Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-03 / 2.szám

alap, a melyre támaszkodra a betelepilms iuie'őbb foganatosítható. Mindazok, kiknek akár a takarékpénztár, akár az iparbaiikban elhelyezeti tőkéjük van, ugy a lakosság, mint önön jól felfogott érdektikben akkor lesznek leghelyesebben, ha az elpusztult szőlőhegyek betelepítése czóljából szövetkezetet alkotnak s tőkéjüknek -egy csekély részét erre fordítják. A siker kézen fekvő dolog és ez által, hogy nagyon sok szegény szőlőmiivest megmentenek a koldusbottól, fiaját pénzük oly gyümölcsöző elhelyezést nyer, a melynél nagyobb divklendiU egyetlau pénzintézet sem képes adni. De uem szabad a szövetkezet megalakításától távol maradniok a megye birtokosainak senu Mert ugy tudjuk, hogy nemcsak iEsztergom szőlőbirtokosai s közvetve társadalmának minden osztálya érzi a nagymérvű veszteséget, hanem keserű tapasztalás árán érzi ezt a megye lakossága is. A megye területén mintegy 9000 holdat tevő szőlőterületnek majdnem % része elveszett, nem lehet tehát a megye lakossága sem közömbös ezen milliókra menő veszteséggel szemben és valamint a város gondolkozni tudó polgárai a legelső felhívásra készek lesznek a veszedelem elhárítására közremunkálni, bizonyára a vármegye közönsége különösen annak birtokosabb oszt atya, készséggel nyújt segédkezet a szövetkezet mielőbbi létrehozásához. Ez az érdek, mióta előttüuk áll a vasút, mely termelendő borainkat tetszésünk szerinti bármely időpontban tovaszállitja, Esztergom város lakosságára kétszeres előnyuyel jár, mert ne feledjük, hogy voltak idők, mikor boraink árára szükségünk volt s még sem értékesíthettük, mert a közlekedés beszüntével nem volt eszköz, a melyen elszállítható lett volna. Ne feledjük, hogy ugyancsak ezen oknál fogva, akárhány gazda kénytelen volt elpocsékolni borát, s az egész nyári munkával, szorgalommal, oly csekély volt a haszna, mely sehogy sem állt arányban az arra fordított kiadással . Ez az állapot ma már megszűnt, s közlekedés hiánya nem nyomhatja le többé boraink árát hanem ellenkezőleg a vasút következtében csak nyerni fog értékében. Hogy a szövetkezet miként szerveztessék nem szándékunk bővebben kiterjeszkedni azt a hozzá értő emberek vajmi könnyen, ki fogják fundálni, de egyet szükségesnek tartunk kiemelni, s ez az, hogy működésének rögtöni megkezdéséhez a gazdasági egyesület szőlőtelepe kiváló alapul fog szolgálhatni. Gyümölcstenyésztésünk emelése. Esztergom, jan. %. Mint ismeretes, 0róf Boihlen András fül dm. NI. kii', minister már a lefolyt évben is hathatós és sokat igórő kezdeményezéseket tett a hazai gyümölcsészet és haszonkertészet emelésére. A külön miuisteri biztos kiküldése, állami faiskolák telepítése, a meglevők fejlesztése, csemeték és ojtóvesszők olcsó ós ingyenes kiosztása, a gyürnöles feldolgozás ós értékesítés javítása, gyümölesvásár,gy ütttölcstermolŐk készIeteinek nyilvántartása és a külföldi kereskedők és consulálusokkal való közlése— mind oly intézkedések, melyek ha jótékony befolyásukat azonnal minden irányban nem éreztetik is ; de ezek jótékony hatása néhány év mutva nem maradhat ki. Egy további igen fontos kezdeményezése a miniszternek a községi és városi faiskolák évek óta elanyagolt j ügyének rendezése és azoknak a rendelkezési-ó álló eszközökhöz merteti való támogatása. Ugyancsak a szakiismeretek általánosítására, népszerű'sitósóre elrendelte a miniszter a i * Gryüm öles kertész* czimű hivatalos köz|löny kiadását, melynek egész évi előfizetési ára csak egy forint, ugy hogy azt minden kisebb termelő tarthatja. Ezen közlöny már a mult évben is 10,000 példáuyhan jelent meg, felkeresett minden községet s a taniíók, gyümölcstermelők belső gyakorlati tajuácsadójává lön. I A «Gyümöleskerlósz» Molnár István i Esztergom városa kilüuő fia, az orsz. ! gyüinől csésze ti miniszteri biztos, általánosan ismert szakemberünk szerkesztése alatt havon kint kétszer jelenik meg egy ivnyi tartalommal s számos ábrával. Hazánk legjobb pomológusai s kertészei dolgoznak bele, s tartalomra nézve a külföld bármely népszerű kertészeti szaklapjával kiállja a versenyt. Hirdetheti benne mindenki eladásra szánt csemetéit, magvait s kerti terményeit s viszont, kinek csiraképes magra, csemetékre, szőlővesszők s ojtva ny okra van szüksége, az a legjobb eredeti forrásokkal ugyancsak a lap utján jöhet összeköttetésbe. A «(jyümöeskeriész» nem lévén üzleti- ós magánvállalat, tiszta jövedelméből a Iegbuzgóbb faiskolakezelő tanítók fognak jutalmaztatni, továbbá a nagyban termelésre ajánlt gyümölcsfajok természetim színes rajzai fognak a jövedelemből elkészíttetni és az olvasóknak ingyen kiosztatni. Ajánljuk e hasznos lapot gyümölcstermelőink ós kisgazdáink figyelmébe. Mutatványszámot a kiadóhivatal (Athenaeum társulat, BuIdiipest Ferencziek-tere) készséggel küld. Jllltlílí. — A hgprimás üdvözlete. Az újévi köszöntésre a herezogrimástól a következő válasz érkezett: Tekiutetes Dr. Heiez Antal polgármester Úrnak. A város üdvözletét a legmélyebb köszönettel fogadtam. A közónk jött Úri Jézus áldja meg mindnyájunkat; az 6 szelleme legyen köztünk az uj évben, s ő legyen azon csillag, a kinek vezérlete alatt kelet és nyugat megnyerte az igaz keresztény békességet. Taszary Kolozs. — A főispán üdvözlete. Mailáth György gróf főispán a város újévi üdvözletére a köve.kező sürgönyt küldte : Tekintetes Dr. Delcz Antal polgármester Úrnak. Az Esztergom szab. kir. város közönsége és tisztikara nevében az évforduló alkalmából kifeje/ett szíves üdvkivánafokért fogadja kérem [Tekintetes Polgármester úr azok őszinte viszonzásával hálás köszönetemet, ki mindig kedves kötelességének tartan1 dom a város érdekeit tőlem telhetőleg !előmozdítani. Mailáth György. — Vaszary buCSUJa Pannonhalmától. Meghatóan búcsúzkodott el az nj primás régi emlékeitől. Halbik perjel mondta el az összes rend'ársak előtt a búcsúztatót, mire a berezeg primás mélyen meghatva ezt válaszolta: Szerelett rendtársak ! Negyvennégy óv óta irántam tanúsított szeretetekért fogadjátok legbensőbb köszönetemet. Szivem egész melegével karoltalak át benneteket, öszszesen és egyenkint és ha a szent békének és egyetértésnek mérlege néha nézetkülönbség miatt meg is zavartatott, nagyon jól tudjátok, hogy ón nemcsak, hogy semmi akadályt nem tettem, hanem minden erőmből igyekeztem az egyensúlyt ismét helyreállítani. A válás órája eljött. Egy kérést intézek ihozzátok. Ha hiszitek és érzitek, édes rendtársak, hogy ón szerzetes életem, különösen főapátságom idejében, titeket és a sz. rendet illetőleg olyat tettem, bármi csekélyt is, a mi a hála és elismerés húrját pendíti meg szivetekben, mutassátok int'g a következőkben : Legyetek odaadd fiii az egyháznak, engedelmes alattvalói a királynak hű polgárai a hazának. Tartsatok magasra erkölcsöt, fegyelmet, tudományt, műveltséget. Őrizzétek meg hiven sziveitekben, érvényesítsétek tetteitekben rendünk szent alapitójának szabályait. Kezetekre lévén bízva a hazai ifjúság egy részének nevelése, oktatása, juttassátok azt a keresztény igazság és erény birtokába, szeljétek meg neki a tudományok kenyerét, hogy lelki ereje az igazság táplálékán nagyra nőve, a testi erőr, a józan ész hatalmának aláhajtani megtanulja. Adjatok neki példát minden jóban, minden erényben, a munka ós 'kö'elesség csüggedetleu szeretetében. Érettem pedig imádkozzatok! hogy nagy felelőséggel járó, súlyos gondjaival, terheivel, elmét zavarható uj állomásom kötelességeinek pontos ós hü tel-, jesitéséro adja meg a mindenható kegyelmét, hogy mindig megtalálhassam a helyes utat, hogy lehessek arany, a hol sziveket szeretetben keli összeolvasztani ; aczél, a hol kormányrúd ezen minőséget teszi szükségessé a verdeső hullám csapdosása, hogy adja meg nekem az Isten a Makkabeusok hős lelkét, a hol egyházam, hazám veszélyeztetett jogait kell megvédelmeznem és a királyi lantos bölcsosógét, a hol a kötelességek összeütközésének nehéz őseiéiben kell cselekedni. Szentséges szűz anyánk oltalmába ajáulak benneteket. Engem pedig tartsatok meg drága omlékezetetokben, a mint jón uem foglak sohasem felejteni benneteket. Isten veletek ! ! I —- A főmegyéből. Szájbély Albert, jbold. Szájbóly püspök bátyja, az Albert iintézet nyugalmas tagja nyMczvatiegy |éves korában meghalt. j — Az esztergomi középiskolák néhai 'főigazgatója Lutter Nándor meghalt. Emléke nálunk is a legkellemessebb. — A képviselő választások nem egészen sima lefolyására enged következtetni az, hogy a papság csatavonalba helyezkedik. Schopper rozsnyói püspök ugyanis körlevelet adott ki megyéje lelkószkedő papságához. A körlevélben rendkívül szenvedélyes bájában Arisztoteles hónapos szobájában Arisztotelos poétikájának és e görög genie évezredes igazságainak olvasása közben jóízűen költi el a sarki szatócs avas szalonnáját. A ki napközben kemény fejű nebulókkal iparkodik megértetni azt a nagy igazságot, hogy páter-nek patres a pl ura- j lisa, nem patri, míg este faggyúgyertya világánál betűzi Lessing hamburgi dramaturgiáját. A haja hossszu, az arcza sápadt, ezipöiuek ventillácziója kifogástalan. Rendes tartózkodása helye a központi egyetem második és harmadik emelete. Havonként egyszer fel szokta keresni a nemzeti színház kakasülőjének utolsó sorait. (Negyven krajczárért fél óráig haldoklik előtte Márkus Emilia a Musotteban ! Már ez csakugyan olcsó élvezet.). íme a titkos drámaíró belsőleg külsőleg. Mórt tettem ide csillagot ? Hát csak azért, mert ma már szeretném, ha ezt az egész természetrajzi töredéket meg nem irtam volna. Az történt ugyanis meg velem, a mi gyakran megesik tollforgató emberrel, hogy elképzel magának egy alakot, a kinek soha a színét sem látta, aztán egy szép napon megismerkedik valami individummal, a ki meghazudtolja egész fantasmagoriáját. A nemzeti színház múltkori premiérején szerencsém volt egy titkos drámaíróhoz, és ezóta rosszul esik, ha valaha a szegényeken élezeinek fulánkját élesitgeti. Hogy mi történt a nemzeti szinház múltkori premiérején azon idő alatt, míg a függöny fel volt hozva, ezt fölösleges elmondanom, megtették már helyettem a recensor urak. Engem ezúttal csak felvonásközök érdekelnek^ Mikor a függöny először gördült le, azon törtem a fejemet, hogyan lehetne ezt a darabot egy szóval találóan jellemezni, olyanformán hogy evvel kis elégedettségemnek, meg nagyobb mérvű boszaukodásomnak is kifejezést adjak, a mikor jobboldali szomszédom félhangosan elmonologizálja magát: — Limonádé ! Kis hija felkiáltottam: Ez az, limonádé ! Ugyan ki lehet e férfiú, ki egy szavában a kritikai lángész ily magas fokát árulja el ? őszbaju, lánczosképü aggastyán volt. Köhintettem egyet-kettőt, aztán megszólítottam : —- Helyesen mondja uram, ez a darab langymeleg limonádé. Kicsit édes, kicsit savanyu; nem táplál, de azért nem kellemetlen. — S a mi fődolog — folytatja szavaimat még tizenöt esztendős növendék — lyánykák is veszedelem nélkül ihatnak. Holnap elküldöm Olgiczát, nézze meg. Ez néki való. — Olgicza az onokám, tette hozzá magyarázatképpen. — És szeret színházba járni ? — Él-hal az aktorokért. Ezt különben tőlem örökölte, a ki majdnem mindennapos színházlátogató vagyok. Tíz év óta egyetlen bein uta tatot se mulasztottam el. Ah, ez igazán szép. — Szép,. — mond az öreg, a aztán a ninlapot kezdte tanulmányozni. — Nézze csak jó uram — szólt kis szünet után, — milyen felejtékeuyek vagyunk mi öregek. Egészen kiment a fejemből, bogy Olgicza beteg, ágyban fekszik, s így holnap nem jöhet teátromba. Mikor leszkörűi-beiül vége az előadásnak? Nagyon nyughatatlana vagyok, nem lett-e rosszabui ez alatt. Az a csacska Kádárné bizonyosan elment valahová és magára hagyta a szegény kicsinykét. Még egy darabig dünyögött magában, hogy miért is kell neki «hiuságos szórakozások* után járni, mikor a kis unokája beteg. Nem volt ideje sokáig monologizálni, mert jött a második felvonás. Ennek a végén szerző csinos baklövést követ el. Szomszédom felszisszent. — Fékomadta! Ez ugyan befütyölt magának. Ejnye ejnye . . . A közönség a szerzőt tapsolta is, piszegte is. A tapsra kijött a lámpák elé, meghajolt; (az én szomszédom szégyenlősen sütötte le fejét. Én nem jöttem volna ki, monda, aztán felém fordult: Nos jó uram, mit szól a második felvonáshoz ? — Tessék tudni hogy, örülök, hogy a szerző itt mégis csak mond valamit. — De rosszul. Hej, nem ilyeténképen vannak fabrikálva a jó komédiák. Kivette nagy kókbabos zsebkendőjét és letörülgette róla a terem páráját, aztán nagy szertartások közt feltette az orrára és szólt: — Mert én is értek hozzá egy kicsinyég. Én is irtam egy vígjátékot. Husz év előtt fogtam bele. Már jurista koromban nagyon megtetszett egy théma 4s ügyvéddé cseperedve a vázlat készen volt fejemben. Csak a kidolgozás volt hátra. Hát biz ez lassacskán ment, tavai irtam meg utolsó jelenetét. De meg is van ez a komédia csinálva. Olyan, mint a va3. , Kling. Emelkedik a vasfüggöny. Ez is vas. Harmadik felvonás. Vége. Vállalkoztam, hogy a ruhatárból kitolakodom a szomszéd felöltőjét. Hálás volt érte nagyon, meghitt vacsorára. — Jöjjön el uramöcsém, Olgika unokám kitűnő theát fog készíteni. — De hiszen Olgicza beteg. — Az ára . . . már megint elfeledtem* Aztán ugy elkezdett sietni, hogy ugyancsak lihegtem a napy iparkodásban. — Az istenért, siesünk, hátha rosszabbul van. Valahol a külvárosban lakott az öreg. Mikor az ajtó elé értünk, a szobából elfojtott zokogás hallatszott ki. Kádárné volt, a vén gazdasszony. Kisasszonya ágya elé. borulva sírt. Nem messze állott az orvos. Olgicza viaszsárga kezét fogta. Az ütér már nem vert. Olgicza meghalt ... * Szerdán volt a temetés. Mikor visszafelé indultak, az én öreg titkos drámairóni így szólt: — Holnap jöjjön el, fel fogom olvasni komédiámat. NÓGBÁDI JENŐ.