Esztergom és Vidéke, 1893
1893-04-09 / 29.szám
ingó és forgásképes lesz a központi jelzálogbank által, mint a legjobb kereskedelmi váltó. A magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankja, mint a szövetkezett takarékpénztárak közege, az azok birtokában lévő, betáblázott kötolezvények alapján záloglevet ad ki, melyeket a nagy közönség szívesen vasáról A betevő pénze, mely a jelzálogba temettetett, a záloglevélben feltámadását ünnepli, megint pénzzé lesz, egészséges gazdasági forgalommik, örökké keringő, uj értéket teremtő vérévé. Városi közgyűlés. Esztergom kir város képviselő testülete f. hó 6-án ülést tartott, melyen a többek közt a kaszárnya és állandó vashíd nagy horderejű kérdései kerültek szőnyegre. Az eléggé látogatott közgyűlést dr. Hele Antal polgármester nyitotta meg, ki felfüggesztése óta első ízben szerepelt, mint közgyűlési elnök. A napirendre tűzött tárgysorozat előtt saját személyes ügyében, a felfüggesztésre vonatkozólag mondott néhány szót. A nehéz megpróbáltatás utáu — úgymond a többek közt — nem akarok akár panaszkodva, akár védekezve szóllani, de egyet nem mulaszt hal ok el s ez : hogy hálás köszönetem nyilvánítsam a város közönsége, a közgyűlés részéről 1 apaszt alt azon, személyem iránti rokonszenv és ügyein támogatásábau nyilvánuló jóindulatáért, mely a I. képviselő lestület részéről a február 27-iki ülésen nyilvánult. Köszönetét fejezte ki tiszttársai iránt, kik — úgymond továbbá — barátságuknak félreértheílen jelét adták. Különösen pedig Keményfi János tanácsnoknak, ki önfeláldozás és buzgósággal teljesítette hivatását. Az őszinte sajnálat hangján jelentette be a közgyűlésnek Burány János képviselőnek és a város régebben volt tiszti főügyészének elhunytát. Indítványára Burány elhunyta felett érzett mély sajnálatának jegyzőkönyvileg adott kifejezést a közgyülés. Majd bejelentette, hogy Dr. Szabó Oyula kir. aljárásbiró a szekszárdi törvényszékhez birói minőségben törtónt kinevezése folyiáu képviselői tisztéről lemondott Előbbi helyébe Viehor József, utóbbi helyébe pedig Brunner Ferenc póttagok hivattak be, a mandátum hátralevő idejére. Ezt követőleg felolvastatott a mogye közigazgatási bizottságának határozata, mely a polgármester felfüggesztéséi elrendelő alispáni határozatot hatályon kivül helyezte, mi helyesléssel tudomásul vétetett. Majd Frey Ferenc indítványára egyhangúlag határozta el a közgyűlés, hogy jegyzőkönyvileg ad kifejezést, a polgármester visszahelyezése feletti örömének. A 700,000 frl os kölcsön ügyében, felolvastatott a minister leirata, mely a kölcsönügyletet jóváhagyja. A kölcsön felvételére nézve a lanácsés pénzügyi bizottság javaslala terjeszieteti, elő elfogadás végeit, mely abból állott, hogy az egész összeg egys erre vétessék fel, melyből a legszükségesebb mintegy 280,000 frt visszatartásával, a többi összeg betétként helyeztessék el a az esztergomi takarékpénztárba, mely után a takarékpénztár 4y 2 %-ot hajlandó adui s a szükséghez képest vétessenek ki a betétből az egyes összegek, Ezzel szemben erős álláspontot foglallak azok, kiknek indítványa oda terjedt, hogy ne vétessék fel a kölcsönösszeg egyszerre, hanem nyisson a takarékpénztár a városnak folyó számlát, mely műveletből folyólag a város kamat külömbözei bon mintegy ezer és néhány száz forintot takarítana meg. Az egész kölcsöniigyet és kaszárnyaépítést veszélyeztető erős vitának Reusz József takarékpénztári igazgató vetett végeit, a takarékpénztár képviseletében tett azon kijelentésével, mely szerint a takarék a már kormányt Ing is jóváhagyott és kölcsönösen megállapított kötvény szövegéhez szigorúan ragaszkodik, attól el uem tér. Ennek folytán nehogy a kaszárnya kérdése halasztást szenvedjen, Brntsy János a tanács véleménye ellen tett indítványát vissza vonta. Második nagy horderejű kérdés volt az állandó hid ügyében intézett ministeri leiratban foglallak feletti határozat hozatal, mire vonatkozólag a képviselő lesiület kimondotta, hogy a hídfeljáró területének megszerzéséhez — habár a foljáró a megye területén lesz — a szomszádos városokkal szemben 65%-al hozzájárul. A Dorogh-káluai közút fentari ásához pedig az 1890. évi I. t.-c. értelmében járul. Aini a netalán szükségessé válandó utcák kiszélesbitése, rendozésóvel felmerülő költségek viselését illetti, egészben hajlanddó azt magáévá tenni. A kis-Dunán építendő hid költségeire vonatkozólag kimondotta a képviselő testület, hogy a mennyiben a hid, mint mű árgy a közutnak képezi alkatrészét, azt saját köliségén felépíteni nem hajhajlandó, hanem oda irányul nóz-eto, hogy az, az uti alapból épitessék fel, melyhez bizo 11 y os a rá n y ba n a m u gy is j árul. Majd a kaszárnya ügyi bizottság jegyzőkönyvi előterjesztésének tárgyalása, a kaszárnyaépiiés tényleges foganatba vételére vonatkozó szükséges intézkedések megtétele, a kaszárnyaügyi nagy és kisbizottságok kibőviiése és a kaszárnyaügyi bíráló bizottság megalakítása után, a kemény harc tudatában egybegyűlt városatyák nyugodtan hagyták el a tanácstermet. ALIQUIS. CSAHWOK (Folytatás.) A boldog családi tűzhely szerető melegét s egy szőke gyermekleány, Nagy Zsuzsika iránt támadt szerelmi v o n za 11n á »1 a !Í idy 11 i k u s m a gá n y á t e 111 a gy v a Pestre ment, hol a Valiot Imre által alapított «Pesti Divailap»-nál segédszerkesztői állást nyert. Petőfi hosszas hányatatásai után most ez aránylag jó helyzetében nyugodtnak érezte magát, bár a correctori ós fordítói munkák gépiessége magasan szárnyaló szellemének nem igen tetszettek. Szabad idejében alapos irodalmi tanulmányokba mélyedt, rendkívüli szorgalommal tanulta a nyelveket, úgy, hogy eredetiben olvasta Schillert, Heinét, Berangert, Hugó Vik tor, Shakespeart, Byront, Leopoldit s nem egy idegen müvet ülteiéit át magyarra. Irodalmi sikereink dacára még mindig nem tudott megválni gyermekkori ábrándjainak tárgyától a színpadtól, s 1844-okl. 9-ón fellépett a nemzeti színházban, Szigligeti «Szökött katonaijában, mint Gémesi nótárius. Kínos vergődése a szerepben oly ha 1» tára fakasztotta a publikumot, a melyből maga is meggyőződhetett, hogy a szinpad számára nem babérkoszorút, de még egy babér levélkét sem terem, mely legutolsó felléptével végleg hátat forditott Tháliának, hogy kizárólag a poezisnok éljen. Ezután egész erejét a költészetnek szentelte, s még ez év végén megírta «A helység kalapács a» című komikus eposát, melyet nemsokára «J á n ós v i t ó z» hosszabb költő* elbeszélése követett, mely a magya? népies költészet egyik legsikerültebb alkotása. Azon időben, midőn «János vitéz»-ét irta, megismerkedett Vachott Sándor sógornőjével Csapó Etelkával, akiben jövendője üdvét, boldogságát látta. Az alig 15 éves korában letört virág halálakor tört ki Petőfiből szerelmes szivének forró érzülete és fájdalma, melyet «C y p r u s 1 o m b o k Etelka s i rj á r ó i» cim alatt megjelent 36 költeményében fejezett ki. Petőfi függetlenségre vágyó lelkülete, a lekötött segédszerkesztői állást megunva azt elhagyta, s rég óhajtott vágya lévén Magyarország északi részét megismerni, 1845. april 1-én útnak iudult, mely utazásában a hírneves költőt mindenütt nagy kitüntetéssel és lelkes ovációkkal fogadiák. Ez alkalommal ismerkedett és barátkozott meg a gyöngéd lelkű Kerónyivel Eperjesen és Tompával, akinek fényes rész jutott Aranynyal együtt, a Petőfi által kezdett népies költői irány teljes diadalra juttatásában. Majd Késmárkon, Gömörben és Losoncon fordult meg, mely utazásainak éleményeit «Uu jegyzelek» cime alatt az «Életképek»-ben tette közzé. Petőfi termékenységére mutat, hogy «S z e r e 1 e m gyöngye* (1845.) — «F e 1 h ő k» (1846.) «V 0 r s e k 1844—1845.» cimok alatt gyors egymásutánban adta ki ujabb költeményeit. 1846. őszén ujabb utazásra iudult Szattnármegyóbo és Erdóly felé, mely életére döntő befolyásúvá vált, mert ekkor ismerkedett meg Erdődön Szendr e y Júliával, egy uradalmi jószágigazgató leányával, kit a leány szüleinek makacs ellenkezése dacára is, a következő évben feleségül vett. Lobbanékony szivét legjobban jellemzi azon érdekes incidens, amely vele ntazása közben Debrecenben történt. Egy este megjelent- ott a színházban, s a társulat egyik szép fiatal nö tagja, ma a nemzeti színház egyik elsőrendű csillaga : Prielle Kornélia, megtudván Petőfi jelenlétét, gyöngéd figyelemből, szere péti kivül «A v i r á g n a k m e gtiltani nem 1 e h e t» kezdetű örökszép dalát énekelte el, melyért midőn Petőfi köszönetét tolmácsolta a művésznőnek, halálosan beleszeretett, s másnap megkérte őt feleségül. (Folyt, köv.) Prédikáció után a rendreutasított társaság egyik férfitagja magyarázatot kért Krotky kanonoktól. Krotky ekkor már nem volt a szószéken. Törődött, de szelid, jóságos és szerény öreg ur vohV a ki olyan szeretetre méltósággal magyarázta meg, hogy nem tartozik magyarázattal., hogy az elégtételt kereső ur majdnem kezet csókolt neki. * Soha sem kiméit senkit. Egyszer az egyik nagynevű ,püspököt támadta meg enyhe, toleráns hangú pásztorlevele miatt. Tisza Kálmánt, mig kormányon volt, lobogó gyűlölettel üldözte folytonosan beszedjeiben. Leginkább azonban az erkölcstelenség, házasságtörések és a prostitúció ellen dörgött. Akár milyen théinát tárgyalt is, el nem mulasztotta, hogy egy hatalmas filippika után uj özönvizet ne kívánjon a bűnökbe merült gonosz világnak, olyan modorban, hogy nők egyáltalán nem mertek eljárni beszédjeire. Tényleg megesett, hogy egy mama, akit a barátnéja azért támadott meg, mert leányait egy frivol operettbe elvitte, azzal védekezett: — A te leányaid meg a Krotky prédikációjára járnak. Beszédjei miatt sok kellemetlensége volt. Egy időben a fővárosi lapok is erélyes hangon követelték, hogy fölöttes hatósága ne engedje szószékre az öreg urat. Mikor azután már nagyon megboszankodott a sok támadáson, egy vasárnap kegyetlenül végzett az újságírókkal is, akiket következetesen tiutásujju tollrágok-nak titulált. Ez a beszéd olyan volt, hogy, ha lenyomatják, semmi meg nem menti a legmérgesesebb sajtópöitöl. A kifakadás végén magaposztrófálta az egész hírlapírói gárdát. — Ti haragusztok, tintanyaló urak, én is haragszom. Ti a lapotokban veszekedtek, én a szószéken. Ki-ki a hol teheti. Ti ütöttetek engemet, én ütlek benneteket. Kvittek vagyunk. Ámen. * Egyszer néhai Simor hercegprímás is megsokalta a mindenünnen hangzó panaszokat és eltiltotta Krotkyt a prédikálástól. Krotky alázatosan fejet hajtott, nem szólt semmit, de egyszerre fogyni kezdett, elveszítette páratlan jókedvét, egyre betegeskedett. A jószivü primás, aki külömben nagyon kedvelte az oroszlánharagu galambot, megsajnálta végre és egy szombat délután magához hivatta. — Holnap felmegyek a városba nagy misére. Valami jó beszédet szeretnék hallani. Te beszélj Krotky fiam, hanem okosan. Az öreg ur boldogan sugárzó arccal, mint a száműzetésből visszahozott fejedelem lépett a szószékre, valami absztrakt dogmatikus témát választott és ékesszóló, költői nyelven, higgadt érveléssel tárgyalta mindaddig, mig valahogyan egy költői képletben Szodoma neve ki nem csúszott a száján. Akkor egyszerre kiesett szerepéből és megfeledkezve prímásról, témáról, valamennyi előzőnél kegyetlenebb, vastagabb anatémát dörgött a modern Babilonok haeterái ellen. Mikor a beszéd után magához térve, szégyenkezve, verejtékes homlokkal megjelent a joviális főpásztor előtt, az mosolyogva veregette meg a vállát. — Rajtad már semmi sem segifc, megátalkodott bűnös ! Hát csak beszélj ezután, a mit akarsz. De én meg nem hallgatlak többé. Nem szeretnék elromlaui. * Társalgásában valami szelid, majdnem melankolikus humor nyilatkozott meg s a templomból kilépve, nem volt benne egy szemernyi malicia sem. Szívesen időzött női társaságban. Kedves mulatsága volt a vízivárosi apácák leány-internátusából ünnepnapokon ebédre meghívni az ismerősei gyermekeit. Ilyenkor nagy bált rendezett az egyszerű, primitív berendezésű plébánián. Unokahugát, a ki a várbeli kórus énekesnője, zongorához ültette és a két káplánjának sem hagyott békét: — Forogjatok ti is, fiaim. Hiszen ti is szoknyát viseltek. * Krotkyt egyszer egy paptársa bevádolta valami miatt Simor hercegprímásnál. A herceg magához hivatta Öt és elmondta a vádat. Krotky sértődve utasította vissza, de a prímásnak ez nem voit elég. Krotky ekkor igy szólt: — Hercegséged kétkedik szavaim igazságában, pedig papi becsületemet adtam hogy amit állítok, való. Ezt nem érdemeltem Eminenciádtól. Nein is fog többé hercegséged itt látni soha az életben. Krotky ezután súlyos beteg lett. Simor mindig kérdezősködött felőle, mert bár haragudott reá, jobban szerette valamennyi papjáuál. Krotky felgyógyult, de még ezután sem mutatkozott Simórnál. Ez pedig nem hivatta öt. Nyakas ember volt a mind a kettő. Egyszer mégis meggondolta magát a kanonok, hogy talán még sem illő haragban lenni püspökével. A kuruc pap nagynehezen leküzdte büszkeségét és beállított Simorhoz. Ott álltak öt percig szótlanul mindketten, aztán sirva borultak egymás nyakába. Nem is zavarta meg köstük a jó viszonyt Simor haláláig semmi. APRÓSÁGOK. Gyermek ész. Bandi; Ma sok, sok katonát láttam, mama . . . Muszikával jártak az utsán. Anya: Mennyi lehetett ? Bandi: Legalább száz skatulyával. * Magyarázat. Mimi: Csakugyan oly nagy a különbség elmélet és gyakorlat között ? Lili: De mennyire ! Elméletben például legszebb disz az erény, gyakorlatban sokkal csinosabb egy pár gyémánt fülbevaló. * Rettenetes. Báróné: Az éjjel rettenetes álmom volt ? Gróf: Mit álmodott? Báróné: Azt, hogy a férjem az idén velem akar jönni a fürdőbe és velem marad egész szezon alatt.
