Esztergom és Vidéke, 1892
1892-01-28 / 9.szám
ESZTERGOM . XIV. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 18 92. JANUÁR 28. ESZTEI6IH és TIME 11 ; • Városi és megyei érdekeink közlönye.* • ulDncTécc „ * MEGJELENIK HKTENKINT KÉTSZER: ÖJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Mvwvm n^t^t^m szóig 75m 100PFALZ-HAZ, FOíiOSZINT. ^ 2 °0-ig 1 frt *>0 kr, 200-íoI 300-ig 2 frt 9* kr. KLŐFIZETÉSI ÁR * hotá a lap síselleim részét illeiő közlemények küldendSk. Bélyegdij 80 kr. Egész évre ....... 6 frt — kr KIADÓHIVATAL* MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod ás szerint legjnhíuyosabFél évre 3 frt — kr - , ' ban közöltetnek. Negyedévre • 1 frt 50 kr SZECHENYJ-TRR 331, M R M TT— Eoy szám ára 7 kr. nov * a J a P hivatalos és magánhirdetósei, a nyilttérbe szánt kttzle- NYÍLTTER sora 20 kr. O ______—_—.—_— -A menyek, előfizetési pénzek és reklamálások iiitézendők. ©— — ————i ———o Melyik párt győzzön? Esztergom, jan. 28. A választópolgárok legszentebb jogaikat gyakorolva sietnek a küzdőtérre, hogy legjobb meggyőződésük szerint lobogójuknak sikert, győzelmet iparkodjanak biztosítani. Másfél évtized óta Horánszky Nándor neve vegyült bele a választás iz*" galmaiba s a küzdelem zajába. Tiszta ellenzéki név, hangzatos jelszavakkal, de soha keresztül nem vitt elvekkel, meg nem valósithatott Ígéretekkel. Győzelme nem elégítette ki azokat,; a kik nem a személyes ragaszkodás \ • elfogultságából mérlegelik a város sor1 sát. Horánszky Nándor diadala Esztergom bukását jelentette. A kormány jóindulata elfordult tőlünk, a mit kórtünk azt megtagadta, a mit kerestünk! azt más város találta meg. Es mint-j hogy minden meddő korszak karakterisztikonja a sokbeszédüség, tettek és ! vívmányok helyett tíz esztendőn keresztül egyebet sem élveztünk elkeseredett filippikáknál, alkotmányos szidalmaknál és a kormány legbölcsebb alkotásainak becsmérlésénél. ' Végre Horánszky Nándor esztergomi szereplése véget ért. Uj korszak kezdődött. Az uj herczegprimás a béke ^ olajágával kezében s apostoli buzgóság-' gal szivében szebb jövőt hirdet országunknak és városunknak. A polgármester meghozza nekünk a primás Ölelését. Az egyházfejedelem alakja ünnepelt, neve imádott, utja áldott. Mindenki érzi az uj jövő malasztját. Néhány hét múlva az országos nevü Horánszky Nándor epigonjául föllép egy helyi férfiú, a kit Esztergomon kivül nem ismernek. Frey Ferencz átveszi Horánszky elhagyatott zászlóját s kikiáltatja magát jelöltnek. A diszrnhában hódoló primás-deputáczió tagjai megfeledkeznek küldetésük magasabb kötelmeiről s az ellenzék szerencsétlen lobogója alá ígérkeznek, mielőtt a herczegprimás jelszavát megvárnák. A primás nyilatkozott. Választottja megjelent. Zászlója a szebb jövő záloga. De az ellenzék már most megfoghatatlan daczból, konok követezetessógből sem tagit s azt hiszi, hogy Esztergom érdekeiért harezol. Szomorú pártütés. Övéké a felelősség. Mienk a feledós. Választópolgárok ! Timon Ákos zászlaján a fehér szin a prímásé, a piros a kormányé s a zöld Esztergom reményeié. Euuek a zászlónak nem szabad elbuknia, mert Esztergom lélekharangja kondul meg utána. Ne ámítsuk a népet! Esztergom, jan. 28. Míg a kormánypárt ereje tudatában az esztergomi ellenzék, a nemzeti-párt tagjait, zászlóit s korteskedése külső eszközeit nem ócsárolja és becsmérli, addig a Frey-párt épen azon tagjai, a kik máskülönben a nyugodt megfontolás és intelligens gondolkodás emberei, most a páriszenvedóly elkeseredett tusájábau olyan jelszavakat hirdetnek, melyek tökéletes valótlanságok és egyenes ámítások. Minden kétséget kizáró, föltétlenül határozott; nyilt és őszinte kinyilatkoztatásokra hivatkozva kötelességünk a tizenkettedik órában még egyszer ós utoljára kijelenteni, hogy sem Frey Ferencz nem jelöltje a horczegprímásnak, sem a Frey-párt nem pártja a mi kegyelmes főpásztorunknak, a ki békeszerető szive minden óhajával békés lefolyású választást s Timon diadalát óhajtja. A herczegprimás hazafiúi kinyilatkoztatásai után, mindenki a primás ellen harezol, t a ki a Timon lobogó ellen küzd. Ámítás tehát az, midőn Frey Ferencz és főbb emberei a primás rokonszenvével korteskednek. Ámítás az, hogy Frey Ferencz hasznára lehetne városunknak. Ámítás az, hogy a nemzeti párt kárpótolni tudná városunkat mindazért a kiszámíthatatlan csapásért, mely Esztergomot a herczegprimás ós a kormány elidegenítésével sújtaná. Választópolgárok ! Kérdezzétek meg a sziveteket és a fejeteket, hogy mi fölött ^dobjátok el a koczkát, mielőtt hozzá fognátok a végső elhatározás bölcsen megfontolt gyakorlásához. Mit várhatunk Timontól ? Esztergom, jan. 28. Hogy mit várhatunk Timontól ? Először a herczegprimás jóindulatát, azután a kormány pártfogását városuuk minden nemesebb törekvése számára. A herczegprimás jóindulata, a kormány pártfogása és Timon buzgósága fog tehát egyesülni a legvitálisabb esztergomi érdekek megvalósításáért. De Timon nagy Ígéreteket is tett, melyeket hatalmas támogatóival be is válthat. Mindenekelőtt Esztergomot akarja a szellemi és anyagi működés gyúpontjává tenni. Vissza óhajtja hódítani a. törvényszéket ; le akar venni a város nagy terhei közül egyet a főreáliskola szervezésével s egyéb kulturális intézetek fölállításával akarja felvirágoztatni szegény, elhagyatott, szerencsétlen csillagzatuvárosuukat. Vasúti összeköttetésünk kiépítésével, állandó hidat igér, a mihez külöubeu már úgyis meg volna a primás közben járása s Baross jóindulata, ha azt most el nem dobjuk magunktól. A helyi kereskedelem és ipar valamiut'mezőgazdaság érdekeit országos támogatással akarja fokozni. Szóval Esztergom felvirágoztatását óhajtja. Szakértelmével a primás országgyűlési tanácsosa ós szószólója lesz. Tehetségé vei Esztergom disze és ügyünk dicsősége. Jellemével: bizalmunk. Buzgóságával: garancziánk. Pártállásával : a vívmányok korszakát nyitja meg s a frázisok epocháját rekeszti be. Szóval: Timon Ákos Esztergom szerencsecsillaga lenne, mely fényét ós útját a nemsokára dicsőségesen felkelő uj naptól, a herczegprimás áldott jóságától és gondviselésszerű bölcseségótől fogja kapni. Kövessük ezt a csillagot. Ea vezérel minket az igóret földére I 11, A választások már jan. 28-án országszerte megkezdődnek. Könnyen érthető, j hogy az összes kerületek felénél több a ki-j lályi feloszlató rendeletben megállapított 1 határidőnek mindjárt az első napjára tűzte \ ki a választást. Szeretnének ugyanis minél előbb átesni ennek a hadjáratnak kétes örömein, mert; hideg van s tagadhatatlanul bizonyos kedvetlenség terjed szót az országban. Az a hideg, melyet a hőmérő mutat, még < elviselhető lenne ; az ellenzéknek erre vonatkozó panaszai teljesen jogosulatlanok, mert vidéken a falusi nép ha még oly erősen fagy. is, a falvakból be megy a városba, hogy ott vagy mint vevő vagy mint eladó felkeresse a hetivásárt. Nos hát a mit egy hetivásár kedvéért megteszünk, azt akkor ti sem tarthatjuk valami roppant nagy áldozatnak, ha az a legfontosabb polgári jog, kedvéért történik. Nem ez . az a hideg, mely érezhető az országban, hanem értjük azt a fagyos közönyt, mely kedvetlenül gondol a közvetlen jövőre. Nem csodáljuk, hogy így van. Éppen nem kellemes foglalkozás vár a nemzetre a választásoknál. Á választóknak a parlamentarizmus épületét a botrányhajhászatnak és az obstrukcziónak benne' nyüzsgő elemeitől kell megtisztítaniuk, oly kötelesség ez, melynek teljesítésénél csakugyan nem lehet lelkesedéssel, de még igazi örömmel sem munkához fogni. Az ily pusztítás kétségtelenül igen hasznos, sőt sokszor éppen elengedhetlen, mint például most is, mert hogy a magyar parlamentarizmus megint lakályos legyen, akkor előbb meg kell azt tisztítani a benne levő zavaró elemektől. De bármily hasznos és fontos legyen is ez a foglalkozás, mindig csak önmegtagadással, önmaga legyőzésével adja rá magát az ember; örömmel lelkesedéssel soha. A nemzet körülbelül hasonló helyzetben van; ön megtagadást és önuralmat gyakorol, midőn ítéletet mondani készül azok üzelmei felett, kik megingatták a nemzet legszentebb kincsét, a parlamentarizmust. A választók komolyan s kötélességérzéssel végzik dolgukat; de lelkesedést, jókedvű buzgalmat senki ne várjon tőlük: ily érzelmek keletkezése a viszonyok természeténél fogva eleve ki van zárva. Ám legyen, ha csak komolyság és kötelességtudat* kisérik el a választókat az urnához, akkor az a tábor, mely a magyar nép fenyegetett javainak megvédését választotta feladatának, nem kell, hogy aggódjék győzelme miatt; akkor a szabadelvű párt a legcsekélyebb hatalombeli és kiterjedtségben veszteség nélkül kerül ki a választásból és ezentúl hivatkozhatik arra, hogy a nemzet a választások eredménye által a szabadelvű politikát ismerte további fejlődése zsinórmértékének. Éá 'ez á tudat a szabadelvű pártnak 1 és a kormánynak erőt fog adni a legkiméletlenebb harezra ama pusetitó és romboló törekvések ellen, melyek a véderő-vita óta megmérgezik hazánk közéletét. Igen, a győzelem a jelen váhwtásoknál komoly s visszautasithatlan kötelességet ró a ház jobb oldalára: kötelességet, mely alól nem vonhatná ki magát a nélkül, hogy egyátalán el ne tévessze létének hivatását. Kötelessége lesz praeventiv rendszabályok által megóvni a magyar parlamentarizmust oly bomlasztó orgiák ismétlődésétől, a milyenek egy idő óta napirenden vannak nálunk. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök már újévi beszédében emlékeztetett arra, hogy a többségnek nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak s hogy e kötelességek j közt a legelőkelőbb abban áll, hogy a sa-j ját jogoknak minden körülmények között' érvénj- és tisztelet szereztessék. Most a körülménytől függ, hogy ezt anézetet a maga részéről is megerősítse. Aj nemzetnek kell impulzust adnia választott- j jainak arra, hogy ezentúl ne gyakoroljon j béketűrést azzal, az irányzattal szemben,, mely a parlamenti többség akaratát erő-. szakos kihágásokkal akarja meghiúsítani, i Mert ha ez az irányzat tovább is megr I marad, akkor a parlamentárismus osalha-' tatlanul romokba dől. És hogy hazánknak mi a parlamentarizmus, azt nem kell mondanunk. Állami fennállásunk legbiztosabb kezessége s egyúttal legerősebb támasza nemzeti fejlődésünknek. Ha illuzórius lesz e kezesség s e támasz Összeomlik, akkor állami prosperitásunknak a a magyarság nemzeti hegemóniájának napjai meg vannak' számlálva. Jüz az, a miért a játszma folyik. Mit várhatunk Freytől ? Esztergom, jan, 28. A tizenegy esztendei szerencsétlen ellenzókeskedós annyira vérré vált bizonyos polgártársainkban, hogy azok már nem is tudják a kormányt és az átkot egymástól megkülönböztetni. Ezeknek tehát hiába dicsérjük Barosst, Wekerlet, Szilágyit. Nem értik ezek a kormány érdemeit elismerni. Már most tizenegy eszteudő alatt mit kapott Esztergom ? Szeretnénk pályakórdóst kitűzni erre a nagy kérdésre. Pedig Horánszky Náudornak neve is volt. Frey Ferencz névtelen ember. Sem politikai készültsége, sem szónoki tehetsége, sem egyéb szellemi kiválósága nem fogna neki még évtizedek, alatt sem olyan pozieziófc szerezui, ao milyent Horánszky töltött .be. Már most ha Horánszky Nándor-nem, tehetett érettünk semmit, ugyan mit lehetne várni Freytől ? Még kevesebbet a semminél. . Frey Ferencz el volna szigetelve a parlamentben a kormánytól. Nem képviselné a primás bizodalmát. Nem emelhetne szót egyházi, ós jogtörténeti kérdésekben. Nem képviseluó az esztergomi legműveltebb osztályt sem, melynek mégis szigorúbb mértéke van,
