Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-01 / 97.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 97. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. DECZflMBER 1. E MTrBflAW k' TTIltlfÍT r Városi es megyei érdekeink közlönye.*" . _ _ _ _ - 0 „ " ^ ~~ # MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: 0,7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIIÍI.ETÉSEK Jitiúi 100 »ói g js kr.'ioo­Qn£X «í *í oSo tói 2»<Mf 1 frt 50 kr, 200461 30'Mg 2 frt 95 kr. FT 07^77^7; p . Szécheuy.-ter 382. sz., « Bélyegdij 80 k,, AiiUíiíMB.tji Att. hoVJ| ft lR p (p^H^j lészt it; jiietn közlemények kfild^ndffk. , - H­Egé«7, évre 6 frt — !«r- , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulányosab­Fel évre - - - 8 frt - kr. KIADÓ-HIVATAL: ban közüliéinek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉ<<HENYI-TÉ!! 832, wiifwÉ 90 1 . Egy SZám ára 7 kr. hová a inp hiva'a'os ós m.'gán hir.lelései, a nyilttérlie szftul közié- JNiJLl LK soia 20 KI. 9 ! — Q nii'iiyek, eJőlizetiíui pénzek es reklainá'ások iiOézemlíík Q ——;—• : • Irodalmi estélyeket. Tiszta véletlen, egy lapszerkesztőnek távozása egyszerre lendületet ad Esz­tergomban a hirlapirásnak. Két újság belyet lŐu négy és következéskóp az újságírók száma is megszaporodik. Evvel együtt jár, bogy sokan, a kik ez ideig az iróiollal épen nem, vagy igen ke­veset (Orődtek, koronként az irodalmi szántás-vetéshez látnak ós ha tán ba­bérokat nem is aratva, a kinyomtatott kézirat festékének szagával az irodalom iránti érdeklődést mindenesetre ma­gukba szívják. Különben is ugy látszik, hogy Esz­tergom az anyagi gyarapodás felé halad. Nemsokára lesz direkt és elsőrendű va­súti összeköttetésünk a fővárossal, -Bécsbe az eszlergom-fttzitői vonalon -jutnak leghamarább, ha ugyan elveszti -viczinális vasút jellegét. A Dunán pom­pás vashíd fog épülni és nomsokára rakják alapjait a primás bőkezűségéből egy modern tápintézetnek. Lesz nagy­kaszárnyánk, uj vágóhidunk és talán a kis Duna medrének kikotrása és téli kikötővé való átalakítása sem merő tervezgetés. Mindezekben csak nagy pessimizmussal lehetne a szebb jövő elő­jeleit nem látni. Az anyagi előrehaladást pedig kell, hogy nyomon kövesse a szellem is. Ez a kettő táplálta egymást mindenkor. Anyagias társadalom nti-litarizmusbá, a tisztán ideális pedig a fellegek közé té­ved. Esztergom közéletét különösen érett­nek tartjuk arra, hogy bár szerény, de egészséges irodalmi mozgalmakat te­remtsen Elvégre a főváros közvetlen közelében nem maradtunk el a világ­tól, ismerjük, ha nem is olvassuk a könyvpiacz legújabb termékeit, a fő­városi hírlapok mindennapi szellemi táplálékainkat képezik. Iró embereink is vannak nem épen az ujjainkon el­számlálható mennyiségben. Mi természe­tesebb lehái, mint hogy már nem egy­szer felmerült az idea, hogy jó lenne a másvidéki városok hasonló czólu egye­sületeinek mintájára egy «esztergomi irodalmi kört» alapítani. Eleve ki kell nyilatkoztatnunk, hogy ezt az eszmét korainak tartjuk. Esz* tergomban úgyis annyi kör és egylet alakult, hogy a nagy számnak egygyel szaporítása igen-igen fölöslegesnek lát­szik. Hogy a közelmúltban megboldo­gult és még fenálló egyletek közül egy párat említsünk, itt van a Casiuó, Ze­nei-kör, Dal- és zenekedvelő egylet, Polgári-olvasókör, Tarkaság, Torna­egyesület, Katholikus legény-egylet, Kereskedőifjak társulata. Van-e szük­ségünk uj kezdeményezésre, mikor a már megalakult társulatok kebelében könnyebben czélhoz juthatunk, mint já­ratlan ösvényen haladva?Bizonyára nincs. Hanem igenis, vegye például leg­régibb, biztos alapon álló, látogatott és legintelligensebb egyesületüuk a 0 a s i 11 0 kezébe az irodalom elhanya­golt ügyét. A Casinót tervezői bizonnyara nem­csak a harminezkót levelű biblia for­gatóinak használatára szánták, sem hogy az ifjabb Esztergom magát a bil­liaidozásban gyakorolhassa. Már megnyílt és legközelebb fénye­sen bebulorozzák a Casino pompás uj termét, a melynél hangverseny- ós fel­olvasó helyiségül alkalmasabb Eszter­gomban nem igen akad. Alakuljon például az egylet kebelé­ben egy alosztály ; nevezzük bár Du­gonics- vagy Irodalmi-körnek, ez csak lényegtelen czimkérdés. (Legjobb lenne név nélkül.) Tagjául minden casinói tag jelentkezhet ik, a ki az alosztály működésében részt fog venni, vagy csak a résztvevés iránt érdeklődik. Semmi más tisztviselőre szükség nem volna, mint elnök ós titkárra, kik az adminisztracziouális és Írásbeli teendő­ket végzik. A kör például hóuapon­ként ülésezik és ugyancsak havonként egy-egy szavaló és felolvasó estélyt tart, a hova az összes casinói tagok ós ezek családtagjai hivatalosak. Nem szükséges a körnek csupán az iroda­lomra szorítkoznia, lehetne összekötni zenével és énekkel is, a programul élénkítése okából. De csak is azért, mert különben á casinóuak nem lehet hivatása más egyletek hatáskörébe lépni. Ez irodalmi estólyek aztán gócz­pontjai lennének Esztergom művelt társaskörei életének, férfi- és hölgy­közönségének egyaránt. Külöuösen az utóbbinak, mivel városunkban sajnos, az irodalom iránti érdeklődést jófor­mán csakis művelt leányainknál és asz­szonyainknál találjuk. Az erősebb nem csak politikát olvas, s a kik érdek­lődnek az irók iránt, azok maguk is irók. Nem peuditel tünk meg uj dolgot, de időszerül. Ne engedjük ezt is e lapok hasábjain megjelent annyi más jóakaratú idea zátonyára jutni 1 IDARGON. Egyesülések. Városunkban vannak parallel egye­sületek, a melyek a szóttagoltság álla­potára emlékeztetnek. Igy pl. fönáll két tűzoltó, két temetkezési ós két ípa­rosifjusági egyesület. Mindannyiok kü­lön zászló alatt, azonos eszmékért ós hasonlatos czélokért működnek. Talán a tagok számbeli túltömöttsége az ok., mely miatt a parallel egyesületek kö­zös, egyöntetű működése a kitűzött czól sikereit kólessó teszik? Nem! Az anya városban keletkező egyesü­lési mozgalom a polgárok kellő mértékű pártolásával találkozván, csakhamar lé­tet ad egy életrevaló egyesületnek, mely aztán néhány évig akadálytalanul tel­j esi ti föladatát. Azonban az emberek hiúsága, egynémelyiknek szereplési vágya, sőt belevegyül néha egy kis üsz­szeférhetleusógi visíketeg is, melyek egyenkint és összesógben vóveacontra egyesületek létrehozását sugalmazzák, és dictum-factum, nagy hamar készen áll a testvérvárosok kebelén táplált ha­souczélu egyesület. Ugyan miért és mi­nek ? Hogy az anyavárosban virágzó egyesület működésében meg legyen aka­dályozva, gyorsan felveti fejét nem a nemes verseny, hanem nyíltan bevallott czól gyanánt oly ellenactió, mely min­den eszközzel küzd a másik megrontá­sán, csakhogy önsorsát a másik meg­Vites JéE33 esztergomi palotája, (Pecsevi törők történetíró irataiból.*) «János esztergomi érsek építtette az esz­tergomi palotát. Rendkívül művésziesen kidolgozott márványból előcsarnokokat, ab­lakokat s néhány különös és csodálatos holtozatot, terraszokat és kioszkokat csi­náltatott. A palota belsejében, a fal hosszában a szittya országi fejedelmek képeit irattá meg, (a kik után jöttek t. i. a magyarok). S ezekben az alakok és szinek sokféleségével, gyönyörködésre méltó és csodálatot keltő műveket létesített. Továbbá néhány ablakra a budai kirá­lyok képeit irattá, még pedig ugy, hogy a mit az álló és bolygó csillagokból és régi bölcsek könyveiből kiolvastak, azoknak je­lentését és értelmét bele foglaltatta. Czélja az volt, hogy e tudományokhói merített ismereteit tudassa és az ezen országokban bekövetkezendő dolgokat kívánni tudók ér­tesülést szerezzenek. Az első ablakra egy alakot Íratott mely két szemét behunyva gondtalanul ül a tró­non. Ezzel azt akarta kijelenteni, hogy Má­tyás király után egy király fog következni, a ki az országról nem gondoskodik és nem aggódik, a tunyaság álmából föl nem ébred. Valóban László király ilyen természetű volt, a világ dolgaival teljességei nem tó­*) A Századok legújabb füzetéből. rődott. Hogyiia hírül hozták neki, hogy az ellenség valamely helyet elfoglalt, csak azt mondta : «micsoda, ugy történt ?» — Vagyis semmi olyant nem tett, mint a ve­szély elhárítására való törekvés vagy ka­tonaság küldése. A második ablakra ismét egy király ké­pét festette, a kinek lábai alatt tüz égett, s azon tűznél nyárson embereket sütöttek. Ezzel szegény Lajos királyra czélzott ; mert az is gyámoltalan, lakmározással, mulatás­sal, játékkal foglalkozó király volt, a kinek idejében lön a lázadás, — mely alatt a mohácsi ütközetet kell érteni. (Ez Pe­csevi helytelen magyarázata, mert itt csak az 1514-iki pórlázadásról lehet szó. Szerk.) A harmadik ablakra két mezítelen em­bert íratott, kiknek lábai alatt a korona hentereg. — Ezzel arra czélozott, ' hogy két király a koronáért annyira harezol és küzd, hogy mindkettőjük mezítelen marad az országtól is. És épen igy történt. János király, kit S/ulejmán szultán tőn királya, Ferdinánddal, ki Bécs királya volt, annyira viaskodott a koronáért, hogy mind a ket­tőjük mezítelen maradt. A negyedik ablakra egy dühös hím orosz­lán képét íratta, mely a földön fekszik és két első lábának körmeivei turbános koro­nát tart. Ezzel pedig azt jelentette, hogy a török császár lábai alá fogja hajtani a magyar király országát és a koronát ha­talmába ejti. Mert ezen ablak után már nem volt több ablak és kép, hanem ez volt a végső. Mindenki tudja, hogy ez épen igy lőn, vagy fog lenni. Mert néhány esztendeje van immár, hogy mind Buda a királyi| székhely, mind Székes-Fejérvár, az ország­nak koronázó helye, kiesett a kezükből. Hogy János király fia, János, Erdélyország királyává lőn s hogy mostanság a korona helyéül Pozson városát rendelték : ez csak épen árnyéka a magyar koronának. Ez is szolgáljon tudomásul, hogy a nagy kápolna városában (Pécsevinél k á­p ó n a, Keltáinál C 0 1 0 n y i a) évenkint egy bizonyos napon az egész városnak és környékének apraja-nagyja, fiatalja s öregje kimegy a mezőre s a mezőn levő vörös ká­polna az a «piros alma», mely mint ha­tárkő intőjelül tétetett oda. Az énekelt dal tartalma ez. «A török császár egész erejével és ha­talmával e helyig jön fel s e helyen az Úristen rendeletéből meghal. Bizony, ha a torok császár annyira feljön, mig Kolonáig ér, nem marad épen lakó hely Németor­szágon. Mert kolona városa messze földön fekszik, ugy hogy a föld színének alsó ré­szén esik s a Bud vize mellett van, hol az a tengerbe ömlik.* Pecsevi belemegy itt a mythologiáha s elvégződik Vitéz János érsek világhírű pa­lotájának ablakfestményeivel. Esztergom történetirója azonban nem le­het meg Pecsevi ismerése nélkül, mert senki sem irta le olyan érdekesen, persze keleti szimbolizmussal a nagy primás pa­lotájának remekeit, mint az emlékezetes történetíró, aki még sokat a saját szemei­vel látott. QfN3ia<§>mN óaDi^r — Belügyminiszter. — Az a szerény budai ház, melyben Hie­ronymi Károly született, alig van néhány száz lépésnyire a budai országháztól, melybe ma mint Magyarország belügymi­nisztere vonul be. A távolság csekélj r , de harmincz éves közpálya rögös utja fekszik a kiinduló és a végpont között. E közpályának minden sikere erős munka, és a küzdelem jutalma volt; maga törte magának útját lépésről-lépésre küzdve az elismerésért, mely másoknak oly könnyen jut osztályrészül. A pozsony-n agy szombati vasút engedélye­zésének helytartótanácsi irományait forgatva, gyakran olvashatni a belügyminiszter aty­jának, Hieronymi Ottónak, az építészeti igazgatóság főmérnökének nevét. Az erre vonatkozó jelentésekből következtethetni, hogy atyja egyike volt Magyarország leg­jelesebb, mérnökeinek ; világlátott, elméle­tileg és gyakorlatilag képzett szakember, mert a midőn az első magyar vasútnak a kezdett nehézségeivel küzdő engedélyesei a helytartótanácshoz fordulnak, hogy adjou segítségükre a munkálatok vezetésére al­kalmas szakembert, Hieronymi Ottóra bízza a szokatlan munkát, ki a vállat és a hely­tartótanács teljes megelégedésére felelt meg föladatának. Atyja korai halálával véget értek Hie­ronymi Károly ifjúságának gond nélkül való évei ; a kitűnő mérnök teljes szegény­ségben hagyta családját, gyámol nélkül maradt a gymuasium ötödik osztályába járó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom