Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-11 / 100.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 100. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. D ECZtiW BER 11. ESZTERGOM és VIDÉKE * , • Városi es megyei érdekeink közlönye.t „ ' ^ .^^x ^ T MEG J KLEN IK HETENKINT KÉTSZER: J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK I -sótól 100 szóig 75 kr, ion. ni IMA IITPTA yio C7«u tói 200-ig 1 fit 50 kr, 200-tól 30u-ig 2 frt 95 kr. FLÖWPTTSTAR- DUNA UTCZA 48. SZAM, Béiyegdij 30 kr. üijUbiz-iLibbi Ali. hova a j MM ]iemi részét UletB közlemények küldendők. . . Egész évre 6 frt — kr- . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fél évre 3 frt — kr. KIADÓ-HIVATAL: ban közöltetnek. Negyed évre 1" frt 50 kr. SZÉOHKNYI-TÉR 332, VVTTTT^ ,n v Efly SZám ára 7 kr. hová a lap hhafa'os és m/.gán hirdetései, a nyilttérbe szánt közle- | KilLIIüiK sora M kr. #v ———• — 9 iniMiyek, élf>6%eté*i pénzek es reklamálások intézeinlők £ # A mai választás. (Dr. P. Gy.) Nagy nap egy város életé ben, melyben önnön sorsa felett hatá­roz. Ilyen a mai nap. Ma lép három év után ismét az urnához a választó közönség, hogy törvényes formában je­lölje meg azokat, kik hivatva lesznek a zöld asztalnál a város sorsa, jövője felett dönteni. Tudjak, de fel is tesszük a válasz­tókról, hogy számolva önmagukkal, félre­téve személyes érdeket, tekinteteket, nem az egyéni szereplés bálványozóit fogják tömjénezni ; hanem szemeik előtt tartva, maguk, családjuk, a város jö­vőjét és boldogságát jogaik szép, de komoly megfontolást igénylő gyakor­lásánál. Tegyük félre a személyes érdekek minden nemét, irtsuk ki szivünkből, el­méinkből a pártoskodás átkos szenve­lyét, ne hallgassuuk a befolyásolás, le­kötelezés édeskés — de idővel magát keserűen megbőszülő — szavaira. Te­kintsünk vissza a nemrég elmúlt idők­ben tartott képviselő testületi ülésekre, melyekben komoly életkérdések oldat­tak meg 8 látni fogjuk, hogy a tanács­kozások folyama nem volt teljesen ment egyeseknek a pártszenvedély uralta elveitől. Tűzze ki elvül a választó közönség azt: hogy a zöld asztalnál a vagyon az értelmiséggel párosulva legyen képvi­selve, mert mig a város érdekét csak az fogja igazán szivén hordani, ki ab­ban közvetve Önérdeke istápolását is látja, bírja, addig másrészt az önérdek­nek a város érdeke köpenye alatt neta­lán előfordulható jogtalan kiaknázása ós túlkapásainak őre legyen az értelmi­ség, a műveltség megkívántató neme. Legyünk erősek s ne hagyjuk ma­gunkat a személyes érdekek é* pártszenvedélytől vezettetni.De ne hagy­juk figyelmen kivül a társadalom pro­ductiv osztályát sem, igy a kereskedő­ket. Ne az iparos és földmű ves os/.tály vagyonosab értelmiségét. Legyen ott képviselve a társadalom minden osztá­lyának oda való, illő tagja, legyen ott képviselve vagyon, érlelem, szakkép­zettség, de legelső sorban a város ér­deke, jövőjeért önzetlenül fáradni és lelkesülni tudó polgárok. Ilyenekre adja szavazatát minden választó polgár s ak­kor el fogjuk órui azt, hogy Esztergom habár talán iassau, de bizton fog kö­zeledni oda, hol hajdan — fájdalom — csak volt. Főispánunk lemondása­Esztergom, dee. 10. (k. 1. dr.) Mailáth György gróf főis­pánunk visszavonulása befejezett tény. Esztergom vármegyét nagy veszteség éri. Mert az alkotmányos és loyális ér­zelmű főispán tiz-tizénkét esztendő alatt nevezetes emléket hagy maga után. Mint ifjú Mailátb György kezdte s mint Mailáth György gróf végzi főis­pánságát. Katasztrófák és örömünnepek elegyest vál lakoznak pályafutásában. Gyászában és örömében azonban min­dig híven megosztozott megyéje és városa. Mailáth György főispán vezetése alatt ugy a város, mi"t a megye ügyei tisz­tisztességes mederben folytak, a kor­mányzat ellen alig volt panasza a mi­nisztériumnak, a tisztviselők és hi­vatalnokok szívesen szolgáltak Mai­láth alatt. Ha könnyen nélkülöztük volna azt a veszteséget, hogy nem lakott közöt­tünk állandóan, akkor talán udvarias­ságot csinálnánk belőle és meg se emlékeznénk róla. De egy olyan fényes nevü és jellemű, előkelő állású ós va­gyonú főúr, a milyen főispánunk, egész társadalmi életünkre üdvös befolyást gyakorol vala, ha székhelyét csakugyan nálunk tartja. Meggyőződhetett róla, hogy nemcsak a hízelkedők, de a társadalom igaz emberei is szívesen keresték társaságát, midőn vendégségben közöttük időzött. Mailáth György gróf legkevésbé sem tartozott a demokrata mágnások közé és mégis szeretetremóltóságával, előzé­kenységével és férfiasságával kivétel nélkül meghódít mindenkit. Huzamos távollétében természetesen erős magán befolyások érvényesültek a megye vezetésében, melyek ha nem is voltak károsak, de mindenesetre egyoldalúak. Hogy ki lesz az utódja, azt ma még nem tudjuk. Mailáth György gróf el­határozása nem lehet ingatag. Vissza­vonulásáról nem beszélhetik le. A kor­mány nem is tesz lépéseket, hogy a fiatal fő­ispánt tovább is szék megyéjéhez kapcsolja. De legyen bárki az ut da, Mailáth György emlékét Esztergom vármegye története a legszebb lapokon fogja megörökíteni. Függetlenebb, tekintélyesebb, mél­tányosabb főispánt aligha kapnak. Épen azért nagy veszteségnek tart­juk lemondását, érzékeny kárnak s ta­lán csapásnak is távozását, mert Mai­láth György gróf megyéjének területi épsége szent és sérthetetlen maradt az ő főispánsága alatt. Irodalom és zene. Munkácsy Kálmán «Szürkület» c. uj novella-gyűjteménye már megjelent. A kötet 'tizennyolc válogatott elbeszélést tartalmaz és technikai kiállítása ritkítja párját. Valóban becsületére válik Bnzáro­vits Gusztáv esztergomi nyomdájának. Sin­géi* és Wolfner jónevű fővárosi kiadók fir­mája alatt indul világa, de Buzárovits könyvkereskedésében is kapható. Ara 2 frt. Mivel a karácsonyi könyvpiacra van szánva, mi is karácsonyi lapunk tárcájában köz­lünk róla beható ismertetést és ugyanekkor hozzuk mellékletünkön a gyűjtemény egyik legsikerültebb darabját. Uj zenemű jelent meg Thaisz P.­töl «Király hymnusz* c. a. Táborszky N. nemzeti zenemű kereskedő kiadásában. E mű, mely h\hatva van a nép ajkán eddig még nem létező magyar király hymnuszt pótolni, igen dallamos és már is igen nép­szerűvé vált. Ára 1 frt (2 korona). Kap­ható minden zenemű, könyvkereskedő, a kiadónál is Táborszky Nándornál. (Nem­zeti zenemű kereskedés Bpest, Váci-u 3a. sz. a.) Magyar keringő. Serly Lajo 8 zeneszerző és karnagy érdekes felhivásbam mely maga egy kész zenészeti értekezés* előfizetésre szólítja fel a közönséget. Ki fogja adni legközelebb «Huogária» c. magyar stylben irt keringÖjót (ára 75 kr). Ezenkívül még két másik mun­káját, a «Sóvirág-ot», mit magyar stylben mazurkának nevez (ára 50 kr) s a «Király Jiz l ,Es£tBrpís1iil8ki"tárczá]a. MICIKE, 'ZÓKE haját lebontva hordja >Miként a bűnös Magdaléna; Két kék szeméből csak titkon lopva Tör egy sugár ki néha-néha; Kis szája hallgat és ha mégis Beszédre nyitja, szinte félek, Hogy beszéd helyt sirni kezd e Tizenöt éves szende lélek. Ritkán derül mosolyra ajka, Az is oly röpke, tovaszálló ; Alig villant meg s íme újra Magasztos lesz, komolyra váló. Egész alakja, gyermeteg bár, — Láttál-e már Madonna képet? — Meghódolni, imádni készt e Tizenöt éves szende lélek. Babáján és kanáriján túl Nem terjed ki az eszmeköre, Boldog, ha ez csieserg s azokra Ruhát adhat fel nyakra-fíSre, Ha nem lát senkit, piros ajkán Felcsendül egy-egy pajkos ének . . I S ha lépteket hall, — újra régi Tizenöt éves szende lélek. Imádtam őt ! Oh gyermekálom, Mily kinoB volt az ébredésem; Kacagni tudtam volna rajta S esak köuyezóm a szenvedésen. Nem is felejtem soha el, bár Még hogyha egyszer annyit élek: Hogy megszökött egy hadnagygyal e Tizenöt éves szende lélek. THURNER JÓZSEF. á BXBINY-DLVASASBOL. Irta: OKÁNYIK LAJOS. (Vége.) II. Már most nézzük az okokat melyek ezen visszás állapotokat létesítették. Kettős okot találunk ; az egyik ok rejlik a közönség­ben, a másik magukban az Írókban. A közönség nem azt akarja látni a re­gényben, a mit amúgy is ismer, a szenzá­ciós, az érdek feszítő kell neki, nem azt az életet akarja szemlélni, melyet töviről he­gyire ismer, hisz a mi életviszonyaink márj oly ismerősek és határtalanok a mi érzé­keinkre és öntudatunkra, hogy nem képe­sek érdeklődésünket lebilincselni, ép ugy nem vesszük észre ezeket, mint a levegő­nek reánk gyakorolt óriási nyomását. A másik ok az íróban rejlik. Hogy az iróban rejlő okokat fölismerjük, elkerülhetetlenül szükséges, hogy azok élet­viszonyait körülményesen ismerjük, és azo­kat egy magasabb szempontból bírálat alá vegyük és igy megértjük, hogy egy Gőthe miért irta meg Werterjét, mért énekelte meg Heine lyrája oly szívesen a bűn fer-| tőjét, s mért kelt ki annyira a geniális Byron az erkölcs ellen, mórt övezik körül mások oly dicsfénnyel a szabad szerelem élveit. «Sapienti sat» mondja a latin köz­mondás. Van azonkívül egy közös ok is, melyet nem szabad figyelmen kivül hagyni s ez az, hogy a regényíró s az olvasó közönség legnagyobb része a nagy városok szülöttje vagy állandóbb lakója. Ezekről pedig több igen alaposan gondolkodó fő azt tartja, tehát nem én mondom, de én is elhiszem, hogy az emberiség ezen egyedei, ép ugy mint az amerikai indián népfaj, egy kiha­lásra kárhoztatott fajt képviselnek. Minden család rendesen harmadik vagy negyedik sorban kihal és ha a vidékről beözönlő egészségtől duzzadó nép gyermekei nem pótolnák a szenvedett hiányokat, szomorú kép tárulna évtizedek múlva szemeink elé. Sajátságos dolog, hogy az ideg és agy­bántalmak oly nagy mértékben lépnek föl ott, mint azelőtt soha. Megszámlálhatlan egyén azon szánalmas állapotban van, mely átmenetet képez az egéssséges ép ész és elmeháborodottság között. Ezek nem nor­mális állapotok; s ily félszeg emberek, hogy ugy mondjam csodabogarak, lebegnek a regényírók nagy részének szemei előtt, az uj regényirodalom az agy és ideg betegsé­gek egy nagy gyűjteménye, s alakjai, szel­lemi életének nyilvánulásai olyanok, hogy vagy a hóhér vagy az elmeorvos kezeinek ápolására szorulnak, és egy ép elméjű em­bert vagy utálatra vagy szánalomra indít­ják. A regényírók legtöbbje életét ily hisz­térikus, szentimentális sokszor erkölcsileg ellompult és elzüllött emberek körében töltvén el, elveszti fogékonyságát az em­beri igazságok iránt, és nem képes meg­érteni a világ azon visszatükröződését, mely egy egészséges lélekben származik. Ezen forrásból származnak Zola elmeháborodott­jai, Ibsen kísérteties alakjai, a féltékeny­ség és házasságtörés drámái és épp oly érthetetlenek mint a migrének. III. Szomorú valóság, de a tények igy be­szélnek. Ez a mai regénynek őszintén és minden elfogultság nélkül föltárt képe. Ha ilyen az ok, akkor rendkívül igénybe kel­lene vennem b. türelmüket. Eléggé mutat­ják a szocziális, társadalmi, anyagi és erkölcsi viszonyok, és hogy ezek olyanok, a milyenek, nem csoda, hisz a művelt osz­tály jó része a regényből szedi elveit s cselekvéseinek indokait. Tessék csak kézbe venni egy újságot és nézni, hogy az újdonságok miről szólnak ? Gyilkosságról, rablásról, tűzvészekről, va­súti szerencsétlenségekről, árvizekről, föld­rengésekről, no meg politikai intrikákról, mert csak ezek képesek némi tápanyagot nyújtani a fölcsigázott idegeknek és agy­nak. És ha egy ilyen példány jutna annak az ókori bölcs Cicerónak a kezébe, ki az emberi kötelességekről oly remekül irt, bizton azt kérdezné ; Miért büntetik az is­tenek oly nagyon az emberiséget, hogy oly sok csapással sújtják, hogy válhatott az emberiség oly rosszá, hogy semmi egyéb nem történik mint gyilkosság és rablás ? Miért vágyódnak az emberek arra, hogy egymást kegyetlen háborúban kiirtsák ? És ha nem nézné meg a napilapok utolsó lap­ját, azt hinné, hogy az ipar és kereskede­lem egészen tönkre ment. Az erkölcsi eredmény taglalásába nem bocsátkozom, mert sem a hely sem az idő nem engedi, de másrészt köztudomású. Hiszen ha Gothe Werterjének oly befo­lyása volt, hogy az ifjúság egy része nem csak gondolkodásmódját utánozta, hanem még a halálban is követte ; ha Byron An­tonyja oly hatással volt, hogy megjelenése után a városok járdái (kövezetei) csak úgy hemzsegtek démonikus kinézésű ifjaktól,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom