Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-04 / rendkívüli szám

Ié1y alkot egyetlen egy országot : az Isten országát, — épit egyetlen egy oltárt : az Isten oltárát! A nemzeti egyházak karikatúrák, — oltáraikoujíál­ványok állnak, Prohászka Ottokár. Jk, ki jót akar az emberiségnek, a JH társadalmi bajaink orvoslására gyó­gyító irt korcs; annak első sorban arra kel I tö re k ed ni, h ogy az anyagi hala­/ü/issal szemben érvényre juttassa az -erkölcsiség elvét; de nem a modern kultúra által teremtett társadalmi mo­rál elvét, mert ez épp ugy, mint a mai társadalom és kultúra meg vau méte­lyezve, hanem azt a morált, mely füg­getlenül minden -emberi intézménytől, függetlenül gonyedő társadalmi viszo­ny ainktól, függetlenül a folyton vál­tozó filozófiai rendszerektől, sőt füg­getlenül magától a könnyen megvesz­tegethető észtől közvetlen az isteni ki­nyilatkoztatás kristálytiszta forrásábóI uierit és minden kételyt, minden této­vát kizáró határozottsággal, a termé­szetfölötti kinyilatkoztatás isteni tekin­ti! yé vei osztogatja parancsait. Rajner Lajos. Tok. szerk, ur 1 •» * QN engem fölszólít, hogy ö Főmél­tónágn, Vaszary Kolos hercegprímá­sunk instálláczii'tja alkalmából megje­lenendő lapja ünnepi számába írjak valami közleményt, mely oly óhajtást Vagy gondolatot vesz, melynek megva­lósulása a haza, egyház, város, megye vagy a társadalom érdekeivel szorosan -Össze függ. Én a sajtónak, 0 nagyhatalomnak mindig rendelkezésére állok s mégis ez alkalommal nem felelhetek meg óhajtásának, nem tudok mit irui, mert hisz a haza, egyház, társadalom, megye és város legforróbb óhajtása már ak­kor megvalósult, midőn koronás kirá­lyunk lehetőleg legszerencsésebb válasz­tása Ö FŐméltósága Vaszary Kolosra •esett, kinek közszeretetben álló magas személyéhez bátran fűzhetjük azon re­ménységünket, hogy a haza ügyei s egyházi gondjai mellett ki fogja ter­jeszteni magas figyelmét vármegyénk s annak székvárosa ügyeire B .ha ezt megteszi, a mint tudom, hogy meg­teszi, akkor szükségtelen nekünk für­készni, hogy mik a város és megye óhajtásai, mert e fenkölt szellemű fér­fiú jóságot sugárzó szelíd szemeit nem fogja kikerülni semmiféle társaduimi bajunk s nemesen érző szive megket­tőztetett dobogással fog sietni segítsé­günkre jönni. Hisz ő ismer minket, ismeri viszonyainkat. Ő velünk ólt soká s velünk fog érezni örökké. Én is ismerem Őt, hisz 6 volt imá­dott mesterem a hazaszeretetben; igen, ón ismerem Őt s még sem tudok szer­kesztő urnák semmit írni, az én tollam gyenge ahhoz s bár az akaraterő meg­volna, még 8em merem tollamat be­mártani, ő előttem oly nagy, hogy ón még bámulójának lenni is kicsinynek tartom magamat. Reviczky Károly. ÍJÁLÁRA leginkább jogosult fela­datot teljesít a társadalomban, aki ügy­buzgalommal működik a népnevelés terén, fejlesztvén az elmét, és neme­sítvén a szivet. A fáradhatatlan, ki­tartó munka kell, hogy klküzdje ma4j gájiak az emberek elismerését. Magyar­ország legnagyobb adóssága, melynek hitelezői a néptanítók. Rosszival István. SOKSZOR tanácskozunk mi eszter­gomi kereskedők a -kereskedelem ér­dekében, annak fokozatos emelkedését óhajtva — pedig oz nem rajtunk multk, de első sorbau a közönségen. Azon kellene kezdeni, hogy amit besíofev hetünk itthon, azt ne hozassuk más helyről, mert mostani kereskedőmig szak­képzettségét és készségét ismerve biz­ton mondhatom, hogy alig van áru, a melyet ugyanolyan módon és árban ideállítani ne tudnának, mint máshol, csak legyen elegendő kereslet, FJsŐ lépés tehát kereskedelmünk Pw^ésAie az, hogy térjünk el a rosz szokástól és a verseny ki fogja elégíteni a íeg­fokozottabb igényeket is ! Rudolf Mihály. .^.BEL szerint a hazaszeretet : eszményi ragaszkodás a földhöz, melyen nemze­tünk honos. Kain szerint : Anyagi ragaszkodás a földhöz, ahol érdekeinkéi kielégíthetjük. ár A lokálpatrióta ós az önző ember, nagyon egyféle ; —• ez a maga kedvóért elfeledi családját, — az a faluja miatt elhanyagol egy országot. Az oroszlán öl, hogy táplálkozhas­sak ; zsarnok csupán kit fél az ember, í állat. Mily gyönge, mily szerény az énekes madár, s a magból, mely táp­lálékából a földre hull : fa nő, árnyat, adó a nap hevében, menhelyet a vihar­ban. Abból a magból, a melyet az 0 szelleme igényolt, mennyit elhintett közöttünk 8 mily árnyas fája nőtt abból a — hazaszeretetnek ! A történelem a nemzetek előélete; könyv, a melyben felséges erények s rettenetes bűnök vaunak megírva. S az igazság hatalmas logikája jutalmazza az erényeket, bünteti a bűnösöket — vagy ma, vagy 15 század múlva. De ha ez a büntetés megsemmisít egy nemzetet, másik foglalja el helyét, a melynek éppen olyan erényei s bűnei lesznek,, mint elődjeinek. Szót lehet tiporni a hangyabolyt, de azért marad elég hangya; mi pedig maradunk min­dig azok, a mik vagyunk, csak — emberek. B. Szabó Miháiy. $$SEMMIT sem viszek magammal a kolostorból csak egyet, csak egy szót, azt, a mely a pannonhalmi kolostor kapujára s szivem bensejébe van vésve és e rövid szó: pax, béke." E szavakat mondotta főpásztornnk egyik felköszöntőjében; pax, e szót vette fel czi­m erébe. Mily nagy kincs, mily magasztos aján­dék is az a béke! Maga a mindenható Isten a legörömteljesebb napon angyalai által nem kívánt jobbat, fenségesebbet, mint: tbékesség a földön a jóakaratú em­bereknek.* De mi adja meg az igazi békét ? A szív­nek valódi, állandó békéjét csak a vallás által szerezhetjük me^. Nyerjen bár a val­lástalan trónt s királyi pálczát, ö békéte­len, boldogtalan lesz; inig a vallás magasz­tos árnya alatt békével üriti poharát a szenvedő. Már a bölcsőben rengő csecsemő is ta­pasztalja, hogy jobb, szívesebb és gyöngé­debb szellemű dajka a vallásos, mint a vallástalan. Az ifjú előtt mi lobogtat fáklyát, midőn indulat-vihar között pályája elsötétül ? A vallás. Mi figyelmezteti őt a vétek-rózsáit töviseire, mi törli le könnyeit, mi nyújt vigasztalást neki, mi békiti meg őt, midőn az elfeledtető göröngyök tompa moraja után szülőinek sírjától visszatér s magányosan és elhagyatva találja magát ? A vallás. Csak azon férfiúnak szivében honol a béke, gondolat-felhői közt ist csak az bir nyugalommal, erős lelkülettel, ki a vallás oszlopához támaszkodik. Lesd meg az Öreget az ,ö magányában s ha homloka derült, mint a tiszta est, ha ajkain pauasz helyett a megefeg^lés szava lebeg, ha vidáman] tekint sírja féléi tudd meg, hogy őt ís a U ; jótékony vallás ihleti s boldogítja, ez tölti 1 I be szivét békével. | Számord Ignácz. i i-XJkZQ-N nagy és kimagasló történeti alakok közül, melyek multunk pauíhcou­ját diszitik és nevüket a történelem j ércztábláiba mélyen bevésték, kiváló I helyet ! ogial el egy férfi, a kinek élet­története éppen oly érdekes és tanul­| ságos, n milyen dicső és áldásos az ő | működése a vallás és erkölcsiség fej­í lődese érdekében. Kz a férfi az ezerkilenezszáz év előtt élt Hillel nevű patriareha. Szülő­től iljét korán elhagyva és egészen ma­gára hagyatva, a legnagyobb szenvedé­sek és nélkülözések közt, sőt élete ve­szélyeztetésével élt a hittudománynak, melynek dus forrásaiból hála az ő vissza nem rettenő szilárd akaratának és egy nagy erkölcsi tudattal összekap­csolt kielégít bel len tudásszomjának oly bőven ivott, hogy a legmagasabb val­lási méltóságra emeltetett, a mely ál­lásra nemcsak mély és csudás tudomá­nyossága, hanem személyes tulajdon­ságok és erények elbájoló szelídsége, megnyerő nyájasság, közmondásos sze­rénység és leereszkedése és különösen megható, különbséget nem ismerő em­berszeretet ós türelem által méltóvá tette magát. Következő mondatok jellemzik leg­hívebben nemes gondolkozását és fenkelt szel lemüségét. «Légy Áron tanítványa, a béke is­tápja és fenntartója, mert nincs drágább és áldáshozóbb kincs a békénél.» «A tisztelet szökik az elől, ki utána rohan, de utána fut annak, ki előle menekül,» hogy elnyerjed az emberek tiszteletét, kell hogy utána ne vá­gyódjál. De a legfontosabb máig is mesze ki­magasló mondása : «A vallás ténye a humanitás, és az emberszeretet, s igy az igazi vallásosság legmegbízhatóbb kritériuma az igazi em­berszeretet, mert a mit nem akarsz, hogy mások tegyenek, azt ne tedd más­nak.^ Ezen arany mondatok, a jeles her­czegprimás programmjába tartoznak a mint eddigi tettei és beszédei tanús­kodnak leljenek azért itt helyet iga­zolásul és indok okolásául hazánk összes lakóit átható lángoló lelkese­dés benső és őszinte örömének. Weisz Izsák dr. boldog évek következzenek reánk a jövőben, ezt az Isten tőt kér­jük ; mindazonáltal magunk is igyekez­zünk minden rosszat jóvá tenni: ne sok H I B A, hanem Haza, — Igazság, — Béke-szeretet és Akaraterő minden jóhoz, igy a munka­szeretethez is, legyen ezredéves nem­zetünknek kiváló sajátsága s boldo­gulni fogunk ! Wimmer Ferenez. A primás bénulása. Simor János befalazott sírboltján még mindig ott függ a gazdátlan kar­dinális kalap, az érczbelüs epitáfium még munka alatt van, a megboldogult tőpap szent beszédei éppen sajtó alatt, midőn egyszerre csak hire szárnyal, hogy : — Itt az nj primási Senkisem hiszi. — Láttad? — Nem. -— Akkor még nincs itt. És Vaszary Kolos csakugyan felül- ' • telte a várakozókat. I*ökötelesen sikerült észrevétlen bo­; vonulásának történőié a következő: Lóskay Jeromos benézés jószágkor­mányzó, », ki már hetek óta a primás privát helytartója volt a rézidencziá­bau, hétfőn reggel befogatott s azt mondta a kocsisnak, bogy Csőnkére hajtson. A primás kocsija csakugyan Csőnkére érkezik s a lesel kedők lemondanak minden meglepetésről. Lóskay egy kicsit körülnéz Csonkén, megebédel, aztán hazafelé hajtat. Út­közben mondja a kocsisnak, hogy áil­jék meg egy kicsit Esztergom-Nnnán, Éppen akkor érkezett meg a gyors­vonat Budapestről. A herczegprimás mosolyogva utazik tovább Bécs felé, Lóskay is mosolyog és prímás kis útitársa, a kanári ma­dárka pajkosan csicsereg. A pályaházban nincsenek diszmngya­rok, városok és falvak küldöttségei nem szónokolnak, még az állomásfőnök ­sem vágja magát glédába. A primás gyorsan elhelyezkedik hin­tajában s a propeller kompján átmegy szék városába. Senki sem veszi észre. A palota udvnrpapjni a városbau van­nak, a cselédek szanaszét s a prímás egyenesen fölsijet lakására. — Idehaza volnánk szerencsésen! — mondja mosolyogva — mikor minden hivatalos fogadtatást kikerült. Villámgyorsan terjed a bir; de senki sem hisz benne. A ki azonban már meggyőződött róla, az mosolyogva beszéli a bevonu­lás legendáját, A város másfél óra múlva lobogós, a várakozó deputácziók s a félbemaradt szónokok azonban le­vertek. Vaszary Kolos, a primás házitemplo­niában végzett imája után, már egész sereg Tamást talál előszobájában. - -* Mosolyogva nyugtatja meg őket. — Bevonulásom sikertilt. Egészen ugy csináltam, mint Simor — mondta valóságos örömmel a három hónap óta várva-várt főpap. Vaszary Kolos herczegprimás való­ban a meglepetések embere. Óriási meglepetés volt khieveztetése. Megle­petés bevonulása. Es hány meglepetés vár még az országra asztalfiókjában í Nemsokára megtudjuk. Az első tisztelgések. A primási palota első tisztelgői vol­tak az udvaripapok, a kiket hétfőn délután a nagy meglepetés hírére a szélrózsa minden irányából össze kellett gyűjteni. Simor János aulikusait, Machovits G-yula drt, Vargha Dezső drt és Haiczl Kálmánt Cseruoeh János ur. apátka­nonok vezette a hazaérkezett prímás színe elé. Cseruoeh János kanonok teljes or­nátusbau mutatta be az udvari papok hódolatát, melyet Vaszary Kolos a leg­nagyobb előzékenységgel fogadott. Nemsokára megjelent Major István püspök, főkáptalaui helytartó, a ki a fŐkáptalan nevében sietett üdvözölni Magyarország herczegprimását. Az or­szág két legfinomabb főpapja talál­kozott ekkor. Vaszary Kolos Majer Ist­vánt kitüntető barátsággal fogadta s üdvözletét megindult szavakkal kö­szönte meg. Majd Villányi Szaniszló főgyimna­siumi igazgató sietett a herczegprimás üdvözletére. A primás Villányit test­véri szeretettel fogadta s hosszan el­társalgott vele a legujubb esztergomi eseményekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom