Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-04 / rendkívüli szám

illetékek, intémcüj, nyugdíj-alap házbér, világítás (fűtés ?) stb. stb. «tudni való* czimekeu szerzett egyéb járulékok is ne­hézkednek a löldniüvelÖ körökre, akkor a két rossz között választani kénytelen mező­gazda a frlkőle-önzött tőkével termelését annyivá*! sem képes gyarapítani, a mennyit a hitelben bírt tőke hitsznáiati ára teszen s a végrehajtó kezeibe jut. Ezen bajok orvos In tát a földhitelintéze­tekben találjuk, melyek a modern köz­gazdaságnak czélirányos és jótékony hatású intézményét képezik s a kisbirto­kok nagy kamatú adósságainak tisztázása és beruházása tekintetében ez idő szerint hclyettesithetetlen szolgálatokat tesznek. Honosodjék meg nálunk is mielőbb s lásson gyarapodást és felvirágzást. Hutt Árpád dr. JílZER esztendő és egy Jókai kellett arra, hogy {elhangozzanak e láng­szavak : «A hazát újra meg kell hódi tanunk !» Igaz, meg kell hódítanunk, mert kü­lönben a haladó korral birkózó nemze­tiségek versengése eltiporja a magyart. Óriási munka ez,, mire a legszeré­nyebb emberek, a nemzet napszámosai, a néptauitók vannak megbíva. Adjatok hát a népnek jé tauilókat, jó iskolákat, ne legyelek fukarok a nevelés oltárára leendő áldozatokban és Isten segítségével a szent czól el lesz érve. Hübsch! Sándor. szeretettel nyuj'ott kenyérmorzsát szívesen fogadják ; a rossz szívvel ajándékozott pénzes tárezát kelletlen­seggel. A ki hálára nem számit, azt a há­láílauság nem fogja meglepni Kaan János. -JU. UPJATOIC-E, minek nevezi aZTras a püspököt, a fopász'ort ? Angyalnak. Mily külüuös elnevezés ! És mégis meny­nyire igaz I Olvassátok csak sz. János apostol ama könyvét, melyben.ő, a számkivetés magányában neki osztályrészül jutott titkos jelenéseket, leírja (2. ós 3. f.), s ott fogjátok látni, mi kép szól az Ur E fezus angyal á ró I, aza z fő pászto rá ró 1, Smyrnáéról, a kisázsiai egyház angya­láról stb. Igen, angyal a főpásztor. Nem szár­nyas angyal, nem is üde- ifjú arczu talán, mint nhogy megszoktuk az an­gyalokat ábrázolva látni, hanem angyal, mert Isten küIdültje, Isten követje. Hiszen maga az «angyal« szó, a görög «angelos», első értelmében küldöttet, követet, jelent és éppen mivel az an­gyalok az Ur követei valamik az em­berekhoz, lett az ő nevök : angyal. Hozzánk is angyalt küldött a jó Isten. Az uj érsek Esztergom angyala -lett, aki Isten igéjét fogja hirdetni a híveknek, Esztergom védő angyala lesz, aki a reábizottakuak testi-lelki üdvét szivén fogja hordani, szereieltel fog fölöttük őrködni, megosztva örömüket, s megvigasztalva őket bánatukban. . . Kereszty Viktor dr. GY arabs hadvezérről beszélik, hogy Alexandria elfoglalása után feigynjtotta annak világhírű könyvtárát és e barbár tettét következőkép indokolá: vagy — ugy szólt — az áll benne, a mi a Koránban — akkor fölösleges ez a sok köuyv — vagy más áll benne — akkor pláne meg kell semmisíteni, — mert akkor veszedelmes ! Ez a keleti mese jutott eszembe, mikor hízelgő felszólítását vettem, hogy írjak valamit ebbe az emléklapba, mely mind­nyájunk által szeretett uj herszegprimás, Vaszary Kolos ö herozegsége tiszteletére megjelenni fog. Mit Írhatnék én — ki az irók között csak a «hálás közönség* sze­repére vállaik ózhatom — olyant, a mi a czéhbeli irók ötletes Koránjából szebben és hangzatosabban ki ne kerülhessen? Hanem hát azt tartom, nemcsak szellemi, 3e any r .)gi téren is lehet használni a ha­zának. Nemzeti kuli líránknak fontos ténye­zője a gazdasági haladás; mely az államok hatalmának, nagyság á 11 a k, tekintélyedé k legbiztosabb talpköve. Ha azt akarjak, hogy lé ne mondjunk a haladás meredek útjá­ról, össze kell szedni erőnket, dolgozni és baladni kell, megszerezvén nemzetünknek i szükséges anyagi eszközöket, hogyannál nyugodtabban élvezhessük a magyar Gé­niusz magas/.tos égi adományait! Krausz Izidor dr. JÉk> kötelesség az első. Ez legyen soha szem elől nem tévesztendő jelszavunk, ha az élet küzdelmeiben helyt állani s a köz­jólét előmozdításán közremunkálni aka­runk. Bármily állás vagy hivatás legyen az életben osztá!yrészünk, minden téren a kötelességek kisebb-nagyobb köre fog ben­nünket körül s e kötelességek összesége magában foglalja ugy az egyebek, mint az emberiség rendeltetésének egész problémá­ját. Á kötelességek elmulasztásával tespedés és hanyatlás, azok teljesítésevet pezsgő élet és elöhaladáí jár együtt. Azért ha a kötelességérzet mély gyökeret ver sziveink­ben, ha kötelességeinket lelkiismeretesen és odaadó buzgalommal teljesítjük, ha olyan feladatokra nem vállalkozunk, melyek kellő betöltésére képessegünk, akaratunk, időnk vagy kitartásunk hiányzik: akkor mind­egyikünk nyugodt megelégedéssel nézhet az égbe és sem az egyéni jólét, sem a családi boldogság, sem a társadalmi, városi, megyei, országos és egyházi közügyek össz­hangzatos fejlődése és felvirágzása hiu re­mény nem marad. Magos Sándor. az Istenre ügyeidet s vosd gondodat az Úrra és remélj ő benne: és ő megsegít, mert nem engedi meg­ingani az igazai;. 36 és 54 zsoltárból. Mally János dr. I u ™ GY érzem, hogy boszu távollét után Esztergomba haza érkezem. Ezek voltak 0 herczegsége, e város közönségéhez intézőit első szavai. Hogy mily hatással voltak reánk e nemes szívű szavak —jó uram ! mél­tányolni, megérteni csak azok tudják igazán, kik városunk hanyatlása, szét­tagoltsága, állni eimaradót,!ságál; több mint egy negyed- s/ázad óta figyelem­mel kísérik, és minden örömét, baját érzik, ismerik. Marosi József. Ai kereszténység alapja a valódi hala­dásnak. Ki nem ismeri a szabadság, jogegyenlő­ség, testvériség, tudomány s haladás esz­méinek igéző hatalmát? A mily magasz­tosak ezen eszmék és jelszavak, épp oly igaz, hogy igen gyakran ferde és kárté­kony magyarázókra akadnak. «A frauezia reformerek, — zászlójukra tűzvén a jogegyenlőség és szabadság szent szarait, a zászló tetejéről letörték a keresz­té^ mely nélkül a szabadság szabadossággá, az egyenjogúság zsarnoksággá, a testvéri­ség véres pártoskodássá fajult.* (JedÜeska Pál Társadalmi testve rharcz. 63.) « Vissza kell adni a szólamoknak valódi értelmüket,* irta IX Pius pápa. Százszorosan bebizonyított nagy hord­erejű igazság: hogy a keresztény vallásnak tanai a haladást nemcsak nem akadályoz­zák, hanem azt inkább előmozdítják. «Csak a szabadság és haladás légkörében fejlik a polgárosodás, az erő és az erény.* < (Krnmmacher.) Ha valaki a haladás emberének tartja magát, tudnia kell : mit tart a haladásról a kath. egyház s mint vélekednek róia az egyház ellenfelei és csak ekkép fog helye­sen ítélhetni a haladás felöl. Sajnos! éppen a kath. egyház azon fel ós rész, mely fe­lett a modern haladásnak sok embere pál­ozát tör a nélkül, hogy Őt ós tanait is­merné. Vajmi sokan vannak, kik a haladás ­elöharczosai gyanánt akarnak szerepelni s életőkben alig olvastak egy-két keresztény szellemű munkát s egész haladási chate­chismusukat a keresztény ellenes irodalom termékeiből s a megvesztegetett napi saj­tóból merítik. Vezéreszméiniet a haladás egyik lelke­sült barátjának, b. Eötvös Józsefnek követ­kező szavaival zárom be: »Egész polgáro­sodásunk keresztény.Bármily erősen rámad­tatott meg legyen is a haladás és felvilá­gosodás nevében a kereszténység s bármit beszéltek és tettek legyen a kereszténység­ellenei; mégsem fogja egy nyugodtan gondolkozó sem tagadni a fenn ebi) emlí­tett tényt. Hogy Európa népei nem ke­resztény kortársaikat, sőt az ó-kor összes népeit felülhaladták, mind a keresztény­ségre vihető vissza ... A kereszténység elvei polgárosodásunk alapjaivá váltak; ez elvek hatalma éppen azáltal, hogy egész társadalmi rendünknek alapul szolgált, lett oly ellenállhatlan, miszerint még azok is helyeseknek ismerik azokat, kik a keresz­ténység körén kivül voltak. A családtól kezdve föl azon magasabb viszonyokig, melyek világrészeket fűznek egymáshoz, keresztény eszmék körében mozognak.* (B Eötvös. A XIX. század uraik, eszméi. 358. 1.) Meisermann Ignácz. J^.Z ész ós sziv közt netalán fen forgó ellentétes küzdelemben az adott vi­szonyokhoz képest mindenkor a hideg ész mórlege döntsön, mert a forrongó lázas sziv fékvesztett óhajai fokonként szenvedélyes vágygyá fajulva a kevésbé jellemes, de annál izgalmasb, hevüló­kenyebb elméket a születéssel együtt fogamzott emberi gyarlóságnál fogva kecsegtető, de többnyire vészteljes tév­útra, innét pedig egyeseket az őrült szerelem, másokat a határtalan pénz­vágy, sokakat pedig a zabolátlan nagy­zás ós dicsvágy daemona mintegy vóg­zetszerüleg a tátongó örvénybe sodor. Meszéna János. J^Z emberek megítélésében követjük ei a legnagyobb hibát, hogy közönsé­gesen rossz tulajdonságaikat állítjuk élőiéibe, jókra ellenben kevésbé gon­dolunk, így jutunk a bizalmatlanság ós elkedvotlenedés téveteg útjára. Ugy leszünk igazságosak, ha az erényekre és hibákra helyes mérleget alkalmazunk. Mészáros Károly. jyflDÖN" a haza szent nevében szi­vedet száz és ezer üdvözli : örül szivem, hogy az utolsó is a haza szent nevében sza vá t hozzád kü I dh e í i. Midőn ország-világ jó szivedet hir­deii : örül szivem, hogy a vallás s ke­gyelet főpapját is benned üdvözli. Midőn a történelem lapjain leírtad a magyar nemzetet: üdvözlégy, hogy megbecsülted a nagyra termett magyar hősöket. Midőn térden áldnak hazád sok sze­gényei : üdvözlégy, mert bölcsődnek, palotádnak, majdan sírodnak is ezek lesznek legszebb ékei. Prímása a magyar nemzetnek ! Apostola a magyar hazának! Utódja nagy elődöknek ! Élj élj sokáig a szegény magyar bazáuak ! Nedeczky Gáspár. Ák képzőművész, ha a növény alako­kat stylizálva alkotja, a mily mérték­ben törekszik erőltetett díszt elérni, ép oly mértékben vét a természeti szép­ség egyszerű magasztossága ellen. Ép igy cselekszik a történetíró, ha a történet tényeit conjecturák által ór­dekesb alakba törekszik öntoni, Ő vét a valóság egyszerű magasztossága ellen. Azért többre beesülöm a történet bú­várt, aki a történet lényeit csupán ma­gok valójában sorolja fel, annál, aki azokat díszes alakba törekszik öltöz­tetni. Az ilyet, a történelem stylizáto­rának szeretik nevezni. Némethy Lajos. JÁ» fővárosi sajtó ezt az ékes epitb etonfc adta Esztergomnak: «a. prímás város.* Mos­tanság ez még nem igen itíik rá. Találóbb volna a «priinásváró város*. Mert a kis Róma nemcsak a prímást várta, hanem ezen kivül — a prímástól vár mindent. Mikor Vaszzary budai palotájában a disz­magyaros városi és megyei deputácziófc fo* gfidta, igy szólt az üdvözlő szónoklatra adott válaszában : «Eszteri>om felvirágo­zásán kel! mindnyájunknak működni, emelni akarom a várost nemcsak anyagi­lag, de szellemileg is, mart azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a keresz­ténységnek, ugy most a magyarságnak végvára legyen.* Ha Esztergom történelme meg fogja őrizni "Vaszary alakját, ezt a mondását kell, hogy mottóul irja biográfiája elé. Erős ha­zafias érzés, feledhetten magyar karakter sugallhat ilyen szavakat. Chauvinistáknak kell lenni mindnyájunknak a szó nemesebb értelmében, s a ki csak egy kissé is az, ezért az egy nyilatkozatáért szeretni fogja a magyar herezegprimást. Nógrádi Jenő. megbecsülve érzem maga­mat, becses felhívása által, de ón azt tarlom magamról : hogy csak annyi ész ós tudással birváu, a mennyi a rendes háztartáshoz szükséges, szerény nevem nem oda való, hol a bölcsek és tudó­sok tündökölnek. írtam néha egy pár rímes aphoríz­mát, de csak magamnak, — invita Appolline, — mint pl. A gazdagnál ha becsületes, Nem oly nasy az erony, Miinha beesületesnek marad, Nyomorában a s/.egony. Azt condolód büszkén járhaisB, í)e ez iis/.ta csalódás, II i tornában nem tanultad, Mi a felfelé csudás. Hazafiság volna jeÍHzó, Be urtiak éB hölgyek, Csak a divat majmoláaban, Találják örömüket. Lóba járás, feltűrt nadrág, Hátracsapott c/ilinder, Fog*k közti kerep'dós Ez aztán a nagy ember stb. Ilyeseket, mondom, magamnak írtam, ide pedig azért iktatom, . hogy igen tisztelt Doclor ur maga lássa, hogy nem valók egy ünnepélyes albumba, jóllehet igazság talán vau bennük. Kérem tehát adaeta s fogadja tisz­telem nyilvánítását, melylyol vagyok alázatos szolgája. Palkovich Károly. QNZÖ, egyedül önjavát kereső tö­rekvéssel lehet vagyont szerezni, do nem lehet birni azou nemesebb meg­elégedést, mely a közjólét munkását jutalmazza. Perger Lajos. hol a sziv van, ott szükségtelen a szó. tt Az igét kimondta 0 : A hit nem válaszfal. Mert, mint honpolgár jobbot nyújtasz nekünk! Történész voltál és az vagy: Korszak alkotó lészsz. «A haza minden előtt.» Pólya Lajos. Ml tudománynak nincs hivatása népe. ket nevelni, a nemzetek nagygyá neve­lését a tekintély olye eszközli. Az em­beriség élen is az isteni tekintély halad s az egyház maga is a megtestesült, isteni tradiczió, mort benue az -isteni 'tekintély az éltető elv. E nagy. tekin­tély ringatta a népek bölcsőjét, e te­kintélyhez kell ragaszkodnia- a társa­dalomnak épugy, mint a jogállamnak, ha erőteljesen akar fejlődni. E tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom