Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-10 / 56.szám

az ország első egyházfejedelinét arra indította, hogy az első békéltető íépésre vállalkozzék. A "béke utáni vágy érthetően kihangmtt Vaszary beszédből; hazafias hang lengi át e kiuyiltkez tatásokat és tudjuk, hogy a hang teszi a zenét. Ha tovább tart ez a hangulat -s ha különösen a püspöki karban erős gyökeret ver az a nézet, hogy az egyházra kár hárulhat a közte és az állam közt létező ellentétből, ha minden katholikus íőnásztert Vaszary herczegprimás gondolkozása fog áthatni, a ki lendületes szavakban jelentette ki tiszteletét* az állameszme iránt, — akkor meg lesz találva mind a két fél által óhajtott béke. Ha ma nem, hát liolnap:; ha a ja-, vasolt feltétek alatt nem,, hát más feltételek alatt., melyeket a kölcsönös előzékenység előbb ntóbb ki fog puliaUlni. A herczegprimás beszédéből azt al %izalmat meríti a nemzet, hogy a viszály napjai meg vannak számlálva és a pillanatnyilag még feuforgó nehézségek daczára nemsokára helyreállítható lesz az öszhang egyház ós állam között. A tanév végén Az országos közoktatásügy egyik előkelő tisztviselőjének tollából közöljük a következő czikket: A napokban záródott tanév végén 'igen sok ezer szülő foglalkozik azon nehéz és igen fontos kérdéssel, hogy pályára adja gyermekét. 'Es valóban talán egyetlen állam polgársága sincsen oly annyira kevéssé tájékozva a pályaválasztás kérdése, a választott pálya kötelmei, kedvezései és terhei felől, mint a magyar szülők zöme. A külföldön temérdek tájékoztató ni mutató könyv forog a nagy közönség •kezén melyek statisztikai százalékkal mutatják ki egyes pályák tultümötlségót -és más pályán haladók keresettségét. A sajtó van hivatva nálunk e köz- 1 vetítő műveletet teljesíteni, hogy ne 1 <éppen a vak véletlen vezesse a magyar ifjúságot egyik-másik pálya sorompóihoz. És a sajló e nemes lisztet szive- 1 •ét® is teljesiti azon tudat által jutalmaztatva, hogy temérdek ifjat mentliet meg a téves pályaválasztás végze>íes örvényétől. A™ -nmTTrArli £0 kíw.h's!7fTn's(>l/íi nálva, tengődését és tultömöttségét láva, a gymnásíumok felsőbb osztályainak végzett uövendókei részére a hivaiotiság és készültség arányai szerint a legjobban ajánlhatjuk a mérnöki, katonai, tanári ós lelkészi pályát, mely óriási mértékben fej tőd véti, a közel jövőben gyors ós biztos előléptetésre nyujihat reményt azoknak, a kik ínég a közeli jövőben lépnek e pályákra. A pályaválasztás kérdésénél azonban tanácsadásra leginkább azou szülők szorulnak, a kik anyagi helyzetüknél fogva nern óhajtják, vagy nem képesek gyermekeit 26—28 éves korukig eltartani, azaz ügyvédi, mérnöki vagy tanári pályára sok ezer forintok áldozata árán gyermekeiket kiképeztet ni, hanem már 17—18 éves korukban önállóvá akarják őket tenni olyképen, hogy biztos ós jól jövedelmező pályám készítő tanfolyamba adják őket már 13 —14 éves korukban. A/. így gondolkozó szülők leghelyesebben teszik, ha gyermekeiket valamely jóuevü kereskedelmi akadémiába íratják. A kereskedelmi akadémiák iránti előítélet kivált a magyar alföldön, óriási volt s némileg ma is az. E» előítélet azonban teljesen alaptalan. Sőt statisztikai adataink szerint ez intézetek elvégezése jelentékenyen előuyösebb bármely intézetnél. Hogy egy magyar alföldi város tanévéből merítsek példát fenti állitásom igazolására, két, egyébaránt kitűnő > hírnévvel és tanári karral biró tanintézet ós pedig a nagyváradi főgymnásium és a nagyváradi kereskedelmi akadémia ez évben végzett növendékeiről akarok megemlékezni. A nagyváradi főgymnásiumban az idén 30 növendék tett érettségit a premontreiek kitűnő vezetése alatt s a 30 növendék vagyonosabb része még 5 — 6 évig Budapesten fogja tanulmányait folytatni ós szülőiknek óvenkint 1000—1400 frtjába kerülni. Ellenben a dr. Propper János vezetése alatt illó kitűnő hírnevű kereskedelmi akalémia 3-ad osztályú, 30 tagu hallgatóságának 75 százaléka ina, néhá;iy nappal az akadémiai érettségi vizsgálai után már 800 — 1200 frtos állással bir * önállóan mrgkeresi kenyerét. A fŐgymuásiumot végző szegény lanulók tudvalevőleg egy-két év alatt kifáradnak az életküzdelemben s odasülyednek, hogy holmi dijnoki álással kell beóruiök. Mig ellenben a keresi kedelmi akadémia hallgat óinak szegényebb része, épen ezen jogezimen hamarabb jut álláshoz az intézeti hatóság s a védnöki szerepet viselő kereskedelmi kamara elnökségének figyelméből. Ezen megezáfo Inatlan körülményt 1 látva legmelegebben ajánljuk a szü- löknek, hogy keressék fel gyermekeikkel a jólétet, biztos jövőt és már az ifjú korban kenyeret nyújtó kereskedelmi akadémiát s hassanak oda, hogy netán városunkban még nem léteznék, lótesitessék a nagyváradi városi hatóság és kereskedelmi kamara üdvös gyümölcsöket termő áldozatkészségének példájára minden nagyobb magyar városban kereskedelmi akadémia. Oroszország a pusztulás utján. (Egy Tifüszben kelt magánievéToi.) Az orosz birodalomnál jóval nagyobb birodalomnak is sok lett volna az a temérdek csapás, ami egy esztendő lefolyása alatt az orosz alattvalókat érte. Néptelenné vált falvak, ugarban maradt szántóföldek, a vagyonosabb osztálybeliek távozása az Ínséges nagy városokból, az ipar szünetelése, a kereskedelem pangása, megannyi kiáltó jele Oroszország pusziulásának. Mi más volt itt az élet még tavaly ilyenkor is! A földműveléssel foglalkozók szorongva néztek ugyan a semmi vigasztalót nem ígérő termés elé, de az iparüzők, meg a kereskedő nép csak ugy járták a nisny-novgorodi és az íisztrakháui híres vásárt, mint azelőtt. Nyüzgött az idegentől, a vásárosok larka tömegétől az odavezető utak minden vonala. Perzsia, China szemkápráztató portékáival elárasztotta az egész orosz piaezot, sőt még Szibéria is ott szerepelt a sátrak alatt terményeivel, a küszöbön álló rossz termés daczára. Muzsikaszó hangzott a pálinkás butikokból s a talián komédiásbódék körül kiváncai sokaság tolongott késő éjszakáig. Ezekre a mulató vásáros helyekre ma már alig ismerni rá. Először a termőföldnek érezte meg mostohaságát a nép; a gabona még kevesebb volt, mint az előző esztendőben. Itt-ott már az őszi hónapokban bekövetkezett a szükség, a mindennapi kenyér hiánya. Egyideig némán tűrte | rossz sorsát a benszülött orosz, de a gazdagok megélhetésének és részvét- ; leuségének látása kihozta a türelméből. A vagyonos orosz urak birtokait nem merte megtámadni, pedig mindenáron ütni ós rabolni akart, Báment tehát a zsidóra. Az elégületieuség érzete a zsidóüldözésbeu oly megdöbbentő erővel jutott kifejezésre, hogy a kormány szigorú rendszabályok alkalmazása helyett jobbnak látta a zsidóság kiutasítását Oroszországból, Ezzel természetesen nem lett több a keuyér ós az elégedetlenség oka el nem enyészett. Az üldözött zsidókat tél közepén kiverték hajlókaikból s egyegy batyuval a hátakon, elindították a bizonytalan idegenbe, de a földönfutóvá lett emberek, asszonyok, gyermekek sírásába lépten-nyomon belevegyült az éhező orosz népnek a pajták belsejéből kihallatszó sírása is. Ez igy volt az ország legnagyobb részében. Itt-ott fölhangzott a panasz a kormány ellen. A nagy drágaság miatt néhány hónap alatt koldusbotra jutott intelligens, vagyonos családok bekerültek az Ínséges néphez, a pajták födele alá, lassan-lassan megértették vele, hogy az ország veszedelmének a kormányzás az oka, mert előrelátó, gondos gazdasági és kereskedelmi politika mellett oly vagyonos országot, mint a milyen Oroszország volt, egy-két gyöngébb termés uem juttathat a pusztulás útjára. Hitetlen gyorsau ment át ez a felfogás a köztudatba; do a népnek mégsem maradt ideje sokáig gondolkozni a kormány mulasztásain, mert az ilyen falvak népét a rendőrség láuczra fűzte és útnak indította a szibériai ólombányákba. Körülblül száznegyven helységet ürítettek ki ily módou, azou a czimen, hogy az ottlakók a nihilistákkal konpiráltak s merényletet forraltak a czár ellen. Egy száznál több főből álló számkivetett karavánról 'annak idején a nyugat európai lapok is tudomást vettek. Néhol a rendőrség, meg a katonaság tagjai közül szintén bebörtönöztek többeket, a kormányellenes hangulat thkolása s más, hasonló vádak alapján. De az alattvalók mesterséges el halgát tatása mégis kevesebb helységet nópteleuit el, mint a hányat az ínség kipusztított. Altalános pánik vett erőt a nyomorgó népen a tömeges elfogatások mog-megujuló híreire és ezt a pánikot fokozták a Szibériába tolouczolt, útközben megfagyott vagy lázadás miatt agyon lövöldözött száműzöttek ről a rendőrség által tervszerűen, czélzatosau terjesztett hirek. Annak, a ki ezeket a híreket hallotta, nem volt kedv© a kormányt vádolni. Panaszokat visszafojtva várták az irgalmat, vagy titokban egy-egy zsineggel megváltották magukat a nyomorgók a nyomortól. Az éhen haltak közt annyi volt az öngyilkos nemsokára, hogy az őrjárat orvosai nem győzték az erőszakos halálai kimúltak számbavevósét ós külön kimutatását; ezért az ilyenekről poutosadai ai máig sincsenek az államnak. Tavasz elmúlt, némely gyümölcsét meghozta már a nyár, de azért még mindig tart a drágaság és az általános éhség. Tiflisz és Eriván városok környékén oly kevésbe veszi a nép a Káspitó felől fenyegető kolerát, mintha nem is az öldöklő, hanem a megszabadító angyalt látná benne. Pedig ha a kolera kitörne, alig vihetne véghez nagyobb pusztítást, mint amilyet az éhtífusz okoz máig ís. A nomád kalmükök, a doni kozákok vidékén alig lézeng egy pár szegényes falu ; a többiben üresek az ólak, műveletlenek a mezők, térdig ér a burján és a fű az utczákon. Tizenöt kormányzóságban hasonló állapotokat lehet tapasztalni. És ebben a tizeuöt kormáuyb) A bold. Szűz Mária és sz. Adalbert föegyháza, és az. István király temploma. A sz. Adalbert prágai püspök emlékezetére 1010. emelt fóegyház építtetését AlbeTÍk szerzetes, Dubravius és más irók sz. István királynak ^tulajdonítják. Hogy magában a várban építtetett,ugyanott kiásott nagyszerű romjai ítanusitják. Martirius esztergomi érsek e templomot bold. Szűz Mária oltárával ékesítette, mely alá temettettek hamvai, s ugy intézkedett, hogy a kanonokok kara naponként vecsernyét tartson előtte és a kanonokok számát szaporítván, hetven falu tizedét örökös joggal engedte át. Mások azonban, megfosztván a szent királyt a fŐegyház alapittatása dicsőségétől, ugy vélekednek, hogy a székesegyházat maga Martirius, és pedig eredetileg az alsó városban építtette, s csak Job érsek helyezte át a várba (Baranyai, az. j. h. 42—46. 11.) ; bizonyos azonban, hogy az 1193 körül a várban létezett, s Jób érsek fáradozása következtében, Zsófia királyné költségén egészen megujittatott, és pedig azon pusztító tűzvész dnlása után, mely, mint Imre kiválynak 1198-ban kelt megerősítő oklevele tanúsítja, a Hl Béla király által 1188-hun kiadatott, mind a három esztergomi piacz vámjövedelmót a kanonokoknak adományozó oklevelét is megemészt tte. Az érsekek főegyházuk nagyobbitására, boly reál Utasára és ékesitésére legtöbb gondot fordítottak. Igy Telegdi Csanád érsek a templom egyik részét kijavította, és a lehordatott szentélyt simított kövekből s lésmény ékkel kezdte újra építtetni, ablakok, kai és tetővel díszítette. (Kollár TJrsin. Vei. tett. jegyzetei. 10. 1.) Azonban a kedvezőtlen időviszonyok következtében a főtemplom hajdani díszétől megfosztatván, sőt dűlő félben levén, az erre megkívánható roppant költséggel megujittatása, söt még nagyobb dísszel helyre állittatása, a Széebi Dénes érsek által Esztergomba gyűjtött 1449-évi zsinaton is szóba jött, melyen, az érsek pénztára üres levén, a főnemesség és papság roppant mennyiségű aranyat és ezüstöt adakozott s az épités azonnal megkezdetvén, 1453-ban befejeztetett, s a nagyszerű főegyház a bold. Szűz Mária, de egyszersmind sz. Adalbert emlékezetére fölszenteltetett. (Smith. Ep. Agr. II. 36. és 37. 11.). — Mintegy 1464. Zrednay Vitéz III. János érsek európai hirü, számtalan könyvvel gyarapított könyvtárát, melyben Szerafin könytámok felügyelete alatt 30 másoló irta folyvást a régi kéziratokat, a főegybázboz csatolta. (Mathés az. i. L. 30 és 39. II.) A főegyháznak és káptalanának adományozott alapítványok közül a kőzetkezőket emliijük : 1157-ben II. Geisa király az esztergomi egyháznak ajándékozta a nánai és kokati '(párkányi) királyi sóvámofc, vörös selyem zsinórról lefüggö (és mi sajátságos) ólom pecsét alatt, mely okmány eredetije a primási levéltárban van. (M. Sión II. 35.) 1. 1188-ban III. Béla király a káptalannak adományozta, az esztergomi hajóvám három részét, melyet is Imre király 1198-ban ugyanazon káptalannak adományozott. (V. 0. 123. 125. 11.) I 1201-ben ugyanezen király az otthon lakó kanonokoknak adományozta az esztergomi piacz terét a vár telkeivel és mindazon épületekkel, melyek a kis-dunai kaputól, hol haitartóban halak ápoltattak, kelet felé egész az árok végéig, s innét a hévviz felé egész ugyanazon Duna kapujáig találtattak, és ezeknek lakosaikkal együtt, 1202 ben azt is hozzá csatolván, hogy ez adományhoz tartozik a király esztergomi udvarnokainak a sz. Lőrincz egyháza körül megmaradt földjei is, melyeknek minősége és fekvése is meghatároztatott. (Baranyai, az. i. h. 64. és 68. 11.) (Folyt, köt.) >O©O<-H — Fogas kérdés. A «Woman» cziinü angol folyóirat a következő kórdóst intézi olvasónőihez: Jobban szeretne-e egy oly férfiúhoz feleségül menni, kit szeret, de kinek viszont szerelméről nincs meggyőződve, mint egy olyanhoz, a ki szereti, de kinek szerelmét viszonozni nem tudja ? A pályázóknak feleleteiket bőven meg kellett okolniok. — A nagy hadgyakorlatokra színtársulatot is kapunk. Veszprémi Jeuő akar átjönni Érsekújvárról, de ugy értesülünk, hogy Makó Lajos is benyújtja kérvényét, mert kipróbált jó színtársulatának a város elsőséget biztosított.