Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-28 / 61.szám

3B I

S

ZTJü

H

/0^J^^J # ~~ ? Városi <

;

s fiiegv/ri érdekeink közlönye.* „77777777^ ~~ MRGJKLENIK' 1IETENKINT KÉTSZER : v ' J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, lön„ —~. . l'FAl./i-UAZ, FÖLDSZINT, fr Bélvesrdii 30 kr [ ELŐFIZETÉSI A R: bová » Itfp ^llémi rószék illett közlemények küldendők. , , y h J [ K'.'é*« évre - - - - € ff-' — i-.t j „ , _ „ •—_ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosábj Fél évre - - . .". frt - kr". KIADÓHIVATAL: ban közöltetnek. Negyed évre t írt r,0 kr szÉ<.'Mi'NYí-TÉI! 5532, ' '' ~, Egy SZám ára 7 kr. | hová » hp hMa'si'os <•« m .KIMI hir-lolésni, a iiyilitiíilifi sz-ínt kőzle- NYÍLT JER sora 20 kr. ^ • @ Miniyck, elöii/.i'té^i [téuzek és reklamálok intózen.lök 0 i : 1 -0 Egységes ipartestület. Eszteigom, jul. 27. Lukács Béla a vaskezü Baross örökébe, a f. e. 28.200/892. sz alatt kelt magas rendeletével, tényleg megkezdte Esztergom négy Táros egyesítését ós örök hálára kötelezte le maga iránt Esztergom négy város előre törekvő iparos nemzedéket. De oszlopot emelt magának Lukács Béla még mint államtitkár Esztergom város történetében is, mert az ő intézkedése lesz azon kiinduló pon', azon alap, a melyre támaszkodva Esztergom négy város egyesítése miolőbb meg is lesz valósítható. Világító fáklya, eme rendelet, a melynek fényénél, ugy feni, mint lent már t. i. az illetékes tényezők egyaránt megfogják látni, hogy a jelenlegi állapot, — mely a bomlás és hanyatlás arcamma — tovább vagy legalább még hoszabb ideig fenn nem tartható. Halljuk azonban a rendeletet. Esztergom, Vízi város, Sztfamás és Szt* györytnezö községek iparosai -nak az esztergomi ipartestülethez való csailakozása tárgyában stb. stb. stb. értesítem a vármegye közönségét, hogy a jelen esetben az esztergomi ipartestület hatáskörének azösszeópült községekre való kiterjesztése különösen indokoltnak és czélszerünek látszik, s ennélfogva felhívom a vármegye közönségét, hogy az illetékes I. fokú iparhatóságot ulasitsa, miszerint az egyesítés iránt a kellő intézkedéseket mielőbb tegye meg stb. A mint tudjuk az egyesítés iránti intézkedés végrehajtásával az Esztergom járási főszolgabíródig bízatott me<j, a mely nézetünk szerint nem ál Ihat egyébből, minthogy a miniszteri leirat tartalmáról a három testvér város iparosait értesíti, azok névsorát az esztergomi ipartestületnek megküldi és az ipartestületre ruházza mindazokat a hivatalos leendőket, a melyeket az ipartörvény 59—110 §§ illelve az ennek végrehajtása lárgyában 39.266/84 sz. alatt kiboesájtott rendelet 16-40 §§ értelmében különben a főszolgabiróságnak miut iparhatóságnak kellene végezni. A munka oroszlán része, az egybeolvadás keresztülvitele magára az ipartestületre vár, a melyhez erős kéz ós az ügyek tapintatos vezetése szükséges. Mert nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a czéhrendszer megszűntével évtizedes külön állást kell egyesíteni. Azt az erőt, mely hosszu évek során a téves nézetek uralma folytán, négy ellenséges lábrrrra osztotta Esztergom város iparosait, — mindnyája érdekeinek előmozdítására kell egyesíteni, ez pedig nem csekély feladat, ha meggondoljuk, hogy eddigelé a boldogulás forrását mindegyik máshol kereste. Nézetünk szerint az esztergomi ipartestület első feladata az leend, hogy e négy város iparosait rendkívüli közgyűlésre hívja meg, a mely közgyűlésben, a változott viszonyoknak megfelelőleg át fogja alakítani alapszabályait. Jelesül az alapszabály 1. §-át mely a tesl.filei; czimét állapítja meg, akként módosítja, : «Esztergom négy Táros ipartestülete^ Meg kell továbbá szaporítani a testületi elöljáróság számát, a belépő tagok számának arányában és pedig legalább 15 taggal, hogy ekként a testvérvárosok iparosai az ipartestület vezetésében részt vehessenek- (13. §) Egy alelnök helyett két alelnök szervezendő (16. §.)' Miután pedig az ipartestületi ügyek az egyesítés által nagyobb mérvben fognak megszaporodni, de különösen a lajstromok vezetése meglehetős nagy munkával fog járni, a jegyzői állás — megfelelő díjazással — oly egyén állal töltendő be, a ki munkásságát egészen » testületnek szentelheti. Avagy egy-két. éven át tartó titkári állás szervezendő, addig t. i. mig az újonnan megválasztandó jegyző az ügymenet vezetésében jártas és munkakörében otthonos 'lesz. (17. §) Ugyancsak a pénztáros nem tiszteletdíjjal, hanem rendes fizetéssel látandó el. (18. §) És végül az ipartestületnek külön hivatalos s legalább két szobából álló helyiségről kell gondoskodni, a hol az ipartestületi funktiók végeztetnének. Az kétségtelen, hogy az egyesítés folytán a hetivásárok alkalmávali kirakodás már most a testvérvárosi iparosoktól meg nem tagadható. Az ebből támadható súrlódások azonnali megszűntei ése végett szükséges, hogy az ipartestületi elöljáróság ezen kérdést a város hatóságával egyiiMesén állapítsa meg, különösen azon az alapon, hogy a testvér városi iparosok a helypénz fizetése alól felmentessenek. De továbbá az egy ipartestület alakításának szükséges folyománya, hogy az iparhatóság által adott iparengedély mind a négy város területére órvénynyel bírjon, mert az többé meg nem engedhető, hogy az egy ipartestület kebe* lébe tartozó iparos, ha a kir. városból Szt tamásra,SzttamásrólErsek vízi városba, ha Ersekvizivárosból Sztgyörgymezőre hurczolkodik folyton iparengedélyért folyamodjék és költsegeskedjék, ezen anomáliának megszüntetése iránt szintén az ipartestület hivatottá kereskedelemügyi minisztériumhoz fordulni. Az egyesülés bizonyára, még több oly kérdéseket fog felszínre vetni, a melyek az ipartestület életre valóságát kemény próbára teszik a melyek következtében nagyon sok egyéni hiúságot, egyéni érdekeket kell kiegyenlíteni, do mindezek az egyesülésre akadályul nem szolgálhatnak. Lukács Béla, intézkedése Esztergom város történetében a haladást jelenti, legyen ezen haladás az egész város közönségének osztályrésze, hogy ne egyedül az iparosok, hanem a társadalom minden tagja átórezze, hogy haladni emelkedni egyesült erővel lehet. De üdvözöljük az esztergomi ipartestületet is és különösen annak elöljáróságát, mert jól tudjuk, hogy a miniszteri intézkedés alapját ő vetette meg. — Irta : MUNKÁCSY KÁLMÁN. — Egy unalmas, forró nyári délután Quida egyik novellája került a kezembe. Odáig haladtam benne, ahol egy töpörödött, eszelős tengerész-anyókát ir le, aki minden fillérét összekuporgatta hűségesen és bizalommal várja husz év előtt tengerre szállott urát, aki mig mellette élt, csak verte és szidalmazta öt. Kntyaszivnek nevezi. Boszusan dobtam félre a könyvet. — Ostobaság ! Ilyen absurd, sentimentális psychológiával csak egy asszony-iró dolgozhatik. * Leánykorában minden reggel az ablakom alatt ment el mindég sötét, egyszerű kartonruhában, földre szegzett fejjel, fekete bőrtáblás imakönyvvel kicsi kezében.Egyetlen egyszer láttam egy Bourbon-rózsát a keblére tűzve, azt is eldobta az utcza sarkán. Dus, halványszőke haját vastag koszorúba tűzve, hordta ; szórnom, szelid arcza Graetchen-arcz volt igazán. Ajka körül rendesen halavány, fáradt mosoly lebegett, hosszu pillás sötét szeme az erősen megtörő fénytől mindég könyezni látszott. Valami önkénytelen, csöndes meghatottság fogott el, valahányszor utána veszett tekintetem tovatűnő karcsú alakjának. Néha utána is mentem. Mint valami jó óraarö. mindég ugyanazt az utat tette meg, perczekre megegyező időben. Először a piaczra ment, bevásárolt egyetmást a kony hára (a nyelves, durva kofa népséggel szelíden, szinte alázatosan beszélt) azután az angol kisasszonyok kis templomába tért be. Talán tíz perczig imádkozott itt buzgón, térdenállva a Mária-oltár előtt, majd keresztet vetett magára és siető, kis lépéseivel újra hazasietett. Két év előtt azonban egyszerre elmaradt a reggeli séta. A. szomszédoktól tudtam meg az okot. Anna férjhez ment, a gazdag Jlery Dénes, a körúti bankár, vette el. A bőbeszédű nénémasszonyok szörnyű részvéttel csóválgatták fejüket. — Szegény lányka ! Eladta az apja. A'-óta a férj járt mindennap az ablakom alatt a bankba menet, öles termetű, széles vállú, szikár férfi volt, arczát torzonborz fekete szakáll köritette, bőre kellemetlenül sárga színnel, birt, mintha a sokaranyról, amiben mindennap turkál, szállott volna reá ez a beteges sápadtság. Szürke, vizes szeme mindég valami távoli pontra szegeződött : olyan arcz volt egyáltalában, amely képtelennek látszik mosolygásra. Az asszonykát nagyon ritkán láttam a férje palotájának ablakában egy-egy futó pillanatra. Mert mindjárt visszahúzódott, mihelyt ismerőst látott. Tekintete még szomorúbb volt és még szelídebb. Vértelen fehér arczát valami glóriás fényesség zománczozta meg amilylyennél a martyrókát festik. Szomorúan vettem le szememet mindég a megüresedett ablakról. — Szegény kis gyermek ! . . . A napokban egyik este a központi in; dóházbá kisértem ki egyik jó barátomat, aki hosszaltb időre külföldre utazott. Mikor a barmadikat is lecsengették és mi harmadszor is Összecsókolództunk, visszatértem a várótermeken keresztül a folyosóra. Amint, gondolataimba merülve a kijárás felé siettem, egyszerre csak egy puha, gyönge kéz ragadta meg a karomat. Összerezzentem s megállottam meglepetésemben. Annuska állott előttem. De milyen állapotban ! kis kerek köpenye nyitva lógott rajta, arcza zilált volt, halott halavány, baja kuszáltan bomlott ki kabátja alól, amelynek bársonykötői megoldva libegtek szerte. Halk, alig érthető könyörgő hangon rebegte : — Vigyen innen valahova, ahol nincsenek emberek. Karonfogtam s egy közeli, csöndes kávéházba tértem vele. A legsötétebb sarokba támolygott, lebukott egy székre és sokáig sötéten, mereven bámult maga elé. Egyszerre felriadt. — Hány az óra ? — Hét. Mélyen, kínosan felsóhajtott. •— Még egy egész óra ! Sápadt arczán fénytelen szemeiből, sűrűn, nesztelenül peregtek alá a könyek. Az én hangom is mely megindultságtól remegett, mikor reszkető kezét az enyémbe fogva, megkérdeztem. — Mi történt önnel, Anna ? Valami izgatott, érthetetlen mozdulatot tett a kezeivel. Feje alácsuklott, de hirtelen újra felkapta! — Mindent elmondok. És azután ércztelen, tompa hangon, a sírástól meg-megakasztva egy sötét, vigasztalan drámát mondott el. Nem feledtem, el a hosszu, szomorú beszédnek egyetlen szavát sem. — Ön ismer már ré^gen. Tudja, hogy anya nélkül nevekedtem fel. Atyám üzletember, csupán csak üzletember, aki mindent mindég üzleti szempontból fogott fel. engemet is bizonyosan. Ezért vezette be Dénest a házába. Alig egypárszor találkoztunk az esküvőnk előtt. A két férfi ilyenkor rendesen üzleti dolgokról beszólt, én hallgattam Őket. Dénes meg le nem vette a szemét rólam. Volt valami vonzó, kábító nyugodt, hideg lényében, valami parancsoló, lebilincselő sötét fényű tekintetében, ami ugy hatott reám, mini a vadakra hathat az állatszeliditő nézése. Még alig szóllott hozzám és én már a rabja voltam. Egy napon tudomásomra adta az apám, hogy másnap megtartjuk az eljegyzést. Ő parancsolt, én engedelmeskedtem. Mikor az esküvő után először megfogta Dénes a kezemet, hogy uj otthonomba vezessen, ugy érezlem, hogy a világ végéig is bizalommal, habozás nélkül elmennék vele. Az örökös magányban, amelyben addig éltem, nagyon kifejlődött bennem a vonzalom érzése s hogy most végre tárgyat kapott, mind ez egyre áradt. Édes gyönyörrel tekiutetfcem fel reája, mint a setét börtönben sinlődött rab az első napsugárra. Hogy csalódás és kiábrándulás ért az uj házban, azt hiszem, elgondolja. Dénes kezdettől fogva, rideg, mogorva, szótalan volt, én meg nem mertem közeledni hoZzá. Féltem tőle, miut a gyermek az ismeretiéi*