Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-28 / 61.szám

határozatait jövő szamunkban fogjuk bővebben közölni, s közelebbről mél­tatni. — A szerdai vármegyei közgyű­lés tárgysorozata igen érdekes volt. A 17 felsőbb rendeleten kivül a kö­vetkező jelentéseket és kérvényeket foglalta magában : Esztergom sz. kir. város jelentése az építendő gyalogsági kaszárnya tárgyában; az esztergomi jár. főszolgabírójának jelen lése a to­kodi iskola építése tárgyában ; a pár­kányi járás föszolgabirájának jelentése, mellyel Párkány község piaezrendészeti szabályrendeletét jóváhagyás végett be­terjeszti ; dr. Lipthay János vármegyei tiszti főorvos jelentése, melylyel dr. Orosz Miksa, dr. Jeilaehich István or­vosok és Seidl Fereneznó sz. Siark­baner Teréz bába oklevelét, kihirdetés végett beterjeszti; a vármegyei szám­vevőségnek jelentése a vármegyei beteg­ápolási alap szenvedő hátralékainak tör­leszthetése végett,a f.évre kivetett 1 1 / a % pótadón kivül 2% pótadónak ismételt kivetése tárgyában ; az esztergomi já­rás főszolgabírójának jelentése Táth község körjegyzője részére, az eddigi 150 forint fizetésének 200 frtra leendő felemelése tárgyában ; Kruplanicz Kál­mán kir. tanácsos, alispán jelentése Véber Lajos árvaszéki irnok és Mácsek István vármegyei központi irnok sza­badságol tatása tárgyában ; dr. Fehér Gyula városi képviselő fellebbezése a városi közgyámi állás betöltése ellen ; az állandó dunai híd, s az ezzel kap­csolatos téli kikötő tárgyában, az érte­kezleti elnök emlékirata ; Rudolf Mi­hály és társai, esztergomi lakosok fe­lebbezóse Esztergom város képviselő­testületének a Széchenyi-tér szabályo­zása tárgyában ; néhai Pethes Géza Aladár, Esztergom vármegye volt ár­vaszéki jegyző özvegyének kérvénye, nóh. férje utón őt megillető özvegyi segély s gyermeke részére járó nevel­tetése tárgyában ; Kémónd község kér­vénye a Kéménd-páldi viczinális köz­utnak a törvényhatósági közutak közé leendő felvétele iránt, stb. A tárgyso­rozat összes száma 50 volt, s a gyűlés 3 / 4 l óráig tartott, régen tapasztalt élénkség mellett. — A fehér kereszt egyesület ré­széről vasárnap délutánra Tabajdi Jó­zsef miszteri tanácsos, vármegyénk és városunk több kiváló alakját hivta össze a vármegyeház nagy termébe, az Esztergomban alakítandó fiók-egylet ügyében. Az egyesület védnöke Stefá­nia főherczogasszony, — ezélja : az or­szágbeli szegény gyermekek jólétéről való gondoskodás. — A vasárnapi gyü­lekezet egy 9 tagból álló bizottságot küldött ki, a mely hivatva leend a fiók-egyletet szervezni. E bizottság tag, jai : Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos, alispán, Majer István püspök, pápai praelatus, Barta Annin vm. tb. fő­jegyző, Hamar Árpád vm. aljegyző, Zsiga Zsigmond, Haan Rezső lapszer­kesztő, továbbá Rudolf Mihály, Bren­ner Ferencz ós Leitgeb János, váro­sunk előkeiő polgárai, kellő garantiát nyújtanak az egyesület majdani felvi­rágozására. - A ki nem akar árendát fizetni. F. hó 25-én Balázs János, nagy-ölvedi illetőségű, 30 éves napszámos, meg­unván a világi hiúságokat, különösen pedig az általa bérben bírt, de phyl­loxora-pusztitások által nem a legjobb lábon álló szőllőcske árendájának fize­tését, elbúsultában beballagott Esz­tergomba, hol, utolsó garasán egy kis sziverősitőt kebelezvén magába, kivo­nult a nagy Duna hajóhidjára, s ott, bölcshöz méltó nyugalommal levetvén s rendbe rakván ruházatát, magát a Duna hullámai közé vetette, a melyek martalékukat csöndes álomba ringatva, elvitték messze-messze, — oda, a hol nincs phylloxera és árenda. — Az ön­gyilkos ruháin kivül egy cselédkönyvet hagyott hátra, a melynek külső táblá­jára kusza vonásokkal e néhány szót irta : «Edes anyám, bátyám, az Isten véletek, — engem már többé nem lát­1 tok, mert nem akarok több árendát fizetni, •— ós a Juliska sógornóm által magamat szekírozta!ni.» — Essztergom egy világválalat­ban. Woerl világhírű Reisehandbü­cherjei közt épen most jelent meg Eszterom ismertetése németül. A Lip­csében nyomatott csinos kis füzet czime : Führer durch Grau und Umgebung. A czimlapot Esztergom ezimere disziti. Mellékletül Esztergom pompás kis tér­képét, milyen még nem jelent meg vá­rosunkról. A Woerl híres utazó könyv­tárában megjelent német füzet ugyanaz, mint a magyar. Miudakettő a legrokon­szenvesebb hangon ismerteti Esztergom múltját és jelenét s fölhívja a müveit világ figyelmét nemcsak műkin­cseinkre, hanem tájszópségeinkre is. Esztergom is mer te lése a Woerl válla­latban nagy jelentőségű, mert az első alkalom arra,, hogy városunkat a mű­velt külföld is tudomásul vegye még pedig előnyös világításban, rokonszen­ves előadásban. A város jó hírnevének ez a terjesztése Esztergom képviselő testületének s első sorban polgármeste­rének érdeme. Esztergom városa ugyanis még anyagi áldozatot is hozott;, hogy ismertetése a világhírű vállalatból ne hiányozzék, a népszerű vállalat sok ezer példányban terjed el nemcsak jutáuyos­ságáuál, de alaposságánál s gondossá­gánál fogva is. Minden könyvkereske­désben megrendelhető. — Amerikába. Az orsz. magy. gazda­sági egyesület, melynek lelke Forster Géza és Baross Károly, tervet dolgozott ki egy nagyszabású gazdasági tanulmány-ut ügyé­ben. A hozzánk is beküldött tervezetből a következő részleteket ismertetjük : Az or­szágos magyar gazdasági egyesület által kiküldött bizottság f. hó 28-an, délelőtt 11 órakor a Köztelken ülést tartott. Jelen voltak : gróf Széchenyi Imre elnöklete alatt Miklós Ödön, Perlaky Elek, Forster Géza. Előadó : Baross Károly. Előadatott a leg­utolsó ülés megállapodása, mely szerint a tanulmányozók részére két, útiterv doliíoz­tatik ki. Az egyik terv 60 napra, a má­sik 90 napra szól, hogy azok is, a kiknek elfoglaltságuk a három havi távollétet meg nem engedi, résztvehessenek a kirándulás­ban. Intézkedések történnek hogy azok, a kik . specziális tanulmányokat óhajtanak tenni Chikágóban, minden hátrány nélkül elválhassanak a társaságtól. Az összes je­lentkezők Budapestről együtt indulnak és együtt teszik meg az utat Angolország, New-York, Newport, Boston, Albany, Nia­garán keresztül Chikágóba, hol az utasok 14 napot töltenek a kiállítás megtekinté­sére. Innét azok, a kik : I. a 60 napig ter­jedő útban vesznek részt ; mennek Sprieng­field, St.-Luise, Luisville, Cincinnati, Was­hington, Philadelphián át vissza New­Yorkba s onnét Angolországon keresztül vissza Budapestre ; II. a 90 napig terjedő útban résztvevők Chikágóból St.-Paul, Mi­neapolis, Fargó, Bütte, Portland, St.-Fran­ciscoba, innét St.-Lake-City, Colorado, Kausason keresztül Spriengfieldbe s St.­Luis, Luisville, Cincinati, Washington, Philadelphia, New-York és Anglián keresz­tül haza. Az eddigi számitások szerint be­fizetendő leend az I. csoportnál a 60 na­pig tartó útnál 1150 frt. Melyért a részt­vevők kapják az összes vasutakon és gőz­hajokon az I-ső osztályú helyet, a tengeri uton és Amerikában 45 napig elsőrangú szállást, teljes ellátás, t. i. napi 3 szőri ét­kezéssel, az amerikai vasutakon a háló- és szalonkocsik használatával. A II. csoport­nál a 90 napig tartó útra a befizetés 1700 frt. Ezért kapják az utasok az I. oszt. je­gyeket az összes vasúton ós hajón megtett utakra, az amerikai vasutakon az ebédlö­és szalonkocáik használatával, a tengeren és azonkívül Amerikában 75 napi teljes el­látással, lakás és napi 3-szori étkezés el­sőrangú szállodákban, vonaton vagy az egyes kirándulási helyeken. Helyi és nyelv­ismerettel rendelkező kellő számú vezetők­ről mindenütt gondoskodva leend. Az uta­zás 1893. julius vagy augusztus hóna­pokban venné kezdetét. A Budapesttől Li­verpoolig tartó ut alatt az utasok élelmök­röl maguk gondoskodnak, hasonlókép sa­ját kiadásukat képezik a szórakozás, mu­latság stbire fordított költségek is, a me­lyek kinek-kinek egyéniségétől függően, meg nem állapithatók. Remélhető azonban, hogy Budapesttől — New-Yorkig tartó uta­zásnál, mely ma a hajon való első rangú ellátással együtt 550 frtra van felvéve, a csikágói kiállítás alkalmából az egyes köz­lekedési vállalatok között okvetlen ki fejlődő verseny folytán nagyobb Összeg leend meg­takarítható. A kirándulásban részt vehet­nek az országos gazdasági egyesületnek már belépett vagy ezután belépő tagjai. Az o. m. g. e. tagjain kivül fel leend híva a részvételre : a mérnök- ós építész-egyesü­let, az országos kertészeti egyesület, a ter­mészettudományi társulat, az oryosegyesft­let. Felkéretnek egyúttal a foldmivelési, kereskedelmi ós pénzügyi m. kir. minisz­tériumok, hogy megfelelő szakembereket küldjenek ki a tanulmányútra, a kik nem­csak maguk teendik a látottakat tanulmány tárgyává, de a kirándulóknak is segítsé­gökre lehetnek szakismereteikkel. Mivel az o, m. g. e. tagjai közül már többen jelent­keztek, a bizottság a fent nevezett egyesü­letek nyilatkozatai után azokkal közösen ugy állapitandja meg a jelentkezési határ­időt, hogy az előkészületekre még kellő ideje legyen. Felhívja egyúttal a bizottság ez uton is a t. gazda ós érdeklődő közön­séget arra, hogy hazai mezőgazdaságunk és egyéb kulturirányaiuk fejlődésére felette fontos az, hogy az amerikai viszonyokat miuél többen tegyék tanulmány tárgyává. A részvételi díj, tekintve az ellenében tett szolgáhnányokat s az Amerikában a kiállí­tás tartama alatt okvetlen bekövetkező nagyobb drágaságot, kedvezőnek mondható. Mivel azonban az összeg mégis tekintélye­sebb, a bizottság azért is szükségesnek látta a feltételeknek még a folyó év­ben eszközölt közzétételét hogy az érdeklő­dőknek alkalmat nyújtson már előleges megtakarítások által, a részvétel megköny­nyitésére. — Lapunk zártakor értesülünk, hogy dr. Fehér Gyulának a városi közgyámi állás betöltése, Rudolf Mi­hály és társainak pedig a Széchenyi­tér rendezése ellen irányuló felebbezósót, a tegnapi lörvhatósági közgyűlés, heves csatározás után visszavetette, különösen az utóbbi határozatot, városunk rende­zésének érdekében örömmel üdvözöljük. — Esztergomi adoma. Lipovniczky váradi püspök, esztergomi kanonok korá­ban magához édesgette pár napra minden élő klerikus társát, kik ifjú koruk óta nem látták egymást, ugy széjjelszórta őket a sors szele ; és igy némelyik meg­öregedve elváltozva jelent meg a ked­ves találkozáson, ugy hogy alig ismer­tek reá régi pályatársai. Minthogy pe­dig a háziúr valami alapítványi pénz­tárnak volt kezelője, egy idegen me­gyebeli pap is megfordult nála ez al­kalommal, hogy az őt illető alap ka­matait fölvegye nem tudva semmit e népes baráti összejövetelről. Lipovniczky tréfás ember lévén, be­ment az ebédlőben együtt levő bará­taihoz s ezt mondta nekik : — Megint érkezett egy régi paj­tásunk, mindjárt behozom, ismerjétek fel őt, mondhatom, hogy nagyon elvál­tozott a figurája. Es visszament irószobá­jába a vidéki papért, kinek ezt mondta : — Szívesen látom ebédre, mert ép­pen itt lesznek régi ismerői is tehát tes­sék bemenni hozzájuk a belső szobába ! Mire belépve az idegen pap, a fürgo Róder Alajos és a többiek is körul­okumálták, hogy ki légyen ő az abseu­tek közül ... A vendég is csak ámult bámult, mert egyet sem ismert közü­lök s végre is megszólalt : — Hiába okumálnak szaglálnak en­gem az urak, és én is hiába nézem önöket, mert mi, ugy látszik, -sohase láttuk egymást. És ekkor a belépő háziúr bemutatta az uj vendéget s lett jóizü nevetés a kölcsönös találgatások felett. kezével, messze eltaszítva a kisérömet, fel­emelt a levegőbe a a karjaiban vitt be a lakásukba. Ott a földre dobott, mint va­lami tehetetlen tömeget. A legutálatosabb szidalmakkal, a legocs­mányabb gúnynevekkel illetett. Az arezom lázas pirjából, a betegség okozta felhevü­lésemből a legroszabb gyanúsításokat vágta szemembe. Hogy czéda személy vagyok aki régóta csalom őt a szomszédunkkal a sa­ját házában. Eleinte hallgattam, miut ren­desen, de végre kitört belőlem a sokáig el­fojtott méltatlankodás. Tiltakoztam a dur­vasága, a hazug vádaskodás ellen. Tajté­kozó dühhel, miuden izében remegve hall­gatta egy ideig a szavaimat, majd egyszerre hozzám rohant. — Hát megnyúlt a nyelve a kígyónak, sziszegte. — Még te vádolsz engemet, becs­* telén 1 — s amint ott tehetetlenül, zokogva vergődtem a földön, reám térdelt s nézze, mit mivelt a vad ember. Meghajtotta nyúlánk, szép formájú nya­kát s borzadva láttam a hajához tapadt aludt, fekete vért. Egy csomó egészen ki volt tépve, puha, selymes fürtjeiből. Azután kissé szétvonta köpenyét. A ruha fel volt tépve alatts, a gombok lepattogva. A tej­fehér bőrön nagy, kék foltok. Az ökleivel vert, — rebegte a szegény asszony —• a lábával rugdosott össze, miut egy ut­czai ebet. — Minden erőmet összeszedve felugrot­tam, kiszakítottam magamat fojtogató kar­jaiból, s kirohantam a« ajtón. Nem jött utánam. Hallottam, amiut becsapta a nyitva maradt ajtót s teli torokkal, reked­ten utánam kiáltotta : «Eredj, ahová való vagy, rongy U Én meg bódultan nekiin­dultam az utczáknak s magam sem tudom, hogyan kerültem ide. Mint az imádkozó, összekulcsolta sovány, fehér kezeit. — Betelt a mérték végre ! — suttogta kimondhatatlanul szomorúan. — Vége min­dennek közöttünk. Abban a pillanatban, mikor a kezét ellenem emelte, halálosan meggyülöltem, örökre megutáltam őt. Nyolcz órakor indul a szegedi vonat, a nénémhez megyek és azonnal megindítom a válópört. Senki sem kényszeríthet arra, hogy egy vadállat kalitkájában éljek. Elhallgatott, elővette zsebkendőjét és megtörülte vele kiszáradt ajkait. A ken­dőn apró vércseppek mutatkoztak. Szára­zon köhögött néhányszor. A szivem össze­szorult s megindultan mondottam neki : — Csak menjen, Anna nem tehet egyebet. A tót templom tornyában e perezben ütött háromnegyed nyolezat az óra. Anna bágyadtan, ingadozva emelkedett fel szé­kéről. — Kisérjen el uram az állomásra és váltson jegyet a számomra. Egy krajezárom sincsen. Hiszen koldusnak ad alamizsnát ... Megfogtam hideg remegő kis kezét s magamhoz szorítva a kimerült, erőtlen asszonyt, elindultunk a setét estben. A piros fejű mozdony már indulásra készen állott a pályaudvaron. Az|est feke­teségében a zöld váltólámpások, mint szent­jánosbogárkák, fénylettek. Az utasok fel s alá szaladgáltak a perronon. Pár perez múlva indult a szegedi vonat. Anna habozva, ide-oda nézdegélve ácsor­gott a kocsi-feljáró előtt, mintha várna va­lakit. Az utolsó pillanatban töretett egy magas, hatalmes alak a tömegen keresztül felénk. A férj. Sötéten, daezosan állott meg Anna előtt s c^ak annyit mondott szárazon : — Nos ? Anna lehajtotta fejűt, a szemét lesütötte. Egyszerre újra összeesett. Ugy állott előtte, mint a bűnbánó magdolna a kereszt tövé­ben. Lehelte inkább, mint mondotta ! — Veled megyek — s feléje nyújtotta a karját. A férfi durván lerántotta a kezét, azután megfordult s nagy lépésekben, hátra sem tekintve a kijárat felé tartott. Anna sietve, összecsuklő térdekkel tipegett utána. A kutyaszív ! . . . Másnap előkerestem Quida novelláját és végigolvastam, önkénytelenül ajkamra to­lult a megjegyzés : — Mennyi psychológia í — Felhívás adakozásra. A szom­szédos Komárom vármegye alispánja felhívást, bocsátott közzé, hogy a Vág folyó áradása által elpusztult községek, de különösen Martos község árvízkáro­sultjain, hol 200 család tekint aggo­dalommal a legnagyobb iuség elé. Kö­nyöradomány által segítsen, felhívjuk e körülményre az emberbarátok figyelmét, a készek felszárítani a szerencsétlenek köuyeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom