Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-25 / 17.szám

tok felterjesztettek n győri kir. itélŐ táblához, felső elbírálás végett. VI. Az ügy referálása a királyt táblán. Az ügy Mérsölyi Lajos kir. táblai bíró kezébe jött. A kir. tábla összeült, és a referens az ügy teljes anyagát 'betflröl-belüre előadva a következő ítéletet hozta : A győri kir. táblai rendes tanács ülésében mai napou vette tárgyalás alá a komáromi kk. törvényszék .által gyilkosság és rablás büntettében elitélt Deáky Victor és Thuróczy Lajos vádlottak bűnügyét. A győri kir. tábla a komáromi kir. íörvónyszék Ítéletet megváltoztatja és Deáky Viktor valamint Thuróczy Lajost a vád alól teljesen felmenti. Utasítja a kir. törvényszéket, hogy jelen ítélet kézhezjötte ulán azonnal ki hirdet tessék és a vádlottakat azonnal szabadlábra helyezze, s. t. b. VII Szabadon. Az ítélet kihirdetése f. hő február 18-án mégis történt és Deáky Vietor ugy Thuróczy Lajos szabadlábra lett helyezve. A kiszabadultak fegyveres őrei akik 14 álló hónapig őrizték őket, magányosan meutek haza megvinni a hírt, hogy kiszabadultak a lömlöczből. Pannonhalma. «iírpád vezér nemeseivel föl menvén szt.-Márton hegyére, miden gyönyörű változatosságban látta a vidéket, melyet a hót év előtt még hazátlanul bolygott nép az ő vezérlete alatt szerzett, szive eltelt magas örömmel, magas érzelmekkel.» Tgy ír Béla király névtelen jegyzője arról a helyről, hol most a szt. Be nedokrend pompás monostora áll, s a honnan Magyarország népe az uj herczegprimást kap la. Pannonhalma Győrmegyéuek mindenesetre, nemcsak történelmi inul íjánál fogva, hanem regényes, festői fekvését illetőleg is, a legérdekesebb pontja* Ugy mint a lokaji és a Somlóbegy, Pannonhalma is róna közepén nyúlik magasba és kígyózó szóles utja a ven dég szerető bonezésok otthonához vezet, melynek sok ablaka, mindmegannyi atyai szem, szeri tettől bi/.tatólag, védtíleg tekint a környéken szét és a lábaihoz simuló szent-Márton városkára le. Pannonhalma nem Pannónia római tartományiéi, hanem Pannónia római várostól, mely valósziuüleg a mostani Szent-Márton helyén feküdt, kapta n nevét. Mons sacornek, szent hegynek is nevezték, talán azért, mivol szetti királyainknak kedvencz tartózkodó helye volt, talán azért, mivel szent Mároi turoni püspök tiszteletére Nagy Károly az avarok legyőzése után ott kápolnát «eiueít. Ez a szent Márton egy vitéz római ezredes fia volt és Sabariában született, melyről a történetírók eddig ínég nem tudták eldönteni, vájjon szintén Pannonhalma tövében feküdt-e, vagy pedig azonos a vasmegyei Szombathely helyén létezett Sabariával. A sok viszontagság után, melye kr* a pannonhalmi főapátság büszkén és megnyugodva tekinthet vissza, a po gány magyarok, tatárok, törökök pusztításai, tűzvészek dühöngései után is romjaiból újra fölemelkedve, megszilárdultán, meggazdagodva, hirben és tekintélyben növekedve nézhet a jövő elé. A legmagyarabb szerzetesrend emez ősi sasfészkében az ősi nemzeti erények ós szokások hű ápolásra találnak. N<'in • múlik el nap, hogy a hatalmas várpalota tágas éttermének hosszú ászlalát ne ülnék körül vendégek. Pannonhalma azonban mindenekelőtt a komoly munka, a tudomány, az emberbaráti szeretet tanyája. A bonezések a pannonhalmi főapátság, a tihanyi, bakonybóli és dömölki fiókapátságokkal együtt hat város gymnásiumát látják el tanárokkal, huszonegy községet lelkészszel. iiiit. liik. — A Sz. István-társulat a prímásnál. A Szeuí-ístván-társulat nagy küldöttsége szombaton 11 órakor tisztelgett Vaszary Kolos herczegprimásnál. A küldő íséget, mely körülbeiül ötven tagból állót, Zichy Nándor gr. társulati einök vezette. A primás teljes bi botban fogadía a társulat küldötteit. Zich^Nániiia",.-gr. nagyszabású üdvözli" beszédet mondott, a melyben kifejezés adott annak a nagy tiszteletnek szereétnek és bizalomnak, a melylyol a társulat a herc/egprimás személye iránt viseltetik. Beszí'déboM rá!én a lársnial cz'íjaira, mely netn más, mint az igazságnak és az igazság tanainak saj ó utján való terjesztése. Végül kérte a herczegpri mást, hogy az idei nagygyülésnek tényét a személyes megjelenésével emelje. A primás a felhangzott eljeuzések ulán következőleg válaszolt: «Nem lelek szavakat azon érzelmek k i fej ezésé re, m c 1 y o\e I, Na gy mél t óság o d bölcs és ékes szavai ébresztettek fel »enuem. Mindannyian tudjuk, hogy — igy az erkölcsi, miut az anyagi világban— az erőknek helyes felhasználása jólétet, a helytelen pedig károkat ->koz. Manapság a napi sajtó az a szellemi éléskamra, a melyből napról-napra neritik az emberek a szellemi táplálékukat, éppen ezért, ha a sajtó tévúton halad, a közönség ez éléskamrából mérget vesz, mig a helyes utou járó sajtó nagy szolgálatokat hajt az emberiségnek, A Szent-Ist ván-társulat az örök igazság tanait terjeszti a sajtó utján s ezért ón mindenkor örömmel lépek a küzdők közé s tárnokom minden tehetségein mél a társulatot. Az idei nagygyűlésen — ha csak a szent atya másként nem rendelkezik velem — meg fogok jelenni s személyesen megnyitom. A nagygyűlésen szólni fogok azon egyházpolitikai nagy kérdésekről, a melyeknek tárgyalása és megoldása aj közelben reám vár. Örömmel fogok a ársulaf nagygyűlésén megjelenni, hiszen e társulatnak böles és ki.üuő tagjai irányt adhatnak nekem fontos teendőimben. Nagyon köszönöm szives megjelenésüket s magamat szeretetükbe ajánlom.» A beszédre felhangzó éljenzés után az elnök egyenkint bemutatta a megjelenteket, a kikkel a primás néhány nyájas szót váltott. A küldöttség eltávozása ulán Zichy Nándor grófot a herczegprimás hosszabb magánkihallgatáson fogadta. — Pápa városa a herczegprimásnál. Pápa városa, hol a herczegprimás 1856—1861-ig mint benezós tanár működött, s előkelő szerepet vitt i politika s megyei közéletben, Vaszary Kolost nagy lelkesedéssel választotta, meg díszpolgárává. Küldöttségileg adták át neki a díszoklevelet, mely a haza müiparnak valóságos remeke. Középet vau az oklevél szövege, felül Pápának látképe, alul a benezós gymnásium, a dákai kastély s a primási ós városi czimer. A pápaiak a remek munkát a polgárság számára fényképalakban sokszorosittatták. A küldöttség szónoka Marton fal vay Elek helyettes polgármester, ki szépen átgondolt beszédben üdvözölte a herczegpri mást: «Nem újság a« — monda a szónok — és nem meglepő a magyar haza bármely felekezetű polgára előtt sem, hogy a magyar kath. klérus soha sem hiányzott a nemzet nagyjainak, jobbjjaiuak sorából, tudjuk, hogy a fő- ón alpapság egyaránt kiváló férfiak által volt képviselve azok sorában, kik a harcz dicsőséges, de nehéz napjaiban a haza állami létét, a nemzet szabadságát védelmezték és azért küzdenek. De ismerjük azokat is, a kik midőn az egyenlőtlen harezban végre a nemzet egy világcsodálta hős bukásával elbukott, nem csüggedtek el, hanem csendes munkával zajtalanul munkáltak ezer veszély közt a jövő épületén, ébren tartva a nemzetben a jobb jövő reményét élesztgetve, a nemzeti aspirácziókat, mert szent meggyőződés súgta nekik, hogy nem hiában munkál a munkás, hisz nem halt meg a leányzó, csak alszik. Rómer " deákjaival földet hord, ás, fát ühot, hogy emléket alkosson a szabadságharc, hőseinek, a győri honvédligetben; Vaszary, a lelkes tanár felszenteli a pápai' tanuló ifjúság zászlaját, melynek k eresz (.anyaságát a nemzet özvegye : Batthyány Lajosáé válalja el, s a templomi ünnep közüueppó leszou. Szónokol ott soha sem hallott varázshaugou, s a férfiak és ifjak, nem győzve belelni a hallottakkal, bírják s betanulják a gyönyörű beszédet. Mimegy éltető tavaszi szellő, ugy hit a fojtó lóg után, az a szó, a melyet lelkesedve hal a város ós vidék népe Dákáu Teleki László üdvözlésénél, s a megindult alkotmányos mozgalmak idejében a vármegye házán, városházán ós köztereken az az ékes szó, mely lelkesít kötelességre, oktat a szabadság élvezésére, s tan ácsol - ha kell — mérsékletre. ,E varázsidők újultak meg Pápa város közöuségébon, midőn -- mint egy ember kiáltotta ki — önmagát megtisztelendő, Főmagasságod iránt pedig a régi jogon alapuló szeretőt, ragaszkodás és hódolat érzelmeinek nyilvánulása t adandó — Eminencziádat a város díszpolgárává. Vegye ím ez oklevelet tőlünk Herczegséged kegyelmesen, s a midőn a Főmagasságodra az ég minden áldását kérjük, esedezünk Főmagasságoduál, hogy bonnüaket s küldőinket, Pápa város lakosságát, — a mely e perezben lélekben itt van köziünk, magas jóindulatában megtartani méltóztassék.* A bíboros herczegprimás meghatottan köszönte meg a pápaiak figyelmét. Kedves emlékében ól ifjú éleiének Pápán töltött szép napjai. A mit tett abban az időben, ahhoz a lelkesedést Pápa városa közszei lemétől nyerte. Örül, hogy polgára lehetett a városnak, melynek jogosult erkölcsi és anyagi érdekeit mindenkor szivén fogjn viselni, s már a legközelebbi napokban a város szegényeiről fog megemlékezni. Nagy lelkesedés fogadta a herczegprimás szavait, ki a küldöttség összes tagjai val kedélyoson beszólgotett, s a pápacsornai vasút ügyéről is megemlékezett. — Főapátválasztás. Lapunk zártakor a következő sürgöny érkezéséről értesültünk.—'A megejtett szavazás a következő : Első helyre Fehér Ipoly 123 szavazattal. Második helyre ^Villányi Szaniszló 110 sz. Harmadik helyre Vágner Lőrinez ismeretleu számú. — EsküVÖk. F. hó 21-én vasárnap tartotta esküvőjót Einczinger Irma urhölgygyel Gartner Géza fővárosi előkelő kereskedő. Az esküvön ugy a fővárosból mint városunkból díszes vendégség vett részt. — F. hó 28-áu déli 12 és fél órakor vezeti oltárhoz a helybeli ize templomban Stern Janka úrhölgyet, Stern Márk helybeli kereskedő kedves leányát Rosenberg Fülöp helybeli ismert iparos. .— A keresk. és iparkamarából. A kamara febr. közgyűlése vaszinüleg e hó 29-én, hétfőn lesz. — A kamara titkára megkezdette hivatalos körútját a kamarai kerület jelentősebb pontjaira. Czélja e körútnak a ABTAfUBUL ILlfSLVB. | Elbeezéléá. I. — Keni, barátom, nem helyeselhetem tervedet — szólt a szép lányka kísérőjéhez, miközben a park egyik pariján helyet foglaltak—sokáig, nagyon sokáig fog az tartani, mig Gyula barátod szive vágya teljesül. Hiszen jói ismered atyját, Mr. Smitliefc, ki nagyra van vagyonával, büszkélkedik nemes tetteivel. Mi közünk nekünk Gyulához és atyjához ! Isten megáldott té-j ged kitünö észtehetséggel és mindenféle] ügyességgel, melyek segítségével tenmagad | is megállapíthatod jövődet; miért építsük tehát reményünk várát oly hegyekre, melyek csak hajszálon függnek 1 — Ismerem, drágám — viszonzá az ifjú, szeretetteljes pillantást vetve a szép lány arczába — ismerem nemes szivedet és szilárd jellemedet. Szivem annyira duzzog az irántad való szoretettől, hogy attól kell tartanom, miszerint nem leszek képes bevárni azon időt, melyet szülőink egybekelésünkre kitűztek. És Gyula, a mennyire ismerem szerelmét nővéremhez, tán nemsokára kieszközli atyja beleegyezését és akkor egymáséi leszünk mi is Isten és ember előtt. A gondolatok végtelen tengerébe elmerülve hallgattak mindketten. Látod édes angyalom — kezdé ismét az ifjú — mennyire különböznek a mi jellemeink I Nekem gyönge, erőtlen, női szivem van és neked kedvesem, erős, férfias s/ÁvÁ adott a Teremtő, hogy türj és szen-j védj férfiasan. ' — Igazad van, barátom ! Azonban ne tekints engem holmi fiatal, tapasztalatlan leánykának. Sok viszontaság zúdult már fiatul ftjem fölött. Sokat beszéltem már neked egyik barátnőm szerelmi viszonyáról, kit kedvese —egy gazdag gyárosnak egyetlen fia — miután évekig csalogatta, hitegette és végre mégis a faképnél hagyta. Ezen viszonyt, mint a szegény leánynak legbensőbb, legmeghittebb barátnője, éber figyelemmel kísértettem és abból sokat tapasztaltam, és a tapasztalat a legjobb mester az életben ;ez tanított engem helyesen gondolkodni és ítélni, valamint arra is, miként nem helyes, ha mindig vakon kapaszkodunk a remény gyönge szálaiba, — ; ha nem kell, hogy erős karral cselekedjünk. — Gyula sorsa, jól tudod, atyja kezében van, és ki tudja, megadja-e beleegyezését ? Megengedi-e, hogy egyetlen fia, a dúsgazdag Smithnek egyetlen fia nőül vegye nővérét, az ö szolgája nővérét ? — De gondold meg, édesem, miként Mr. Smith szerfölött szereti egyetlen fiát ; szavajárása mindig az : «Csak fiamnak és fiamért élek.* És Gyula szereti Nellyt,' szereti teljes szívvel, teljes lélekkel. — Éppen ez az, mi engem bánt — feleié a lányka lángoló szemekkel ez a forró szeretet aggaszt engem ; mert attól tartok hogy ezen nagy szeretet nemcsak hogy boldoggá nem teendi őket, sőt éppen ez teheti őket boldogtalanokká. Te boldog ember vagy ! Szabad országnak, szabad gyermeke I Itt születtél, itt nevelkedtél a szabad Amerikában, hol az embert nem rang, származás vagy gazdagság, hanoin becsülete szerint i1311k meg. Ámde, tudomásom szerint, főnököd oly országból származik, hol még másképpen áll a dolog. Ott egész más nézetűk van az embereknek a szerelemről — szegény anyám gyakran mesél nekem ily eseteket — azok vajmi keveset törődnek gyermekeik szerelmével, boldogságával : rangot, családot, vagyont, keresnek számukra és a szerelem — ez csak mesebeszéd ő előttük. Azért fogja el aggodalom szivemet, valahányszor Nelli és Gyula viszonyára gondolok és szívből óhajtom, vajha már egymáséi volnának. Eleget beszéltünk már mások bajáról — szólt hirtelen az ifjú — adjunk hálát Istennek, a miért netn vagyunk gyermekei gazdag embereknek, kik eladják gyermekeik boldogságát hitvány dicsőségért, pénzért. Én meg követni togom tanácsodat és nem ülök összetett kezekkel, nem támaszkodom Gyulára és szerelmére, hanem cselekedni fogok mint, férfihoz illik. Te is drága kedvesem szárítsd fel Jkönyeidefc szép szemeidből, távolítsd el a szomorúságot szép orczádról; örvendez igaz szerelmünknek és ne törődjél mások bajával szólt és forró csókot nyomott a szép leány hófehér kezére. A toronyóra ekkor ütött tizet. — Már tíz óra ! kiáltá fel a leányka meglepetve — míg veled időzöm észre se veszem, mily nyilsebeséggel repül az idÖ. Hanem most már ideje hazatnennem, any

T

ám már aggódni fog miattam. — Maradj még édes, néhány perczig, szóit az ifjú esdöleg, csak néhány perczig ! — Nem lehet, barátom, anyám már vár. — Tehát elkísérlek hazáig. — Gyerünk ! (Folytatása következik.)