlanságba. Nagy ismereteinket pedig majd akkor fogjuk drága monogra­phiánkkal fölfedezni, mikor mát nem ke­nyeret kérnek, hanem ércemléket kapnak. A milyen a közönség: olyan az irodalom. Aesft hetikai képzett­séghijávai levő közönségünk­nek a meglevő nemzeti élő iro­da 1 o m i s híjával van, mertnem látja, nem ért i, nem méltatja, nem csodálja, nem koszorúzza. Eanyi sötét panasz után mit szóljon a magyar szónok ? Hiszen az is csak olyan művész, mint a többi, s ha többinek nin­csen aranyos sora, miért legyen épen az élő szó mestere a kivétel ? A szónoknak is meg van a maga saját neheztelése : — A napipolitika rabszolgája vagyok. Nem korszakalkotó eszméket, hanem pártbontó vagy pártgyarapitó­kortesideákat keresnek és méltatnak ben­nem. Hiába elmélkedem philosophiai mélységű gondolat járáson. A hírlapírók el­alszanak a karzaton s a gyorsírók kétség­beesetten ásítanak. Egy kis botrány, egy kis leleplezés, egy kis dorong lázas elis­merésre sarkalja vezércikkíróinkat, ötletekre lelkesíti tárcaíróinkat, s hasábokra telé­től ti lapjainkat. Eszmék sorozata helyett alkalmi toasztokat rebegek, s lábaim előtt lobog több vármegye hódolatának fáklyája. Ismerem Demosthenest, de félek tőle, mert nevetségessé válnék miatta, ha egyetlen egy Ph il ipp i káj át mai vi­szonyainkra fordítanám. Becsülöm C i ce­r o t 4 de tartok tőle, mert végem volna, ba classikus mélyével rontanék neki ünne­pelt C a t i 1 i n á i n knak. M i r a b a u ne­kem csak röppentyűs. Kossuth szenve­délyes forradalmár. Deák bölcs nyárs­polgár. Pongyolaságot keresek, hogy mű­gondot találjanak beszédemben. Sima és lágy vagyok, hogy szeretetreméltónak tart­sanak. Nem elveket támadok, ha­nem azok képviselőit. Sajnálom Kölcseyt, a ki legelőször álmodozott ma­gyar szónoki stílről. Nincsen arra szükség. A művészi forma kell e mét­len. A mesteri stílus mesterkélt. Szerkezetlen beszédemben csak személy el­len forduljak és classicussá avat a publicista. Jogtudomány, bölcsészet, világtörténet, nemzetismeret, világtájékozottság unalmas és egyetemi polgárhoz illő colloqum. A fődolog az, hogy ne én vezesek, hanem en­gem vigyenek azok, a kik nem tudnak eligazodni a saját lábukon és biztos a siker. A régi r h e t o r o k, a nag} o r á­torok régóta meghaladott álláspontok. Hév és ihlet affectatio. A készültség iskolás. Pongyolaság, formátlanság, szarvas-okoskodás, a próza s, kimé­le tlenség, in dulatkorbáesolás mai mesterségem. Művésznek tar­tanak mihelyt hatást érek el. A hatás szerszámai pedig nagyon egyszerűek. A mai divat hőse vagyok. Nincsen más mintaképem, csak önmagam. Igy szeret a közvélemény s a közönség, mely a szónoklat művészetét márnem ismeri, titkait nem kutatja, örök mestereit nem tanulmányozza. Hőse és áldo­zata v a[g y o k a mai összehason­lítás nélkül magasztaló kor­nak,! melynek csak az az egy erénye és bűne van, hogy nem ismeri a mul­tat. Ennek az erénynek köszönöm mai nagyságomat s ennek a bűnnek leszek ál­dozata holnap, a mikor reám ismernek és elfelednek. (Folyt, köv.) — Magyar divat 1896 ban. A mil­leniumi kiállitás alkalmából azon eszme merült fel, hogy a kiállitás alatt újból behozzák a magyar divatot, legalább ideiglenesen s a kiállitás idejére. Fényes rámás csizmák, világos színű magyar nadrágok, testhez ál Ló attilák lennének láthatók a kiállitás területén s a főurak­tól megkezdett divatnak valószínűleg a középosztályban is sok követője fog akadni. A szerkesztésért ideiglenesen felelős: A KIADÓTULAJDONOS. Előléptetés, Wenninger Mátyás, a. szt. Benedek-rend derék gazdatisztje, a ki rmnt gazdasági iró is szép hírnévre *ett szert, Zala-Apátiba helyeztetett át és kasznárrá lőn előléptetve. — Uj plébánia. A szt. Benedek-rend, Nagy-Hadán ?uj plébános-lakot ós temp­lomot építtet. A felszentelési szertartást fehér Ipoly panonhalmi főapát fogja augusztus hóban végezni. Az uj plébáni­ára Gyürkis Anaklet, zala-apáti plébá­nost fogják kinevezni. — Jegyzőválasztás. Víziváros teg­napi közgyűlésén Horváth Lajos jegyző­helyettest — lapunk kiváló munka­társát — négy pályázók közül e g y­h a n g u J a g jegyzőnek megválasztot­ták. Gratulálunk!! — A polgári házasság. Arról értesítenek bennünket., hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot, mely most az igazságugyminisztériumban van kidolgozás alatt, körülbelül július '20-ikáig teljesen elkészítik s ekkor Jschlbe viszik, hogy a király oló terjesz­tek. — -Hullafogás. Tegnap Nyergesuj­falnn egy tüzér katona hulláját fogták ki a Dunából, melyben felismerték Baranek József tüzért az 5. tüzér ezred­ből. A vizsgálatot nyomban megejtették. — A mérték hitelesítő bivatai BEtter Nándor elhalálozása folytán ürese­désbe jött, melynek betöltésére Wibor ILajos rendőrségi írnokot nevezték ki, aki e napokban sikeresen tettele ebbeli államvizsgáját. A bivatai helyisége, a Schalkhász féle ház Simor-János utcai részén, minden hétfőn, szerdán és pénte­kén délelőtt a közönség részére nyitva van. — Ezredünk 2-ik zászlóalja f. hó 31-én Győrből városunkba jön és itt marad aug. 24-ig, a midőn az egész «zred a kőszegi hadgyakorlaton részt veendő, elhagyja egy hónapra városun­kat. — A hadgyakorlatokra a követ­kező intézkedések tótettek : a 26. sz. gyalogezred 3 zászlóalja városunkból, a 2-ik pedig Győrből aug. 24-én a dandárgyakorlatokra Komáromba megy és 30-ig ott marad. Az aug. 30. ós szept. 10-ike közötti időben ezredünk részt vesz a 33. gyaloghadosztálynak Komárom és Sopron között tartandó gyakorlataiban. Szept. 11—16. között Vasvár mellett lesznek gyakorlatok, 18-tól 21-ig pedig nagy zárhadgyakor­latok Kőszeg körül, melyen Ő felsége • délelőtti budapesti vonathoz annyi időt i kell várni a csavargőzösön és a vasúti állomáson, a mely idő alatt a leg­i lassúbb tehervonat Budapestre érkezik. • Éz ellen az igazgatóság még máig sem i intézkedett. Továbbá az idén, mert drágábbak a kirándulási jegyek, a va­sárnapi tömeges kirándulásoknál folyton csak egy csavargőzös közlekedik, mig , a mult évben, átlagos 10 kros jegyek mellett, ha sok volt a kiránduló, mind a két csavargőzös váltakozva közlekedett. Vasárnap, f. hó 2-áu is a kirándulók tömeges része oly rémitő tolongással sietett a 8 és fél órai csavargőzösre, hogy szerencsés vélet­lennek tulajdonítható egy nagyobb sze­rencsétlenségtől való menekülés —• mert elég rosszul cselekednek hogy a kikötőt a hajó érkezése előtt el nem zárják és a közönséget uem értesitik hogy még egy menet lesz. Végül pedig a közóhajnak felelne meg az igazgató­ság, ha azou süketítő füttyülést meg­javíttatná a kellő hangzásúra, mert valahányszor a «vizi huszár» azt meg­rángatja, ugyanúgy rángatódzik utána az utasok nagy része. A reményben hogy a csavargőzös társulata ezen ba­jokat orvosolni fogja maradok a tek. szerkesztő uruak őszinte tisztelője. Egy polgár. — Hirdetmény. A magyar kir. hon­védelmi ministeriiim 1893. jun. 25-én 33399/XIV. szám alatt kelt magas intéz­vénye folytán alulírott által ezennel köz­hírré tétetik, hogy Székhelyi Gróf Mailáth György Esztergom vármegye volt főispánja által a honvédségi Ladovika Akadémia tisztképző tanfolyamán a nevezett Gróf ur foispánsága alatt a vármegyénél és Eszter­gom városánál szolgált tisztviselők fiai és leszármazói részére fenntartott elsőbbséggel alapított ingyenes hely az 1893—94-ik tanév kezdetével be fog töltetni, miért is felhivatnak mindazok, akik a jelzett tiszt­viselők közül a fennti ingyenes alapítványra igényt tartanak, hogy az előbb jelzett mó­don felszerelendő folyamodványaikat az alapitó Grófhoz leendő elküldhetése végett a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz cím­zetten hozzám legkésőbb 1893. évi július hó 31-ig beterjeszék. Az alapítványi hely elnyeréseért a szülők, esetleg a gyámok által beadandó szabályszerűen bélyegzett folyamodványhoz csatolandó: 1. A pályázó magyar állampolgári minőségét és községi illetőségét igazoló s a törvényhatóság avagy a járási tisztviselő által kiadott bizonyít­vány ; 2. a pályázó testi alkalmas voltáról és életkorának megfelelő testi fejlődöttségé­ről valamely honvéd vagy közös hadsereg­beli tényleges szolgálatban levő orvostudor által szabályszerűen kiállított orvosi bizo­zonyitvány; 3. a pályázó életkorát igazoló /keresztlevél; A pályázó életkora amárbe* töltött 14-ik évtől kezdve a még be nem töltött 16-ik évig terjedhet* Az életkor meg» állapítására az iskolai év kezdete, azaz J október hó 1-je mérvadó. He pályázó lö^ik életévet már betöltötte, az akadémiába Való felvételére ő felségének legmagasabb en» gedélye mellett történik meg és akkor is rendszerint csak azon esetben, ha aí is* kolai év kezdete és azon nap között, *• amelyen az emlititt életkort betölti, 6 hó* napnál több idő nincsen, 4. ajánlatos er­kölcsi magaviseletéről szólló — s az illé* tékes polgári hatóság által kiállított külön bizonyítvány azon esetben, ha pályázó er­kölcsi minositvénye a folyó tanévben nyert iskolai bizonyítványban nem foglaltatnék; 5. valamely gymnásium, reálgymnásiüm, reáliskola, polgáriskola, vagy az emii tettek kel egyenjogúsított egyébb tanintézet négy­osztályának legalább is jó eredméuynyel lett elvégzését, esetleg a IV. osztály tény* leges látogatását igazoló és az egyes tan­tirgyakban való előmenetelt előtüntetöi «iskola-látogatási bizonyítvány »,mely utóbbi esetben az előző Ill-ik osztály elvégzéséről szólló iskolai bizonyítvány is lehetőleg melléklendő. A ki az emiitett IV osztályt már valamely előző tanévben végezte el a IV-ik osztály elvégzéséről szólló iskolai bizonyítványon kivül, elkölcsi magavise­letének igazolásául a netalán magasabb osztályokban nyert iskolai (vagy évközi) bizonyítványokat is csatolni, vagy pedig kimutatni tartozik, hogy az emiitett IV. osztály elvégzése után mivel foglalkozott. Akik a felvételi kérvény benyújtása ide­iében az elősorolt iskolák valamelyikének IV. osztályát látogatják, a befejezett iskolai évről nyert bizonyítványukat a felvételi vizsgálat alkalmával bemutatni és átadni tartoznak. Az említett IV osztály sikeres elvégzéséről szólló bizonyitvány bemutatása előtt a felvételi vizsgára senki sem bocsát­ható. 6. A pályázó szülője esetleg gyámja a kérvényben azt is kijelenteni tartozik, hogy a havonként három forintnyi zseb­pénznek lefizetésére magát kötelezi. Esz* tergom, 1893. évi június hó 27-én. Krup­ianicz kir. tanácsos, alispán. — Törvényileg megállapitottorvosl dijak. Az orvosokat ós a nagy közön­séget egyaránt érdekelni fogja az a hir, hogy a belügyminiszter ujabb reform­tervei közé az orvosi dijak törvényes megállapítását is fölvette, sőt a törvény­szerű díjtételeket már az illetékes fő­városi hatóságokkal is közölte. A díj­tételeknek ez a törvényszerűi ti meg­állapítása annak a viszás állapotnak a megszüntetésére akar szolgálni, mely oddig az orvosok díjazása s az ebből eredt félreértések és pörös eljárások körül uralkodott. A jelenlegi állapot ugyanis az, hogy a közönség a gya­korló orvosokat mindenkor a saját be­látása szerint díjazza, hol kisebb, hol nagyobb összeggel, e mint amit az orvos­remél, mert követelni egyáltalán uem szabad. Voltak esetek, a mikor az or­vos hónapokon keresztül látogatta jobb­módu betegét s mikor a gyógykezelés* nok vége volt, aránylag olyan csekély összeget kapott honorárium gyanánt, amit inásut öt-hat napi kezelés után szok­tak neki adni. A mostani törvényileg megállapított díj tétel szeriut a gyakorló­orvosoknak minden egyes beteglátoga­tásért, ha nappal történik két forint, ha éjjel törtóuik három forint jár r . a mi azonban csak a közönségre köte­lező, mert az orvos a megállapított díjnál kevesebbet is elfogadhat. Kiter­jeszkedik ez a rendelkezés az orvosi gyakorlat összes ágaira, de sőt az or­vosi kezelés részleteire is, sorra mog* állapítván, hogy ilyen és ilyen műté­tekért az orvost ennyi és ennyi tisz­teletdíj illeti meg, Mindez, mint lát­ható, bizonyos rendszer létesítésére való, de hogy ez nem válik-e a szegé­nyebb néposztály hátrányára és nem idéz-e föl az orvosok közt bizonyos üzleti versengést, azt majd a díjszabás gyakorlati megvalósítása fogja meg* mutatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom