Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-28 / 61.szám

Liay&reskspsk. (Esztergomi felvételek.) Tegnapelőtt violaszinü pecsét alatt a következő' levelet kaptuk: Tisztelt szerkesztő ur! «Va« iiekeoi egy albumom, a mát a barátaira elneveztek ^ideálok képláfának» valószínűleg azért, mert szemenszedett -szép teánjók foglalnak ben ne helyet. Sokszor el-el nézőm magányos éráiin e bájos felviditóil. És mialatt gyönyörködöm bennük, egyenként megjelöltnek szemeim előtt kaczagva, -csevegve, kaCl é r kod v a. S zi n teletudnámirn i, h o gy a i > járnak, táuczolnak, tré&luak. Az ám leirui „ „ . Nőin végen olvastam lapjában az esztergomi nagyságok pholograiipáját, gondoltam, mért ne irbatLÓk én .az esztergomi leányokról, a kik bizouyára vaunak olyau nagybatal másságok, mint azok az urak, a kikről önök írtak. Itt küldök mulatóul négy arezképet.1 Ha érdemesnek tartja nyomassa ki kérem. J Nem szépítettem, nem nagyítottam, adom ugy a mint az én Ítéletem oamera "Obscurájában megjelentek. Igaz hive„ Photographus.» A mellékelt négy arczképet adjuk] változtatás nélkül. Mindegyik cziméü «gy-«gy »ői Q

év (alkalmasint álnév) j álL Az elsőt phofcographus ur Alice-nek keresztelte el« Talán emlékeznének még a diákmajálisról arra a fehérruhás kis lányra, a kinek olyan édes, csicsergő hangja vau. Csergedező pat alt ként foly ó bőbeszédüségo akárcsak valami dallamos polka-mazwrka osengetyf kíséret tel .Már nem egészen kis lány, mert ez az utolsó év, a mikor az udvarát az a derék fiatalság képezi, moly még a eonrecutio temportim m^steriumaival foglalkozik. Két nap alatt tanult meg korcsolyázni és tánczolni is esak most második éve hogy tud. Maga a megtestesült tapintatosság, habár ezéri akaratát kellő időben érvényre tudja emelni, de ezt is mindig tapintatosan. Inkább fiatalabb leányokhoz huz, a mi megcsodálni való kivétel, s ő maga tudja talán legkevésbé, hogy a nagyoknak is veszedelmes versenytársát képezhetné. Különben rejtélyes, mint mindeu lány ós tettei nem mindig kifejezői érzelmeinek. Már politikai hitvallása ís van, természetesen ellenzéki s a képviselő választások idején társnőihez lelkesítő szónoklatot tartott. \ Mindazáltal a szónoklat vége nem sikerült kifogástalanul, mert időnek élői te í ekelett szállnia a helyzet magaslatáról. Kedvelt regényírója, — hajói sej lem — még csak Mariit t. Mint csevegő páratlan és beszédének sajátos báját kedves hangja és befejezetlen gyorslábu mondatainak laza kuszáltsága adja meg. Az erőmüvészekkel s a bicyclevel nem rokonszenvez. Olga. Olyan szerencsés természet, hogy képes ezt az axiómát választani életeivül : Humor az uszóöv az élet folyamán. Mindig, minden körülmények közt humorizál, evvel takarja még rosszkedvét is, s ezért folytonosan jókedvűnek látszik. Sokan tarthatják —épen ez okból — felületesnek, pedig nem az. Tannak elvei, a mikben maga sem hisz, de nem is kívánja, hogy elhigyjék. Páratlan elbeszélő ós egy órai társalgásával njra meggyőz arról a régi igazságról hogy az előadás szépsége 'öbbet ér a tárgy jelent ókeuysógónól. Önmagáról túlságos szerényen szokott nyilatkozni, pedig nem szereti a bókokat. Páratlan barátnő s ebből ránézve nagyon előnyös következtetéseket vonhatnánk le. Különösen nagy mester a rébuszok megfejtésében. Szereti a változatosságot s ezért mindent hamar megun, de Ő maga sohasem unatkozik. Életeve: vágyódni az elérhetlen után. Berta. Haja aranyszínű mint az érett kalász és szemei kékek mint a búzavirág a vetés között. Vannak, a kik a legszebb esztergomi lánynak tartják. Mindenesetre szebb még a nevónól is. Különösen jellemző sajátsága, hogy minden erösebb szóra elpirul, aztán meg azért lesz piros, mert az előbb olyan vigyázatlan volt és elpirult. Nagyou szeret álmodni és álmában nem mindig titoktartó. Pajkos mosolya, igen, ezt a frázist az ő nevető szemeire találták föl s ez az, a mit nem tud visszadui egy photographiája sem, azért rendesen rosszul sikerülnek. Ahce-al a legjobb barátnő és csak azt sajnálom, hogy nem mellékelhetem albumom fényképét, a hol ugy vette le a sokszorosító gép a mint egymást karolva ki mosolyognak egy ablakon. Az én leírásom szürke semmit-mondás ehhez a nevető kedélyességhez képest. Még csak «Musik»-kal jár az utczán s ebből az *gy tényből következtethetünk, hogy épen tizenhat éves. Egy szép lány, a ki tizenhat virágfakasztó tavaszt ért meg... A két fogalom, melyeknek pedig mindegyike hatalmas fegyvere a nőknek a közmondás szerint: «Schönheit und Tngend sind Wechselbegriffe* - együtt hatványozott erősség. Adél. Alapjellemvonása az őszinteség. Mást nem tud mondani, csak a mit érez. Magatartásában van vnlami miniatűrré desztillálodott katonás határozottság. Növeli a csalódást, hogy lágy germán kiejtéssel és rövid szavakban beszól, Nem szeret fecsegni, de a mit mond talpraesett ós sohasem nélkülözi az egyenes őszinteség romáuczát. Még nem egészen hosszú ruhában jár s igy felnőtt mulatságokban csak egy év múlva lesz látható. Némelyek azt mondják, hogy könnyen megneheztel, mások, hogy galambszivü. Már eddig is nagyon sok bókot kellett meghallgatnia, a mit villogó bogár szemeire mondtak. Fénylő «farkasszemek», de a mik «nem mindenkire* világítanak. Udvarlóit — mert voltak, már nagy számmal — kellő rendben tudja tartani, ha máskép nem ilyenféle ordre-val : «Eddig és nem tovább.* Ő is szokott politikával foglalkozni és követválasztáskor nemzeti szinü kokárdát viselt. Zenét ritka érzéssel játszik s a ki ad erre valamit, megítélheti, hogy némelyek tévednek, ha hidegnek tartják. Csak hetenként egyszer esztergomi, de azért nem bírtam ki feledni a szókváros szépeinek albumából. Eddig terjednek photographus ur feljegyzései. Birjuk igéretét, hogy az arczképnek esetleg folytatása is akad. ID ARGON. 1IIUEK. — Estei Ferencz Ferdinánd, kir. főherczeg, prasumptiv trónörökös, mint értesülünk, a brigade-gyakorlaiok alkalmával a náiiai káptalani kasznári lak emeletén fogja állandó lakását tartani, hol ez alkalomból, az épületen nagyobb javításokat eszközölnek. — Mailáth György gróf cs. és kir. kamarás, vármegyénk főispánja, hétfőn pár napi tartózkodásra székhelyére érkezett. — Dr. HelCZ Antal, városunk polgármestere, Vaszary Kolos herczegprimás látogatásából már visszaérkezett. — Kinevezések. Dr. Perónyi Kálmán esztergomi jár. és központi szolgabírót, lapunk h. szerkesztőjót, továbbá Takács József tb. szolgabírót, vármegyénk főispánja t. fős/.olgabirákká, Kádár Gyula pénztári írnokot pedig tiszteletbeli alszámvevővé nevezte kí. — Lapunk szerkesztője hat hétre a fővárosba távozott a hol a klasszikus irodalmi és művelődés-történelmi tanári tanfolyamban vesz részt. Távollétében a lapot Perónyi Kálmán dr. vezeti, kinek neve szép g.irancziát nyújt arra nézve, hogy vezetése alatt szolgálatkészségével és tapintatosságával tökéletesen meg lesz elégedve t. olvasóközönségünk. Azoknak, a kik távollevő szerkesztőnkkel tovább is rendelkezni akarnak, jelentjük, hogy Körösi László dr, ur czime : Budapest, IV. Kalap-utcza 6. földszint. Teljes tisztelettel : a kiadó és laptulajdonos. — Hytnen. Geleta Géza, a kalocsai kir. járásbíróságnak, városunkban is ismert a Ibi rája, a napokban vezette oltárhoz Mihályi Erzsikét Tatán. — A Vízivárosi bUCSU. Vasárnap d. e. tizenegy órakor nagyórdekü zenés mise lesz a szt. Ignáez védőszent plébánia templomában, hol Némethy Lajos plébános ur fog pontifikálni s a főszékesegyház zenészei a helybeli katonai zenekar tagjaival Mozart c. dur miséjét fogják előadni. Fölösleges erre az ünnepi alkalomra olvasóink figyelmét bővebben felkérnünk. — A vármegye háza mozgalmas napokat látott. Ugyanis hétfőn délután a főispán elnöklete alatt, az állandó választmány gyülekezett, kedden közigazgatási bizottsági ülés volt, szerdán pedig vármegyei törvényhatósági közgyűlés tartatott. Mindhárom napon főispáni ebéd volt, a melyet a vendéglátó főispán nyájas ós előzékeny modora nagyban fűszerezett. — Városi Ügyek. A vármegyei törvényhatósági bizotiság szerdai közgyűlése városunk több ügyére nagyobb horderejű volt. Szőnyegre került ez alkalommal a kaszárnya-ügy, a mely onnan a minisztériumhoz terjesztetett fel, jóváhagyás végett ; ugyancsak megvitattattak a városi közgyámi állás betöltésének módozatai, ugy a Széchenyitér rendezése tárgyában közbevetett felebbezós is. A közgyűlés ide vonatkozó istenségtől. Ha megcsókolt, ugy tetszett nekem, mintha terhére volna ez a nyájaskodás ; később el is hagyta egészen. Ha néha átkarolt attól féltem, hogy agyonszorít. Atyám házában csak unatkoztam, mellette szenvedtem is. Házasságom első hetében többet sírtam már, mint egész előző életemben. Egyébre nem volt gondja, mint hogy mindent megadjak neki, amit az asszonynak meg kell adnia. Legyen jó eledele, tisztán mosott ruhája, rendes, kényelmes élvezete. Nem vitt sehova sem s igy természetesen hozzánk sem járt senki sem. Egyedül, szótlanul tévelyegtem a kongó, magas termekben folytonosan. Egész napon át távol volt az üzletben, csak az asztalnál találkoztunk. Velem szemben ült, a középső hely mindég üres maradt s ez az ür*iS hely mindenütt ott tátongott közöttünk. Gyorsan evett, keveset beszélt; sohasem kérdezte, mit csinálok a távollétében és mégis tudtam, hogy minden lépésemről értesülve van. Ha kérdezett valamit loium, felénueu válaszoltatn neki, de beszélgetést magamtól kezdeni nem volt bátorságom. Néha perczekig sötéten reám néiett, vizsla kutató tekintettel, mintha a lelkembe akarna látni s bár tudtam, hogy tiszta az, nem birtam kiállani a nézését. Akaratlanul lesütöttem a szememet, mire rmüesen elsötétült az arcza, és én remegtem attól, hogy a pohár, vagy a tányér a ke/eből a fejemhez repül. Szomorú napjaimban tépelődtem, olvasgattam. Kerestem az oíyan könyveket, ame.tyek bowtog.laia.il házasságokról s/.oianak, akik később megszerették egymást. Valóságos tanulmány tárgyává tettem ezeket, hogy esetleg követhessem a példájukat. De mikor újra találkoztam a férjemmel csak hallgatni ós remegni tudtam. Egy borongós, esős őszi napon könyes szemmel bámultam ki az ablakon az utcza sötétjébe. Nem vettem észre, hogy Dénes hazaérkezett és a hátam mögé állt, mig egyszerre durván meg nem kapta a karomat és az ablaktól el nem taszított. Azután újra megragadott olyan erővel, hogy azt hittem, összetör s egészen közel húzott magához. Arcza sötétpiros volt az ingerültségtől és széles melle ijesztően zilált. Te nem szeretsz. Anna ! Lehajtottam a fejemet, torkom összeszorult és nem volt erőin azt felelni : «Szeretlek és meghalok, mert nem szeretsz !» E naptól fogva a magaviselete még zordabbá és kegyeileneWfefé vált. Másnap reggel kidobatott minden szőnyeget és függönyt a szobámból. Csupa j kemény faszékeket hozatott az eddigi kéjnyelmes zsölyék helyébe. Vaságyban kellett hálnom egyetlen lóször párnán. — A kényelem egészen elpuhított, dörmögte magyarázatul. Esténkint korábban jött haza s mindennap más órában. Ha megjött, szótalanul bejárt minden szobát, mintha keresne valiikit. A regényeket elzárta előlem, órákig kellett utazási leírásokat és gazdasági értekezéseket felolvasnom neki, vagy végtelen etűdöket játszanom a zongorán. Néha elmaradt éjjelre. Korán lefeküdtem ilyenkor nyugtalanul hánykolódva az ágyamban vártam a hazatérését. Mikor a lépéseit meghallottam ijedten lehunytam a szememet, mintha aludnék. Fölém hajolt egészen közel az arczouihoz, mintha meg akarna csókolni. Édes kéjtől remegett a lelkem.. És ő ... a fogait csikorgatta össze s ingerülten mormogta : «Alszik, mint egy szűz ! » Pedig még akkor is ébren sirtam, mikor ő már régen nyugodtan, mélyen aludt a szomszéd szobában.* Kissé elhallgatott a szegény asszony s az arczát a kezei közé temette. Azután felhajtott egy pohár jeges vizet. Majd révedező, fájó tekintettel bámult a levegőbe. Mikor kissé megpihent, folytatta : — Egy délután azzal lepett meg, hogy elvisz a műcsarnokba a téli képkiállitásra. Már az uton odamenet észrevettem, hogy folytonosan elégületlenül szemlélget. Mikor a bejárathoz értünk, megragadta a keskeny piros szallagot, amelyet a nyakamra kötöttem s letépte onnan. — Azt szeretnéd ugy-e, hogy mindenki téged bámuljon ? Nem akarom, hogy tudják, milyen léha, kaczér asszony a feleségem. Nem vettem fel többé mást, mint sima, dísztelen fekete ruhát. Mikor észrevette a változást, durván felkaczagott. A Ninon-ok apácza ruhában is courtisane-ok maradnak. Egy este nagyon ingerülten jött haza. Folytonosan mormogott magában s mindent félre dobált, ami a keze alá került. — Némethéknek fiuk született — szólalt meg végre : — Egy esztendős házasok, fél évvel fiatalabbak, mint mi. Persze nem minden asszonynak unalmas az anyaság. Némethné nem félti a derekát, hogy elszélesüí. Mit tehettem ilyenkor ? . . . Felelni nem mertem, hallgattam hát következetesen. Csodálom, hogy még nem feledtem el egészen a beszédet . . . Néhány férfiből álló tásaság jött e perczben a kávéházba. A szó egyszerre elhalt Anna ajkán, a sötétség daczára is kivettem borzasztó elhalványulását, szeme tágra nyilva meredt a belépőkre. Azután egyszerre elfedé kezével az arczát. — Kik azok ? — Idegenek. Ugy látszik, vasúti hivatalnokok. Fellélegzett. • —• Azt hittem, Ő is köztük van. Megölt volna, ha itt talál. Csodálom, hogy már délután nem tette meg. Kínos főfájás gyötör már napok óta, ebéd után lementem a muzeura-kerfcbe, hogy ott egy kis friss levegőt szívjak. De itt egyszerre olyan rosszul lettem, hogy alig birtam a lábamon megállani. Egy fiatal festő ment épen arra, a ki a hazunkban lakik, de csak látásból ismerjük egymást. Megkönyörült rajtam s felajánlotta, hogy hazakísér. Mit tehettem egyebet mint, hogy elfogadtam az ajánlatát; Hiszen még az ő erős karja is alig bírt fentartani. ön tudja, hogy pár lépésnyire lakunk a muzeum-kerthez, azért mentünk gyalog. Mikor a karjára támaszkodva felfelé botorkáltam a lépcsőkön, jött éppen lefelé a férjem. Mihelyt megpillantottam, mindjárt tudtam, mi fog bekövetkezui. Megállott, hogy bevárjon bennünket. Mikor a közelébe értünk, megmozdult. Ugy éreztem, mintha egy szikla indult volna meg a fejem fölött. Vad ordítással megkapott a két