Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-03 / 54.szám

I _JgSZTli !lUiO.M, XIV. ÉVFOLYAM. 54. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. JULII)ti 3. * " " ~~~ :~~ 7 ~T Városi f ; s mes^i érdekeink közlönye. #_ " „'L L'^-Vit**-*' " m K MEÜJKLRNIK HEIENKTNT KÉTSZER: °" J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 »Uig 75 mi, ion­n . l'FALZHÁZ, FÖLlíSZINT, tól *4 1 frt * W * * • ELŐFIZETÉSI AB: hová >.. lap szvll«mi rtoA Ület« kö/Jomények kütdpntfölc. ( ^ g J E-ésx évre , - - - - 6 frt — 'T „ , , ' Ú-'M. . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legiulányosab­Féj évre H frt - kr. KIADÓHIVATAL: • ban közöltetnek. • ' *' Négy-«i évre 1 frt őO kr. SZKCUKMi-TÉü :-i32, •-' ,'" • • • Egy SZám ára 7 kr. bdV* a lap b"'a»á'os »•* ra.-.gáii hintései, á nyiHférlú} fiítoi; közJe- NYILTTER sora 20 kr. 41 1 — ———— — — $ menyek, elíífr/.etési pénzek és reklamálások intézeniiők. —————— ——— ; —# Esztergom érseke. Esztergom, jul. 2. Vaszary Kolos IK rezogprimás orszá­gos jelentőségű intézeteket alapit szék­városában. A kegyes ssii vli főpap ugyanis elhatározta, hogy Esztergom­ban a tani (ók árváinak menedékházat épir, s azt a növendékpapoknak előké­szülő ifjak számára gyermek szeminá­riummal egyesíti. Esztergom érsekének bizonyul be tehát Vaszary Kolos herczegprimás, mindjárt működésének első évében, j A székváros felvirágoztatása nemes szive őszinte vágya. Vaszary Kolos herczegprimás nem a tervek, hanem a cselekedetek embere. Alig kezdte meg fényes érseki pálya­futását, Magyarország örömére hódit ó ígéretei győzedelmes teltekké válnak. Alig van már jótékony és hazafias egyesület Magyaromágon, melyet a primás nemcsak bazditó szavakkal, de áldozatokkal is nem támogatóit volna. Esztergom érseke, már ax első esz­íendóben " szék városi, uoiuogKj* j .V. gával és alkotásaival. Alkotásai az egyház és a haza •ügyét egyszerre szolgálják. Mert éppen olyan vallásos, mint magyar szive van s mert szellemében ez a két szentség Összeolvadva árasztja reánk áldását. A béke főpapja nemcsak megbo­csátva, de feledve minden tünékeny természetű politikai félreértést, vala­mennyi szék városi polgárt szivébe fog­lalva, egész Esztergomért akar al­kotni. Fényes jelleme- még fényesebbé vá­lik ilyen nagylelkűség által. Hódoló tiszteiéitől üdvözöljük a val­lás és hazafiság tüzoszlopát, Esztergom dicső érsekét, a ki nemcsak ezimóben és tartózkodása helyére esztergomi ér­sek, de szivében is az és cselekedeté­ben is az. Boldogoknak érezzük magunkat, hogy a miilénium apostola székvárosa felvi­rágoztatásával kezdi meg egy uj évez­red dicsőbb és áldottabb századaiba nyúló alkotásait. Betegsegitö pénztárak. (Iparosaink figyelmébe ) (y.) Minél tovább ól az ember, an­nál több igazságot talál a szentírásban. «Bocsássátok meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek», mondotta hajdan a világ megváltója. Ugyanezt mondhatjuk mi is, amikor olvassuk : lapoknak s köztük tekintélyes fővárosi lapoknak is elmélkedéseit és megjegy­zéseit a munkások betegség esel én való szegélyezésércT intézkedő' törvény és moz­galmak felett. Meg lehet nekik bocsájtani, mert bizonyosan nem tudják mit cseleksze­nek. Akkora felületesség, mint soraik­ból kilátszik, csak azzal mentbe! ő, hogy az idevágó törvényt (1890, XIV.) és a rávonatkozó rendeleteket nem is­merik. Ha ugy nem volna «akkor olyau lap is, mint például a «Magyar Hir­Iap» nem űzne olyan oktalan propa­gandát hiába való garasos frázisok czó­s a socziállista szagú munkás pénztár tervei ellen. Megfigyelhetné s legutóbb azoktól tann Ihatna. Ha csak az a czélja nincs egy-egy világlapnak, bogy igen olcsó és igen «kótes dicsőség* mellett az egyes szá­mok kelendőségét a munkás osztály sorai közt emelje s kárpótolja magát a bol­dogítandó munkásosztálylyal a már meg­boldogult, vasutas osztály helyett, amely utóbbi téren egy világóriás eleső teteme vont, határt a további «hazafias és öu­zetlen működésnek. A fővárosi mozgalmakról egyik iparos­lap ezeket, irja: a fővárosi iparosok régóta látták már, hogy az általános munkás betegsegélyző egylet körében olyan propaganda folyik, mely határo­zottan ellenséges táborba téríti á se­gédeket a mesterektől. Nyílt titok, hogy a munkás-kérdés olyatén megol­dásának, mely a háromszor, nyolczozás időfelosztása és május elsején munkás* ün népet irja zászlajára, ebből az egye­sületbe adják a legnagyobb tápot. A. lesüüo'ek tehát - örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a, velük munka­viszonyban álló segédéket közelebb hozzák magukhoz. Elhatározták, bogy megalakítják a testületi betegsegélyző pénztárakat, a mi egészen természetes. Az általános munkás-egyesület azon­ban lételében érzi magát megtámadva a segélypéuztárak által és mindent el követ, hogy azok létpsülésót megaka­dályozza. A békéltető bizottság segéd­tagjai, kiket a pénztárak alapszabályai­nak tárgyalása, végett összehívtak:, sorra­SZERELMI TÖRTEIÉI. (Eekstein ErnŐ ) I. Várnak ódon termében Hölgyek s dalják lejtenek ; Kürt danája belezúdul, Aczél sarkantyú peneg. «Szép virágszál, kit szivemtől Szakasztottak angyalok, Én Jorindám, hallod ott lenn Hársfa lombja mit susog?* «Hüs álomra elszunnyadofct A fa lombja, kis madár — Szállj lakodból, szállj le szépem, Jó paripám készen áll.» «Liget, erdő rejteget majd, Szállunk bérezi sas előtt» — Nyájas bold elhinti fénynyel Ifjút s lányt, a vétkezőt. . III. Befödte már ezüst sugár Az ó tornyot, vén falat ; Kis, ér csobog völgy ölében — •< Várba' szól a vészharang. Dühtől reszket a magas vár ; Hűvös szellő átsuhan, « Ölelj át még szorosabban — Ütfég egy "kicsinyt, jó lovam.* IV. ,Ha1Iod, hallod áfc a pusztán Vágtató mén robaját ? Fegyver csörreR, bokor zörren, Hányja a szél út porát.' «KebIemre, így, szorosabban, KeszketŐ lány, angyalom, S lia pokol szörnye ezer jönne, Megvéd ez a két karom.» «Ah!... itt... e vér... mesterlövés, Mérgezett nyíl jól talált. Ajkad hol ? Lágy karjaid kÖzfc Érjem el a gyors halált.» «Mért zúg, mért búg köröttem mind Fű, bokor, oh mondsza mért?... Én mindenem, álmodánk, s most A szép álom véget ért!» VI. Mosolygott a lány; ha tud msg Mosolygni a fájdalom; Kivonja a mérgezett nyilt S karczolást ejt hókaron. ,Deli ifjú, halva fekszel : : Te, s én voltam mindened. Ne maradjak én se élteri, Meghalok, lovag, veíed'!' NÓGRÁDI JEKŐ. Esatergrai hmmkáííjpirök, (Részlet Villányi Szaniszló sajtó alatt levő Esz­tergom történetére vonatkozó művéből.) A kor egyik szomorú tévedése, a boszor­kányokban való hit — nálunk is megkí­vánta áldozatait. A boszorkányok bűnvádi eljárás tárgyait s kegyetlen kínzásokkal ki­csikart vallomásaik természetéhez képest, ha t. i. maguk ellen vallottak, — máglyára ítéltettek. A felmerült gyanuokok és tanú­vallomások alapján rendesen a megesigá­zás ntján akarták őket vallomásra, bűntár­saik elárulására bírni. A csigázás abból áilott, hogy a vádlottat kinyújtott karjánál vagy hátrakötött kezeinél fogva a levegő­ben lógatták, mig lábaira súlyokat raktak. A megyei törvényszék jegyzőkönyveiben t,öbb rendbeli boszorkányper olvasható. Igy pl. 1700. szept. 7-én Checby István me­gyei ügyész, a megyei törvényszék előtt azzal vádolta Leszy Erzsébet (kit bilincsei­ben hoztak az ülésterembe), hogy a vádlott — nem tudni mitől indíttatván s micsoda lelkiismerettől viseltetvén — az isteni es világi törvényeknek súlyos büntetésétől sem [rettegvén, — az ördöggel czimborált és attól tanult ördögi mesterségével okos és oktalan állatoknak megártott, utóbbad pe­dig elfogatása előtt minden; liszt és más sütéshez való készület nélkül kenyeret sü­tött és más sokféle ördöngösségeket csele­kedett — ennélfogva kívánja, hogy a sze­mélyesen jelenlevő vádlott nő más hasonló gonosztársainak és sokféle gonosz cseleke­deteinek kivallatása végett csigára, aztán pedig a többi hasonló gonosztevők rettentő példájára tűzre Ítéltessék — rögtön vég­rehajtással. A vádlott fél természetesen ta­gadta a terhére rótt bűncselekményt. A törvényszék azonban az ügyész indokolá­sát és benyújtott bizonyságait nem tárta elégségesnek a kivánt eljárás megindítására. A bünvád alapossága érdekében előbb még a távollevő tanuk kihallgatását látta szük­ségesnek és ezért egy későbbi' ülésre ha­lasztja a bűnvádi tárgyalás folytatását. (A jegyzőkönyv többé nem említi ez ügyet,) 1702-ben ismét a KőbÖIkuton lakó Torma Kata asszony ellen indítanak* bűnvádi el­járást az általa elkövetett boszorkányságok, babonaságok és ö'rdógségek czímén. Az ügyész a fentebbiekh.es hasoíiló ér­telemben megtette a vádínditványfc; a bi­lincseiben jelenlevő vádlott nő egyszerűen tagadta a reá rótt bűncselekményt. Az ügyész erre a bírák bővebb tájékoztatása ezéljából — a vád nyilatkozat érdemében, tanúkihallgatást kivánt s ezek nyilatkozata alapján kéri az ítélet kimondását. A megidézett tanuk nevük, életkorúk bemondása után mindnyájan letett hitük | alapján mondották el vallomásaikat. Igy 1. Nagy Benedek tanú előadja, hogy egy időben az 'öcsc'séuek 'lába felzsügorodotfc. Erre azt mondotta ezen asszonynak, hogy gyógyítsa meg, mert különben'megégetteti őtet. Az asszony iránt támadt gyanúja on­nét ered, mert parázs esvén az asszony lábára (a mint másoktól hallottá), ez az­zal fenyegette meg öescséí, hogy a míg tél i's megemlegeti ezt., ,, Csákba mar ezután be is következett. 2. Nagy János vallja, hogy a mint este megfenyegette az öcscsét, reggelre kelve • góró alatt az ipartosiüleii s minden törvényben alapuló munkás belegsegé­• lyezés ellen» mint teszi felbujtván el­i lene a könnyen buzduló s hírlapi czaf­i rangokkal némileg berészegedő mester­• legények légióját, mintha a törvényben • előirt és engedélyezett betegsegélyző pénztárak merő kónyszerznbbonyok vol­r nának és csupán az az egy üdvözítő • pénztár lenne a világ megváltására reu­• dei ve, amit a nagyon ismeretes és hires k országos munkás betegsegélyző pénztár akar — a törvény rendelkezésére való : önző tágítással — alakítani. A dob utczai munkás nagyhatalom országszerte verte ós veri a nagydobot a maga érdekében, sehol azonban nem annyira, mint a fővárosban a gyáripar melegágyában. Érthető ez a dobverés, mert ennek i zörgésével akarja elverni tisztán szóló , hangját anuak a magyar törvénynek, mely világosan szól s azt mondja, hogy ugyanaz, sőt mélyebb és biztosabb se­gélyezés nyujtatik az ország minden munkásának törvényerejű, kötelezéssel, mim «i/;u,í iT é<iuer eddig a munkás pénz : ' tár olyau nagy glóriát igyekezett a feje körül vonni, hogy annak görögfcüzes fénye melleit valóságos második világ­megváltónak (és sztrájk-főrendezőnek) tüntethette fel magát. Megfigyelhetné a magát # nagyratartó fővárosi sajtó az ország ipari szaklap­jait, melyek az iparosztály legtisztes­ségesebb, legkonzervativebb rétegeinek hű érdek szónokai mily tárgyilagosan, s mily őszinte hévvel küzdenek a tör­vény intenczióinak épentartássa mellett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom