Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-01 / 97.szám

buli tatása árán valamikép előbbre-vi­hesse, E téren az anyavárosi egyesüle­te k az ellenlábasokkal lépést nem tar­tottuk, mert erejökuek és szivjóságuknak öntudatában kicsinyes és meg nem en­gedhető dolognak tartották volna oly eszközökhöz nyúlni, mely a másik rá­galmazását befekelitését, érdemileg vi­szonozta volna. Erre nem vállalkozott és sárral soha sem dobálódzott. Jól is totte; — mert önmagát nem alacsonyította le, sőt higgadt maga­tartásával, ereje iráut bizalmat ger­jesztett. A melyik gyengének érzi magát és az erősebbel nem veheti föl a keztyüt, az rúgkapalódzik, lármáz, gyanúsít, szó­val szájaskodik, — a mi mindenesetre arra mutat, hogy irigye az erősebb bol­dogulásának. Példák igazolják, bogy aj testvérvárosi coutra-egyesületek ellen­actiója soha sem gyönyörködheteit az erősebb megsemmisítésén, hanem meg fordítva, rámutathatunk egy csendesen kimúlt egyesületre, mely kínos eröfeszi­tósoi ós nem csekély sikerei után még­is csak letűnt a láthatárról, mintegy megerősítvén az anyavárosban évtize­dek alatt virágzó «dal és zenekedvelők egy esü 1 e té n ek » 1 é t al a pj á t. Miután egyesülésben rejlik az erő s e fogalom ereje nem birta meggyőzni a testvérvárosi coutra-egyesületek ve­zetőit, ugy e télen mutatkozó mulasz­tást a kormány intézkedése kezdi mái he lyreüt ni. Ugyanis, mostanában contra ipar­testület meghonosítására tettek lépése­ket, — azonban a győri keresk.- és iparkamara inieziálására a kormány megdöntötte ezen törekvést, s akként rendelkezett, hogy e téren a kir. vá­rosi ipartestülettel összeolvadás történ­jék. A másik kormányi intézkedés pe­dig nem sokára megjön, mely a beteg­segitő pénztár felállításával az észter-j górni összes iparossegédeket egy köte­lező segélypénziár tagjává avatja. En­nek megtörténtével hátra marad még az önképzéssel foglalkozó két testvér egylet, melyek egymással összeölelkezve igen, de szót választott állapotban meg nem élhetnek, nem pedig azért, mivel a tagság kötelezősége érvényen kivül áll, sőt még a tagdíj csekély volta a kia'ás feltételeire távolról sem ele­gendő. Ily helyzetben csak enyhít magán fuindakót egyesület, ha közös czéllal Összeforr ós nj czim alatt megkezdi mű­ködését. Az összeolvadás eszméje nem mai keletű, mindkét részről régen a szi­vekben lappangott, csakhogy egyesek­nek féltett jogait megőrizni akarván, az ügy kivitele mindig abbanmaradt. De most már nem lehet sokáig halasz­tani a dolgot, mert a betegsegélyezés elvételével a létező egyesületek czél­jaiklól meglesznek fosztva, uj czinne kell szert teuniök s ezen czimváltozás a legkedvezőbb alkalom az egyesülés eszméjének foganatosítására. A kezdő lépések már megtétett.ek, sőt egy ki­váló személyiség tekintélyének egész súlyával azon fáradozik, hogy ne csu­pán itt történjék meg az óhaj tolt egye­sülés, hanem közigazgatási tekintetben és az összeépített városrészek között. Az egyházpolitikai kérdés. Budapest, nov. 30. (P.) Európa egész kontinensén nincs állam, a melyben a társadalom minden rétegében hitvallása tekintetében oly vegyes volna a lakosság, mint Magyar­országon. Kathoiikusok, görög egyesüle­tek, ó-hilüek, kálvinisták, lutheránu­sok, unitáriusok és zsidók élnek itt egymással és egymás közt és e hét fe­lekezet mindegyikének meg van a sa­ját házasságjoga. Miután pedig a köz­lekedési eszközök szaporodása folytán az országnak egy része sem maradhat elszigetelten és az ország lakosai év­ről-évre szorosabb kölcsönös vonatko­zásokba lépnek egymással, természete­sen szaporodik a vegyes házasságok száma s velük a házasságjog különféle elveinek összeütközései ugy a házasság felbontása, mint a vegyes házasságból születelt gyermekek vallása tekintetében. A katholikus dogma nem ismeri a házassági kötelék teljes felbontását, csak az asztaltól és agytól való elvá­lasztást engedi meg, a mit egyházi bí­róság mond ki. Azon hedoxegyház háromszori elválást enged meg, az evangélikusok ós refor­mátusok majd nehezebb, majd köny­nyebb feltételek mellett isinerik el a házasság felbontását, mig az unitár in soknál egész könnyedén megy az el­válás. Miután azonban ugy a gyűlölet, mint a szeretet, gyakran nem érzi magát kötve sem az egyházi törvény, sem a dogma által, a válás könnyű volta nem ritkán a vallás könnyelmű változtatá­sához vezet, a mit nem a meggyőződés okoz, hanem egy második há/a^ság le­hetősége, A hétféle házasságjoguak ez a különböző mivolta jól rendezett ál­lamban huzamosan fenn nem tartható; de mégis csak az állam tekintélyének megóvása az egyház piaetensióival szem­ben adta a vallási politikának a mos­tani aktualitást. A vegyes házasságból származó gyer­mekek vallására nézve keletkezelt régi konfliktus, mely oly gyakorta megza­varta a házi békét, ujabb időben ismét akuttá lett. Hogy a különféle feleke­zetek közt biztosittassék a béke, s/eu­tesittetett az 1868. L1II. törvónyczikk, a mely elrendeli, hogy a leányok az anya, a fiuk az atya vallását követik. Husz éven át nem adott ez okot a ka­tholikus klérus tiltakozására, a vatikán és a püspökök mindannyian hallgattak és az összes felekezetek lelkészei a ló­lekfogásra adták magukat a gyakori el keresztel esek által. Mikor a miniszter, hogy a törvény számára az azt megillető tisztelet uiog­óvassék, a gyakori feljelentések foly­tán azt követelte, hogy az eíkereszte­lések az illetékes lelkésznek mindig tudomására hozassanak és vonakodás esetén a uem engedelmeskedőre pénz­büntetés szabassék ki, a katholikus lel­készség és a vatikán egyszerre ugy ta­lálták, hogy sem a törvény, sem a ren­delet össze nem egyeztethető a dog­mával s ezért megtagadják az engedel­mességet ugy a törvénynek, mint a rendeletnek. Gyakori perekhez, törvé­nyes beavatkozáshoz, a pénzbírságok bírói behajtásához vezetett a dolog és folytonos volt a panasz a lelkiismereti szabadság megsértése miatt. Miután minden kísérlet, modus viveudi-t ta­lálni, meghiúsul!, az állam tekintélyé­nek biztosítása végett nem maradt más ut, nyitva, mint az általános vallássza­badság törvényes proklamálása és a házasságjog államosítása a kötelező' polgári házasság alapján. Csak ezen feltétel alatt lehetne ugy a miniszteri rendelet, mint a vegyes házasságból származó gyermekek vallásáról szóló törvényt hatályon kivül helyezni és az ily gyermekek vallását a szülők meg­egyezésére biz ni. A katholikus klérus hírlapja azon­ban ugy találja, hogy az orvosság rosz­szabb a betegségnél és elkeseredett hadjáratot szervez a kötelező polgári házasság ellen azon ürügy alatt, hogy ez egyenes támadás az egyházi esketés ellen, támadás a házassági frigy szent­ségo tllen. A vatikán közlönyei meg éppenséggel Magyarország parlamentá­ris kormányát és parlamentjét támad­ják meg s ugy buzognak a polgári há­zasság ellen, mint valami erkölcstelen intézmény ellen. Elfeledik, hogy a kötelező polgári házasság semmi képen sem érinti az egyházi házasságot, mert hisz' épen megakadályozza az állam beavatkozását a vallásba. A katholikus egyházfejedel­mok még hallgatnak ; hisz' tudják, hogy a vatikán a polgári házasságot Fraucziaországban, Belgiumban, Olasz­országban ós mindenütt, hol a Code Napóleon behozatott, hallgatag tűri és hogy a tapasztalás azt, mutatja, hogy a lakosság és a társadalom vallásos ér­zése mindenütt erősebb, hogy sem ár­talmára lehetne a polgári házasság az egyházinak. A katholikus alsó papság most szó­val ós Írásban izgat a polgári házasság ellen és remóuyli, hogy a sajtó sza­badsága állal legyőzheti a szabadság sajtóját. III KEK. — A primás — díszpolgár. Leg­utóbbi számunkban megjelent e tárgyra vonatkozó újdonságunk kiegészítéséül megemlítjük, hogy dr. Hele Antal polgármester vasárnap értesítette a her­czegprimást, Esztergom város díszpol­gárává való választásáról. A diszkül­döttség összehívása, mely a főpásztort hivatalosan értesilendi, a napokban fog megtörténni. — Gróf Majláth György főispán lemondott. Lapunk mnlt számában hi­leles értesülések híján ezt, a szenzá­eziós hírt kevésbé valószínűnek jelez­tük. Azóta a helyzet komolyra válto­zott, a mennyiben Kruplaniez Kálmán kir. tanácsos alispán vasárnap délelőtt tisztelgett a herczegprimásnál, moly alkalommal hivatalosan közölte az egyháznagygyal, hogy Majláih György gróf főispán állásáról lemondott. Esz­tergom megye közönsége rendkívüli saj­nálkozással vette a hírt, tudomásul,mert gr. Majláthban olyan ariszrtokrata főispánt veszt, a ki megtudta őrizni magas ál­lásának tekintélyét fölfelé és a ki a mun­kában és tisztének teljesítésében mindég demokrata volt. Utódjául több előkelő nevet emlegetnek. Az ujabb kombiuácziókat felemlítenünk és kommen­tálnunk azonban most még korai volna. tanuló, kinek ezentúl nemcsak magáról, hanem családjáról is kellett gondoskodnia. E sanyarú évek edzették meg erejét; er­nyedetlen szorgalommal és kitartással dol­gozott, mert csak a leezkeadás után fön­maradt órák voltak az övéi, melyeket ön­mivelésére fordíthatott. A műegyetem tan­folyamának elvégeztével mint mérnök meg­fordult gyakorlati tevékenységben az ország különböző részeiben ; végzett tagosítást, nyomjelzett és épített vasutat, mig végre az absolutismus korszakának befejeztével Mármarosmegyében talált otthonra, mint a vármegye főmérnöke. Ebben a minőségben alkalma nyilt meg­ismerni a megyei közigazgatás minden rész­Jetét ; nem a zöld asztal mellől szemlélte annak menetét, kint a falvakban és köz­ségekben, közvetlen közelből látta és is­merte meg a nép szükségleteit, mindennapi bajait és nyomorúságait. Mint Mármaros vármegye főmérnöke vetette meg közigaz­gatási képzettsége alapjait; nem az isko­lából hozva, hanem az életben szerezve tu­dását. Az alkotmány visszaállításával, a fe­lelős minisztérium kineveztetésével, gróf Mikó Imre oldalán a minisztérium és küiso hatóságainak szervezésénél, organizáló ké­pességének érvényesítésére talált tért. Mint miniszteri titkár lépve az állami szolgálatba, hihetetlen gyorsan futotta vé­gig a hivatalnoki hierarchia fokozatait-. rö­vid pár év alatt lett államtitkári helyettes és mint ilyen, irányadó befolyást nyert a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium egész ügykörére. E működésében kifejtett tevékenysége sokkal ismeretesebb, semhogy arról részletesen kellene szólanunk; a vasút, a vizszabályozás, a közmunkaügy te­rén elért minden haladásunkhoz elválaszt­hatlanul oda van fűzve neve, melyet meg­tanult tisztelni és becsülni az egész ország pártkülömbség nélkül. Életpályájának to­vábbi külső mozzanatai is ismeretesek ; tudja mindenki, hogy az osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vonalait ő tette magyarokká, mintaszerű igazgatá­sával föntartva ezen kitűnő tisztikar hír­nevét és régi ^ó t-raditioit; az államszámszék elnöki állására való meghivatása pedig cs; k pár hete történt; minderről tehát nem kell tüzetesen szólnunk. Ezen nagy sikerekben oly gazdag köz­pálya nyitja Hieronymi Károly egyéniségé­ben rejlik. A matheiriafcikai tudományokkal való foglalkozás élesítette elméjét, mely min­denben a dolgok alapokára tör; páratlan szorgalmával áthatotta az állam és társa­dalmi tudományok egész körét, ugy hogy azok mindegyikében teljesen otthonos, de gazdag élettapasztalata megóvta attól, hogy egyedül az elméleti képzettség szemüvegén tekintse a világol. Mindig sokat, a közönségnél jóval többet kellett dolgoznia, de azért mindig maradt ideje, hogy tanuljon és minél közelebbről ismeri valaki, annál inkább kell bámulnia tudását a legkülönbözőbb szakmákban, a mit csak hibeteteu emlékező tehetsége tesz megérthetővé!. A magyar köz- és alkot­mányjogot ép ugy tudja, mint a belgát vagy francziát, az angol parlament törté­netét kevesen ismeiik hazánkban ugy mint ő, ki az angol, franezia és német közigaz- ' gatás irodalmának egyik legkiválóbb isme- i rője és hogy e mellett a mi sajnálatra ; méltóan szegény közigazgatási irodalmunkat alapjában áttanulta, azt ezek után feleste-1 ges külön kiemelnünk. A képviselőház j könyvtáruoka a megmondhatója, hogy van-ej a képviselőház összes tagjai között egy is, j ki a ház államtudományi és közigazgatási! müvekben igen gazdag könyvtárát annyira' igénybe vette volua, mint az uj belügy­miniszter ? Ezen ritka elméleti képzettség nála a gyakorlati élet alapos ismeretével párosul. Nemesak a magyar viszonyokat ismeri köz­'vétlen közelről, hanem a külföldieket is, különösen a belgát és francziát. Azon ta­nulmányutat, melyet Francziaországb an és Belgiumban tett a közmunkaügyek ig azga­tásának megismerésére, nem Parisban és B r ü s z e 1 b e n töltötte, hanem • a vidéken, a hol egyénül ismerhetni meg ; meg a közigazgatás igazi menetét. Az élet ezen ismerete megóvja attól, hogy a köz­igazgatási intézményekben sablonokat lás­son, melyeket minden változás nélkül át­ültethetni egyik országból a másikba; alapos történeti tanulmányaiban megismerte azon viszonyokat, melyeknek a közigazga­tás intézmények a kifejezései. Mélyre ható rendszeres tudása világos! gondolkozással párosul ; a közigazgatási re­form-munkálatokra nem kell készülnie, tudja, hogy mit akar és megfogja találni az alkalmas eszközöket a ezél megvalósí­tására. Hosszú évek óta foglalkozik a re­formkérdések részleteivel, a mely részeknek harmonikus egészet kell képezníök, egyaránt érvényre kell juttatniok az állami igények és az önkormányzat követelményeit. Idő e reformmunkálatok elkészítésére neki is kell, de bátran merjük állítani, hogy a parla­I mentnek nincs egyetlen tagja sem, kiben [ a reformmunkálatok megalkotásához szüksé­ges előfeltételek nagyobb mértékben egye­sülnének, mint Hieronymi Károlyban. A belügyminisztérium vezetését átvéve, 1 Hieronymi Károly lesz a miniszterelnök mellett a magyar politika intézője, és ab­ban a politikában, melyet Hieronymi Ká­roly fog csinálni, ugy véljük, megnyugod­hatik az egész magyar közvélemény. Har­ezok lesznek a kormánypárt és az ellenzék között a politika terén, de nem lesznek a gyakorlati közigazgatás terén, mert a ki ismeri Hieronymi Károly gondolkozását — elolvasta, hogy egyebet ne mondjunk, utolsó i beszámolóját — az tudja, hogy a belügy­: miniszter elve szerint : a becsületes, tiszta, : a közönség érdekét szolgáló közigazgatás a legjobb politika. Ezt az elvet fogja Hie­ronymi megvalósítani és ebben — meg va­gyunk győződve, — támogatnifogja az egész közvélemény, melyet párttekintetek nem vezethetnek félre. Sokan azt tartják — olvashattuk a la­pokban is — hogy Hieronymi Károly nagy áldozatot hozott, midőn oda hagyva mi­niszteri fizetésű és rangú, nyugodalmat állását, ismét kilépett a politika küzdelmes terére. Köznapi felfogás szerint ez kétség­telenül áldozat, de a mi meggyőződésünk szerint Hieronymi Károly elhatározásában ennek a tekintetnek nem volt a legkisebb súlya sem. önzetlen politikusnak, ki igaz szívvel szolgálja a közügyet, csak egyetlen czélja lehet, melynek el kell töltenie lel­két, egész valóját: ideáljainak a közügy­javára való érvényesítése. Ennek a tőrek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom