Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-03 / 2.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Városi ós rn<»uvH érdekeink kö/.iönve. 0 MEGJELKNIK HKTKNKIST KKTSZKU: '• _. ' HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: "'^S 8 \TP^S^ K A^IV' n ff^ m ' | I'FALZ-HAZ, FÖLDSZINT. til1 ÜUO-íif I írt i>0 kr, 200-tól 3f)'»-ig 2 frt 9o kr. ÜKlZlfiTKSl ÁR * ' L0Í,Í A •K*"®'"' r * 8Z ^ t UIH'Ö kiiz emeiiyt'lí kül<(»u<lflk. liélyegdij 30 la*. E„é*» évre ... . . . 6 frf — kr K I A D Ó - H 1 V A T A L * .MAGÁN HIRDETÉSEI. megáll-poiUs szerint legjutáiiyosab­P-l «vie . 8 Irt — kr - * bmi közöltetnek. Nw«l«v.« iktmkt 8S5KCllKÍNTl-TKR ftll -_­t-'gy s/ám ára 7 kr. hová * ln.p hivatalos és uiagánltinMéstM, a oviitr<>rh« SVUMI* kö/lo- IN 11__ 1 i_lí soia i» kr. a . . ._. " 9 menyek, el8liz.té_i pengek és rekliitnáhísok intézemiilk. , .—. 0 Losoncz egyesítése. En-tergom, jan. 2. Losoncanalc emlékezetes karácsonya volt. Olyan angyalfiát kajíOtí, melyért mi esztergomiak már tizenkét év óta állhatatosan esengünk. Losoncz egye­sült. Nem három összeépített város­részszel, hanem három egészen közel fekvő helységgel. Losoncába olvadt, ugyanis Losonez­Tugár, Losoucz-Kisfalu és Fábián ka. A három község és Losoncz városa most egy közigazgatási testet alkot. Az egyesülés örömére lobogó díszbe öltözött a város. Reggel kilenez órakor ment át Losonczról a városi közgyűlés küldöttsége, az önkéntes tűzoltók tes­tületének s a gyalogezred zenekarának kíséretében Losoncz-Tugárra, hogy a csatolt részek képviseletét meghívja az ünnepi közgyűlésre. j Miután az ujonan egyesült Losoncz i egész képviselete összegyűlt, küldőitség lueut Scitovszky János alispánért, mint! a közgyűlés ehiokéért. Az alispánt nagy ovácziókkal fogadták, a losonczi dalegyesület a himnuszt énekelte, mire az elnök megnyitotta a közgyűlést, Is­teni áldást kérve az egyesülésre. Az egyesülés jegyzökönyvét akként hitele­sítették, hogy azt minden városi kép­viselő aláirta. Az egyesülés ünnepi aktusa után Török polgármester a város történetét vázolta 1849-tól máig. Draskóczy Ede városi főjegyző felolvasta a képviselő­testület kiegészítésére vonatkozó jelen­tést. A szózat eléneklése után az ün­nep véget ért s a közönség kétszáz teritékes örö in la komára gyülekezett össze. Lélekemelő például mulattuk be Lo­soncz egyesülésének eseményét. Esztergom egyesülése sokkal szüksé­gesebb 8 az országra is sokkal fonto­sabb, mert rezidenczia-város s mert néhány év múlva a fővárosi nyaralók városa. Mikor fogunk már mi hozzá nem­csak szavakkal, hanem teltekkel is Esztergom egyesítéséhez? A millenium emlékére szükségesebbet, nagyobbat és emlékezetesebbet nem is teremthetnénk !i , , 1 '• 1 Kőszén konkurrensünk. Esztergom, jan. 2. A ki valamikor Esztergom rendkívül elkésett vasuijának törtenetét fogja megírni, annak Salgó-Tarjánról is meg kell emlékeznie, kimulatva azon kon­kurreus okokat, melyek miatt Eszter­gom évtizedeket! keresztül nem kap­hatott vasutat hatalmas szénleiepei számára. A rohamosan gyarapodó Budapestnek már nem ad elég szenet Salgó-Tarján s így az esztergomi szén te lépre is rá vau utalva a fogyasztás. Hogy melyik telepé a jövő, Salgó­Tarjáné vagy Esztergomé, arról nem lehet vitatkozni. Tarján apad, Eszter­gom rendkívül gyarapodik az nj föl­tárások következtében. Mindamellett igen érdekes kimuta­tást kaptunk Salgó-Tarjánról, ugy, hogy a vezetőség rendkívüli ügyességét szinte irigylésretnóltónak találjuk. A salgó-larjáni kőszénbánya rész vény­társulat ugyanis a mnlt évben hét mil­lió százezer métermázsa kőszenet ter­melt és adott el. Tehát félmillió méter­mázsával többet, mint 1890-ben. Hogy ez ,4i legrégibb kőszénbányatársulat a fúp&zódó igényeknek megfelelhetett, első sorban kitűnő berendezésének, másodszor pedig annak köszöni, hogy folyton éber szemmel kíséri az ipar ujabb fejlemó­uyeit és ezek közül azokat, melyek czól­szerüekuek bizonyultak alkalmazza is a bányászatnál. Így keletkezett tavaly a négy kilométer hosszú sodrony kötél vasút, mely kitűnő biztossággal szál­lítja a fejtett anyagot az iparvasutak­hoz. Az elektromos világítás és a láncz­szállitás szintén nagyban fokozzák a forszírozott termelő képességet. Igen érdekes, hogy az esztergomi bányavidék uj vasutjáuak megnyitására a salgó-tarjáni telep azzal válaszol, hogy az idén nyolcz millió mélermázsára fokozza kőszéntermelését. Régi, szolid összeköttetésénél fogva már az egész nyolcz millió métermázsának biztos piacza van. Különben a társulat pénz­ügyi helyzete elég kedvező. Az alap­tőkéből ugyanis részvényenkint husz forintot fizet vissza s minden részvényes­nek husz forintnyi osztalékot ad. íme a koukurrenczia üdvössége. Közgazdasági érdekeink. (Vége.) Esztergom, jan. 2. Ezen szerencsétlen állapot, valamint minket, ugy a hasouló sorsban lévő szőlőtulajdonost, a mindennapi kenyér megszerzésének gontlia arra kell, hogy indítsa, miszerint, szőlőjót jövedelmező objektummá alakítsa át. Valiimint mi kényszerítve vagyunk arra, hogy a tudomány és tapasztalás által el len iái lóknak igazolt amerikai szőlővesszők kel próbálkozzunk meg, ugy Magyarország szőlőtulajdonosainak nagy része ugyanezt kénytelen tenni. Kettős 1 ehát a feladat, a melyre alapítva szőlőhegyünket mielőbb bete­lepíthetjük és kettős az alap is, a mely biztos jövedelemmel kecsegtet. Annyi bizonyos, hogy évtizedek el­fognak múlni, inig boraink értéke csak j a két év előtti árakra is leszállani fog. A homokos területek betelepitése, bármily kecsegtető is, oly nehézségek­kel vau egybekötve, a melylyel szem­ben, valamely nagymennyiségű borter­j mélésre egyhamar nem igen várható.. ; De másrészt nem szabad a homoki ; szőlőlcet illetőleg figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy nagyon hamar ki vannak téve az elfagyásnak. Továbbá, I bár hazafisági szempontból akár mi­. kóut is dicsérjük a homokbau termelt bort, soha sem fog az a hegyen ter­melttel vetekedni. Ezek a körülmények azt igazolják, hogy minél előbb hozzá látunk he­gyeink betelepítéséhez, annál nagyobb jövedelemre számíthatunk. A kettős alap pedig, a moly biztos jövedelem­mel kecsegtet az, hogy nemcsak a bortermésből, hanem a termelendő vesz­szőből is szép jövedelmet várhatunk. És nézetünk szerint, meg van az Az 9 ,Es_tergsm és Tidske^tárcsája. HABAIÖSZÓ. Haligatom néha a harangok zúgását, S valahányszor hallom, mindig elmerengek; Elgondolom, hogy nagy fájdalmam siratják, Hangjaik mind átélt emlékről regélnek. Kicsiny voltara, midőn először hallgattam, Első imámat rebegtem naponta, Ártatlan lelkemben szent, nagy áhítattal, Fohászaim ekkor még buzgón elmondtam. Mélabúsan zsongott a szelíd harangszó, Templomba készültem, mint fiatal gyermek, Intve, hívogatva, lágyan a harang: szólt, Legelőször mentem, mit sohsem felejtek. Temetőbe mentünk, kivitték halottam, Néma fájdalom és bánat dúlta szivem ; Kesergő szavukat bánkódva hallottam, A mi nagy gyászunkat elsiratták híven. Evek multak; ketten langyos, nyári estén Együtt sétálgattunk, majd meg elmereng­jünk, Holdvilág a tájat fényével befesté: Kápolna harangja megcsendült felettünk. Angelusra csengett, imára szólított, Hirtelen kivonta kis kézét kezemből, Ájtatos imáját némán elvégzé ott, Feledkezve ábránd,- holdvilágos estről* Uj reményt meritek én a harangszóból; Megtanít ez hinni sokkal szebb jövőben, E hangok mondanak regét ősi korból, A mely letűnt * égen, vissza sohsem jo el. Elhallgatom néha a harang zúgását, S valahányszor hallom, mindig elmerengek, TJj reményt kelt bennem, ugy hiszem, azt [zúgják: Ember téged Isten küzdeni tereintett. ALAPI GYULA. (Természetrajzi leiráa á la Buffon.) Miféle raceához az állattannak tartozik a titkos drámaíró? Sem a ragadozókhoz, sem a reptiliák vagy infuzónákhoz. A titkos drámaíró — kérődző állat. > Mert évekig kérődzik egy drámáján, a mi soha el nem készül, vagy ha elkészül, nem lát napvilágot, vagy ha napvilágot lát, nem megy keresztül az akadémiai pá­lyázatok kritikájának --legelemibb követel­mények «-nek hívott tág nyilásu rostáján. Megfeneklik és visszasüllyed az akadémiai archívum dohos levegőjű mélyibe.* Be azért a titkos drámaíró nem veszti el türelmét. Még akkor is kitart, mikor más közönséges halandót a balsikerek régen elkeserítettek volna. Oda se neki, kezdjünk egy; uj drámát, vagy dolgozzuk át a régit. És ir nappal ós doldozik éjjel . . . És készül lassan-lassan a korszakalkotóvá leendő dráma: »Semiramis, Babylonia ki­rálynője, tragédia öt felvonásban.« Benyújtja újra egy pályázatra, újra le­dorongolják. Azaz deliögy. Csak a tuczat közt amlitik meg, hogy • létezett, — meg­halt. TJjra átdolgoztatik, más czim alatt be­nyujtatik, ignoráltatik de capo al fiue. A titkos drámaíró természettől fogva rosszakaratú és irigy mint egy primadonna. Különös pikkje vau a kezdő írókra. Ha egy ilyennek debutjéie készülődnek, leghőbb vágya, hogy a darab sorsa csufos kudarcz legyen. ISfevesssék ki, ha tragédia, unat­kozzanak, ha vígjáték. Hanem mikor aztán elfoglalja helyét és a színpadi harang komoly csend ülésére a vasfüggöny méltóságteljesen felfelé emel­kedik: egyszerre a szerző részére áll. ő érte reszket, vele fázik. Jóakaratú lesz, ; mint egy méhész és elnéző, akár egy ifjn férj a mézeshetékben. A szellemi fensőbbség előtt készséggel hajol meg. Rostélyossá tapsolja a kezeit, ha a darab megnyerte tetszését. Lelkese­dik és csodálattal nézi a boldog szerzőt, kit a közönség tapsai a lámpák elé szólí­tottak, önmagát gondolja helyébe ós ré­szére az ünnepeltetett isteni mámorának. Szeretne megismerkedni vele, vagy csak közelében lehetni. Látni mikor alkot. Ho­gyan csinálja a darabját? Éjjel virrasztva vagy a kávéház zajában? Milyen színű a papirosa, a tintája? Izzadva ir-e mint Ho­ratius, a ki olyan »puer« volt, hogy so­kat »rudaviter alakit* mig ezy verset ki­izzadt? — vagy fütyölve mint Montaigne? Rothadt almát szagol-e Schillerként, vagy bonbon szopogtatásra jönnek a gondo­latai ? A titkos drámaíró ezenkívül szerelmes is. Természetesen színésznőbe: a prima­donna vagy a naivába. Attól függ, mit szeret inkább: szomorú- vasíy vígjátékot. A szinlapon nem a szerző nevét vugy a darab ézimét nézi először, hanem azt, ha játszik-e G. asszony vagy kisasszony ? Fi­zetett claquernél nagyobi) tűzzel tapsol ennek. Koszorút ugyan nem nyújtat föl neki a zenekarból (miért í) hanem előadás után megvárja a szinészek kapujánál s do­bogó szívvel lesi a pillanatot, mikor a ke­cses hölgy a kocsijába száll, ^agye^y férfi (néha a félje) karján gyalog indul útnak. Ilyenkor aztán bátorkodik harmincz lé­pésnyi távolságból óvatosan követni az imá­;dottat. Mikor olyan melegítő gondolat | ugyanazt az asphaitot taposni, negyedóra 'hosszáig, a mit az ő kis lábacskái. I Olyan lábacskák, a mik eltekintve rub­Ijectiv becsüktől, ezenkívül még rövid idő előtt a világot jelentő deszkákkal is érint­keztek. Már jó'deje beszélek állatomnak lelki életéről, a nélkül, hogy testben az olvasó elé állítottam volna/ Tehát milyen külsőleg a titkos dráma~ iró ? A drámaírás titkos szenvedélye a társa­dalom minden rétegéből szedi áldozatait. A királyoktól le a napidijasig. Ennyi embert e szűk határok közé szorított história na­turálisban egy kalap alá szednem lehetet­lenség, azért a sok közül kikapok egyet, a ki valamennyinek typusául szolgálhat. A titkos drámaírók legjellemzőbb fajtája a tandíjmentes bölcsész. Az alma mater legmostohább fia. Ez a nagy fényűző. (Erdélyi atyánk szerint a filozófia a tudományok fényűzése) a kinek rongyos a kabátja. Ez a szegény ördög, a ki naphosszat a világirodalom legnagyobb szellemeivel társalog, még este is nagy tűzzel ül .neki kilenez ; forintos hónapi szo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom