Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-03 / 54.szám

tíUakoztato a segély pénztárak ellen és kijelentették, hogy nekik nem kell az intézmény. Mivel azonban a türvény értelmében azt a kérdést: alakuljon-e testületi segélypéuztár, nem a békéltető bizottság vau hivatva el dönteni, de ha a testület a péuztár alakítását elha­tározta, a bék. biz. csak az alapsza­bályokat és a munkabérátlagot tárgyalja, az iparhatósági biztosok mindenütt ke­resztül vitték a munkát a tiltakozások daczára ; a felizgatott segédek ekkor sztrájkolásal fenyegettek, igy akarva megrémíteni. De a fenyegetés nem használt. A főváros összes ipartestületei körében szolidáris megállapodás jött létre a segély pénztárak szervezése kö­rüli eljárásra nézve. A testületek min­den fenyegetések ellenére készek a segély pénztárakat létesíteni s azokat a munkásokat és segédeket, a kik ellene szegülnek a törvény rendelkezéseinek haladéktalanul el fogják bocsátani. Egyik ipartestületben az iparosok ki­mondáik, hogy el vannak készülve két-három havi szünetelésre is, semhogy illetéktelen pressziónak engedve, is xnét kii egyék magukat az u. n. «szocziáiista» urak fenyegetőzéseinek. A testületek közül több jelent meg a minap egy bizalmas konferenczián, melynek határozatait egy közelebb tar­tandó nagyobb ülés elé terjesztik ; a munkaadók teljesen békés, de a legfér­fiasabb ós leghatározottabb lépésekre készülnek. Igy állanak a dolgok ma a fővárosban, hol e kérdések megoldásá­val kapcsolatosan élénk érdeklődéssel várják annak a kérdésnek az eldönté­sét ; mi lesz a munkás-betegsegélyző egylettel. Ez már felterjesztette alap­szabályait, melyeket- úgy módosított, hogy magánegyesülós utján létesült se­gélypénztári jelleggel bírjon. í)e az alapszabályokat eddig nem hagyták jóvá. Ugy értesülünk, hogy ily alakban való jóváhagy/is nem is fog bekövetkezni. Az általános inuii­kásbetegsegélyzŐ egyesület nem ma­radhat magán-egyesület, miután a ké­pesített iparban dolgozó segédek a testületi pénztárakba, a többiek meg a már megalakult kerületi pénztárba lesznek kötelesek tartozni, az eddigi nagyhatalomnak a dob-utezábau meg­vannak számlálva a napjai. És csak a viszonyokat, törvényes rendelkezéseket nem ismerő minden kőnyomatot és beküldött nyomtatást vakon kiadó, kézirat sorvadásos la­pok fognak felülni annak a reklám­iratnak is, melyet ez az egyesület most minden szerkesztőségnek szét­küld, elmondván beune, hogy kihall gátason voltak Wekerlénél s a minisz ter megígérte, hogy jóváhagyja módo­sított alapszabályai kat. Igen, jóváhagyja, ha a módosítás «a törvény értelmében* történik, de ha ők az ipartestület tagjait (a képe­sítéshez kötött mesterségek űzőit) is ölelő karjaikba akarják szorítani, ez a szándék már nem számiihat a mi­niszter szavai szerint sern jóváhagyásra, mert ellenkezik a törvény 64. § át il­letékesen értelmező 19228/892. sz. életbeléptetósi rendelet 98. §-áuak 2. poutjával. A mint szétnézünk, azt látjuk, h«gy minden városban ós nálunk is felütötte fejét az izgatás, hogy azonban nagyobb eredményeket nem ért el, tulajdoníta­nunk lehet az érdekelt osztályok ki­fejlett értelmiségének s annak, hogy az iparérdekek képviselésére hivatott testületek készségesen szolgáltak min­den ponton hű és jó felvilágosítá­sokkal. A győri kereskedelmi és iparkamara területén a betegsegélyző pénztárak szervezése nyugodtan és rendben fo­lyik, meg is lesz ennek a jó követ­kezménye. Egyes városokban igy kiválólag és első sorbau Győrött s<>k magánegye­sülós utján szervezkedő pénztár is ala­kul, ami annak jele, hogy az ily vá­rosokban az iparcsoportok önkormányzó vágya és tehetsége erősebb, közéle­tünk élénkebb. Ha ezeket engedélyezik, ugy a mun­kások betegsegélyezóse csak annál in­tenzivebb lesz. A főezél pedig ez. 111 KEK, — Az uj félév elején tisztelettel kéri kiadóhivatalunk az esedékes elő­fizetések szíves beküldését. — Vaszary KolOS herezegprimás már teljesen jól érzi magát, annak daczára a/Ómban lehetőleg tartózkodik a fogadásoktól, nehogy ismétlődjék a torokbaja, mely megakadályozhatná a főrendiházban tartandó beszéde elmon­dásában. A herezegprimás József fő­herczeg palotájában s Klotild főher­czegasszouynál tett hosszabb látogatást. — A prímás tervei Esztergám­ban. Nagy lelkesedést keltett a prí­más székvárosában a herczegprim;'s több nagyszabású alapításának terve, Vaszary Kolos ugyanis már néhány hónap óta a kain. tanítóképző im őze­tek egyesítésével ós magasabb sziíivö italra emelésével foglalkozik. Az érsek: tanítóképzők a fővárosban s Nagyszom­batban nem állják meg a versenyt ez idő szerint az állami hasonló intéze­tekkel. Éppen azért a prímás az érsoki tanítóképző intézetek egyesitésóvel ohaj : tekintélyes ós országos jelentőségű kö­zépponti tanítóképző intézetet alapí­tani állandó tanerők alkalmazásával s a legmodernebb igényeket is tökélete­sen kielégítő felszereléssel. Az uj in tózetben tömérdek felsőmagyarorsz'gi szegényebb sorsú tanító növendék kapna ingyenes ellátást. De a prímásnak az ország első szemináriumával is na­gyobb szándéka vau. A kispapok ed­dig a theologiáig a benczések fógyin­náziumábau végezték kösépiskolai ta­nulmányaikat. Ezentúl külön gyermek­szeminárium lesz azon növendékek szá­mára, kiket a papi pályára készítenek elő, a kik azonban mindaddig, mig theologusok nem lesznek, nem hord­hatnak kék reverendát. A gyermek­szemináriumnak már is óriási alapja van s az iugyenes ellátás ós lakás ide vonzaná a papi pályára özönlő összes tót fiukat. Magát az ősi nagy szemi­náriumot a herezegprimás nemcsak theologiai karában bővítené, de philo­sophia fakultással egészítené ki. Végül rendkivül fontos a kath. tanítók ár­váinak menedékháza. Százhúszezer ta­nuló vau az esztergomi főegyházme­gyében kath. tanítók vezetése alatt. Sok a tanító és igy sok az árva. Az uj jótékonysági intézet biztosítaná a tanító családok jövőjót. A prímásnak már megreferált Csernoch kanonok az alkalmas telkekről, mert Vaszary Ko­los még az idén hozzá akar fogni rend­kivül érdekes tervei megvalósításához. — Értekezlet a herczegprimásnál Emiitettük, hogy a katholikus főpapok és a katholikus világi főrendek érte­kezletet terveztek a főrendiház kultusz­vitájának előkészítésére. E konferenczia eszméjével azonban, a mely konferen­czián lehetőleg valamennyi katholikus főpapnak és főrendinek kellett volna részt venni, fölhagylak, főképen azért, mert nem találtak rá alkalmas helyet. A budai primási palota ilyen nagyobb űaháflű összejövetelre alkalmatlan. Éti­nek következtében a konferencziát ketté osztották. Csütörtökön a B. H. jelen­tése szerint a katholikus világi főren­dek tanácskoztak a primási palotában, ma pedig a püspökök fognak konfe­rálni. A herezegprimás körülbelül 25 világi főrendül hivatott meg, főleg olyanokat, a kiknek nemcsak hitbuzgó­ságukra, hanoin páriámon ti képessé­gükre is számithatni. A tanácskozást, tt melyen a herczegprimáson kivül egyetlen főpap sem vett részt, a prímás vezette. A herezegprimás üdvözölvén a megjelenteket, megköszönte nekik, hogy meghívására eljöttek. Aztán kifej­letté a rendk. összejövetel czólját. A választások után a kormánynak az elkeresztelósi kérdés gyökeres orvoslása végett javaslatot tett, melyet a kor­mány eddig nyilvánosságra nem hozott. Közölte ezután a főbb okokat, melye­ket a javaslat támogatására fel fog hozni. Altalános, élénk helyesléssel ta­lálkozott a prímásnak holuap, e hó 4-én elmondandó beszéde, a melyet alapeszméiben megismerteit. Az érvek ós adatok ereje, a konczepezió dialek­tikája épp ugy meglepte a tanácskoz­inányt, miut hangjának ós modorának igen nyugodt, méltóságos, mindenbeu tárgyilagos, eugeaztolókeny jelleme. A prímás főtörekvóse az, hogy még csak látszata se legyen, mintha e mozgalom akár az állam, akár más felekezetűek irányában aggressziv föllépés lenne. A miért is a lehető objektivitás megtar­tására s miudeu olyan czélzat vagy po­lémia szoros elkerülésére kérte a főnri egybegyűlteket, a mi félreértésekre ad­hatna okot. A jelenvolt főrendek kö­zül többeu felszólaltak. Az a vélemény is nyilvánult, hogy a kormány által legutóbb elfoglalt álláspont a javaslat keresztülvitelét könnyíteni fogja. A fő­rendiház kultur-vitáján követendő el­járás, esetleges felszólalások és taktika megvitatása inán a tanácskozmány esti fél hót órakor véget ért. — A sajtó a primási konferencia* ról. A Neue Freie Presse írja : A her­czegprimásnak a főrendiház arisztokrata tagjaival az el keresztelés! kérdésről tar­tott értekezletének tisztán informáló és bizalmas jellege volt. A herezegpri­más az egybegyűlteknek az elkereszte­lósi kórdós eddigi összes stádiumát fel­sorolta s íelemlitette a tárgyalások al­kalmával felhozott s a viszály kiegyen­lítésére irányuló összes javaslatokat. A már is fel zsugorodott a lába. Előadja to­vábbá, hogy felesége egy izben elment Tormánó háza előtt és csakhamar nyava­lyába esett ; mert az ő lába is felzsugo­rodott. Erre ő — mint férje — a vádlott előtt kifejezést adott gyanújának s figyel­meztette, hogy ügyel ám reá ; mert fele­sége nyavalyája miatt ő reá gyanakszik. De az asszony tiltakozott a gyanúsítás el­len s azt javasolta neki, hogy feleségének lábát kösse be a maga ganéjával. Ez meg történt; mire feleségének a lába is meg­gyógyult. 3. Koncz István előadja, hogy a háború után a vádlott növel együtt lakott s meg­verte a leányát ; ezután történt vele, hogy midón éjjel felkelt s kapezáit a kemenczé­bol kivette, a kemencze szájából egy da­rab parázs a lábára esett es megégette ; tanút akkoron mindjárt megfenyegette oly­hépen, hogy mig a világon él, meg fogja emlegetni ötet. Tanú erre elment a tóra ; innét visszatérvén — már a templomba sem mehetett ; mert a lába felzsugorodott, úgy­hogy e nyavalyája miatt járni sem tudott. A vádlott asszony azonban eközben már eltávozott hazulról ; harmadmipon megjött és azt kérdezte, mi baja az Estvannak V A tanú atyafiai erre azt válaszolták neki, hogy ö úgyis jól tudja, hogy mi a baja ; de ha ezt a gyereket meg nem gyógyítja azzal fe­nyegették, hogy kivesznek a ládájukból 12 frtot és megégettetik öt. A vádlott asszony erre rögtön megtapogatta a tanú lábát, mire ö azonnal könny eb bű lést érzett olany­nywahogy másnap.már a tóra is elment Lá­bai egyébiránt még majd egy évig fájtak és dagadtait maradtak Mikor egy izben utóbb elment a vádlott háza előtt, az ismét tu­dakozódott lábbaja felöl ; meg is nézte és reá oivásott fájós lábaira ; majd azt taná­csolta neki, hogy a tóról hazajövet menjen el a kertekbe és szedjen vad kendert. Ezt párolja meg, kösse a lábaira és meg fog gyógyulni. Ugy is történt ; lábai egyetlen ily bekötésre meggyógyultak. Vallja továbbá, hogy Bartha Miklós mon dása szerint őt a vádlott már ezelőtt két évvel is megfenyegette. Azonfölül azt is h-allotta feleségétől, hogy ő Szász Istókné­tól, ez pedig a vádlott menyétől hallotta volua, bogy mielőtt az asszonyokat fürösz­teni vitték, minths olyan siókat hallottak volna, hogy «cselekedjünk-e az öregbik leá­nyának ?» mire a vádlott csak azt mon­dotta, «csak inegcselekedjük.* Erre a vád­lott felállt a kürtőre — s a tűzbe pök­dösött. 4. Mogyorós János vallja, hogy ezelőtt körülbelül 8 évvel — a Köbölkuton levő salva quardia (kat. őrség a birtok védel­mére) egyik tagja ellopta a tanú leányá­nak egy lepedőjét, zsellérének pedig egy pár csízmáját s mind e lopott jószágot oda­adta a vádlott asszony leányának, Iloná­nak, ki viszont Esztergomban Séilyei Ger­gely nének adta el a lopott jószágot. Tanú ezt magától Tormánétól tudta meg ; erre tanú megboszankodván, rögtön rátámadt az asá/onyra, miért nem mondta meg, hogy a salva quardia lopta el jószágát. Tanú erre megszidta, sőt meg is akarta verni Tonnáuét, ki azonban bement a házba s onnan azt kiáltozta a tanúnak : várj csak, várj csak Mogyorós János ! E fenyege­tésre harmadnap tanú ügy megsiketüit, bogy 3 hétig semmit sem hallott, Tanú e süketsége miatt a vádlott Tormánéra gyanakodott s azért azt mondotta neki : Te rontottál meg engemet ; de, ha meg nem gyógyulok, befogatlak. Továbbá ezelőtt vagy hét esztendővel, mikor az Ő napaasz­szonya Besenyőn saját füle hallatára azt kérdezte Tormánétól ,hogy mint vannak a kürthi atyafiak ? Azt válaszolta, hogy sza­porodnak ; a szép asszonyok tánczoltanak a pitvarban, hol a gyermek lett, úgy hogy még a fazekak is zörögtek és csattogtak. Napaasszonyának azon tudakozódására, hogy hogy hallották-e azt a házban többen is ? Erre azt felelte, hogy csak ketten hallot­ták. Tanú aztán azt kérdezte vádlottól, vájjon ama szép asszonyoknak van-e olyan hegddöjök, mint a közönséges szokott lenni? Tormánó arra azt mondta; olyan nagy hegedtijök van, mint a milyent a né­metek szoktak volt a nyakukon hordozni ; dudájuk is nagy, szőrös ama nagy görbe tülökkel. 5. Takács György vallja, hogy mikor felesége áldott állapotban volt, Tormánó azt mondta neki, hogy majd őt hívja bá­bául ; de mást hívtak. Néhány nappal utána Tormáné eljött tanú házához és ollót kért töíe; tanú erre azt mondta, hogy nincsen vászonmetéléshez szükséges ollója. Erre többé nem keresvén ollót — Tor­máné egyenest a gyermekágyashoz fordult a ki ép gyermekét szoptatta. Jaj édes Ilonkám, de szép melleid vannak ; bár csak az egyiket odaadhatnád az én nyomorult menyemnek 1 Erre eltávozott; de még azon órában feleségének a melle elkezdett fájni ós a gyermeket átadván urának —?' panaszkodott, hogy oda van. Az nap estére meg is gyűlt é& keményedett a melle, majd ki is fakadott; holott azelőtt semmi ilyes baja nem volt. 6. Wurgha Ilona, Takács György neje is megelőző tanúhoz hasonlóan vallott és hozzátette, hogy ugyanazon órában Tor­máné távozása után az asszonyt a hideg is kilelte. Vallja továbbá, hogy midőn Boty­tyán ur az asszonyokat fürösztötte és a tóról visszajöttek, azt mondta Tormáné a tanúnak, hogy aztán ha gyermeke lészen csak azt mondogassa három izben : adja meg tejem, vajam az, a ki elvette. 7. Kovács Kata, Reznek János feleságé­nek vallomása szerint a Tormánó kisebbik leányától hallotta, hogy nincs az a törvény, melyet alkalmazni lehetne reá ; mert oly tanuk vallottak az anyára. Továbbá hogy Esztergomot is az ő anyja tartotta meg a török ellen harmadmagával. 8. Nagy Erzsébet, Varga György fele­sége azt vallja, hogy az ö ura MŰZS­láról hozott bábát. Vajúdásakor Tormánó ott járt a ház körül; a bába egy hétig ott maradt a beteg mellett s igy nem is eshetett nyavalyába; de a muzslai asszony minden reggel arról panaszkodott, hogy minden éjjel Tormáné képében gyötrik 6tet. 9. Bartha Katalin, Szász István felesége, azt hallotta Tormáné menyétől örzsikétől, hogy mikor Bottyán János uraz asszonyo­kat fürösztötte volna, a napa Tormánó fél lábát feltette a tüz szélére s a tűzbe pök­dösött. Tudja azt is, hogy a nyavalyás gyermekeknek ólmot olvasztott és a falftkb* olvasott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom