Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-04 / 63.szám

za4 vége felé újra felélesztetett, prépost- I ság keletkezéséről, alapitójáról, valamint leg-l régibb eseményeiről semmit sem tudhatni. Hogy azonban, fekvő birtoka is volt, ki­tetszik II. Endre .király 1294-ben kelt ok­mányából, melynek értelménél fogva az érsek -és fókáptalan, úgyszintén sz. Tamás prépostja és az esztergomi polgárok közt pör támadván, az ottani házak és birtokok miatt a Pal hídja körül létezett Szedelin, és az ottani templom lovagok környékén állott Szedelin, s az ottani Héniaeí ház a káptalannak és prépostságnak Ítéltetett oda. (Ung. Magáz. IV. 498. 1.) Ugyanazon király 1290-ben a prépost­ság jobágyainak vásártarthatási, és az esz­tergomi piaczon vámszedhetési jogot en­gedményezett, s e vámnak továbbra is fize­tését Lajos király 1357-ben a (ros) város bírájához és esküdtjeihez menesztett ren­deletében meghagyta. (Cod. Dipl. VI. 1. m lap.) IX. 2. 598. 1. — Engel, Gesch. des ung. Re;chs a toldalékában.) 1291-ben sz. Tamás prépostja és káp­taluna a Nyuiak szigeténi apáczákuuk, •egyezkedés folytán, az ó-pesti piaczvám felét teljes joggal átadták az apáozákuak Komárom megyei Isa nevű helységért. (Hittel. Clariss. Pos. 38. cs. 50. sz.) Helyén leszeu itt a törököknek hazánkba törése után Esztergomra sulyosodottiszonyú viszontagságok folytán megszűnt prépostok sorát megemlíteni. A prépostok ezek va­lának : 1209. és 1210-ben Benedek. (Svartn. Drpl. 338. 1.) Czinár monast. I. 226. 1. 1255. Endre (M. Sión. III. 648. 1. 1275. és 1279. Renald. (Cod. Dipl. V. 2. 245. 1.) 1285. 1286. Benedek törvénytudor (M. Sión. III, 625-627. 1.) 1291. Damás. (Clariss. Pos. 38. o. 50. sz.) 1294. Ferencz. (Cod. Dipl. V. 2. 306. 1.) 1297. Urkundin (Cod. Dipl. VI. 2. 112. 1. 1303. Tamás. (Pray. Ms. Dipl. S. I. 74. 1.) 1346. Jakab mester. (Cod. Dipl. VI. 1. 431. 1.) 1351. és. 1352. Domonkos. (N. R. A. 1547. cs. 87. sz. és 1537. cs. 54. sz. 1390. és 1391. János. (Smitth. Esppi. Gr. I. 370. 1.) 13 9 7< István (Cod. D.pl. 1. 623. 696. II.) 1446. és 1447. István, ki testvérével Botos Péterrel Pilis megyei Tah birtokába beiktattatott. (N. B. A. VÍII. sz. 26. sz. -és 284. cs. 14. sz. — Nalacz György, ez meghaláloz­ván (U. o. 406. cs. 51. és 1655. cs. 14. sz.) 1473. Nagy-Luchei Orbán, a bu­dai káptalan kanonoka, lön préposttá és ki­rályi alkiucstárnokká. (U. o.) 1525. Czékel János, ki czimét és hitét elvesztvén, Dóczy Ferencz a prépostságot öcscsének, Nagy-Luchei Jánosnak kérte adományoztatui. N. B. A. 1666. cs. 10. sz.) 1530. — — Kanyari Antal. (Hevenesi. Mekl. 55. VI. 7 1.) Szt. György vértanú zöldmezei própost­sága. A város délre fekvő vidékén, mostani sz. György mezővárosban hajdan szintén létezett prépostság, melyet némelyek vé­leménye szerint, sz. István király jámbor bőkezűséggel alapított, a préposton kivül négy kanonok-javadalommal együtt. Azon­ban később a tatárjárás, és a treucséni Csák Máté dulakodásai e prépostságot any­nyira megrongálták, hogy abban sem is­teni szolgálat nem tartatott, sem az egy­ház szolgáinak nem volt miből élni. Az ennyire elpusztult prépostságot Te­legdi csanád esztergomi érsek 1337-ben újból helyreállította, saját költségén alít­ván benne a prépostságon kivül 8 kano­nokból á!ló áldozári társulatot, oly föltétel alatt, hogy egyikök a plébánia teendőit vé­gezze. Midőn ünnepélyes okmánynyal e testületnek ajándékozta a somorjai földek érseki tizedének 400 girárarugó negyedié­szét, megszabta, hogy a többi jövedelmek harmadrésze a prépostot, két harmada pe­dig a káptalant illesse, az érveknek föntar­to'tt kegyúri jog, magát a prépostot illető fóesperesi hatóság sérelme nélkül. (Schmitt Epis. Agr. I. 270—227. 11.) A prépostság ingatlan birtokai közöl, a káptalannak föntartott Gömör és más vármegyék tizedein kivül, (N. R. A. 1547. cs. 57. sz.) ismeretes egy malom, mely (Esztergom vármegyei) Kéménd helységben lévén a falu lakosai nem átalkodtak azt erőszakosan bitorolni; ezért 1377-ben Bo­noniai Szalván érsek helynöke, kihirdette ellenök a kiközősitési végzést. — (Ercles. Catner 34. cs. 46. sz.) Ezen utóbb visza­került malom felét Demeter érsek 1382­ben, az akkori prépostnak Jakabnak át is adta. (Csa. Dipl. X. 1. 48. 1.) De szent György egyházának, Kövesden is volt bir­tokrésze, minthogy 1420-ban kövesdi, más­kép Szálkai Balázs, kövesdi nemes telkét minden mellékleteivel együtt annak aján­dékozta. (U. o. X. 6. 281. 1.) A szent Györgv prépostság további ese­ményei, valamint a városért ért annyi vi­szontagság után önállóságának] megszűnése is ismeretlen ; de az utókorra eljutott pré­postok névsora a következő : 1259. Péter (M. Sión II. 778.1.) 1264. Ábrahám (Cod. Dipl. IV. 3. 345. 1.) 1292. — — Szerafin mesfeer-(Cod.* Diplr V. 2. 233. 1.) 1294. Imre (U. o. 306. 1.) 1305. Márton (U. o. VIII. 1. 197.1.) 1307—1309. Péter, pozsonyi kanonok. (U. o. 618. 352. 11.) 1332. és 1333. János, egri kanonok (U. o. VIII. 3. 706. 1. Kaprinai M. SS. B. XVIII. K. 31. sz. 1337. László. (Schmitth Epise. Agr. I. 270. 1.) 1380. és 1382. Jakab. (Cod. Dipl. IX. 7. 421. 1. X. 1. 48. 1.) 1397. László. (Cod. Dipl X. 2. 507. 1.) 1417.—1425. Cserneki László. (N. R. A. 1547. cs. 26. 48. sz. — 1548. cs. 57. 62. 113. sz.) ; később az esztergomi és budai keresztesek kolostora kormányzója. (Cod. Dipl. X. 6. 98. 1.) 1493. 1494—1497. Ibafalvi T., eszter­gomi kanonok, később pannonhalmi főapát­ság kormányzója. (Svorényi Synops. Dec­ret. Sinod. 157. 1. — Schmitth Epr. Agr. II. 198. 1.) 1506. előtt Athai Miklós. (M. Sión IV. 295. 1.) 1563. Borchi Tordai, esztergomi kan'o­nok, később pannonhalmi főapátság kor­mányzója. (Cimár I. 114. 1.) (Folyt, köv.) HÍREK. — Vaszary Kolos herczegprimás budavári palotáján, ez idő szerint, na­gyobb átalakítási ós tatarozási munká­latok tétettek folyamatba. A palotát ugyanis lehetőleg kicsinosítják, mert a herczegprimás, mint értesülünk, az idei tél nagy részét a fővárosban szándé­kozik eltölteni. — Dr. Lipthay János vármegyei tiszti főorvos ernyedetlen buzgalommal járja be a megye összes községeit, hogy az elöljáróságokat a netán bekövetkez­hető kolera esetére követendő eljárásra, s az óvintézkedéseknek mikénti keresz­tülvitelére vonatkozólag kioktassa. — Kádár Gyula megyei segédhiva­talnokot Mailáth György gróf főispán Esztergom vármegye tiszteletbeli szám­vevőjévé nevezte ki, — A párkányi takarékpénztár­nál üresedésben volt könyvelői állást az igazgatóság Eiedl Gusztávval töl­tötte be. — Kinevezés. Bírtál Sarolta czeg­lédi polgáriskolai rendes tanítónőt a kassai felsőbb leányiskolához nevezték ki. — EskÜVÖ. Berónyi József köböl­kút i h. körjegyző e hó 2. tartotta es­küvőjót a vízivárosi plébániatemplom­ban kubinai Kubicza Erzsi kisasz­szouyuyal. — Egy amerikai lap, a Cleveland­ban megjeleuő Szabadság mait száma átvette Körösi László dr.-nak a Ma­gyar Hírlapban « Gyalázatos gazember* cz. a. megjelent tárczáját. — UtÓáilitáS lesz a vármegyeház nagy termében, folyó hó 5. napján. — Az egységes időszámítás életbe­léptetése. A belügyminisztérium részé­ről a vármegyékhez intézett körrende­let szerint, a hivatalos eljárásban az időszámításnak, az egész országban egyenlősítése órdekébeu felhivatott a vármegye közönsége, hogy haladéktala­nul tegye meg az intézkedéseket a vég­ből, miszerint a területén működő összes vármegyei és községi hatóságok, vala­mint az ezeknek alárendelt valamennyi hatóság, hivatal és intézet f. hó 1-óre virradói ag, a közép-európai egységes időszámításra térjenek. A minek folytán most már mi jó esztergomiak is 16 perczczel fiatalabbá lettünk. — A kath. legényegyesület f. hó 7-én tartandó kerti mulatságára, a me­lyen «nemzetközi levélpostát* is csele­kednek meg, ez alkalommal is felhív­juk a mulatni vágyó közönség figyelmét. — Reáliskolánkról. A Pesti Napló vasárnapi számának tanügyi rovatában olvassuk a következő programmismer­tetést: «A sz. kir. esztergomvárosi nyil­vános reáliskola értesítője. Szó szeriut irtuk le ezt a czimet, hogy két dol­got megkérdezzünk: Először mórt sz. kir., mikor ez törvény szerint rógeu nem létezik ? Esztergom rendezett ta­nácsú város, semmi más a törvény szerint. Másodszor mit jelent az a nyil­vános ? Hiszen minden iskola az, ele­nyésző csekély kivétellel. Talán csak nem e csekélységtől akarja magát meg­különböztetni ? Az értesítő tartalmazza a koronázási ünnepi beszédet, a melyet elmondott egy igen boldog kir. taná­csos, a ki ugyan orvos, de beszéde elég kenetes lenne egy falusi plébánosnak. Értekezés Epikus népköltés czimen vau. Az év történetéből látjuk, hogy a nagy­ságos főigazgató ur miudeunel meg volt elégedve (csak egy olyan iskolát sze­retnénk már látni, ahol a nagyságos ur nem volt megelégedve), látjuk azt is, hogy a nagyságos igazgató ur (bol­dogok, a kiknek két nagyságos uruk van) fenkölt szellemű beszédet mondott. A tanárok irodalmi mükö is bon sze­repel két tanár ; az egyik az al, a mit az értesítőbe itt, a mit itt külOn ki­mutatni igen koldus eljárásnak tartunk. A másik tanár Körösi László. A tanári testület névsorából látjuk azt a külö­nös dolgot, ez iskola unikumát, hogy van két igazgató : az egyik orvos, a másik tanár, az egyik tehát csakugyan igazgató, a másik pedig nem igazgató. Ezt látjuk, de érteni nem értjük, mert tudtunkkal az iskola nem egylet, a hol az elnök fölébe állítanak egy tiszt, el­nököt. A tanárok líözött van egy, a ki 7 éve helyettes tanár, mert csak pol­gári iskolai oklevele vau. Hát hogy lehet ez ott 7 évig, mikor nincs ké­pesítve ? Az intézetnek felekezeti jel­grammnyi, vasizü lét, s ezeknek utána kel­lőleg kipihenték a fáradalmakat. Szivesen töltenék az időt egy-egy gavallér többé­kevésbé szellemes ömlengéseinek hallgatá­sával, no, de jaj ! ki könyörüljön meg az epedő lelkeken Talán az öreg nyugalma­zott kapitány, a kinek makacs lábszárai régen elfeledték a kis dob pergő szavát megérteni,- vagy az a sovány, pózna agg­legény, a kinek castaguette-zörgésü álkap­- czái, minden szó.iál, az örökkévalóság sárga hírnökére emlékeztetnek ? ! Szórnom világ . . . • No, de jön a Vasárnap, s beszáUnkóz­nak Beszterczebánya koczkás, csikós, pa­raplés és kardos pillangói, oly zajjal mint az egyiptomi sáskasereg. S ilyenkor aztán ráhúz Rudi a jó nó­tára ! . . . felgyújtogatja a sziveket, meg­villanyozza a lábakat, s van tánczmulat­ság, egész kivilágos — éjfélig, de nem ám reggelig, mert jön Zima ur, a direk­tor, s hideg nevével, meleg szemsugaraí daczára, megfagyasztja a sziveket, ineg­ssibbasztja a tánczra perdült lábakat ! - # Csillagos, káprázatos este van ! . . . Ott ülök a esendes lugasban, a hol egy trónjavesztett királyné álmodott egykor szé­peket. A síró hegedűk zokogó szava be-be­csap hozzám. Előttem, a bokrokon tul, Kva lányainak vígan csevegő raja hullámzik, pajkos megjegyzéseket téve a fürdőző társ­nőkre és urakra. S én álmodozom arról, a szegény ős­anyáról, a ki nyugszik lenn, messze, mé­lyen elfedve egy összeomlott világ csodás, rejtélyes romjai áltaL YASUTI KHAOSZ.*) — A perionon. — Szeeerrusz Béla ! Hohó, hogy még téged is az élők között látlak ! — Szervusz Kálmán ; Ejnye heh meg­emberesedtél, mióta nem láttalak. Hát aztán mi lett belőled ? . . . — Hordár ! Hordár ! — Tessék parancsolni . . . — örülök, hogy van szerencsém. Hova hova ? r . . — A patvarba ! Hiszen ez nem az én übercziherem ! Hol az übercziherem ? . . . — Óh az már elutazott a tenger mellé. — Ah ! és jól érzi magát ? Ir-e sok­szor . . . — Csupán csak annyit : «Képeddel al­szom el, képeddel ébredek.* — Menjen, maga bolondos, maga min­dig tréfát üz a szivemmel . . . — Soha se törődjék avval komámasz­szony, hiszen a kupétába ugy sem lesz arra szükség. — Hát fényébe mire üljek, mikor olyan kemény az a fapad ! . . . — Majd meglágyul az öreg csak egy­szer meglássa, hogy milyen hajadonná nőtt] a kidobott leányának a kis porontya . . . — Má szép egy tinó. ígértek is érte dej negyven fóréntot . . . *) Mutatványul, dr Muki (Hakseh Lajos) Pécsett megjelent "Fotográfiák,, czimü szellemes köajvéböJ, a mely megrendelhető Pécsett, szerzőnél, a „Pécsi figyelő,, szerkesztőségénél. Ára fűzve 1 frt 50 kr, kötve 2 frt. — Sőt szerelmet is vallottak neki ; de a kicsike nagyon válogatós . . . — Pedig itt nem lehet válogatni. Ott kap helyet, ahol van. Csak gyorsan befelé, mert bizony Isten igy hagyom ! . . . — Itt hagysz, édes ? ! De ugy-e vissza jössz, megint nemsokára ? . . . — Vissza. Vissza gyüvök, édes anyám, mire a zabot csépüjük, vagy a trágyálásra bizonyosan itthon löszök . . . — Ah! ez a Viki mindig oly poétikus. — Csinos gyerek. — Óh, ha az övé lehetnék ! . . . — Azé a mafla pofáju-é ? — Ott-ott balra. A biz' a. Bizonyosan ez most a módi . . . — Óh ellenkezőleg, most igen egyszerű a divat. Csupa lezser, kőnnyü ruhák . . , — Csupa nehéz ládák ! Az ördög ütött ezekbe máma, hogy mind ilyen nehéz pak­kal utaznak ! . . . — Hova megy ez a málha ? . . . — A feleségem ? óh csak Dombóvárig, de én föl a Kárpátok közé ... — Hát a disznókkal mi lesz ? . . . — Aligha föl nem szálltak már. — Látta őket ? — Igen-igen, ott néznek ki egy első osztályú kupéból. — Kedves kis angyalarczok . . . — Jó zsir-fajták. Megvan egy-egy két métermázsa. — Ugy látszik használt nekik Tátrafüred. És a mamájuk — Azzal futatni fogok a budapesti gyepen. — Nos — és van reményed ?. . . — De még milyen ! Majd meglátod. Ki­fogástalan gavallér. Szépen vasalt czilindert elragadó nyakkendőt,koczkás kabátot és nad­rágot, fehér mellényt, elegáns lakkczipőt visel ... — A marha ! Hogy meglökött ! — Kicsoda ? — Az a barom ott ni! . . — Igen-igen, az az én fiam. Hát talál­koztál vele ? No ez derék ! — Ohó ! már itt a mi vonatunk . . . ' — Mutass be neki aztán vele megyek egész Budapestig ... — Hagyd el, nagyon mogorva ember áz, nem lehet azzal okosan beszélni. — De ha megmondom neki, hogy . . . — Dejszen a guta üsse meg kendnek a kis késit ! Ha ellopta kend a bugyeláriso­mat, hát csak mönnyünk be evvel a rön­dér úrral a városházára, majd kiadja kend ott ! . . . —- De ugy-e nem vesztegetjük ott sokáig az időt. — Hisz a költő is azt mondja : «Rövid az élet, hosszú a sir \» — Nézd azt a Butter Marit ! Micsoda monstrum lett ebből az asszonyból. — És mekkora turnürje van. — Jó lenne talán oda . . . — Beszálni ! Beszálni ! második csen­getés. — Csak nem megyek ón ilyen marha­kupéba ! — Az nekem mindegy; akár elől, akár az ablaknál, csak tessék ... — Beszállni, beszállni! — Az Istenért, hol a Milcsi ? — Éppen most tartja a kózfogóját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom