Esztergom és Vidéke, 1892
1892-12-01 / 97.szám
buli tatása árán valamikép előbbre-vihesse, E téren az anyavárosi egyesülete k az ellenlábasokkal lépést nem tartottuk, mert erejökuek és szivjóságuknak öntudatában kicsinyes és meg nem engedhető dolognak tartották volna oly eszközökhöz nyúlni, mely a másik rágalmazását befekelitését, érdemileg viszonozta volna. Erre nem vállalkozott és sárral soha sem dobálódzott. Jól is totte; — mert önmagát nem alacsonyította le, sőt higgadt magatartásával, ereje iráut bizalmat gerjesztett. A melyik gyengének érzi magát és az erősebbel nem veheti föl a keztyüt, az rúgkapalódzik, lármáz, gyanúsít, szóval szájaskodik, — a mi mindenesetre arra mutat, hogy irigye az erősebb boldogulásának. Példák igazolják, bogy aj testvérvárosi coutra-egyesületek ellenactiója soha sem gyönyörködheteit az erősebb megsemmisítésén, hanem meg fordítva, rámutathatunk egy csendesen kimúlt egyesületre, mely kínos eröfeszitósoi ós nem csekély sikerei után mégis csak letűnt a láthatárról, mintegy megerősítvén az anyavárosban évtizedek alatt virágzó «dal és zenekedvelők egy esü 1 e té n ek » 1 é t al a pj á t. Miután egyesülésben rejlik az erő s e fogalom ereje nem birta meggyőzni a testvérvárosi coutra-egyesületek vezetőit, ugy e télen mutatkozó mulasztást a kormány intézkedése kezdi mái he lyreüt ni. Ugyanis, mostanában contra ipartestület meghonosítására tettek lépéseket, — azonban a győri keresk.- és iparkamara inieziálására a kormány megdöntötte ezen törekvést, s akként rendelkezett, hogy e téren a kir. városi ipartestülettel összeolvadás történjék. A másik kormányi intézkedés pedig nem sokára megjön, mely a betegsegitő pénztár felállításával az észter-j górni összes iparossegédeket egy kötelező segélypénziár tagjává avatja. Ennek megtörténtével hátra marad még az önképzéssel foglalkozó két testvér egylet, melyek egymással összeölelkezve igen, de szót választott állapotban meg nem élhetnek, nem pedig azért, mivel a tagság kötelezősége érvényen kivül áll, sőt még a tagdíj csekély volta a kia'ás feltételeire távolról sem elegendő. Ily helyzetben csak enyhít magán fuindakót egyesület, ha közös czéllal Összeforr ós nj czim alatt megkezdi működését. Az összeolvadás eszméje nem mai keletű, mindkét részről régen a szivekben lappangott, csakhogy egyeseknek féltett jogait megőrizni akarván, az ügy kivitele mindig abbanmaradt. De most már nem lehet sokáig halasztani a dolgot, mert a betegsegélyezés elvételével a létező egyesületek czéljaiklól meglesznek fosztva, uj czinne kell szert teuniök s ezen czimváltozás a legkedvezőbb alkalom az egyesülés eszméjének foganatosítására. A kezdő lépések már megtétett.ek, sőt egy kiváló személyiség tekintélyének egész súlyával azon fáradozik, hogy ne csupán itt történjék meg az óhaj tolt egyesülés, hanem közigazgatási tekintetben és az összeépített városrészek között. Az egyházpolitikai kérdés. Budapest, nov. 30. (P.) Európa egész kontinensén nincs állam, a melyben a társadalom minden rétegében hitvallása tekintetében oly vegyes volna a lakosság, mint Magyarországon. Kathoiikusok, görög egyesületek, ó-hilüek, kálvinisták, lutheránusok, unitáriusok és zsidók élnek itt egymással és egymás közt és e hét felekezet mindegyikének meg van a saját házasságjoga. Miután pedig a közlekedési eszközök szaporodása folytán az országnak egy része sem maradhat elszigetelten és az ország lakosai évről-évre szorosabb kölcsönös vonatkozásokba lépnek egymással, természetesen szaporodik a vegyes házasságok száma s velük a házasságjog különféle elveinek összeütközései ugy a házasság felbontása, mint a vegyes házasságból születelt gyermekek vallása tekintetében. A katholikus dogma nem ismeri a házassági kötelék teljes felbontását, csak az asztaltól és agytól való elválasztást engedi meg, a mit egyházi bíróság mond ki. Azon hedoxegyház háromszori elválást enged meg, az evangélikusok ós reformátusok majd nehezebb, majd könynyebb feltételek mellett isinerik el a házasság felbontását, mig az unitár in soknál egész könnyedén megy az elválás. Miután azonban ugy a gyűlölet, mint a szeretet, gyakran nem érzi magát kötve sem az egyházi törvény, sem a dogma által, a válás könnyű volta nem ritkán a vallás könnyelmű változtatásához vezet, a mit nem a meggyőződés okoz, hanem egy második há/a^ság lehetősége, A hétféle házasságjoguak ez a különböző mivolta jól rendezett államban huzamosan fenn nem tartható; de mégis csak az állam tekintélyének megóvása az egyház piaetensióival szemben adta a vallási politikának a mostani aktualitást. A vegyes házasságból származó gyermekek vallására nézve keletkezelt régi konfliktus, mely oly gyakorta megzavarta a házi békét, ujabb időben ismét akuttá lett. Hogy a különféle felekezetek közt biztosittassék a béke, s/eutesittetett az 1868. L1II. törvónyczikk, a mely elrendeli, hogy a leányok az anya, a fiuk az atya vallását követik. Husz éven át nem adott ez okot a katholikus klérus tiltakozására, a vatikán és a püspökök mindannyian hallgattak és az összes felekezetek lelkészei a lólekfogásra adták magukat a gyakori el keresztel esek által. Mikor a miniszter, hogy a törvény számára az azt megillető tisztelet uiogóvassék, a gyakori feljelentések folytán azt követelte, hogy az eíkeresztelések az illetékes lelkésznek mindig tudomására hozassanak és vonakodás esetén a uem engedelmeskedőre pénzbüntetés szabassék ki, a katholikus lelkészség és a vatikán egyszerre ugy találták, hogy sem a törvény, sem a rendelet össze nem egyeztethető a dogmával s ezért megtagadják az engedelmességet ugy a törvénynek, mint a rendeletnek. Gyakori perekhez, törvényes beavatkozáshoz, a pénzbírságok bírói behajtásához vezetett a dolog és folytonos volt a panasz a lelkiismereti szabadság megsértése miatt. Miután minden kísérlet, modus viveudi-t találni, meghiúsul!, az állam tekintélyének biztosítása végett nem maradt más ut, nyitva, mint az általános vallásszabadság törvényes proklamálása és a házasságjog államosítása a kötelező' polgári házasság alapján. Csak ezen feltétel alatt lehetne ugy a miniszteri rendelet, mint a vegyes házasságból származó gyermekek vallásáról szóló törvényt hatályon kivül helyezni és az ily gyermekek vallását a szülők megegyezésére biz ni. A katholikus klérus hírlapja azonban ugy találja, hogy az orvosság roszszabb a betegségnél és elkeseredett hadjáratot szervez a kötelező polgári házasság ellen azon ürügy alatt, hogy ez egyenes támadás az egyházi esketés ellen, támadás a házassági frigy szentségo tllen. A vatikán közlönyei meg éppenséggel Magyarország parlamentáris kormányát és parlamentjét támadják meg s ugy buzognak a polgári házasság ellen, mint valami erkölcstelen intézmény ellen. Elfeledik, hogy a kötelező polgári házasság semmi képen sem érinti az egyházi házasságot, mert hisz' épen megakadályozza az állam beavatkozását a vallásba. A katholikus egyházfejedelmok még hallgatnak ; hisz' tudják, hogy a vatikán a polgári házasságot Fraucziaországban, Belgiumban, Olaszországban ós mindenütt, hol a Code Napóleon behozatott, hallgatag tűri és hogy a tapasztalás azt, mutatja, hogy a lakosság és a társadalom vallásos érzése mindenütt erősebb, hogy sem ártalmára lehetne a polgári házasság az egyházinak. A katholikus alsó papság most szóval ós Írásban izgat a polgári házasság ellen és remóuyli, hogy a sajtó szabadsága állal legyőzheti a szabadság sajtóját. III KEK. — A primás — díszpolgár. Legutóbbi számunkban megjelent e tárgyra vonatkozó újdonságunk kiegészítéséül megemlítjük, hogy dr. Hele Antal polgármester vasárnap értesítette a herczegprimást, Esztergom város díszpolgárává való választásáról. A diszküldöttség összehívása, mely a főpásztort hivatalosan értesilendi, a napokban fog megtörténni. — Gróf Majláth György főispán lemondott. Lapunk mnlt számában hileles értesülések híján ezt, a szenzáeziós hírt kevésbé valószínűnek jeleztük. Azóta a helyzet komolyra változott, a mennyiben Kruplaniez Kálmán kir. tanácsos alispán vasárnap délelőtt tisztelgett a herczegprimásnál, moly alkalommal hivatalosan közölte az egyháznagygyal, hogy Majláih György gróf főispán állásáról lemondott. Esztergom megye közönsége rendkívüli sajnálkozással vette a hírt, tudomásul,mert gr. Majláthban olyan ariszrtokrata főispánt veszt, a ki megtudta őrizni magas állásának tekintélyét fölfelé és a ki a munkában és tisztének teljesítésében mindég demokrata volt. Utódjául több előkelő nevet emlegetnek. Az ujabb kombiuácziókat felemlítenünk és kommentálnunk azonban most még korai volna. tanuló, kinek ezentúl nemcsak magáról, hanem családjáról is kellett gondoskodnia. E sanyarú évek edzették meg erejét; ernyedetlen szorgalommal és kitartással dolgozott, mert csak a leezkeadás után fönmaradt órák voltak az övéi, melyeket önmivelésére fordíthatott. A műegyetem tanfolyamának elvégeztével mint mérnök megfordult gyakorlati tevékenységben az ország különböző részeiben ; végzett tagosítást, nyomjelzett és épített vasutat, mig végre az absolutismus korszakának befejeztével Mármarosmegyében talált otthonra, mint a vármegye főmérnöke. Ebben a minőségben alkalma nyilt megismerni a megyei közigazgatás minden részJetét ; nem a zöld asztal mellől szemlélte annak menetét, kint a falvakban és községekben, közvetlen közelből látta és ismerte meg a nép szükségleteit, mindennapi bajait és nyomorúságait. Mint Mármaros vármegye főmérnöke vetette meg közigazgatási képzettsége alapjait; nem az iskolából hozva, hanem az életben szerezve tudását. Az alkotmány visszaállításával, a felelős minisztérium kineveztetésével, gróf Mikó Imre oldalán a minisztérium és küiso hatóságainak szervezésénél, organizáló képességének érvényesítésére talált tért. Mint miniszteri titkár lépve az állami szolgálatba, hihetetlen gyorsan futotta végig a hivatalnoki hierarchia fokozatait-. rövid pár év alatt lett államtitkári helyettes és mint ilyen, irányadó befolyást nyert a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium egész ügykörére. E működésében kifejtett tevékenysége sokkal ismeretesebb, semhogy arról részletesen kellene szólanunk; a vasút, a vizszabályozás, a közmunkaügy terén elért minden haladásunkhoz elválaszthatlanul oda van fűzve neve, melyet megtanult tisztelni és becsülni az egész ország pártkülömbség nélkül. Életpályájának további külső mozzanatai is ismeretesek ; tudja mindenki, hogy az osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vonalait ő tette magyarokká, mintaszerű igazgatásával föntartva ezen kitűnő tisztikar hírnevét és régi ^ó t-raditioit; az államszámszék elnöki állására való meghivatása pedig cs; k pár hete történt; minderről tehát nem kell tüzetesen szólnunk. Ezen nagy sikerekben oly gazdag közpálya nyitja Hieronymi Károly egyéniségében rejlik. A matheiriafcikai tudományokkal való foglalkozás élesítette elméjét, mely mindenben a dolgok alapokára tör; páratlan szorgalmával áthatotta az állam és társadalmi tudományok egész körét, ugy hogy azok mindegyikében teljesen otthonos, de gazdag élettapasztalata megóvta attól, hogy egyedül az elméleti képzettség szemüvegén tekintse a világol. Mindig sokat, a közönségnél jóval többet kellett dolgoznia, de azért mindig maradt ideje, hogy tanuljon és minél közelebbről ismeri valaki, annál inkább kell bámulnia tudását a legkülönbözőbb szakmákban, a mit csak hibeteteu emlékező tehetsége tesz megérthetővé!. A magyar köz- és alkotmányjogot ép ugy tudja, mint a belgát vagy francziát, az angol parlament történetét kevesen ismeiik hazánkban ugy mint ő, ki az angol, franezia és német közigaz- ' gatás irodalmának egyik legkiválóbb isme- i rője és hogy e mellett a mi sajnálatra ; méltóan szegény közigazgatási irodalmunkat alapjában áttanulta, azt ezek után feleste-1 ges külön kiemelnünk. A képviselőház j könyvtáruoka a megmondhatója, hogy van-ej a képviselőház összes tagjai között egy is, j ki a ház államtudományi és közigazgatási! müvekben igen gazdag könyvtárát annyira' igénybe vette volua, mint az uj belügyminiszter ? Ezen ritka elméleti képzettség nála a gyakorlati élet alapos ismeretével párosul. Nemesak a magyar viszonyokat ismeri köz'vétlen közelről, hanem a külföldieket is, különösen a belgát és francziát. Azon tanulmányutat, melyet Francziaországb an és Belgiumban tett a közmunkaügyek ig azgatásának megismerésére, nem Parisban és B r ü s z e 1 b e n töltötte, hanem • a vidéken, a hol egyénül ismerhetni meg ; meg a közigazgatás igazi menetét. Az élet ezen ismerete megóvja attól, hogy a közigazgatási intézményekben sablonokat lásson, melyeket minden változás nélkül átültethetni egyik országból a másikba; alapos történeti tanulmányaiban megismerte azon viszonyokat, melyeknek a közigazgatás intézmények a kifejezései. Mélyre ható rendszeres tudása világos! gondolkozással párosul ; a közigazgatási reform-munkálatokra nem kell készülnie, tudja, hogy mit akar és megfogja találni az alkalmas eszközöket a ezél megvalósítására. Hosszú évek óta foglalkozik a reformkérdések részleteivel, a mely részeknek harmonikus egészet kell képezníök, egyaránt érvényre kell juttatniok az állami igények és az önkormányzat követelményeit. Idő e reformmunkálatok elkészítésére neki is kell, de bátran merjük állítani, hogy a parlaI mentnek nincs egyetlen tagja sem, kiben [ a reformmunkálatok megalkotásához szükséges előfeltételek nagyobb mértékben egyesülnének, mint Hieronymi Károlyban. A belügyminisztérium vezetését átvéve, 1 Hieronymi Károly lesz a miniszterelnök mellett a magyar politika intézője, és abban a politikában, melyet Hieronymi Károly fog csinálni, ugy véljük, megnyugodhatik az egész magyar közvélemény. Harezok lesznek a kormánypárt és az ellenzék között a politika terén, de nem lesznek a gyakorlati közigazgatás terén, mert a ki ismeri Hieronymi Károly gondolkozását — elolvasta, hogy egyebet ne mondjunk, utolsó i beszámolóját — az tudja, hogy a belügy: miniszter elve szerint : a becsületes, tiszta, : a közönség érdekét szolgáló közigazgatás a legjobb politika. Ezt az elvet fogja Hieronymi megvalósítani és ebben — meg vagyunk győződve, — támogatnifogja az egész közvélemény, melyet párttekintetek nem vezethetnek félre. Sokan azt tartják — olvashattuk a lapokban is — hogy Hieronymi Károly nagy áldozatot hozott, midőn oda hagyva miniszteri fizetésű és rangú, nyugodalmat állását, ismét kilépett a politika küzdelmes terére. Köznapi felfogás szerint ez kétségtelenül áldozat, de a mi meggyőződésünk szerint Hieronymi Károly elhatározásában ennek a tekintetnek nem volt a legkisebb súlya sem. önzetlen politikusnak, ki igaz szívvel szolgálja a közügyet, csak egyetlen czélja lehet, melynek el kell töltenie lelkét, egész valóját: ideáljainak a közügyjavára való érvényesítése. Ennek a tőrek-