Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-25 / 17.szám

_^™^Q\Í. XIV. JVFO

LYAM. 17. SZÁM. CS0TÖ

R^,_18_

92. FEBRUÁR 25. ~~ * Városi és rítt^yei érdekeink köziönve.?" ^4^^ VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. i SZERKÉTz TŐSÉG: | ,,1V

^;

AT

^

S "J^V^^^^Lrr^

1-í ?• m

' '

. PKA LZ-HÁZ FÖLDSZINT, ' rrt

' :;(,

0-ig J frt oO kr, 20n-t.il rfOU-ig 2 frt ao kr. I'I (")I<'!

r

'5K

,

r{''SI ÁR " liová a lap nxellomi rászól; 111 «•*f5 közlemények knld>nd8k. Bélyeg'lij ,30 kr. Ülu'és/, évre 6'frt — kr If 1 A n n u f 1/ a T A I - MAGÁN IIIRDBTfiSEK nmjiálliipodás Mftrijtt le^jiifiínyosnbr«J óvi« 3 frt - kr ftlHUU-nlV/V I « L . b(||) kúzbUtíU[tík

, Nefíjedévre. . . I frt 50 kr SKKCIIBNYI-TKR RSI, fgy g

7

ám ára 7 kr. Lóvá ,t lap hivatalos ŐR. magskiIuFdHrései, a nYilf n'rbe szánt kflfllfl- | ^ . • f • 90Ia • * "V— —• 5> menyek, etőíizefési pénzek és rokf:iJHMliísok iiilé/emlök. Q ! — —<$ A parlament és a nemzet. Budapest, febr. 24. Ritkán tekintett hazánk közvéleménye parlamenti ülésszak elé oly feszültséggel, mint a mostani. Magyarország politikai légköre telítve vau villamossággal s kétségtelenül rövid időn kipattan a szikra. Ebben többé mi nyugtalanító sincs. A parlamenti látóhatár felett függő felhők le fognak esni, aztán megtisztul a levegő s megszabadul nyomasztó fülledtségétől. Csak az a kérdés, vájjon ez a csapadék termékenyítő eső alakjában jön-e, vagy, egy mindent elpusztító heves vihar által kísértetik?;A nemzet reményli, hogy nem az utóbbi fog történni és a mi a szabadelvű pártot és a kormányt illeti, egyestilt erővel fognak mind a ketten odahatni, hogy a kártevő zivatar helyett csendes, áldásos esőt kapjunk, mely a parlamentáris talajt megtermékenyíti és az abban szunnyadozó törvényhozási csirákat növekvésükben elősegíti. - —-~— Az. ellenzéket ugy látszik, fájdalom, nem buzdítja hasonló szándék. Sajtója hetek óla veti a szelet s ő maga kétség nélkül vihart fog aratni. Fennhangon hirdeti, hogy az nj választások daczára sem tekintheti a szabadelvű pártot sem kifolyásának, som kifejezésének a néptöbbsóg politikájának, sőt inkább ö* a nép többsége politikai vélekedéséinek a kifojezőjo s ez feljogosítja őt az obstmkczióra, hogy a nézete szerint a politika vezetésére illetéktelen képviselőháznak minden parlamentáris munkáját meghonosítsa. Hova jutnánk, ha ellenállás ós ellenmondás nélkül hely adatnék ennek a felfogásnak ? A képviselőház egy érvényben álló választási törvény ah.pján választott s a világon senkinek sincs joga, annak törvényességét tagadni. Az ellenzék szeretné könnyön csinálni magának a dolgát, midőn obstrukezió állal akarja megakadályozni hivatása gyakorlatában a többséget. Ha a választási törvény olyan, hogy határozatai nem tetszenek az ellenzéknek, akkor ennek legfeljebb az a joga, hogy e törvény megállapítását indítványozza, de a népképviseletet tekintélyétől, a többséget kötelessége gyakorlásának tehetségétől megfosztani nincs joga, csak azért, mert ő a nézetbon van, hogy a fennálló választási törvény többé nem felel meg a jelen követelményeinek. A szabadelvű párt és a kormány jótáll érte, hogy ne érvényesüljön a kisebbség önkénye. Az ellenzéki sajtó legújabban mindent elkövetett ugyan, hogy a közvéleményben azt a benyomást idézze elő, miutha egyrészről a kabinéi ben, másrészt a kabinet és a többség közt ellenzékek léteznének. Csakhogy az erre vonatkozó híresztelések minden alapot nélkülöznek. A Szapáry-kabinet tagjai közt tökéletes egyetértés uralkodik ós a szabadelvű part folyton vezéréül ismeri el a miniszter elnököt, kit örömmel követ az alkotó reformok terére, ugy mint ama veszélyek visszautasításának útjára, melyekkel az ellenzék egyrészt az 1867-i kiegyezés integritását, másrészt a

1 népképviselet tekintélyét fenyegeti. Ez az egyetértés a kabinet és a többség legerősebb fegyvere a nehéz harcában, mely rájuk vár. A nagyölvedi rablógyilkosság ügye. I. Gyilkosság N. Ölveden. 1890. évi deczomber 19-én NagyÖl veden meggyilkolva találták Tlmróczy Lajos udvarában Glaray József községi pénztárnok holttestét. Elraboltak Gfaraytól a tettesek 948 frt, 50 kr. készpénzt. Garay holttestét felbonczolták az orvosok. Konstatálták a gyilkosság tény álladókat. A bonczolás uiáu, ad acla

; sírba helyezték a holttestet. A tetteseket erélyesen elkezdték nyomozni. II. Elfogaiások. A csendőrség erélyes buzgó kutatásai nyomán elfogtak két embert, a kiket a gyilkosság elkövetésével gyanúba vettek. A két elfogott embert megvasalva a járásbíróság! fogházba vitték ; onnét pedig átkísérlek a komáromi kir. ügyészséghez. Ou" v tzsgalaTr^gsir^f "alá helyezték. A csendőrség meg volt elégedve a fogással nyugalomra tért. A felizgatott kedélyek, a csendes mederbe vissza tértek a közvéleményben. III. Vallatás az ügyészségnél. A tettesként elfogott két embert Deáky Viktort és Thuróczy Lajost elkezdték tüzzel-vassal vallatni, hogy ismerjék be bűncselekményeiket. Azok pedig bámulva, semmit sem tudtak vallani. Az ügyészség vádinditványt terjesztett be, a kir. törvényszékhez, vádolva őket előre megfontolt gyilkosság és rablás elkövetésében mint tetteseket. A törvényszék vád alá helyezte őket, ós a vád alá helyezést mindkét felső fórumbeli bíróság helybenhagyta. IV. Törvényszéki végtárgyalás. A vád alá helyezett két ember felett össze ült az első bíróság Ítéletet hozni. Vallatták újból őket. Azok pedig semmit sem tudtak vallani. Kihallgattak 60 tanút, semmit sem tudtak bebizonyítani a két vádlott bűnösségére. Kapaczitálás keresztkérdésekkel ostromolták a két vádlottat, de valamit még sem tudtak. Befejeztetett tehát a bizonyító eljárás és az ügyész állt elő vádbeszédóvel. Vádbeszédébeu bűnösöknek mondta ki, ós kérte életfogytiglani elítéltetésükot.- Vádlottak védőügyvédjeik beszéde homlokegyenest ellenkezett az ügyész beszédével. Kérték védeuczeik teljes felmentését. Pro és coutra beszédek elhangzása után befejeződött a tárgyalás ; az ítélet kihirdetése 4 napra később lett kitűzve. V. ítélet hirdetés. A 'Kir. törvényszék 'a kitűzött napon összeült az Ítélet kihirdetése czéljából. A terem zsufoltva volt közönséggel Az ítélet igy hangzott : A komáromi kir. törvényszék bűnösöknek találja a Nagy-Öl veden Oaray Józsefen el köve* tett rablás ós gyilkosság bűntettében a fogva levő Deáky Vidor és Thuróczy Lajos vádlottakat, ezért őket életfogytiglani fegyházra és 6000 frt kártérítésre ítéli. s. t. b. A vádlottak feiebbeztek az ítélet ellen, ugy a ,védő ügyvédek is. Ennek következtében az irafABSAldX IIBUBAE. (A Magyar Hirlap eredeti táre/,ája.) A blazírt. Tizenegy órakor szokott megjelenni kifogástalan szabója farsangi remekeivel. A divattal szemben konzervatív. Nem akar olyan lenni, mint a többi tuczat-farsangoló. Hideg mostdylyal üdvözli a fiatal mamákat, fáradt léptekkel keresi föl régi ismerőseit s pompásan játszsza a szórakozottat. Mert az a szándéka, hogy öt vegyék észre. Nem szokott tánczolni, sem udvarolni. Unalmas neki ez az időtöltés. De azért nem távozik bizonyos sikerek nélkül. Minden unatkozása mellett is rendesen érdekli valamelyik menyecske, a kinek még leánykorában udvarolt. Missziója azonban nem terjed tovább, mint néhány csinos tánozos elővezetésére. Éjfél után már nem titkolja ásitásait 8 egészen közönséges szavakban adja tudtul egykori ideáljának, hogy elhibázta az életét. Sokkal többet akar mondani azonban tekintetével, midőn a rózsaszínű kebel klaszszikus (

'dombonnűire mereng. Mintha megint valami villamroham futna végig fásult idegein. Köhögés fogja el s mire bajsza elé emeli k lakkját, a remek menyecske eltűnik a zsivajban. A szerelmes. Ugyanaz a virág disziti a frakkját, melyből egész egy csokorravalóval kedveskedett imádottjának. Reggelig őrzi a legyezőt. Hatos kis habos zsebkendő, Összetörött karperecz, leszakadt szalag. Lreklye neki minden apróság a mi az imádott nyomdokában elmarad. "Ügyetlen tánezos, mert folyton imádkozik és féltékenykedik. Keveset tánczol, mert nem akarja elhagyni csillagát, a ki pedig szívesen ragyog másokra is. Tánezosnőit az imádott hölgy rokonságából válogatja s nem egyszer áh itattál guritja végig a termen a mamát, a ki már évtizedek óta nem tánezolfc. Reggelig őrzi az aranygyapjút s rendesen olyan ostoba, hogy nem meri bevallani szerelmét s inkákb el! cseveg a papa programbeszédéről, mint a/ i esküvő terminusáról. Az imádott lény pe{ dig a biztos rabszolgával olyan diadalmasan megy végig a termen, mintha legalább is különb vőlegényt szeretne találni. A farsangi betyár. A czigány hegedűje szomszédságában tánczol, parlagi szabadalommal. Az egyik kezében tánezosnője illatos kis csipkekendőjét rázogatja, a másikkal egy bizonytalan eredetű klakkot emelget jó magasra. Néha alföldi csizmaszárakat képzel lábain s duhaj osan lehajolva, nagyokat üt czingár oszlopaira. Nem tud csevegni, de ordítani rettentően. Nubia párdueza nem üvölthet erélyesebben, mint a farsangi betyár az ő kiváltságos csatatánczában, az u. n. soupercsárdasban. Tombolva ugrándozik és kiniéletlenül ellökdösi a szomszédokat. Keskeny neki ez a vi;ág, mikor ő kezdi járni. A szegény kis tánczosnŐ pihegve tapossa az elfajult csárdást és azt hiszi, hogy fölségesen mulat. A farsangi betyárnak azonban még károsabb hatása is van annál, bog) tönkre téteti szép tánczosnŐivel a csárdást. Mert egész iskolája akad. Utánozni kezdik az utánzatot igy támadnak a szoupercsárdások ama rettenetei emberei, a kik nem hagyják magukat mindaddig, míg a rendezőség józan alakjai majdnem karhatalommal némítják el a megbokrosodott hegedűket. A robotos. Az ingyen vacsorák és ozsonnák hőse a háladatosság vértanuja farsang idejéu. Számitó mamák, körültekintö nénik és kedélyes bácsik tiz hónapon keresztül etetik, itatják a derék fiatal embert, hogy két hónapig azután értékesíthessék csodálatos izmait és tüneményszerű kitartását. Alig kezdte el a katonai zenekar az- első tourtánezot, a robotos szenvedélyes odaadással kezdi meg herculesi munkáját. Külön jegyzéke van köteles tánczosnöiről s minden farsangi szolgálatnak hűséges pinczére. Átveszi a ruhatári jegyeket, biztos kézzel hordja a jegesvizet, sznnóra idején megfelelő asztalokat és székeket foglal le, s ha ülni látja valamelyik ismerősét, lázas rohammal terem előtte és ragadja öröm lelenül és élvezet nélkül ugyan, de végzetes kötelességérzetből. Rendesen iéltuozat gallérja, három inge és négy pár kesztyűje van tartalékban s legfőbb jutalma, mikor a mamák azon melegiben meginvitálják ujabb ebédekre, vacsorákra és uzsonnákra, ötven-hatvan tánezosnője van, de sohasem talál egyetlenegy báli tüneményt sem, a ki komolyan venné. Az elefánt. Savanyu mosolylyal szokta átadni fiatal feleségét a világnak. Maga szörnyű rossz únezos éppen azért skartba vonul s nagy gonddal őrzi a menyecske tánezrendjét. A menyecske boldogan ölelteti magát s szi.vesén fogadja a legforróbb lehelekkkeil születő nyilatkozatokat. A savanyúan mosolygó elefánt a harmadik négyes után hiába várja feleségét. Izgatottan törülgeti a czvikkeréfe és tudakozódni kezd az ismerőséknél. Szánalmas mosolyai felelik : — Hát te még mindig itt vagy ? — Nem láttad, kérlek, a feleségemet ? Nagy teremből kis terembe, onnan az ebédlőbe, majd a folyosókra téved s balladai kétségbeeséssel tudakolja : — Nem láttad kérlek a feleségemet ? Senkisem látta. Pedig nagyon sokat megirigyeltek valakit, a kivel látták. Hanem hát had mulasson egy kicsit a szegényke, úgyis elég böjtöt tart odahaza egész farsang alatt. A szánalmas elefánt izzadni kezd, rémes -látományok gyötrik, a szenvedés verítéke üt ki kopasz fején s folytonosan tisztogatja -czvikkerét. Végre valaki vállon üti egy legyezővel. Ragyogó mosolyán villogó szemű élvsovár ajkú, lázasan pihegő és minden csöpp vérében lángoló felesége állott előtte egy kifogástalan jámborsággal mosolygó s bizalmat gerjesztő fiatal nrral a karján. — Már egy órája kereslek, édes öregem, kezdi az asszonyka majdnem neheztelő hangon. Vagy kalandod volt, vagy rossz ezvikkered van. Az elefánt egész boldogsággal veszi át a feleségét és csak annyit dünnyög mindössze útközben, hogy nem tűrheti tovább ezt a helyzetet. Változtatnia kell állapotán s épen azért holnap korán reggel egy számmal érösébb czvikhert fog venni. KőíCfei LifcZL'O.