Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-17 / 58.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE # T Városi és megyei érdekeink közlönye* u.nnr-rr-or,, T MBGJRLENIK IIETENKINT KÉTSZER: Sf+ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I *ím .100 s/óig 75 kr, 100­—— D ru7uí7 ÍAT.ITMT tói 300-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. „ —rjPFALZ-HAZ, FÖLDSZINT, ö Bólyegdij 30 kr. ELŐFIZETÉSI AR: hová a lnp szellemi részét illet?} közlemények küldendők. t E'iész évre 6 frt. — kr. . . _. —,. , . _ _ , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fél évre „•--.. 8 frt — kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közöltetnek. Negyedéire - 1 frt 50 kr. SZÉÜHHNYI-TÉU 332, t ­Egy Szám ára 7 kr. hová a lap nWáWs és magán hirdetései, a nyiliterbe szánt közle- NYILT'IER sora 20 kr. • % menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendok. m — ' • Házépítő társaság. Budapest, jul. 16. Németországban olyan épitő társa­ságot hoznak létre, mely a nép szá­mára házakat épít s e házakat a lakók iiázbérükkel tulajdonul megszerezhetik. A lakás és a in unkakérdés sürgős­ségét már sokszor megbeszélték. Ala­kultak is már régibb időben társaságok a. lakásszükség leküzdésére ; és sok e tárgyra vonatkozó terv volt szőnyegen, mely azonban egy vagy más okból du­gába dőlt. Mint a társadalmi politikai életnek annyi más kérdése, ugy ez is, hosszú időn át eldöntetlen maradt. So­kan azt hiszik, hogy javítást nagyobb stílusban a socialis téren csak a jóté­konyság utján lehet elérni. De a ta­pasztalás bebizonyította, hogy az idők folyásával ellankad a legjobb szivü adakozás is és az emheri természet is «14ene van annak, hogy hosszú időn át mások jótékonysága iránt lekötele­zettnek érezze magát. Ezen tekinteteknek megfelelőleg njabb időben egy társaság keletkezett, «Deut­sche Volk-Baugesellsckaft» név alatt, mely feladatául tűzte elősegíteni azt, hogy a vagyontalanok is szerezhesse­nek maguknak saját otthont és pedig az életbiztosításnak egy sajátságos ne­mével való egybekapcsolás utján. A német császár is kimutatta érdeklődé­sét ezen vállalat létrehozatala iránt. Az az eszme, hogy életbiztosítás ut­ján tétessék lehetővé, a vagyontala­noknak is saját házat szerezni, nem­csak élénk viszhangra talált a porosz urak házában megjelentek közt, hanem a megjelentek tekintélyes része ki is jelentette készségét a szövetkezetbe belépni, mig mások belépésüket meg­ígérték. A szövetkezeti tőke számára jegyzések is történtek ós az ala­kuló közgyűlésen a szövetkezet szilárd alakot nyervén, a czéglajstromba be lett jegyezve s az alapszabály elkészült. Már a közgyűlés megtartása előtt 8000 tagja volt a szövetkezetnek Németor­szág minden részéből, a legtöbb Dól­németországból. A német népépítő társaság ha­tásköre nem csak a városi körökre, ke­reskedőkre, hivatalnokokra és munká­sokra, hanem a vidéki lakosságra is kiterjed és a külföldi építkezésnél tett tapasztalatok alapján lehetőnek tartják, hogy a vidéki munkások számára is megfelelő áron kis lakházakat teremt­hetnek. Arra is utalás történik, hogy Németországon nagy súlyt kell fektetui a gyümölcstermesztésre ós igy a mun­kásoknak meg lesz adva az eszköz, hogy házbérüket könnyebben megfizet­hessék. Miután a német népépitőtársaság eszméje Németország minden részében viszhangra talált, határozatba ment, hogy az egyes államokban és tartomá­nyokban helyi bizottságok is fognak alakíttatni. E bizottságok tagtársakból alakulnak, a kik érdeklődóst tanúsíta­nak a kérdéses telepítés iránt. De az is feladat volt, hogy gyorsan lehessen segíteni. A szövetkezet tehát mindjárt jun. 10-én megkezdte tevékenységét, mihelyt a választások megejtettek. Az igazgatósági tagok között vannak német fejedelmek, miniszterek, főren­diházi tagok, igazságügyi hivataluokok, kereskedők, építőmesterek stb. Mi­után a legkülönbözőbb üzletágak szak­emberei elismerik a német nép-ópitő­társaság eszméjének gyakorlati kivihe­tősógét és tevékeny közreműködésüket is megígérték erre ; biztos kilátás van rá, hogy az eszme és a tervek meg is valósulnak. A programm alapvázlatában a kő­vetkezőket tartalmazza : A német nóp­ópitő társaság mindenkinek, a ki ezt óhajtja és a feltóteleknek megfelel, házat és udvart akar építeni ós átadni. Az illetőnek nem is kell előre fizetést vagy törlesztést eszközölnie s mégis megkapja a házat ós- az öreg korában adósság mentesen tulajdonát fogja ké­pezni vagy ha előbb elhalálozna, a ház tehermentesen örököseire száll. A következőkből még jobban meg lehet értem a dolgot. Mindenki, a ki házat akar szerezni a társaságtól, va­lamely fennálló szolid életbiztosító in­tézetnél agg-kor vagy halál esetére biztosíttatik. Az illető azután megkapja az ingatlant, melyen tulajdonosként rendelkezhetik, a nélkül azonban, hogy tulajdonos gyanánt beirattatuók. A va­lóságos tulajdonjogot csak akkor szerzi meg, mikor elérte a hatvauadik óvót, vagy örökösei lesznek a tulajdonos, mindkét esetben tehermentesen. A né­met nópépitő társaság a lejárati határ­időben megkapja az egész biztosított összeget a biztosító társaságtól. A re­flectáns csak évi bér összeget fizet, mely a következő tótelekből van össze­tevő : 1. az ingatlanra összeg praemiumából mely átlag 2V 2 Vo" RARU S 2. az ingatlanra fordí­tott tőke kamaijából r mely 4% 3. tűzkár biztosításért és a telken levő reálmeg­terhelésért V A °/ 0 Együtt 7% Ezen 7% tehát nem haladja meg a mérsékelt bérösszeget s annak is te­kintik, mig a biztosítási dijat a tár­saság fizeti. Némelyek felemiitik. hogy hasonló eredményt mindenki elérhet, ha mugát biztosítja. Ez a kifogás azon­ban nem találó, inert ily esetben az iiletőnek ugy házbért, mint biztosítási dijat külön kell fizetni. Aztán, mint már jelezve volt a német nóp-épiiő­társaságnak nem is fizet a jelentkező olyan magas bért aránylag, mint tar­tozik fizetni most a legtöbb hivai ál­nok, kereskedő stb. s azonkívül még is meg van számára a lehetőség, hogy agg-korában adómentes tulajdona le­gjeu. Feltéve, hogy 4500 márkán Berlin közelében szerény falusi lakást lehet csiuálni 48 Q m. beépített területen, mely áll földszintből, 7 szobával, kony­hával, kamrával, pinczével, folyosóval ós verandával, 5 m. mély előkerttel berendezve, melynél a telek négyszög részenkint 35 márka, ugy az évi bér 315 márkára rúgna. Ezen évi befize­tésnél aztán a hatvanadik évben be fog állni a biztosítási báreza kifizeté­sének ideje az ópitőtársaság részére, Az^Esstergom és Vidéke^tárczája. LÁTOGATÁS, Szegény szivem, sok bolondság Fogamzott meg benned; Jó szerencse, hogy megmondja Mit hogyan kell tenned. Egy kis arczkép. Tenyérnyi csak «Ő» tekint le róla . . . Kicsiny arczkép bájos leánya, Kérlek csak egy szóra. Mikor fejem nyugovásra Kéjjel most lehajtom, Izzó lesz a puha párna S a futást óhajtom. Izgult vagyok, mint a kire Titokban tört fennek . . . Kicsiny arczkép bájos lánya Mi az oka ennek ? Mosolygott a néma arczkép S é némaság beszédes, Azt mondta e mosolygással: Látni vágyod édes ... Igen, igen; úgy lesz bizton Látni vágyom én Őt. Szép áz arczkép, hanem már most, Lássuk meg az — élőt. S elindultam. Jeges szellő Csapta meg orczámat, A szivemben mindazáltal Nagy melegség támadt. Hogy rohantam s hogy csodáltam Ha ki megállita: Hová futok ? — hogyan hát nincs Homlokomra irva? A mint fogyott a távolság Közöttem és közte, Gyors léptemet gúzsba a félsz Oly mérvben kötözte. Tán ne menjek? . ... Pyihiámat Megkérdeztem szépen, S úgy rémlett, mintha a leány Sírt volna a képen. Ez a sírás magát szivem Közepéig fúrta, El-kiszállott bátorságom Visszaadta újra. Hanem mikor a kilincset Már kezembe fogtam . . . Az arczkép most már nevetett S én megfutamodtam. Száz lépésre álltam meg csak, Néztem azt a házat, Hogy a nézéstől szememben Két meleg könny támadt. Eájó könnyek okozója Ugyan mi lehetett ? Az én gyávaságom, vagy tán Hogy ő kinevetett ? . . . Az ö románczuk is ugy keletkezett, mint számos más, de van benne valami vonzó melegség, a miért talán érdemes lesz el­mondani. Hallgassák csak ! Narcissenek hivták a leányt. Soha név ugy nem talált. Bizonyosan látták már hí­res művészek festményein azokat, vidám, szőke angyalarczokat, melyek oly felejthe­tetlen hatást gyakorolnak a szemlélőre. Nos Narcisse élő mintaképe volt azoknak. Omló, selymes fürtéinek árnyából ugyanazok a mély azúr szemek csillantak elő, mikbe a lélek beleszédül, ha egyszer beléjük tekint. S ha beszédre nyíltak meseszép ajkai, min­den ember fiának a szemeit káprázat fogta el attól a ragyogástól, a mely ilyenkor tá­madt. Gyöngy fogai, a vakitó fehérségüek, csillogtak ugy. Aztán hogy tudott csevegni 1 Pacsirta csicsergós, gerle kaczagás, cser­mely csobogás volt az egyszerre. S mind­ezt a sok szépségét' besugározta az az is­teni naivság, a minőről csak a régi, na­gyon régi emberek, poéták ábrándoztak, mikor szent ihletükben Nausikaákról, Amarilisekről énekeltek. Oly sok és gazdag adomány mellett csu­pán az volt a hibája, hogy olyan édes pa­pája volt, a ki nagyon sokat adott a czi­merére. Nemkülömben szépen volt megteremtve a másik, a fiu. Sudár volt, mint a jegenye s erőteljes, mint a tölgy. De ő meg olyan planétában született, a hol nem osztogat­ják se a czimet, se a gazdagságot; nem is í volt - neki szerető szivén s a diplomájánl kivül semmi egyebe a világon. Ezek pedig manapság nem sokat érnek. Ebből szár­mazott a baj. Hanem az a pajkos istenke, a kinek kedvencz foglalkozása a szivek seb­zése, most sem sokat okoskodott. Mikor már mesterien kezelte nyilait, elkezdett finom, láthatatlan szálakat szőui a két fiatal körül. Harmathuláskor, virágnyiláskor, reggel találkoztak először ; a fiu akkor szokott el­menni a kastély elótt. Narcisse dévaj volt s kíváncsi, mint Éva minden szeretetreméltó leánya, kitekintett az ablakon s hirtelen kiejtette patyolat ken­dőjét az utczára. Hogy ne vette volna észre a fiu, hiszen nem volt fából ? ! Észrevette bizony és föl is adta, miközben Narcisse megkérdezhette tőle, kicsoda ós merre van hazája ? A fiu illendően megfelelt a kér­désekre, azonban többet nem szólt volna a világ minden kincséért sem, annyira meg­zavarodott a gyönyörűséges szép lány lát­tára. Másodszor már sokkal bátrabb volt. Harmadszor pedig csillagragyogös este borult föléjük, mikor találkoztak s amint Géza — mert ugy hivták — fölpillantott a millió fényes ponttal telehintett égboltra, ugy találta, bogy a Nanczisse szemei száz­szorta szebben ragyognak az égi firmámén­tom összes csillagainál. Ezt nem késett el­mondani Narcissenek. Hanem rézsen volt a papa is. Csakha* mar megsejtette, hogy hiba van a kréta körül ; gyakorlott volt ő ilyenekben. Haragra gyúlt s maga elé hivatta a leányt. — Te gyermek ! szólt hozzá, rosszat hal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom