Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-02 / 80.szám

mezessel, hogy ez az alapítvány ezéljaival ellenkezik. Rendkívüli iddk rendkívüli eszközöket igényelnek. Végül most volna itt az ideje népkonyhát felállítani, bogy a szegény ember olcsó pénzen jó táplálókhoz jusson. Hiáha tagadják Budapesten. A t>a; nyakunkon vau s ilyenkor a legnagyobb szerencséi lenség volna a strucz madár szerepét játszani. A vármegye közgyűlése. A vmegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön d. e. tartotta ószi közgyűlését a legélénkebb részvét mellett. Mail áth György gróf elnöklő főispánt zajos éljenzés között vezette be Reviczky Győző főszolgabíró. A főispán ezúttal nem tartolta meg •szokásos előljáró beszédét, hanem nyomban a kitűzött tárgysorozat került szőnyegre. A jelentések legnagyobb része szó nélkül vétettek tudomásul, melyek közül örvendetes jelenségül emelkedett ki a megyei tanügy magyarosításáról szóló alispáni jelentés. S ü 11 ő községének és Reviczky Károly orsz. képviselőnek a közgyűlés jegyzőkönyvi elismeréssel adózott s lelkesedéssel találkozott azon kijelentés, hogyKural

1 és Piszke községekben a magyarosítás terén való további buzdítás immáron fölöslegessé 4

v á 1 t. A 22-ik pont volt hivatva, hogy a közgyűlésnek megadja a viharos jelzőt. Ez a passzus a következőleg hangzott: A vármegyei számvevőségnek véleményes jelentése a központi betegápolási alap jövedelmének elégtelensége folytán bekövetkezett pénzügyi zavarok elkerülése és ezzel kapcsolatban a katonabeszállásolási póladónak beszüuletése tárgyában. Az első t?ím adószón ok Helcz Antal polgármester volt, a ki tüzes szavakban kelt védelmére a város érdekeinek, melyeknek ezen megtámadása most éppenséggel nincsen helyén, mikor a város teljes erejének igénybevétele mellett olyau nagyszabású alkotásokba fogott. Mészáros Károly hangsúlyozza, hogy a betegápolási szükséglet födözósérőlj van szó s más expodienst, sem a számvevőség, sem az állandó választmány nem tudott találni. Bzutáu Földváry István főügyész matatta ki mennyire kívánatos, hogy egy más megoldást nyerjen a kórdós, de régi dolog, hogy sokszor a legéletrevalóbb indítvány is megakad az előkészítő bizottságok által emelt bástyákban. Igy tett a gyűlés Földváry alaposan megokolt

v és számadatokon nyugvó inditványával is, melynek ismeri sorsa, hogy utólag sokan belátják annak helyes voltát azok közül is, a kik a szavazásnál mint erdő állottak föl a hivatalos indítvány védelmére. Dr. Földváry indítványának lényege ugyanis az, hogy a katonai pótadó csak oly mértékben szüntettessók be, a mily mértékben a már összegyűjtött 124000 frtnyi alap kamatai az eddigi dotatiót kiegészítik ; vagyis számokban : a katonai pótadó ma egy évre 11000 frt, ennél nagyobb dotatiót ő sem akar s mivel a már meglevő tőke 5000 frt körül hoz évi kamatot, ennek következtében csak 6000 frtot eredményező százalék vettessék ki katonai pófcadó czimén, az 5000 írtnak megfelelő százalék pedig betegápolási pótadó czimén, mi állal ez utóbbi alap bajai orvosolva lesznek, a közteher egy krajcárral sem emelkedik s a kaszárnyaépitós nehéz munkájában fáradó város nem látja maga előtt a legválságosabb napokban elzárva az ajtót! No de hát ez nem volt hivatalos indítvány, pedig az állandó választmány javaslatát mindig meg kell szavazni. Igy történt ezúttal is, miközben azonban olyan eszmecsere fejlődött ki, a melyben a megye legkiválóbb szónokai vettek részt. Reviczky Győző, Wimmer Imre, Andrássy János, Kruplanicz Kálmán, Mattyasovszky Vilmos lendületes beszédekkel érveltek a megyei álláspont mellett s ellene szóllottak még Helcz Antal, Föídv;íry, Mattyasovszky Kálmán s Niedermann József. A város főjegyzőjének fölszólalása nagy föltűnést keltett, a mennyiben, beszéde elején a v a rmegyét védelmezte meg azon vádak ellen, melyekben az a város képviselői részéről részesült. A közgyűlés ezen vitában merült ki s a tárgysorozat bátralevő része megfogyott közönség mellett egyhangú mogoldást nyert. Szent Lőrinez temploma. \JL fölszinre került romokból megállapított templom története vissza vihető 1202-ig, midőn Imre király Jób érsek kérelmére udvarnokainak birtokát, mely szent Lőrinez temploma körül terült el, az esztergomi káptalannak ajándékozta. Említés tétetik róla még 1288-ban, majd 1291-ben, mely utóbbi évben Huut-Páznáu István gróf palotáját, mely szent Lőrinez plébánia templom temetőjétől nem messze emelkedik, végrendeletiig eladományozza. 1292-ben Márkus egyházi aranyműves háza adómentesnek nyilván itta tik. 1314-ben Tamás érsek a sz. Lőrinczről nevezett plébánia templomnak járó gyertya-jutalók érdekében intézkedik. Ezek Knauz püspök által kiadott egyházi okmánytárában olvashatók. Ezen kivül tudjuk, hogy sz. Lőrinez egyháza ós plébániája gazdag volt; mert a pápai tized-szedők egykorú jelentéseiben, a vatikáni levéltárban a többi esztergomi plébános csak garasokat, sz. Lőrinez egyházának papja márkákat fizetett. A gazdagságot a nagyobb jószágok adományozása és a templom felszerelése tanúsítja. Jelen alakjában nem épülhetett előbb, miut a XIV. század végén ós a XV. század elején. Ezt mutatják a csucsivek megtalált bordáinak műizlése, az élőbaladottabb arányosság és a hajószerkezet. Ennélfogva a templom első alakja, melyről okirataink szólnak, nem csúcsíves, hanem okvetetlenül románnak kellett lennie. Az utolsó irott emlékünk a templomról 1528-bóí való s azért nem lehetetlen, hogy 1529-ben, midőn a török Rácz-várost felégette ós romba döntötte, a Lőrincz-kapunál levő templomot is tönkre lette. Ha. maradt is belőle valami, azt az 1543-iki nagy ütközetben semmisítette meg. Maradt reánk egy rézmetszet 1595ből, melyen sz. Lőrinez templomának a Rácz-város körfala mellett már csak romjai ágaskodnak az ég felé. Egy XIII. századi képen már épületek vannak ennek helyén. Az okiratok által emlegetett temető a templom körül megmagyarázza azt a sok csontvázat, melyet ott találtunk. A templomon belül talált csontvázak egy háborús öldöklésnek néma tanúi. Tanulságosak az ujabb leletek közül a szentély keleti részén egy cziborium oltár alapfalazata, balról a szép mellékhajónál díszes bejárat talapzatának csinosan megfaragott kőrészletei, A szentélyben a főoltár körül tetemek lettek feltárva, melyekot temető földnek rostálása daczára csak jelentéktelen mellékletek találtattak. A szentély padozata vörös márványnyal lehetett kirakva, melynek nyomai most is láthatók. Az egész rom egy századig heverhetett gazdátlanul, mi alatt nagyon ki lett fosztva. Most már az ogósznek tervrajza mérnökileg fel lesz véve, lefényképeztetve és az utcza kövezeten megkülönböztető alakban feltüntetve. (R. V.) Vizvezetés és csatornázás külföldi városokban. Erről a témáról tanulságos dolgokat irt Burcza Károly kulturfőmérnök, külföldi tanulmányútjáról szóló jelentésében. Ma már elvitázhatlan. irja, hogy egy város lakóinak egészségére a jó ivóvíz s a czélszerü csatornázás óriási befolyással van. Mig ugyanis a viz vetek és csatornázás behozatala előtt egyes városokban évenként 40 halálozás esett 1000 lakosra, e szám ma a felére csökkent. Első sorban mindig a vízvezetéket kell a városnak kiépíttetnie, ez kevesebb költséggel is jár, csak azután foghat a csatornázáshoz, mert emez amaz nélkül uem volna eléggé tisztogatható. Németországot illeti a dicsőség első sorban, mert ott ma már a kis 4—5000 lakosú községekben is van jó vízvezeték és csatornázás. A nagy német városok pedig óriási Összegeket költenek évente mindkettőnek tökéletesítésére, mert a művelődés haladásával több-több vizet fogyaszt a lakosság. Mig azelőtt fejenként 50 liter napi vízmennyiség elegendő volt, ma már a takarékos németeknél is megközelíti a vízfogyasztás a 80 litert, Angliában meg éppen 200—400 liter viz jut naponta 1—1 személyre. A vizszerzés módjai közül legtermészetesebb és legolcsóbb vizet kapni a forrásokból ; a forrásvíz a legtisztább, legállandóbb hőmérsékü s magas eredése folytán tán még a magas házakba is saját eleven erejével tolul fel. Hiánya, hogy a források és hegyi patakok vízmennyisége róudkivül függ az időjárástól és csapadékoktól. Tapasztalta ezt 1886-ban Bécs s még előbb Párizs. Mindkettő igyekezett e kellemetlenséget elhárítani, részint a fölös viznek megtakarításával, — hogy ugy mondjuk eltevésével, — részint és helyesebben az esőzésnek szabályozásával, erdők ültetése által. E tapasztalatokból kiindulva csak akkor lássa el magát forrásvízzel egy nagyobb város, ha a rendelkezésére álló források vízmennyiségét több éven át kielégítőnek, a vizet mindenkor kifogástalannak találta. Hegyipatakok vizét tanácsos előbb, ha csak egyszerű kavicsszűrőn is, megszűrni. Síkságon fekvő városokban a talajvizeket használják fői, egyszerűen ugy, hogy sok jó vizű kúttal táplálhatják a város vízvezetékét. Ezen a módon kapja vizét Kőin | és Grácz. Be mivel egyes kutak Összesen is csak kevés vizet adnak, azért nagyobb terület talajvizét fogják föl az ti. n. galériákban. Legsikerültebb ezek közül a drezdai vízmű, melyet Salbach épített. Minthogy azonban hosszú s likacsos csővek, galériák lerakása igen költséges, azért ma az amerikai csökutak rendszerét használják helyettük. A talajvízig vascsöveket vernek le. Több ily csővet aztán közös szivattyúval kötnek össze. Az ily kutak készítése olcsó és gyors, vizük sohasem pang, "azért egészséges, ha bedugulnak is, máshol könnyen leverhetők. Tetszésszerinti mélységből fölhozzák a vizet ; a felső rétegek rossz talajvizét ki lehet belőlük zárni. A cső vekbe belehelyezhető szöro a vizet mindjárt meg is szűri. Ilyen 140 csökutból álló telep adja a vizet Majna-Frankfurtnak, ujabban Darmstadtban, Mannheimban és Lipcsében is ez a rendszer működik. A viz beszerzésének harmadik módja, mely a folyók vizét használja, Angliából származik, s főleg Németországnak folyókban gazdag, de talajvízben szegény síkságain épült városaiban, pl. Boroszlóban, Berlinben, Magdeburgban vau elterjedve. Óriási vízmennyiség áll folyton rendelkezésükre, de igen nagy baja, hogy a viznek mesterséges megszűrése a mai napig sem érte el azon tökéletességet, hogy ellene sok kifogás ne volna tehető. A leggyakrabban használt homokszűrök nem jók, mert vizük nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg, a szűrő által megkötött ásványrószek hiányában nem üditŐ, a homokszürö nem is birja teljesen megszabadítani a vizet a baktériumoktól. Bárminő rendszerrel épül is fel a vízvezetékekét főelv tartandó mindig szem előtt, t. i. ugy készítsük el, hogy a vízszolgáltatás soha meg ne akadjon, s hogy olcsó legyen. Az elsőt ugy érik el, hogy a napi fölösleges vizet víztartókban elteszik, s ha esetleg gépromlás vagy más okból az eredeti helyről viz nem juthatna a városba, akkor a víztartó tartalék vizét fordítják használatra. Egyúttal a vizvezető csöveket mellékágak utján egymással sokszorosan össze kell kötni, hogy esetleges csőrepedéskor a másik irányból kaphasson a hely elegendő vizet. A mi az olcsóságot illeti, az. az.építés körébe vág s örvendetesen látjuk, hogy mai nap háromszor olcsóbban és sokkal jobban készülnek a vízvezetéki müvek, mint régente. Ha már a jó ivó viz is oly fontos a város lakosainak egészségére, ennéi még fontosabbnak kell tartanunk a csatornázást. Azonban a mi vidéki városainkban azon nehézséggel állunk szemben, hogy a külső városrészekben bajosan lehet a csatornázást megcsinálni. Nekünk tehát egyelőre azzal kell megelégednünk, hogy előbb csak a valódi város kapjon csatornái, hol erre nagyobb is a szükség, mig a külső részekbe fokozatosan vigyük be. R'égi módon az ürüléket pöczegödrökben fogták föl, melyek tartalmát indönként szekéren hordták el. Ez a kihordás rendszere még mai nap is legelterjedtebb. Fontos, hogy a pöczegödröt átjárhatatlan falazattal építsék, hogy belőle a talajba semmi ki ne szivároghasson ; az is fontos, hogy a gödör folytonosan és erősen szellőztetve legyen, mert e nélkül örökös bűznek kútforrása. Arra is kell ügyelni, hogy kihordás közben az ürülék el ne hulljon. Jobb ennél az n. n. tonnarendszer, mely Hollandiából származik. Több német város, főleg Heidelberg, ma is igen jó eredményét látja. Legegyszerűbben ugy készíthető el, hogy régi petróleumos hordók egyik fenekén lyukat vágnak, melybe az árnyékszék csöve teljesen záróaa beleilleszthető. Az igy elkészült tonnákat czélszerüen fel lehet állítania régi, de kitisztított pöczegödrökbe. Fontos azonban, hogy a tonnákat is folytonosan szellőztessék. A hordókat, ha megtelnek, tehát átlag évenként 60—70-szer ki kell üríteni. Több német város a tonnák trágyatartalmát értékesiti és mit sem fizet reá az ürülék eltávolításának e módszerere. . Legjobb s manapság a külföldön a legelterjedtebb az angol vagy úsztató csatornarendszer. Igaz, hogy drága, de teljes biztossággal, s minden kellemetlenség nélkül eltávolítja az összes egészségtelen anyagokat. E rendszerrel azonban okvetetlen vízvezetéknek keli vele járnia, hogy a csatorna bőséges vizet kapva, tisztántarthat^ legyen. (Vége köv.) 8. Artikuius. Az Mester legénynek fél heti biresnek fizetéssé harmad fel garas, egész heti béresnek buszon öt pénz lészen. 9. Artikuius. Ha valamelly Mester legény Korcsmára megyén, ne legyen Szabad többet megh innya egy meszöl bornál, azt is fön álva, különben fél heti bérre büntettessék. 10. Artikuius. Hogyha történettel valamelly böcsületes embernél mulatsága esnék, Ott nem szabad hálni, hanem maga jámbor Gazdájához haza mennyen hálásra, ha pedig haza nem mégyen, egy heti bérre büntettessék. 11. Artikuius. Hogy ha az Dékánnak, avagy kis Czéhnek, valamely nem akarna engedelmeskedni, Szovát fogadni a büntetésben (mellyet megh érdemlett volna) s ki menne haragjában, Két jámbor böcsületes legény Zálogjáért Küldessék és fél társ pohárra büutetődgyék. 12. Artikuius. Ha varamely Szabó legény megh betegednék, tartozik a Dékány nappalra egy legént, Etszakára kettőt Segétségére rendölni, ha kőltségtelen volna az böcsületes Kiss Czéh Ládájábul táplálássára valót adui, mellyet azon legény föll gyógyálván azon böcsületes Kiss Oéhnek tartozik vissza fizetni. (Vége kdv.)