Esztergom és Vidéke, 1893
1893-04-09 / 29.szám
T~~ • Városi és megyei érdekeink közlönye. ?~ ~ ? MEGJEL IÍNIK HETENKINT KÉTSZER: °' „ , .., J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK t szótói 100 szóig 75 kr, 100; L y DUNA-UTCA 48. SZÁM, t6J 1 fií 50 , |{r « 3oo-ig 2»«95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: hova n lap »7*\\mi részét illet* 'lcöy.Wién^dk Küldendők. Bély egdij 8. 0 kr. Egész évre ------- 6 frt — kr. i> i * n n u A ' T A I MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod is szerint legjutányosabPél évre 8 frt - kr. KIADO-HIVATAL: baiJ k^'öííeluek. Negyed évre 1 frt 50 kr SZÉOHKNYl-TEIi 882, -—•— Egy SZáni ára 7 kr. hová lap h'uaia'os te magán hird«tései, a í^yi11féilie szánt közle- NYILTTÉR'sora 20 kr. 9 •—IJ—j—•- •. - • ; H 9 nn'iiyck, elöfi/.*.'"i iiónzek reklamá'ánok hité/endfUr ^ ,,., , ^ Az iparos osztály. Budapest, apr. 8. (A. Gy.) Magyarország ipara a legutóbbi két évtizedben rendkívül föllendült, ez oly tény, melyet elvitatni rosszakarattal sem lehet. Csodálatos el len tél képen mégis azt halljuk iparosainktól, hogy az élet nehezebb, mint hajdan, mivel ma a kisipar pangásnak indult. Talán fölösleges is volna a fölött diszkusszióba bocsátkozni, de mint fontos közgazdasági momontum elől ki nem térhetünk. Igaz, hogy az ipar nagyon előre haladt a közelmúltban, de egyúttal a verseny is élénkebbé lett a kisipar és a gyáripar között. A nagyiparos konkurrál a kisiparossal, mely verseny az utóbbinak hátrányára üt ki. Ez az oka a panasznak, mely az utóbbi időben oly gyakran hangzik el az iparosok Ajkáról. Kellő belátással és némi szakismerettel lehetetlen elzárkóznunk a kisiparosok panasza elől, mert igaz. Sajnos, hogy nem igen lévén hozzáférhető (és eltorjedt orgánumunk, melylyel belyzetAket megvilágíthatnák, sem a törvény hozás, sem az illetékes körök — értjük a kereskedelmi és iparkamarák jelentékeny részét — nem vesznek ró.In tudomást Mi, az iparos osztály őszinte barát ai, kötelességünknek tartjuk helyzetüket az igazságnak megfelelően feltár ni. Az ipariörvény, moly az iparszabadságot szentesíti, nem kedvező a kisiparosokra nézve. Természetes, hogy a céhrendszer melleit, amely némileg a numerus elausus eszméjét is propagálta, jobban megélhettek. Igaz, hogy ezen ósdi rendszer olyan volt, mint egy kónyszorzubbony, a haladást éppen nem mozdította elő és változatlanul állott századok folyásán át. — Ezen oszlopos hibája mellett lehetetlen a céhreudszertől elvitatni azon tényt, hogy morális tekintetben oly eredményeket mutatott fel, amelyeket a mai szabadipar nagyon is nélkülöz. A korlátlan iparszabadság nálunk ez idő szerint még nem eredményezte azon gyümölcsöt, melyet oly sokan reméltek tőle. A gyáriparral a kisiparos nem bír versenyezni könnyön érthető okokból. A gyáros árucikke talán nem oly kifogástalan, mint a kisiparosé, de aránytalanul olcsóbb. Ezért aránytalan a küzdelem, melyet folytatnak, mely előbb-utóbb a kisiparos hátrányával fog végződni. Pedig ezen osztályt, mely oly igen tekintélyes részt képez államunkban, nem szabad kiszolgáltatni olyan kockázott játéknak. Ma még viseli a közterheket, görnyed az élet súlya alatt, de pár év multán, ha némiképen nem gyámolitják őket, szomorú eredményeket fogunk elérni. Pedig ha valakinek, "gy éppen az államnak áll legfőbb érdekében az iparos osztályt erősíteni. Hiszen fölösleges azt állítanunk, hogy az ipar-államok, az agrikultur államok fölött állanak. A kisiparos osztályt, melyet az állam testében helyesen hasonlíthatunk a fő életérhez, nem szabad elzülleni, fogyni engedni, mert ennek nagyon fontos szociális hatása lenne. Fontos reformokkal kell az elmérgesedő bajt orvosolni. Ipari szakiskolákra van szükség, hol az ipar korszerű tökéletesedését, fejlődését elsajátíthassák az iparos-tanoncok. Időszakonkiut kiállításokat kellene az államnak rendezni, egy-egy vidék különböző iparcikkeiből. De legfőképen a vásároknak nagyobb vidéki városokba való összpontosítása által egyes helyeket a kisipar gócpontjaivá kell tennünk, bogy igy a gyáripar nyomásának ellenálljon. Ily módon állandó kiállításokat lehetne szervezni, mig ma a kisiparos a sok vásározás által magát anyagilag teszi tönkre. Igen, segíteni kell ezen osztályon és pedig mielőbb, mert a sok teher alatt roskadoznak vállaiak. Ne engedjük ezen osztályt a tönk szélére jutni, mert ezzel a kulturális haladásnak sírját ássuk meg. A vidéki jelzálogok mozgósítása. Budapest, ápr. 8. Quieta non movere ? Nem. Közgazdasági téren ez az elv nem lehet érvényes. Ezen a téren nem szabad semminek sem pihennie, hanem mindennek folyton mozognia kell, forognia, mint a vér forog az élő szervezet ereiben. Itt áll csak igazán a német közmondás: «rast' ich, rost' ich» ; a pangás itt visszalépés. Közgazdasági téren nem szabad bolt pontoknak létezni, itt mindennek élni kell s uj virágokat hajtani a lüktető életben. Fontos közgazdasági tény gyanánt üdvözöljük tehát a magyar iparés kereskedelmi bank által kezdeményezett alkotást, a magyar takarékpénztárak központi jelzálog-bankját. A magyar takarékpénztárak, melyek méhszorgalommal gyűjtik dolgos és mindegyre műveltebbé váló népességünk megtakarított garasait és különösen vidéken majdnem kizárólag jelzálogban helyezik el, a megtakarított filléreket, nem bírnak azzal a joggal, többnyire annak a technikai lehetőségével sem, hogy zálogleveleket bocsáthassanak ki. Igy az általuk kölcsön adott, tőke megmozdíthat a tlauuá tétetik, csak hosszú határidők alatt lassanként lesz visszafizetve, eszerint tetemes időtartamra úgyszólván dermedtségben tarlalik. Ez pedig rendkívül nagy hátrány, gyakran aggasztó veszedelem az illető takarókpénztárakra nézve, melyekre a közönség csak rövid felmondási időre bízza megtakarított garasait, a tömeges felmondás tehát mindennap bekövetkezhotik, mellyel szemben az intézet aztán nem tud mást felmutatni, szembeállítani miut kétség nélkül egész biztos, a tőkéket értékben messze felülmúló, de meg nem mozdítható, alig leszámítolható jelzálogot. És ezen a különleges, helyi hátrányon kivül figyelembe veendő az az általános közgazdasági is, mely abból ered, hogy ily módon számtalan millió hever gyümölcsözd lenül parlagon. Mi az a hosszú lejáratú kötvény, melyet a jelzálogadósok adnak ? Holt papiros az intézet tárcájában. Mindezen segítve lesz, a jelzálog oly Az „Esztergom és Vidikfi" tárcája. As esztergomi .Torquemada. (KROTKT (N—ő.) Hát bizony elkel néha ennek a mi modern társadalmunknak, hogy egy-egy erkölesbiró jól az elevenére koppiutson a morális lineával. Bosszak vagyunk, rosszak. De még sem olyan nagyon rosszak, mint ahogyan ezt most már csak néhai Krotky József kanonok hirdette az esztergomi bazilika hatalmas kupolája alól. Szeretjük az életet, inkább mulatni akarunk, mint 1 "búsulni, — ennyi az egész. Igaz, hogy. néha könyelműbbek vagyunk a megenge-j dett mértéknél, de azért túlzás a hasonlat] Szodomával. Áz meg épen nem való, bogy a letűnt századokat fölülmúljuk erkölcstelenségben ; mert nem kell felednünk, liogy a római császárság utolsó évei és XJ.V. Lajos kora is ott vau ezek között a századok közt. Persze az esztergomi Torquemada más-* színben látta ezt a könnyelmű társadalmat csöndes és erkölcsös kanonoki stallumának téheai mögol. Kis vétkeink toronymagasságuvá nőttek az ő világi hivságokat megvető lelkében. Mikor aztán szemben találta magát a szószéken ezzel a tömeggel, amelyet pedig' szeretett, mint atya gyermekét, de akikért rettegett, hogy bűnéi örvénybe rántani fognak : akkor felkavarodott az ö galambepéje és megmosta hívőinek fejét amúgy szappan nélkül isten igazában. Pedig különben szelid, alázatos, gyermekességig jószivü volt az öreg ur. Ha közöttünk járt, elnézte hibáinkat, mert magát sem igondolta mentnek minden földi gyarlóságtól. De iia fölment a szószék lépcsőin és kiemelkedett a tömeg soraiból, akkor ugy érezte, hogy ő különb ember lett, mint más, biró, aki megbünteti a vétket, Isten szolgája, aki boszuló villámaival sújtja ez erkölcstelen világot. Mindez nem lett volna baj. A templomok közönsége nagyon türelmes. Elhallgatja szótlanul a legmennydörgöbb kifakadást, mert nyilván azt hiszi mindenki, hogy a szomszédjáról van szó. Csakhogy Krotky bácsi is olyanformán akarta megjavítani a világot, mint a francia naturalisták. (Szegény, pedig talán azt sem tudta, mi fán terem az a Zola Emil !) Lerántják az utolsó leplet az emberi aljas indulatokról és mialatt egy eszményi célnak szolgálnak, az erkölcsök megjavításának, ugyanakkor megtévednek az eszközökben, mert a sikátorok és gyanús személyek meztelen vétke, mégis csak min- j den, csak nem lélekemelő látvány. Az esztergomi Torquemada azt hitte, hogy az ö baligatóságán már nincs rontani való, ez < egy vétkeiben elaljasodott gyülevész tömeg, akire a korbács tud hatni egyedül. Pedig voltak a templomban ártatlan leánykák, akiket anyáik sietve vittek ki az Isten i házából, nehogy olyanról halljanak e szent' helyen, amire semmi szükségük nincs. Elvégre van a plébános-kanonok szónoklataiban egy kis psychologia. Adjátok a katona kezébe pengéjét, hőssé válik, vadállattá sokszor és levágja még saját bajtársait. Az opium-szívó eléggé józan honpolgár, amig a rettenetes szenvedély bűzös otthonába be nem lép, akkor aztán nincs hatalom, ami elvegye kezéből kis fapipáját. Krotky Józsefnek csak talpa alatt kellett éreznie a templomi szószók hideg talaját, hogy illemes társaságban idegen kifejezéseit csapatostul zúdítsa a jámbor hallgatókra ... A jóakaratú kanonok megtért Istenéhez. Még egypárszor kimennydőrögte magát a kis Kóma székesegyházában, azután lehunyta a szemeit. Gyermekei pedig, a szegények, sírva borultak koporsójára. Elosztogatta közöttük mindenét életében, s azért legnagyobb az ő szomorúságuk, mert jóságos atyjukat vesztették el benne, aki durva szavakkal támadta a lelki nyomorultakat, de bőkezű segítségében részeltette a testileg bénákat. Az esztergomi főszékesegyháznak még mindig nincsenek templomőrei, miut az olasz és francia nagy templomokban, ahol az idegeneket nem engedik az istentiszteletek alatt a látványosságok megtekintésére.- . ... ;-. • ,; . Az úgynevezett libériás «koldusbirók» a néptömegek rendezői, akik nem merik az idegeneket figyelmeztetni, hogy mise közben avagy prédikáció alatt ne zavarogjanak. . Egyszer egy egész raj kadét érkezett Budapestről. A katonaapródokat vezetőik egyenesen a bazilikába vitték, ahol javában szolgálták a misét. A kirándulók azonban § főszékesegyház látványosságai iránt sokkal jobban érdeklődtek s elkezdtek föl s alá járni az óriási kupola alatt. Krotky József, a bazilika plébánosa, stallumában ült és haragos pillantásokat vetett a zajongó kirándulókra. Ezek azonban hol Grigoletti festményeit, hol Lippert kupoláját, hol Pázmány Péter emlékszobráfc nézegették s oda se hederítettek a misének. Következik az urf öl mutatás. Az ájtatos hívek leborulnak, de a kadétgyerekek csak tovább gyönyörködnek a bazilika látványosságaiban. Ekkor fölemelkedik Krotky József s stentori hangon lekiált az egyenruhás rajra : — Zum Gebét! A szokatlan kommandószónak csodálatos hatása volt. Valamennyi kadét, az ösz.szes tisztekkel katonai engedelmességgel letérdelt s az urfolmutatást senki sem zavarta többé. * Más izben a váci polgármester jött fel a bazilikába éppen akkor, mikor Krotky prédikált. A polgármester, .társaságában hölgyqk is voltak, akik oltárról-oltárra jártak s nézték a főszékesegyház műkincseit. Krotky. kanouok .éppen elemében volt. Dörgedelmesen szidta a szabadkőműveseket s a zsidókat. Egyszerre csak azután odafordult a . polgármester társaságához 8 nagy haraggal^ezt kiáltja : — Ez a ; templom nem zsinagóga, aki idejön, az ne zavarogjon ! Az előkelő hölgyek megdöbbenve állottak meg. A néptömeg a meggyökeresedetfc társaság felé fordult s a kínos jelenet alatt csak Krotky nem vesztette, el nyugalmát.
