Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-28 / 18.szám

ESZTIÜRGOM. XIV- ÉVFOLYAM. 18. SZ ÁM. VASÁRNAP, 1891 FEBRUÁR 28. ESZTERGOM és VIDÉKE • ° Városi és megyei érdekeink közlönye.® umn!rT , ci:( . MEGJELENIK HKTENKiNT KÉTSZER: nv J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: mv W";™ T?^ K ÁJf^T *tf ,Ví ,0 °" '' mmm _ PFALZ-HAZ, FÖLDSZINT, tul ^'0-ig J frt 50 kr, üOU-to! ...Ou-ig 2 fit 9o Itr. KLŐFlZF,TföSI ÁR' hová a ' a|J BS!e " ei "' részét illető közlemények kiildemlök. Bely egdij 3 0 kr. Egén/, évre • 6 frt — kr K I A fi n H~Tv A T A I • MAGÁN HIRDETÉSEK meííállapoilás szerint legjulányosab­m évre . 3 trt - kr R i H u U • n l V ft l H i. . b , U) közüIU}taeki Negyedévre 1 frt 50 kr SZEOHENYMM5R 88J, fc'gy szám ára 7 kr. hós* a lap hivatalos és magátilúrdetései, a nviltt^rhe szánt kfv/.le- rmLiifcit soia M KI. A _—__ —. m menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. — A fi Az uj főapát. Esztergom, febr. 27. Alig van Magyarországon város, me­lyet a főapátválasztás mozgalma olyan közelről érdekelt volna, mint Esztergom. A veit főapátból herczegpriinásuuk lett, A leendő főapát-jelöltek közül Fehér Ipoly főgymnásiumunk egykori és Villányi Szaniszló mostani igazgatója. A szavazó urnából Febér Ipoly neve került ki a megválasztottak közül első helyre s igy igen valószínű, bogy hús­vétig ő Felsége a király Fehér Ipolyt, fogja pannonhalmi főapátnak kinevezni. Róma megerősítő szertartása után Fe­hér Ipoly pannonhalmi főapát már az uj tanév elején elfoglalhatja a főapát­ság minden kiváltságát, de jogainak gyakorlását már a királyi levél kelte­zéseivel megkezdheti. Fehér Ipoly a magyar közoktatás­ügy igen előkelő vezérférfia. Eszter­gomból szegedi főigazgazgató lett s mint a közoktatásügyi tanács tagja, az országos tanügyre aár évek óta jelen­tékeny befolyást gyakorol. Határozott és tiszta judiciuma mellett európai műveltsége s külföldi tapasz­talatokkal gazdagitott szakismerete van. Hazafisága nem frázisokból, hanem cse­lekedetekből áll. És férfikora teljében, életereje virágában szelleme még mindig emelkedés felé tart. Fehér Ipoly főapátsága a benczósek hazafias szellemű működésének tágabb tért fog nyitni. A főváros főúri körei már évek óta sürgetik egy nj benczés főgymnástum szervezését. Az uj ben­czés főgymnásium Fehér Ipoly főapát programmja. De másrészről a benczések tauárképzóse is nagyfontosságú átala­kulás elé jutott. A központi egyetem látogatása, a vizsgálatok rendszeres végzése s a fővárosi könyvtárak kellő felhasználása csakis akkor válik a be­benczés tanárnövendékek egyetemes rendszerévé, ha a tanárképző intézet Budapestre kerül. Az uj benczés fő­gymnásium mellett tehát Budapesten a bonczésuövendékek számára is inté­zetet kell alapitani, honnan a végzett tanerők évről-évre állomásaikba he­lyezhetők. Nagyjában ezek az uj főapát első alapeszméi, melyek korszerűségüknél ogva nemsokára meg is valósithatók. Nemcsak a benczések szerzete, de az országos közoktatás ügye is sokat fog nyerni tekintélyében ós erejében, ha ezek az üdvös törekvések mielőbb meg­valósulnak. Operette-város. Esztergom, febr. 27, Farsangi tréfaszámba megy az a hir, hogy Esztergom három testvér­városa, a kir. város mellett külöu ren­dezett tanácsú várossá akar összeol­vadni. Vegyük a furcsa egyesülés országos derültséget keltendő részleteit fölsze­letelve. Esztergomnak, a tizenötezeruyi la­kosságú kis Esztergomnak két polgár­mestere volna. Mind a kettő külön díszkocsin, külöu diszszónoklattal fogná üdvözölni az országos birü vendégeket. És mind a kettő külön közgyűlésben, külön költségvetőkkel, külön program­mal intézné a külön két város sorsát. Lenne két rendőrsége, pedig a kir. városira is ráférne egy kis reform ; an­nál inkább van okunk m:ir előre ag­gódui az uj rendezett tanácsú város kezdetleges rendőri apparátusa miatt, melyhez képest a mostani fogyatékos csendőri intézmény magas színvonalú és biztos működésű, kipróbált intéz­mény. Egységes városi szellemünk hiányá­val már évek óta foglalkozunk. A köz­szellem szerencsétlen tengődósének okát, visszamaradásunk sötétségét, szóval ipart kodásunk és haladásunk lehetetlensé­gét szétdarabol tságunkban keressük. Egy város ós három község voltunk eddig. Most két város lesz belőlünk. Két, majdnem egyforma erős város, mely kicsiben Kecskemét és Kőrös vi­dám veszekedéseit fogja egész közelről meghonosítani. Ne csináljunk, uraim, Esztergomból operetté-várost, Az egész ország ne­vetne rajtunk s minden komolyságunk tönkre silányulna. A millénium küszö­bén nekünk nemesebb és magasabb eszmére van szükségünk. Elég volt a vetélkedésből, a szétvouásból, a kese­rűségekből. Ne faragjunk a kopott bi­rói pálczából czifra koldusbotot. Két város egymásba építve országos komi­kum. Négy város kibékülve, összeol­vadva, minden érdeknek biztosítva jo­gait, bizalomra ós jobb sorsra egye­sítve a lakosságot: a millénium kü­szöbén a dicsőség fényével aranyozná meg ősi Esztergomot. De két tőr egy hüvelyben nemcsak nevetséges, hanem képtelen és méltán orrszagos derült­ségre okot szolgáltató látványosság lenne. Farsangi levelek. (A fögymn. ifjúság vigalma febr. 24-én.) Huszonkét rendező Szabó Szilveszter tanár mentorsága alatt már egymagá­ban is fényes siker. Hát még a ha­gyományos majális közönség teljes számú felvonulása! A Fürdő termei szerdán este nem­csak rendkívüli sikerű, de szokatlan hangulatú vigalmat láttak. A tavaszt télben. Az ifjúságot lángban. A fára­datlau tánezkedvet rendkivüli kiadás­ban. Ifjúság, üdesóg, vidámság, mo­solygó életkedv, tavaszi levegő minden­felé. Külön harcztéri tudósítónk a szép sikerű vigalomról a következő virág­koszorut állította össze. Jelen voltak : Andrássy Jánosuó és Mariska, Bartal Rezsőnó és Olga, Bellovils Ferencznó és Liuka, Benesnó és Berta, Bergmaun Jánosnó és Adél, Bőcz Ilona, Brenner Juliska, Brenner Ferencznó, Buzáro­vits Grusztávnó ós Margit, Csukássy Lászlóné, DrogocsevicsMelauie, Eggen­hofferné és Anna, Ékesy Edénó ós Amanda, Griatz Ella, Helcz Antalné és Ilonka, Horváth Mariska, Ivauovits Bóláné, Kartali Istvánuó, Kecskemóthy Jánosnó és Jolán, Munkácsy Károlynó és Sarolta, Nagy Pál né ós nővérek, Németh nővérek, Niedermann Jánosuó ós Nelly, Niedermann Pál né és Ágnes, mm ^méSk Nem tudja az, mi a magány, Ki hosszú téli zord estéken Kandalló mellett elcseveg Egy kis család bájos körében. Nem tudja az, mi a magány A kit szeretnek és szerethet, S ki hü, me^eg sziv oldalán A búnak, gondnak füttyöt vethet! Nem tudja az, inf a magány És élne bár a rengetegben, Ha van, ki osztozik vele örömben, búban, szeretetben ! De, a kinek zord utain Sivitó bu jár nyomdokán, Ki a világ zajában ól S rokon kebelre még se léi: Az tudja csak, mi a magány ! LITHVAY V1KTÓMA Történetünk színhelye Amerika egyik vá­rosa, mely nem rég épült a tenger partján. A lakosok az ó- és újvilág minden részé­ből sereglenek "ide, ugy hogy úgyszólván minden lakosa idegen. Ezen város rohamo­san haladt és rövid idő múlva egyike lett Amerika legélénkebb kereskedelmi városai­nak. Ezen körülmény úgyszólván kénysze­ritette a város lakóit szorgalomra, munkás­ságra és tevékenységre, minélfogva gyer­mekeiket is leginkább a kereskedelmi pá­lyára szánták és már zsenge korukban ösz­tönzék szorgalomra, tevékenységre. Ily ne­velésben részesült két fiatal ismerősünk is, kikben a nyájas olvasó bizonyára felismerte a szerelmes párt. A fiatal ember — Henry White, tisztességes szülők gyermeke és noha Isten nem áldotta meg őket földija­vakkal ; de atyjának alapos ismerete, nyilt­szivüsége, igazságszeretete és szorgalma megszerezte bőven családja számára a min­dennapi kenyeret. Atyja jó tulajdonságát örökölte a fiu is ; megtanulta a könyvvitelt és a többi kereskedelmi tudományokat és tizenöt éves korában mint segéd-könyvelő lön alkalmazva egy nagyobb üzletben, hol szorgalma és példás magaviselete által csak­hamar megnyerte főnöke teljes bizodalmát. Jelenleg, első találkozásunkkor, huszonöt éves és mint könyvelő van alkalmazva Mr. Smith nagy üzletében-, kiről az imént be­szélt kedvesével, miss Vilmával. Madame Mary, Vilma anya, körülbelül húsz évvel ezelőtt jött ide szép Magyaror­országból, hogy itt kezemunkája által sze­rezze meg szükségletét. Múltjáról mitsem tudott senki, ő azt valotta, hogy első fér­jétől, kivel csak rövid ideig élt együtt, el­vált. Madame Mary fölötte okos és kedves asszony lévén, csakhamar megtetszett egy fiatal kereskedőnek, ki őt nőül is vette. Ezen házasságból származott miss Vilma. De ugy látszik, hogy a szegény asszonyt az uj hazájában sem kiméli a sors ; mert rö­vid idő múlva, a mint férje egyik hajó­ról árukat váltott ki, oly szerencsétlenül esett le a hajó fedélzetéről, hogy nyomban eltűnt a habok között. Mde. Mary nem­csak szép és kedves, hanem okos ós körül­tekintő is lévén, csakhamar íelismerte szo­morú helyzetét és kettőzött szorgalommal, lankadatlan kitartással fogott üzletéhez. És fáradtságát siker koronázta ; mert férje ha­lála utáu üzlete sokkal többet jövedelme­zett, ugy hogy szép összeget fordíthatott egyetlen lánya neveltetetésére. És miss Vilma odaadó szorgalommal tanult min­dent ; a háziasságot a miveltséggel a leg­jobban egyesité magában. Ha most eh­hez hozzávesszük gyönyörű szép termetét, tiszta, fehér arczát, ígézö szemeit : cseppet sem fogunk csodálkozni, hogy Henry any­nyira megszerette a szép fiatal lánykát. Szüleik nem ellenezték ezen viszonyt,' sőt örültek neki, csak arra figyelmeztették gyer­mekeiket, várjanak addig, mig Henry oly állomásra tesz szert, melynek jövedelmé­ből tiszteségesen megélhetnek, A milyen egyszerű és mindennapi ezen két fiatal szerelmesnek története, épp oly homályos és titokszerü volt Mr. Smith tör­ténete. Legközelebbi ismerősei is csak annyit tudtak felöle, hogy Magyarországból jött Amerikába. Hogy mi birta rá, hogy szülő­földjét elhagyja és uj hazát keressen tul a tengeren, azt senkisem tudta. Ha ismerősei vagy üzlettársai fiatalságára, előbbi viszo­nyaira vagy családja után tudakozódtak, zavarba jött, elszomorodott és vagy más irányba terelte a beszédet, ugy csak annyit válaszolt: «Hagyjuk, kérem, a multat.» Minthogy szép vagyont hozott magával, csakhamar üzletet nyitott és vasszorgalom­mal fogott hozzá és rövid öt év alatt üz­lete egyike volt a legjobbaknak, legjöve­delmezőbbeknek és vagyona napról-napra gyarapodott. Mr. Smith csakhamar kitűnt különcz életmódja által. Üzlettársaival sohsem lé­pett baráti viszonyba ; nem ment gyűlé­sekbe, a kereskedelmi csarnokokat nem lá­togatta és kávéháznak vagy más mulató­helynek belsejét sohsem látta. Ha nyári estéken a városi kertben sétált, egyedül bolyongott, udvariasan üdvözló ismerőseit, de szóba nem állott senkivel, örökösen mély gondolatokba volt mélyedve, de senki előtt nem nyilatkozott. Nem vállalt el semmi­nemű tiszteletbeli hivatalt valamely jóté­kony intézetnél, noha többször megválasz­tották, így ólt Mr. Smith teljes visszavo­nul tságban magának és kis fiának, barát nélkül, elzárkózva az emberek elől, noha kiterjedt üzleténél fogva nagyon is sok em­berrel kellé érintkeznie. Ismerőseinek min­denike más-más módon iparkodott ezen rejtélyt megfejteni. Egyik része azáltal vélt a dolog nyitjára jutni, hogy Mr. Smith nagyon is büszke, felfuvalkodott, nem talál az egész városban magához illő ÁBTATLAIUL EL1IELYB. Elbeszélés. II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom