Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-28 / 9.szám

m\k@T országos képviselőt választ, hét­köznapi mértéknél. Nem ismerjük prog­ram mját, de ismerjük a mérsékelt ellen- . zekét. Óriási szavak, mindig csak sza­vak zubognak: benne. Pedig nekünk most már tettek kelte­nek, Frey Ferenez Timon Ákossal nem versenyezhet. Privát ambicziójának nem szabad győznie, mert elvégre is kocz­kára teszi egész Esztergom jövőjét anélkül, hogy óriási veszteségeinkért a jelenben csak a legcsekélyebb kár­pótlásról is tudná biztosítani váro­sunkat. Választási akta. A mi hasábjainkon is meg kell kell örökítenünk egy választási aktát. Az esztergomi alsó papság ugyanis a her­czegprimás jelöltje ellen való éles párt­állása magyarázatául a következő felira­tot intézte Vaszary Kolos herczegpri­máshoz : «Főm. ét főtiszt. Herczegprimás és Érsek ur 1 Kegyelmes Urunk és Atyánk 1 A választási mozgalmak szenvedé­ly essóge az esztergom városi papság magatartásáról oly véleményeket emel fölszinre, melyek fájdalmasan érinthe­tik Herczegsógedet, reánk pedig árnyat vethetnek. A papságnak átlag Frey Ferenez képviselőjelölt mellett való állásfoglalása után megeredt a gyanú­sítások árja s a párttolmek rohamos­ságával oly szent kötelékek meglazi­tására irányul, melyek a politikai küz­delmek s a pártok hullámzásából oly érintetlen föuséggel emelkednek ki, mint a csendes dómok a városi élet tarba zsivajából. E gyanúsítások éket akarnak verni a főpap és papság közé, melynek elő­nyomulása, mihelyt észrevettük, inóltat­lankodásunk férfias, szent nyilatkozatát váltja ki beitnftnk. — Kegyelmes Urunk! Szivünk sugallata s nem a bűnösség öntudata vezet magas színe elé; nem jöttünk másért, csak azért, hogy tanú­sítsuk ós bizonyítsuk, hogy nem tör­tént semmi, a mi magas személye iránt bennünk meghidegülést, bizalmatlan­ságot, kétkedést vagy — a mi már btiu volna — pártütést vagy vissza­vonást ébresztett volna! — Nyilatko­zunk, hogy távoltartsuk s meghiúsít­suk azt, a mi esetleg hercegségednek fájhat, hogy szétoszlassuk s lehetetlenné legyük a gyanút is, hogy az eszter­gomvárosi papság Magyarország her­ezegprimásának megtagadta azt a hó­dolatot, azt a mély tiszteletet és kész­séges engedelmességet, melyet nem csak kötelességének ismer, de dicső­ségének is tart. Nem, kegyelmes urunk 1 minket csak az elv s az egy­házért lelkesülő szivek vigasztaló egyet­értése vezetett. Frey képviselőjelölt mindjárt kez­detben, midőn más jelöltről még szó sem volt, oly programmal lépett föl, mely a kath. érdekek óvása iránt nem «sak teljes megnyugvást nyújt, hanem határozott hitvallást képez; jobbat, kí­vánatosabbat csak oly nyilatkozatban üdvözölnénk, mely szabadulást ígérne nekünk a pártok kötelékei és anti­katholikus programmjai alól. Herczeg­sóged nyilatkozata, melyet Villányi igazgató ur hozott, hogy semmi ki­fogása sincs a jelölt személye elten és sehogy sem akarja befolyásolni a vá­lasztásokat, szintén tudva volt, az ural­kodó politikai áramlat iránt való bi­zalmatlanság pedig, mely az egyházzal a nyilvánosság előtt ugy bánik, mintha szolgálója volna s ignorálja sérelmeit és jogos követeléseit, teljesen megerő­sített minket meggyőződésünkben s mi megígértük, hogy Frey zászlajához ál­lunk s ugyanakkor azt gondoltuk, hogy országnak. S miutáa mi ezt megígér- •> tük s máskép nem is tehetünk s miután Frey képviselőjelölt is a programm keresztülvitelére becsületszavát adta: Frey pártján állunk s ő reá szavazunk. Bízzék meg Herczegsóged oly pap­ságban, mely elvekórt küzd, mely meg­valósítani törekszik az ős keresztény püspök és vértanúnak szt. Ignáczuak szavát, hogy «ugy vegyétek és vértez­zétek körül a püspököt, mint a Krisz-' tust.» Oly papság hódol Kegyelmessé­gednek, mely nem küzd másért, csak jogainak védelméért — mely szentség­törésnek tartaná az egyház magas ér­dekeit személyi kérdések mélyre süp­pedt színvonalára lenyomni. Midőn igy állást foglaltunk, nem kértünk semmit de nem is féltünk sommitől, csak az erkölcsi haláltól, melyet a papra az| önfeledettség von maga után. Meg va­gyunk győződve, hogy tisztázva ekkép a helyzetet, Herczegsógednek nézeteink-, kel bánatot ós gondot nem okoztunk, hanem örömet és vigaszt, melyet ezen­túl is csak növelni s fiúi hódolatunk, engedelmességünk, buzgalmunk által, minden ellenkező vélemény és gyanú­sítás teljes meghazudtolásával lehető magas fokra emelni iparkodunk. Várva várjuk a közel jövőt, mely Herczegsó­gedet körünkbe hozza, a midőn a köz­vetlenség hatalmával bebizonyíthatjuk s a mit most érzünk, sokszorosan is­mételhetjük, hogy Kegyelmességednek alázatos hódoló fiai vagyunk és ma­radunk. Esztergom, 1892. jan. 18. Dr. Fehér Gyula, Esztergom sz. kir. városi plébános, Dr. Halmos Igtiáez^ theoL tanár. Dr. Machovich Gyula, a főegyházm. hiv, titkára. Dr. Vargha Dezső, szeutsz. jegyző. Dr. Krammer György, thool. tanár. Dr. Horváth Fe­rencz, theol. tanár. Haiczl Kálmán, a főegyházm. hiv. levéltárosa. Soóky Gá­bor, tb. kanonok, papnöveldéi aligaz­gató. Horváth Rezső, Eszterg. sz. kir. városi segédlelkész. Kollányi Fereucz, Eszterg. sz. kir. városi segédlelkész. Frank István, vízivárosi segédl. Perger Lajos, szentgyörgymezei plóbáuos. Metz­ker József, zárdai hitoktató. Eitner E'emér Ákos, főszékesegyh. succentor és sekrestyeigazg. Számord Ignácz, jav. lelkész. Czenczik János, karkáplán. Németh Lajos plébános. HÍREK. — Mai számunk a rendkívüli esemé­nyeknél fogva fél nappal előbb jelent meg, Ha egyhangú választás nem lesz, akkor holnap este külön esti lappal fogunk a választás lefolyásáról teljesen tárgyilagos tudósítást adni. — Herczegprimásunk vasárnap este kezdte meg nyolcz napig tartó lelki­gyakorlatait. A bíborral díszített her­czegprimás ez idő alatt az ájtatosságo­kat vezérlő szerzetesen kívül senkivel sem érintkezik s minden egyéb ügyet félretéve csakis lelki gyakorlataival foglalkozik. — Vaszary Kolos kardinális. A herczegprimást az a kitüntetés érte, hogy még székfoglalása, még püspökké szentelése előtt kinevezte a pápa kar­dinálissá s rögtön meg is küldötte neki a legfőbb egyházi méltóság jel­vényeit. Most kapta meg a primás a pápai brevet, mely e hó 14-én kelt s hangsúlyozza, hogy a pápa a kitün­tetéssel Vaszary Kolosba helyezett bi­zalmának akart kifejezést adni. Kü­lönösen méltatja a breve egyúttal a prímás sokszor hangoztatott elveit: az egyház, a király és a haza iránti hű­séget. — Mint már fentebb emiitettük, igen nagy pápai kegy jele, hogy a herczegprimást már most kinevezték kardinálissá. Kevés hasonló t eset van az effvház történetében, a magyar ka­tolikus egyházban éppen uincs rá példa., A.z esztergomi prímások rendszerint kardinálisok voltak, de mint kinevezett kardinális egyik sem foglalta et a primási széket, hanem rendszerint csak több évi primásság után kapták meg a bíbort. Most eredetileg ugy tervez­ték, hogy a pápa csak az áprilisi kon­zisztoriuwban nevezi ki Vaszaryt kar­dinálissá, két más magyar egyházfe­jedelemmel együtt. Vaszaryval azonban a pápa kivételt tett s nem várta be ezt a konzisztóriumot, mert a herczeg­primás még régebb időkből kiváló kedveltje. A magyar beuczésrend kor­mányzása körül szerzett érdemei már főapát korában kedvessé tették Romá­ban a Vaszary nevét 8 XIII. Leo már évekkel ezelőtt a lilaszinü zuchetto viselésével tüntette ki Vaszary t. A bí­borral majdnem egyszerre kapta most a herczegprimás Rómából az érseki palliuiuot. Haudek Ágoston, a prímás megbízottja, most érkezett haza s tegnap adta át Vaszarynak a pailiumot. — A herczegprimás most hétfőn lelkigyakor­latokat kezd s nyolcz napon át senkivel sem fog érintkezni a lelkigyakorlato­kat vezető szerzetesen kívül. Február elején elfoglalja az esztergomi érseki palotát s ugyanitt a palota kápolnájá­ban lesz a kouszekráczió. Napja eddig még nincs megállapítva, de valószínű­leg oly időben fog megtörténni, hogy az nj országgyűlés megnyitásakor a veui saucte-t a herczegprimás már mint fölszentelt esztergomi érsek fogja vé­gezni. — Eddig a fővárosi sajtó jelen­tése. Ki kell ezt egészítenünk azzal, a mit már mult számunkban publikál­tunk, hogy Vaszary Kolos herczegpri­mást a pápa még nem biboruokká ne­vezte ki, hanem bíborral díszítette, a mi rendkívül ritka kitüntetés s tnindeu­Bsetre záloga a bibornokságnak. Egész Esztergom lobogódiszt öltött s a pár­tos zászlók között megjelentek a felirat nélkül való s minden párton tnl lo­bogó primási és nemzeti zászlók. Az &lsŐ üdvözlő sürgönyt, Villányi Szaniszló főgymn. igazgató küldötte. Niedermaun Pál kir. tan. az esztergomi szabadelvű párt nevében u következő sürgönynyel üdvözölte a herczegprimást: ^Osztatlan irömet, leírhatatlan lelkesedést, sza­vakkal vissza nem adható érzelmeket ébresztett szivünkben Ö Szentsége azon kitüntetése, mely Herczegsóged magas személyében az egész országot érte, mi­lőu apostoli működése küszöbén bi­íorral díszítette. Viselje Herczegsóged i fenséges egyházi kitüntetést minden­íapi imáiukhoz képest egyházunk bol­logitására, hazánk dicsőségére és szék­városa büszkeségére nagyon sokáig.» — A bíborral diszitett primás tiszteletére az esztergomi beuczések székháza fényes lakomát rendezett, uelyen a főpapságot Oáky Károly rróf, a hadsereget Grivicsics ezredes, i megyét Ándrássy János főjegyző, a várost Földváry István dr., a közéle­tet Niedermaun Pál kir. tan. Pissuth közjegyző, Matcyasovszky Lajos, Re­viczky Gábor primási tisztviselők kép­viselték. A barmincz-negyven tagból illó társaságban Timon Ákos képviselő­jelölt és Lóskay Jeromos is megjelent. kz első felköszöntőt Villányi Szaniszló •őgymn. igazgató mondotta fenkölt sza­vakkal a herczegprimásra. A társaság 'elállva, lelkes éljenzések közt hall­gatta a beszédet. Timon Ákos szintén Paszary Kolos herczegprimást éltette, dnek bíborral való díszítése a szent­izék legőszintébb bizalmáról tanusko­Ük. Walter Gyula dr. a benczések izékházát emelte ki beszédében, mint i példás hazafiság és tudományápolás isaruokát. Gsáky Károly gróf a polgár­lág és katonaság közt való jó egyetér­ésre és Griviösics ezredesre emelt po­harat, mire az ezredes német nyelven bár, de hazafias szellemű fel köszöntő­ben éltette a békés fejlődóst. Csáky Károly gróf apátkauonok a bíborral diszitett herczegprimásra, az általa ho­zott békére egyház és állam között és ezen békés viszony egyik tényezőjére Timon Ákosra mondott felköszöntőt, mely eszmékben gazdag beszéd lelke­sítő hatást keltett. Erre Vilányi igaz­gató Grivicsics parancsnokra emelto poharát; majd ismét Csáky K. gr. apát­kanonok meglepő fordulatokban gazdag beszédben az egyház által képviselt béke külső megnyilatkozásainak hiva­tott őreit, a katonaságot, Grivicsics személyében éltette. Ez hadvezéri lel­kesititő s elragadtató hangou azon fen­séges férfiura, kit már tanár kora óta ismert, moudott pohárköszöntőt, kit koronás királyunk oly kitüntető polczra emelt, kit az egyház feje oly ritka ke­gyelmével eláraszt ós a ki eddig tettei által érdemessé tette magát arra, hogy szt. István korona országainak hivei az egyház ós haza szolgálatában vakon kövessenek. Leírhatatlan örömrivalgás ós taps között valóbau szűnni nem akaró óljenzóssel vette körül a lelkes ezredest a vendégsereg, mely ha egy egész hadsereg lett volna nem követ­hette volna lelkesebben az ilyeu gyújtó hatással mondott vezényszót ! Az ün­nepi közönség a legkellemesebb emlé­kekkel távozott a vendégszerető ben­czések székházából. — A harczegprimás terve. Va­szary Kolos herczegprimás a gör. kat­holikusok újév napján fogadta Droho­beczky Gyula körösi püspököt s nagy figyelemmel hallgatta a püspök elő­terjesztéseit és jelentéseit a körösi egyházmegye állapota felől és meg­ígérte, hogy mindig nagy érdeklődés­sel lesz azon misszió iránt, melynek betoltóse Kőrös püspökére vár, a kit apostoli buzgalommal támogatni fog reményteljes hivatásában. A papneve­lésről is szó lóvén, Ő herczegsége a körösi püspöknek a bécsi Pázmáueumbau és az esztergomi szemináriumban helye­ket ajánlott föl klerikusai nevelésére, majd azt a tervét közölte, hogy egy nagy alumneumot szándékozik Eszter­gomban fölállítani a nemzeti missziót teljesítő gör. kath. papság gyerme­keinek és a tanítók gyermekeinek ne­velésére. — Az elkeresztelések ügyéről a Neue Freue Presse Budapestről a kö­vetkező reflexiókat kapja: «Az a mo­dus vivendi, melyet a közlés említ, éppenséggel nem nj, mert a kormány kebelében már a herczegprimás kineve­zése előtt fölmerült, sőt annak idején diplomacziai uton közöltetett a római kúriával is. Ez a módozat egyszerüeu az, hogy az anyakönyvi kivonatokat a különböző felekezetek lelkészei ne direkt közöljék egymással, hanem a közigazgatási hatóságok közvetítésével, vagyis a szolgabiróság utján. Ez a megoldás, mely a kormány kebelében merült föl s melyet a herczegprimás már a kineveztetlek illető tárgyalások alatt elfogadott, nem érinti Csáky gróf februáriási rendeletét és általa az 1868-iki törvény pontos végrehajtása elérhető. A római kúria, bár a Kam­pói la kardinálistól aláirott bre vében dogmatikus okokból látszólag keményen elítélte a miniszteri rendeletet, utasí­totta a magyar főpapságot, hogy békés megoldást keressen. A lényegesen meg­változott helyzet abban nyilvánul, hogy mig a boldogult Simor kardinális erő­sen ragaszkodott a különben hivata­losan közzé nem tett iutranzigeus breve betűjéhez, Vaszary Kolos megértette a tranzakcziókra utasító intést. Meg­jegyezhetjük, hogy ez a békülékeny magaviselet az uj herczegprimás kine*

Next

/
Oldalképek
Tartalom