Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-09 / 82.szám

_ ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 82. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. OKTÓBER 9. ESZTERGOM és VIDÉKE * ~ • Városi és megyei érdekeink közlönye* iTTTTWTTT^ * MEGJELENI K 1IETENKINT KÉTSZER: D<7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 kr, 100­A ——— . Fí-ntcn 75. szára, a „FflnU" szállodával sz^mbeB. tó1 á00 " is 1 frt % 95 kr ' ELÖFIZETESí ÁR: hová a \np szellemi részét iKetB közlemények küldendők. ; ^ Egész évre 6 frt — kr „ . _ n it—' , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legJHtányosab­Pól 4we ------ 3 frt — kr K I A D O-H I V A T A L : ban közöltetnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉUHKNYJ-TÉU 832, ' 7 " E'fly SZám ára 7 kr. hová a lap kWs% & m.tgáu hirdetései, a nyíIItérbe szánt közte- NYILTTER sora 20 kr. 0 1—— 1 Q tnótiyek, einfi/eténi pénzek és reklamálások infézeinlők £ ! — 0 Történelmi társulatunk. Esztergom, okt. S. (K. dr.) Sohase Telt kedvezőbb a hangulat az esztergomi Történelmi Tár­sulat megalakítására, mint ma, A kö­zönség kezd érdeklődni a mnlt emlé­keiért, a közönség kezd adakozni a ré­giségek földerítéséért. A herczegprimás, mint his­torikus, első sorban a magasztos ügyé. Országos példát adua, ha ő állana az ügy élére s odaadná fényes nevét a Történelmi Társulatnak. K n a u z püspök, az esztergomi főkáptalan büszkesége és országos nevü történettudésa, szakavatott vezetése mel­lett az esztergomi Történelmi Társulat rövid idő múlva az egész tanult világ érdeklődését kivívná sikerével. Villányi S z a n i s z 1 é, Eszter­gom múltjának jeles tolla történet­irója szintén az esztergomi Történelmi Társulat főoszlopa lenne, kinek gyűjtés dolgában rendelkezésére állana a fő­gymnáziumi ifjúság. W a 11 e r <j y u 1 a, az esztergomi kultúra kitünö" előharczosa, óriási munka­erejével és alapos készültségével szol­gálná a Történelmi Társulat magasztos érdekeit. Bécséi Viktor, fáradatlan ar­chaeologusunk nemcsak tudományossá­gával, de szervező tehetségével biztosí­taná a hazafias ügy diadalát. Mailáth G-yörgy gróf főispán, K ru p lanicz Kálmán alispán, Helc Antal dr. polgármester, Reviczky Győzd' főszolgabíró ós B. Szabó Mi­hály főszolgabíró hatósági támogatásukra biztosan számithatna a Történelmi Tár­sulat, mert erre garancziát nyújt nem­csak hazafiságuk, de tiszteletreméltó intelligeucziájuk is. Ott vannak a szt. k i r á 1 y-f ö 1 d i halmok Árpádkori omladékaikkal ki­aknázatlanul. Ott vannak a Széchenyi-tér s a B u d a-u t c z a alatt lappangó régi Esztergom romjai. Ott van a szigeten a történelmi ne­vezetességű Árpádkori apácza­kolostor érdekes romtelepe. Ott van az 1683-ik évi török csata nagy temetője Párkány­ban. Nyerges újfalun a római gyar­mat-kultúra maradványait kellene ku­tatni. Bén j ben római és Árpádkori emlékekkel van telve a föld méhe. Pilismaróthon római és prae­historikns műemlékek várják a kuta­tókat. Esztergom határai telve vannak ősi történelmi hagyományokkal. Dömös emlékeit, első Árpádkori hagyományait még nem kutatták törté­nelmi alapossággal és rendszerrel. Lábatlan vidékén bronzkori tár­gyak vannak a föld méhében. Kövesden kőkorszaki emlékek, Őskori tűzhelyek és temetők várják a napvilágot. Egész sorozata van még a lelethe­lyekuek, honnan eddig csak a véletlen juttatott valamit. Tudományos rend­szerrel a Történelmi Társulat valósá­gos csodákkal lepné meg a világot, annyi műkincset tárna föl. Esztergom múzeumával orszá­gos hirü intézettel gyarapodnék, a Tör­ténelmi Társulat pedig annyi anyagot szolgáltatna városunk történetírójának, hogy a dicső emlékezetű Esztergom históriája a millénium irodalmi emlé­kéül nemsokára elkészülne. Teremtsük meg azonnal az eszter­gomi Történelmi Társulatot. Most — vagy soha. Városi hulladékok. Nagyobb városainkban a hulladékok eltávolítása meglehetős nehézségeket okoz. A legtöbb városban a hulladékok egy kijelölt helyre vitetnek azon czól­ból, hogy ezáltal a talajt feltöltsék és emeljék. Más helyeken a folyókba hordják, hogy azt később alkalmas helyen lete­gyók. A hulladékok egy része trágyá­nak is használtatik, de a haszon nem oly nagy, hogy a jobban termékenyítő műtrágyát kiszoríthatnák. Minél jobban növekednek a városok, annál kevésbbó értékesíthető a hulladék mint trágya, minthogy a kereslet nem tart mórté­ket a hulladék szaporodásával. Végül a nagy városok közelében már alig találnak helyet a hulladékok leraká­sára. Mindeme nehézségek ösztönszerűleg is a külföldre irányítják figyelmünket, hol e kérdés megoldásával sikerrel kez­denek foglalkozni. E tekintetben An­glia áll elől ós ezért nem tartjuk ér­dektelennek röviden elmondani, hogy itt a hulladékokat hogyan értékesitik és semmisitik meg. Az angol városokban az utczák és házak szemete legnagyobbrészt eléget­tetik. Az elégetés különös kemenczék­ben a Fryer-féle rendszerű «Destruc­tor»okban történik. Egy ily kemencze képes ugy a száraz, mint nedves hul­ladékokat, sőt még a 40% víztartalmú fácaliákat is elégetni. Epugy lehet ezekben oly hulladékokat is elégetni, melyek sok szervetlen és nem égethető anyagot, nevezetesen meszet, anyagot és iszapot tartalmaznak. A kemencze egy házban van, téglákból épitve ós felülről táplálva. E czólból a szemétkocsik felvonta­tása végett a kemencze felső részéhez alkalmas ut vezet. A kocsikból a szemetet egyszerűen a kemenczóbe fordítják, hol lassanként lefelé nyomva, végre a kemencze azon részébe ér, hol a legnagyobb hő ural­kodik. Az elégett maradékok egy tüz­ráeson át egy hamuszekrónybe jutnak, honnan könnyen eltávolíthatók. A hul­ladék-tömeg kezdetben csekély meny­nyiségü szénnel meggyujtatik, a tüz lassanként tovább terjed, ugy, hogy további szénre nincs szükség. Az ily telepek a legtöbb városban 8—12 egymás mellett lévő kemenczéből álla­nak. Egészségi szempontból fontos kér­dés az, hogy az elégési processus gázai a szomszédságnak nincsenek-e ártal­mára. Szakemberek véleménye szerint nincs, mert az elégés lényegileg töké­letes. Azonkivül a Destructor a széu­oxydgázok eltávolítása czéljából egy iz„E5zterpisísléks1ározíja. HA TÉGED ÉN • • . K. téged én meghódítanálak, kz tenne ám a győzelem! tfegteaue mindjárt tüu dérkirály nak K nagyhatalmú szerelem, íln legalább így képzelem. 3 tündérkirályi uralkodásom in rögtön azzal kezdeném, iíogy szőnyegeddé válnék palástom 3 koronám minden gyöngyszemén líoved ragyogna én felém. Ssarnok-erővel parancsot adnék, 3ogy a tavasz szolgád legyen: h. mi virága majdan fakad még, te szórja el völgyön-hegyen, Piruljon a te kebleden. \. rózsaillat téged legyezne; ilólad dalolna a madár; K.z est fuvatma hangodra lesne; Látnád, hogy ég, föld bája vár 5 hogy vágyaidnak nincs határ, Szolgálatodban látnád az élet líihden varázsát, gyönyörét; i. jókedv táaczra perdülne véled, } resaketve tartaná eléd i. délibáb is tükörét. i. merre lépnél, harmat peregne; 1 mit gondolnál, nap hevén beleolvadna két nagy szemedbe ; írnyékod lenne a remény, Éi minden álmod költemény. S én, birodalmam zsarnok királya, Trónom tenéked adva át Epednék ajkad egy mosolyára És hódolattal nézve rád, Csókolnám lábaid porát. RUDNYÁNSZKY GYULA. — Irta: Turgenjev Iván. — I. A rózsa. Augusztus vége felé! volt ... Az ősz már közelgett. A nap letűnt a láthatárról. Erős zápor­eső, villámlás és dörgés kísérete nélkül vo­nult el hirtelen vidékünk felett. A ház előtt levő kert illatozott és pom­pázott az esti pír tüzétől és az esőcseppek­től t egészen el volt árasztva. ő a szalonban, az asztal mellett ült s a félig nyitott ajtón át, gondolkozva tekintett ki a kertbe. Tudtam lelkében mi megy végbe ; tud­tam, hogy e pillanatban rövid, fájdalmas harcz után, lelkét oly érzés tartja fogva, melyet nem tud leküzdeni. Hirtelen felállott, gyorsan a kertbe ment és eltűnt. Elmúlt egy-két óra s ő még mindig nem tért vissza. Ekkor már én is felálltam, elhagytam a házat s azon sétány felé tartottam, melyen ő is, bizton tudtam, eltávozott. Köröttem teljes sötétség uralkodott; az éj már leszált ... A kert nedves porond­ján egy gömbölyű tárgyat vettem észre $ mely az őt eltakaró sötétség daczára is vö­röses fényben tündöklött. Lehajoltam. Egy gyöngéd félig kinyílt rózsa volt. — Két óra előtt az ő kebelén láttam. óvatosan vettem fel a piszokba esett vi­rágot s a szobába visszatérve, széke előtt az asztalra helyeztem. Végre ő is visszatért. Könnyű léptekkel ment végig a szobán s az asztal mellé leült. Arcza halványabb, üdébb lett: lesütött szemei hirtelen, némi zavarral vegyest bo­lyongtak a szobában szerteszét. Ekkor észrevette a rózsát. — Kezébe vette ; összezsugorodott, piszkos leveleit vizsgálgatta, ezután rám tekintett, — sze­meiben, melyek megszűntek bolyogni, köny­nyek csillogtak. — Miért sir ? — kérdem őt. — A rózsát sajnálom. Látja, mi lett belőle. Hirtelen arra a gondolatra jöttem, hogy valami mélyelmüséget mondjak. — Könnyei a piszkot lemossák róla, — szóltam nyomatékkal. — A könnyek semmit se mosnak le, azok csak perzselnek, — válaszolt, mialatt a kandalló felé fordult s a virágot a ki­alvófélben levő lángokba dobta. — A tüz még jobban éget, mint a köny­nyek ! — kiáltá kevélyen és a könnyektől csillogó, fényes szemek vakmerően, boldo­gan mosolyogtak. Éreztem — hisz ő is meg volt égetve. IX A Mindenható ünnepélye. Egyszer a Mindenható azúr palotájában fényes ünnepélyt adott. Valamennyi erény meg volt híva — azon­ban csak a nők — férfiak nem — — — csak hölgyek. Igen sokan jelentek meg — nagyok és kicsinyek. A kis erények sokkal kedveseb­bek és kellemesebbek voltak, mint a na­gyok ; de azért mind megelégedettek vol­tak ; a legbarátságosabb modorban mulatoz­tak, a mint az közeli rokonok és ismerő­sökhöz illik. Ekkor a Mindenható észrevette, hogy kék szép hölgy még nem ismerős egymással. A háziúr az egyik hölgyet kézen fogva vezette a másikhoz. -— A jótékonyság! — mondta az elsőrt mutatva. — A háladatosság ! — tette hozzá a má­sikra nézve. Mindkét erény csodálkozva tekintett egy­másra : a világ teremtése óta — ez pedig már jó régen volt — most találkoztak előszűr ... III. Az ördög. Egyedül sétáltam egy tágas mezőn. Hirtelen halk óvatos lépteket hallottam mögöttem . . . valaki követett. Hátra tekintettem, egy kicsiny, meghaj­lott öreg asszonyt vettem észre, szürke ron­gyokba volt burkolva, csak arcza látszott ki belőlük: egy sárga, ránczos, hegyesorru, fogatlan arcz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom