Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-02 / 80.szám

ESZTERGOM^ XIV. ÉVFOLYAM. 80. 8ZÁJU. _ VASÁRNAP. 1892. OKTÓBER 2. © __ - — - • városi és megyei érdekeink közlönye.* _TTTTTT^TT # MEGJELENIK ÜETENKINT KÉTSZER: °" _____ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 notól 100 szóig 75 kr, 100. — , Fö'-utcza 75. szára, a „Füro?' szállodával szemben. tó1 m * 1 m ^ 2 frt 95 ** ELŐFIZETÉSI AR: hová « i*p «iwliemi részét Í/iet« kö/.lemények küldendők. , , y g J ' Egész évre - 6 frt — kr- u - -"7; ' ' _ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjuiányosab­Fél évre 8 frt — k r . K I A U O - H 1 V A T A L : ban közöltetnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉOHKNYI-TÉIt 332, • - — Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hivaia'os és umgán hirdetései, a nyiHtérbe szánt közle- NYILT1ER sora 20 kr. 0— —.—. .. — — -Q menyek, előfizetési pénzek és reklamálások iiitézenrifík £—— • • # Megye ós város. Esztergom, okt. 1, Sem a város, sem a vármegye ér­dekei nem köszönnék meg, ha akár az egyik, akár a másik részről antagoniz­inust kellene konstatálnunk. Hogy azonban vannak közöltünk félreértések, azt nem hallgathatjuk él; joert a nyilvánosságnak feladata, hogy a bajra rámutasson s azt elmérgese­dése előtt gyógyítsa. Esztergom város megteszi azt, a mit szerencsétlen topographiai helyzeténél fogva megtehet. Kern nagyszabású vá­ros, de mindenesetre kulturális város. Vannak középiskolái, elemi iskolái, ipa­ros iskolái, melyeket nagy áldozatok­Icai fejleszt. Vannak olyan költekezései, melyek csak a műveltebb városi szel­lem nyomában támadhatnak, mig a me­gyének alig marad annyi kuli urális hivatása, a mennyi a községi intézmé­nyek színvonaláig elégséges. De nem-e a megye dicsősége, ha egyetlen városa, sőt fennállásának egyet­len alapja, Esztergom virágzásnak indul. Tagadhatlan, hogy Esztergom a maga erejéből küzdi ki nehéz harczczal jö­vendőjét s a megye, mint a rozoga régi kastélyából büszkén pipáló magyar nemes, büszkén nézi le a nyakára nö­vekedő burgert, a ki veszedelmes gyor­sasággal tollasodik. Hát sem a régi magyar nemes nem gyarapodik, ha megakasztja a polgár utját, sem a polgárnak nem esik jól, ha a büszke szomszéddal folytonosan ujjat huzui kénytelen. Az ilyen torzsalkodásnak kölcsönös veszedelme van s jól mondja Arany János, hogy «rossz szomszédság tö­rök átok.» Esztergom vármegye ősi dicsőségéből a fejlődő Esztergom város nem kér és nem is fogad el semmit. Hanem azon iparkodik, hogy szaporítsa a nimbuszt. Á vármegye jóindulatára azonban nemcsak politikai összefüggésénél fogva van ráutalva. Eá van utalva társadalmi érdekekből is. Az esztergomi társadalom a vármegyei előkelő tisztviselők nélkül még sivárabb volna. Ott vannak a me­gyei tisztviselők mindenütt, a hol a közérdekek s a szocziális előnyök em­bereket követelnek a gátra. Kár volna tehát a félreértések üsz­két köztünk hagyni, mert nincs szük­ségünk semmiféle visszavonásra sem. A vármegye a mi törvényhatóságunk, a mi felügyeleti fórumunk. A város a mi kultúránk tűzhelye, a mi haladá­sunk melegágya, a mi kölcsönös fenn­maradásunk és megélhetésünk egyedüli biztositéka. Esztergom a vármegye székesvárosa. Fejlődésében rá van utalva a szülei jóindulatra, rá van utalva a vármegye őszinte rokonszenvére. Értsük meg tehát egymást s ne gá­toljuk meg a jó törekvéseket, hanem kövessünk el mindent, hogy ugy a tár­sadalmi életben kifogástalan harmóniá­val, mint a hivatalos téren éltető párt­fogással s ujabb ambicziókra serkentő buzdítással haladhassunk egymás mel­lett. Esztergom város békés fejlődése a vármegye őszinte jóindulata ól függ. Esztergom vármegye becsét és fonállása biztositékát pedig az ország a székes­város felvirágzásában és életrevalósá­gában keresi. «Hannibál ante portás U Esztergom, okt. 1. Mire e sorok napvilágot látnak, nincs kizárva azon lehetőség, hogy a Buda­pesten fellépett járvány nálunk is fel­úti fejét. A főváros közelsége, a gya­kori közlekedés még halvány reményt sem nyújtanak arra nézve, hogy a bajt kikerüljük. E sorok- czélja nem félelmet ger­jeszteni a város és megye lakosai kö­zött, hanem ellenkezőleg felhívni, hogy férfiasan nézzünk szemébe a közelgő veszélynek és még idejekorán mindent kövessünk el, a mit a tudomány és tapasztalatok előírnak. Tegye meg mindenki kötelességét — agy a hatóságok, mint magán sze­mélyek — akkor nem fog a baj ná­lunk gyökeret verhetni. Tagadíiatlan, hogy az utolsó hetek­ben városunk és megyénkben sök óv­intézkedés törtónt, melyek hatását nem sokára lesz alkalmunk tapasztalni, •— azonban még sok teendő van hátra. Ha soha, ugy jelenleg mutatkozik legiukább a városrészek szétválasztott­ságának valóságos átka. A kir. városban a viszonyoknak meg­felelőleg gondoskodnak a köztisztaság­ról a nyílt csatornák több izheu szak­szerűen fertőtlenítettek, járvány-kór­házról gondoskodva van; — annál szomorúbbak a viszonyok Szenttamás községben. A főutczák heteken át tisz­togatva nem lesznek, a nyitott csator­nák dögvészes bűzt terjesztenek, fertőt­lenítve vagy tisztogatva három hónap alatt egyszer sem lettek, a három kül­városnak járványkórháza nincs, ivóvize csak kivételesen élvezhető, Szenttamá­son a lakások zsúfollak, csekély ter­jedelmű udvarok, bűzös disznó-ólak és trágyadombok kigőzölgése által fertőz­tetik. Ezen és hasonló állapotok szo­morú eredményeket fognak előidézhetni, csak az a sajnos, hogy az egyik köz­ség hiányai miatt bünhődhetik az egész város. * Felhívjuk az intéző köröket á leg­gyorsabb intézkedésekre. Ha szomszéd községeink nem bírnak érzékkel szük­ségleteik iránt, erkölcsi kötelessége a megye hatóságának mindent elkövetni, hogy rendeletei irott malasztok ne ma­radjanak. Ilyen időben nem szabad krajezárok­kal takarékoskodni, ha anyagi áldoza­tokba kerül is, az vissza ne rettentsen senkit. A három község nam bir alkalmas járványkórházakkal. Ezen a bajon talán legkönnyebben lehetne segíteni. Kérje fel a megye kegyelmes her­czegpriinásunkat, engedje át e ezóíra az u. a. érseki kórháznak — mely a nélkül többnyire üreseu áll — máso­dik emeletét. Csak a helyiséget. Min­den egyéb költséget a községek fedez­hetnének. Meg vagyunk győződve, hogy herczegprimásunk jóságos szive nem fogja e kérést megtagadni azon értei­üz„Es2lerpísTiiíb"iarGzája BÁBEL TORNYA. ÍÁBEL toruyáoál tfírtént az eset, Hogy ember emberi", meg nem érthetett. Támadt vad khaoez, őrült nyc-lv-zavar, Mindenki mást liiaz, mást mond, mást akar. S mert meg nem érthették egymás pzavát, A tornyot nem épithették tovább. Azóta sok évezred szállt tova, — A hitnek tornya nem lesz kész soha. Mind újra kezd épitni a tömeg, De egymást soha nem értheti meg. Harezolnak miUjó czélért és hitért 8 rtinos olyan nyelv, melyet mindenki ért. S jön néha egy apostol, lángszivü, S hiszi, szavától fölépül a mű. Fürkész, kutat sok nyelvet, idegent S hiszi, hogy majd egy jobb nyelvet teremt. Oly nyelvet, melyet minden ember érthet S melytől viszály, gyűlölség véget érhet . . . És kész az uj nyelv... Oh de gyászos végzet! Hiába volt a nagy mű, melyet végzett! A ny eb zavar még szörnyűbb, rémítőbb: — —: Egy nyelvvel több van, mint volt azelőtt. PALÁGrlI LAJOS. -—*—»->0®0<«p­As esztergomi „isis ssabá Géb­nek" 174Q-1U oklmli. Közli: RÉCSEI VIKTOR. Az esztergomi iparos czéheknek általam egybegyűjtött emlékei között van egy ki­válóan érdekes, mely a szabólegények egye­sületének belső életére nézve igen tanul­ságos világot vet. Minthogy gyűjteményünk többi értéke­sebb ezéh-le veiének jellemző adatait V i 1­lányi Szaniszló sajtó alatt levő, ok­nyomozó, művelődéstörténeti munkája föl­dolgozza ;*) ezennel csak ezt az egy ok­iratot teszem közzé érdekkeltés ezéljából. íme a czéhlevél egész terjedelmében : Nos Stephauus Ganóczy Ordinarius Judex, Josep­hns Antonius Szilcz Capitaneus, Andreas Zelezy, Jotttjphus Faiehtinger, Mamnus Miklosfly, Joannes Szent-Gaályi, Jaeobas Höttlinger, Stephanus Lu­káesy, Mioliael Bajnaj, Emericus Volther et Mashias Pomázy Senatores, Libüro-Regioque Civiíatis Strigo­niensis memonoe oommendamus tenoré praesentium siguiticantes quibús expedit universis; Quod oum Nos Die et Anno datarum praesentium in Domo Praétoria pro pertraotandis hujus Civitatis Stiigo­niensis publicum Bonum et commodum concernen­tibus negotüs una et in simul fuissemns congregati, oomparuerunt eoram Nobis Prudentes ac Circum­speoti Stephanus Tolnaj, Joannes Szeneezej, Miehael Szögyémi, Josephus Hubinyi, Jacobus Stugel, Fran­cisco Salamon, et Francíscua Frivaldezky respeo­tive Conoives et Inhabitatores Civitatis Strigonien­sis, Nomine etiam Coosoeiorum áuoruin Universita­tis nimirum Oehae seu Contuberny Sartorum eidem Civitati ingremiatorum exponentes Nobis. Quomodo ípsi visis et consideratis in hoc Reguo Hungáriáé sitarum Liberarum Regiamm Civitatum Laudabili­*) Felhívjuk ez alkalommal is a szakavatott tőr­ténetbuvár munkájára a t. olvasóközönség szélesebb köreinek figyelmét. bus Consuetudinibus et Ordinationibns Municipali­bua pro conservaido etiam in hae Libera Regiaque Civitte Strisouiensi Opificij sen Artis Sartoriae Ma­gisterij et Soeiorum ejusdem ad Normám aliarum Oebalium Sociefafum, seu Collegiorum bono Ordine, inserti 'qUod' Sartores Strigonienses suo et totius prae attactae Cebae nomine, certos imprimis ad Dei Omnipotentis bonorem et glóriám, deiude adoran­dura bonis moribus práenotatum Opifieium, tandem vero nd oműium et singulornm narratorum Opificum et Soeiorum ejusdem, Sieut et Suceessorum eorun­dem memoratae Professioui, seu Arti Sartoriae quo­quo modo addietorum Societatis t*eu Cehae minoris iiicreme»tum et Goiicordíam, Commodum et aug­mentum Cehale Conducibiles Articulos seu Statuta TJnanimi suo voto et Conseusu eollegissent, et con­seripsissent, eidem Cehae ipsorum miuori, seu So­eietati Aprime neeessarios, et perutiles, quíbua Suc­eessivie temporibus in futurum secuudum alias si­miles honestas Confráternitates uti, frui, et gau­dere possint ao valeant, Nobis debita eum Instau­tia humillime suppiieantes quatenus Nos meníiouatos Articulos et Statuta ipsorum Omnia et siugula in ijedem contenta latos gratos et aeoepta habere, Consensuque nostro IV'agistratualí approbare efc Ra­tifleare vellemus: Quorum quidem Artieulosum seu Statutorum Husgarico Idiomate Couseriptorum te­nor séquitnr hunc in modum: 1. Arücutus. Valamely Szabó Vándolló íegiüj ezen Szabad Királyi Városunkban, innen Magyar Országbul, Erdély országbul, Német Or­szágbul, Horváth OrsZágbuJ, vagyis akár­melly Országbul gyünne, iegelsőben is az Attya Mestert megh keresni, és az Atya Mester az Legénynek Szállást adni^ mihelyt Szerezni, ö is az Atya Mesternek Mitely Kereséséért egy garast fizetni tartozik. 2. Articulos. Minden harmadik Vasárnapon tartoznak az Atya Mester házához (délután egy Órára) bé gyűlni, holott minden egy heti j béres Legény egy pénzel, fél heti bires fél ! pénzel tartozik, ha pedig történettel el ta­•lálná mulasztanyi azon bizonyos órát, egy­heti birre büntettessek, be gyüvén pedigh másunnan Vándorló Legény az Templomra egy garassal, melly annak ÍJtánna az Tem­plom Atfcyáuak Consignáltassék, az böcsü­letes Kiss Czéh ládájában penig két pénzel tartozik. 3. Articulus. Valamelly böcsületes legény itt tanult vagy másunnan jött, tartozik társ pohár­ral, itt való ötven, másunnan jött hatvan pénzel. 4. Articulus. Valamely Mester Leginy, Czéh bire nél­kül, Varasunkvn belül vagy kivül hostád­gyáiban dolgoznék, 'tartózik az Böcsületes Kis Gzéhnek egy társ pohárral kontár pénzel büntetésül. 5. Artikulus. Miheles legény (TJra híre nélkül) uj munkát, hogy ha alattomban találna várni, egy forintra büntettessék. 6. Artikulus. Az Mester Legénynek lészen föl -keléssé éjfél után két, órakor, le fekvése pedigh iKilencz Órakor. , 7. Artikulus. Újonnan fölszabadult legénynek fél Esz­tendeigh fél heti bire lészen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom