Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-30 / 88.szám

Ázsiai choiera? (m.) Kérdője let teszünk czikkünk czime után s ezzel minfegy jelezni akutjuk azon veszélyes skepticizmust, mely a közönség rétegeiben lábra kapott, — a város, illetve a külvárosok területén fellépett egyes choiera esetekkel szemben. — Veszélyesnek nevezzük ezen skepticismust azért, mert hatásos óvintézkedések a cbolera-járváuy ellen, csak akkor tehetők, a járvány elterjedésében csak akkor gátolható meg, — ha az első esetek felléptekor a legmesszebb menő erélyes óvintézkedések tétetnek, amikor nem is lehet túlsókat tenni. Mintegy 3 hét előtt merültek fel a megye területén u. m. Táth, Lábatlan, Barth ós Dömösön az első esetek ; — esakis a hatóság drákói szigorának köszönhető, hogy a bajt csirájában le-f heteit elfojtani ; különösen kiemelendő Döinös községe hol ö t különféle helyen lépett fel a betegség, — ott a lakosok, jói felfogva a helyzet komolyságát saját hatáskörükben mindent elkövettek, hogy a megyei hatóság intézkedései foganatosíttassanak. Okt. 15-én d. u. betegedett ineg szentGyörgymezőn Babinetz Pál cholerában s néhány órai betegség után meghalt. Vízivároson az nap 1 eset, 2 nappal utánna Szenttamáson egy megbetegedési eset, melyek rövid idő után halállal végződtük. A betegségben több orvos által észlelt tünetek, valamint a rendőr-orvosi bonczolás oly kétségtelen jeleit mutatták az ázsiai cholerának, hogy bacterioJogicus vizsgálat feleslegesnek tartatod. Daczára ezeknek a közönség műveltebb köreiben is találkoztak többen, kik a sztkközegek véleményét kéteiylyel fogadták mondván : «ez nem is choiera, a doktorok csak fontoskodni akarnak, az egyikben a pálinka gyult meg, a másik petróleumot ivott stb. Ilyes hangokat lehetett hallani. Ha az ily kételyek nem csak a laikus elemnél, hanem a szakközegeknél is felmerülnek, ez valódi veszélylyel járhat, mint a sz. kir. városban megtörtént. Október 22-ón a déli órában jelentett be egy gyakorlóorvos a poigárniesleri hivatalnál egy nagymértékben cholera-gyanus esetet. A polgármesteri hivatal kiküldte szakközegét, ki azon halálozott kijelentést tette, hogy a jelen esetben c h o I e r a ki van z^á r v a. A vármegye főorvosa! ki ezen beteget szintén látta ós ázsiai cholerának kórismerle,szóbeli utonfigyelmeztette a városi kapitányi hivatalt, bogy minden óvintézkedést már a g y siti utt esetekben is t

"m e g kell t e n ni, — a városi szakközeg azonban megmaradt véleménye mellett. A gyógykezelő orvos jónak latin a város érdekében a beteg ürülékét Budapestre dr. Pertik Olló egyel, tanár úrhoz bakteriologikus vizsgálat czéljából megküldeni. Négy nappal a megbetegedés kezdete után a polgármesteri hivatal távirati'uton értesíttetett dr. Partik egyet, tanár által, hogy a beküldött bélválladék komabacilusokat tartalmaz s igy az ázsiai choiera ezen u'ou is konstatálva van. A mint halljuk a kiküldött városi szakközeg nem híve a bakteriologikus elméletnek és Pertik véleménye, ellenében megmarad tudományos meggyőződése mellett. Mi tiszteljük minden ember meggyőződését, — hiszen tutijuk, bogy még ma is vannak orvosok, kik a védhimlő oltás elméletét nem fogadják el, de szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az általánosan elfogadott tudományos elveket a hivatalos szakközegnek, — esetleg tudományos meggyőződése ellenére is figyelembe keli vennie. Baross szobra. Több izben megemlékeztünk már lapunk hasábjain azon kegyeletes országos mo/galomról, melynek törekvése, hogy érczszoborral örökítse meg a korán elhunyt nagy államférfiú emlékéi. A mozgalom ez iránt a mái nappal országszerte megindul, Esztergom nem maradhat 1 látra. Járuljon hozzá mindenki tehetsége szerint. A gyűjtést a kereskedelmi kamarák vezetik s a gvŐrí kereskedelmi és iparkamara egy ivvel tisztelte inog lapunk szerkesztőségét, melyet a maga teljességében közzéteszünk. Azok, kik lapunk utján adakozni hajlandók, ugy a szerkesztőségbe, mi ulti kiadóhivatalba küldhetik adományaikat, melyeket heteukint egyszer nyilvánosan nyugtázni fogunk s közvetlenül a győri kamarához jul tálunk. A gyűjtő ív szövege a következő: Feihivás a hazai közönséghez BAROSS GÁBOR EMLÉKSZOBRÁRA leendő adakozásra. Ércz-szobrot annak, a ki életében is érez volt! Min tója az igaz férfinak, a hazafinak, a kormányférfinak. Kinek alkotásait hirdeti vas és arany. A ki Magyarországot önmagához közel hozta. A ki a honi ipart és kereskedelmet saját piedestáljára állította. A ki vaskaput tört Dunánknak, arany kaput épiiett Fiuménknak. Baross Gábor szobra legyen az utókor előtt látható jelvénye a munka niegdicsői lésének. A nép filléreiből gyűljön össze az érc/tömeg, mely szobrát alkotni fogja,. A hatalmas alak, ki éllében, mint Atlasz, hordozta vállán hazáját, hordozza azt ez ércz-szobor alakjában is az idők végtelenjéig ! E felhívással fordulunk a nemzethez, Baross Gábor emlékének méltó megörökithetese végett. A nemzethez, mely életében annyi ragaszkodással viseltetett iránta, halálában mélyen gyászolta, hogy állithassuk fel lehetőleg mielőbb a fŐ- ós székváros keleti vaspályaháza előtti diszes téren azon férfin érezszobráfc, kinek nagy alkotásai között legnagyobb mégis csak a hazai közi ekedósügy uj játerem tése vala. A szoborra szánt adományok, ez ívre jegyezve, a győri kereskedel m i és i p a r k a m a r á h o z küldendők, mely kezelésüket magára vállalni szives volt. Budapest, 1892. október hó 15-én. Vaszary Kolos Magyarország berezegprímása., mint a Baross-szotor bizottság védnöke. Báró Podmaniczky Frigyos a szoborbizottság elnöke. Brázay Kálmán a szobor-bizottság alelnöke, Walirinaun Mór a szobor-bizottság alelnöke. J. Virág Béla a szobor-bizottság jegyzője. Szierónyi József a szobor-bizotfság jegyzője. Tordai Kádár Kálmán a szobor-bizottság jegyzője. III KEK. — A herczegprimás diszpolgársága. Esztergom szabad királyi város képviselő testülete Vaszary Kolos herczegprimást egyhangú határozattal örökös díszpolgárává választotta. Az eseményt, melyről már lapunk mult számában megemlékeztünk, a legnagyobb örömmel regisztráljuk, mint tanúbizonyságát azon tiszteletnek és szeretetnek, melylyel a primási szókváros fenkölt szellemű főpapja hánt viseltetik, A. rendkívüli közgyűlés, melyet Helcz Antal polgármester péntek délelőtti 10 órára tűzött ki, teljes számban összegyűjtötte a város atyáit s a gyűlés lefolyása a legünnepélyesebb s a legméit'ságosabb hangú* lalu volt. Az ünnepi alkalomból fellobogózott városháza falai között ritkán tör ki olyan elementáris erővel a lelkesedós ós egyhangú éljenzés, mint a hogy megnyilatkozott ezúttal. Már az elnöklő polgármester be vezető szónoklata is olyan gyujió hatású volt, hogy a tetszés-zaj ki-kitört minden mondata után, de legkivált akkor, midőn a herczegprimás soha, el nem évülhető érdemeiről emlékezett meg. Feiehtiuger Sándor dr. kir. tanácsos hosszabb beszédben csatlakozott a diszpolgárság eszméjéhez s a felszólalások csattanós végét dr. Földváry István adta meg, a ki költői lendületű evác/iójával egyik legkiválóbb szónoki sikerét érte el. Szívből beszélt és szivhoz szólott. «Királyok és uralkodók érdemrendeket osztogatnak — monda a többi között —• e város egyszerű polgársága a szeretet aranygyapját viszi el Vaszary Koloshoz a legmagasabb főpaphoz. Az ő neve röv^d egy óv alatt be vau irva Magyarország Összes városainak arany könyvébe, be vau irva oda, a honnan az idők múlása sem törli ki soha, a haza minden igazán érző fiának szivébe és nem a választás ünnepi aktusa véste oda, de az a fenséges pillanat, a midőn néhány bó előtt a magyar nemzet szíve mélyéből vett szavakkal ajkain szólott a mi felséges Urunkhoz, koronás Királyunkhoz. A nemzet szive megdobbant e. fenséges szavakra, és vissza zengtek azok az örömes lelkesedés kitörő hangjain !» A nevezetes emlékű közgyűlés a polgármester zárszavaival ért véget, melyben jelzé, hogy annak idején tudatni fogja a képviselőkkel a napot, melyen testületileg fogják a díszpolgári okmányt a herczegprimásnak át nyújtani. — A herczegprimás az eddigi megállapodások szerint már holnap, vagy holnapután városunkba érkezik. A primás a legjobb egészségnek örvend s Budapesten naponkint sétikocsizásokat tesz, többnyire a budai hegyek közé. — Az egyházpolitikai kérdések, melyek annyi tintába ós fejtörésbe kerülnek, még mindig a bizonytalanság ködös stádiumában leiedzenek. A pénzügyi bizottság mult szerdán tárgyalta a kultuszminiszter költségvetését s ekkorra várta mindenki a miniszter megnyilatkozását. Az e két tárgyban föltett kérdésekre Csáky Albin gróf miniszter kijelentette, hogy sajnos, nincs azon helyzetben, hogy a felvetett kérdésekre részletes fel világositást adhatna. Azt se mondhatja el, mi okok azok, melyek a felvilágosítás megakadásában gátolják. Vannak bizonyos momentumok, melyeket figyelmen kivül hagynia nem lehet s melyekkel szemben nem tehet: egyebet, minthogy felkérje a bizottság tagjait, álljanak most el a kérdésektől. Hozzátette azonban, hogy a mit ő vagy a kormány kilátásba helyezett a ház nyilvános tárgyalásain, attól semmi el térés, nem történt. Ilyenékül felemlítette az izraelita vallás recepciójának s a vallás szabad gyakorlatának kérdéseit. Öt magát bántja leginkább, hogy most részletesen nem nyilatkozhatik, mert nem szokta megállapított nézeteit eltitkolni. De ha most részletesen nem nyilatkozhatík is, a költségvetés képviselőházi tárgyalása alkalmával nézete* szerint is szükséges, hogy a helyzet egészében a törvényhozás elé terjesztessék. — A fővárosi vikárius. Cselka Nándort ez időszerint pozsonyi s nemsokára esztergomi kanonokot a pápa kinevezte püspökké in parlibus, infidelium. A herczegprimás már most bármikor megbízhatja hivatalos teendőinek megkezdésével. Az nj érseki helytartó szervezetének megerősítését szívesen teljesítették Rómában s igy Cselka Nándort a herczegprimás rövid idő múlva püspökké fogja fölszentelni. A fővárosi vikariátus hatásköre a reprezentáczióuális ügyeken kivül egyedül szentszéki kérdésekre terjeszkedik ki. Maga a felebbezö torum a primási főszentszék. Az uj érseki helytartó mellé egyelőro nem adnak káptalant ; de a szentszéki ülnököket már legközelebb kinevezik. Cselka Nándor Budán, a Mátyás-templom közelében, a Hanor-tfóle házat bérelte ki lakásnak. A budapesti esperesség ügyeit, a vikariátustóf függetlenül, tovább is Bogisich Mihály budavári esperes-plébános fogja vezetni. Jad.» ilar 170o. januárban axt jelenti róla, hogy csak a maga birtokát őrzi ; majd 1706-ban ismét arról vádolja, hogy szokása szerint — nem engedelmeskedik. Botytyán t. í. szeretett a maga esze után intézkednt. Ma egyszerűen hadi törvényszék elé állítanák és főbe lőnék vagy rangjától J fosztanák meg azt a főtisztet, ki Bottyánhoz

1 hasonlóan viselkednék; 1707-ben (márcz.) t. i. főparancsnoka, gr. Eszterházy Antal utasítására azt válaszolja Bezerédynek, ha ( egy szekér ordrét küld is Dunántúlra, ő j nem engedelmeskedik ; mert Eszterházy j a Dunán innénről nem vezényelheti a dunántúliakat. Csak akkor kész engedelmeskedni, ha átjö a Dunántúlra. Bizonyos, hogy lehetőleg kímélte a népet, főleg a hol érdeke is ugy hozta magával. A nép védelmével indokolja pl. a karvai sáncz szükséges voltát is ; 1709-ben pedig ismételve felszólítja a Nögrádme- Í gyében állomásozó gr. Károlyit, hogy hadai

! által ne engedje annyira zaklatni a sze- j génységet. Mert ha a had nem tartatik : kellő fegyelemben, magunk magunkat tesz-1 szük tönkre. A nép és katonaság egyaránt szerette az . «Öreg após»-t, kinek lelkét a néphit sze- ; rint a golyó nem járta, a szerb pedig I csak puszta nevének hallatára is megfutamodott. Köznemes létére mégis vezénylő tábor- \ nokká lett, sőt közte és Károlyi Sándor gróf között apa- és fiúi viszony fejlődött s igy is szóllitották meg egymást. A sze- f rencsétl^n trencséni csata után — az áru- ! lás kezdődő szakában —Bercsényi gr. azt irja róla a fejedelemnek : Cuk ez megmaradjon és Eszterházy Antal — semmi az többi.* A heves és szenvedélyes Bercsényi tehát ugy akkor, mint más alkalommal tett elismerő nyilatkozataival többé-kevésbé ellensúlyozza Bottyánra vonatkozólag tett kedvezőtlen nyilatkozatait. Vak Bottyán viselt dolgait és egész pályafutását mérlegelve — bízvást elmondhatjuk róla, hogy benne is csak épugy mint legtöbb kortársában — a fény az árnynyal ölelkezik. Habár születéshelyét bizton nem ismerjük, Esztergom mégis — szereplésénél fogva — méltán sorozhatja Vak Botytyánt múltjának kiválóbb alakjai közé. (Vége. köv.) I VILLÁNYI SZANISZLÓ. — Bérkocsisok orczátiansága. Mert valóban nem lehet másképen nevezni azt a tolakodó hajszát, melyet a párkányi kocsisok fejtenek ki a nánai indóház előtt. A vonatokon érkező utasokat a szó szoros -értelmében megrohanják, podgyászát négyfelé is szétkapkodják s erőszakosan vonszolják kocsijukhoz. Kivált, ha valami idegen, egyedülálló nő érkezik, ennek meg éppen kijut a «hallani valóból.» Többrendbeli panasz érkezeit már lapunkhoz, de legutóbb személyesen győződtünk meg e panaszok jogosult voltára s ajánljuk a körülményt az illetékes szolgabiróság figyelmébe.