Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-23 / 51.szám

Is tubbre becsülöm, annál ís inkább, inert — inhit a fentebbi rendeletéből kiLünik, — egy primási gazdatisztnek, ha megsértetik, társadalmi állását, vagy ha tartalékos hadnagy, társadalmi állásával katonai rangját is fel kell áldoznia, hogy^ kenyérkeresetétől meg ne fosziassók. (Ámbár azt hiszem, ezt épp ngy perhorreskálja a kath. egyház, mint párbajt.) Az', hogy egy gazdatisztként alkalmazott tartalékos hadnagynak, ki a katonai rangjának és társadalmi állásának megvédelmezese végett sikra kelt, minden kihallgatás -és saját védelmére felhozható okok megkérdezése nélkül való elítélése mennyire humánus és igazságos, a nagyérdemű közönség elbírálására bizom.» A primási tisztviselők kötelékéből elbocsátott gyakornok esete nagy feltűnést keltett, annál is inkább, mert Dömötör Kálmánt csak dicsérni tudták a főnökei. Be meg volt neki adva a választás szabadsága. Választhatott tartalékos hadnagyi rangja vagy primási tisztviselői állása közt. A herczegprimás intézkedése sújtó, de igazságos ós a jövőre uézve, mint illetékes helyről tudjuk, szintén az marad s nem fog senkivel szemben kivételt tenni, ha valaki ószszeütközósbe jön azon vallás tóteleivel, melynek legfőbb feje Magyarországon épea maga a herczegprimás. — Püspöki ebéd. Sujánszky Antal püspök hétfőn nagyobb szabású ebédet adott, melyen a főpapság s az esztergomi világi előkelőség számos lagja vett részt. — Magyarosító főpap. Dankó József pozsonyi prépost, ki már eddig is több pozsonyi templomban meghonosította a magyar éneket, legutóbb a kapuczinusoknál tett egy nagyobb alapítványt a magyar istentiszteletek költségeinek fedezésére. Hogy a magyar enek a nép között elterjedhessen, kinyomatta a magyar templomi énekek •egy válogatott gyűjteményét, melyet ingyen osztogatunk szél. — Templom ájtatosság. A Sujánszky Antal püspök alapította szt. sziv ájtatosságok ma este hat és fél órakor kendődnek a vízivárosi templomban, hol Riesz kiváló jezsuita hitszónok fog szt. beszédet mondani. — Királyünnep. A kereskedőifjak egyesülete ma este kileucz órakor fogja egyesülete helyiségében a koronázás jubileumát megülni. Lesz ünnepi beszéd, felolvasás és magánjelenet. Vendégeket szívesen üdvözöl az egyesület. — Szt László szenlté avatásának hótszázadus^és Nagyváradnak a törökiga alól való felszabadulása kétszáz zados ünnepén az esztergomi m. főkáptalant Sujánszky Antal püspök ós Maszlaghy Ferenez apátkauonok fogják képviselni. A szemináriumot s egy írttal a Magyar Siont Kereszt y Géza dr. tanár képviseli. — Növendékpapok fölvétele. Az idei konkurzus július hó első napjaiban igen népesnek Ígérkezik, mert a papi pályára törekvő ifjúság mössze vidékről mind a központ felé tart. A konkurzuson a herczegprimás távollétében Major István püspök fog elnökölni. — Holzbach JánOS táborszernagy ma délutáu az ezred megszemlélésére városunkba érkezik. — Grivicsics Dániel lovag, ezredparancsuokuuk búcsúzója alkalmából az esztergomi polgárság bucsu-estéiyl rendez, melynek érdeméről és jelentőségéről lapunk élén elmélkedünk. A mennyire örvendünk a kitűnő katona előmenetelének, annyira sajnáljuk, hogy távozásával le kell mondanunk mindazon előnyökről, melyeket megteremtett. Utóda az ezredparancsnokságban Gőrz cs. kir. kamarás ezredes lesz. Antaiffv ezredes, ez az eszményi jellemű és szivü magyar ember nemcsak a mi, de a hadsereg veszteségére is nyugalomba vonul az uj változás bekövetkezésével. — Előfizetéseket az összes hazai és külföldi lapok számára portomeutosen közveiit lapunk kiadóhivatala. — A kath. legényegyesület tagjai vasárnap igen sikerült kirándulást reu deztek a Kovács-pataknál. — Adakozás. K. F. uruő szerkesztőségünkben két forintot adakozott ; egyet az árvamegyei s egyet a trencsénmegyei iusógeseknek. A két forintot ötödik gyűjtés gyanánt a Budapesti Hírlap t'őgyüjtcsóhez származtattuk. — Drámai előadás és szavalás. Biagosch György berlini előadóművész kedden este a Fürdő uagytormében tartotta meg második estélyét igen díszes közönség előtt, a kiiünő előadómester ez alkalommal szinte igen sokat adott a jóból. Majdnem harmadfél órán keresztül mutatta be a virágirodalom legbecsesebb kincseit anélkül, hogy a halgatóság belefáradt volna. Lessiug Nátháujából mutatta be a nagy jelenetet, philosophus felfogással, elbeszélő tónusban. Heine Seegespenstjót már lyrai hangon deklamálta. Schiller Das Líed I von der GM e eke cz. Örökszép szinphoniáját annyi színnel festette, hogy viharos tapsokat aratott érette. Goethe érzelmes Erlköuigje főkép a hölgyek szivét lágyította el. A haialmas orgánummal dolgozó előadóművész koronadarabja ismét Shakspore Július Caesarjának nagy fórumjolenete volt, melyet elragadó drámai erővel interpretált. Petőfi Kis bérese csillapító részlet volt. A felkorbácsolt indulatok lecsitilására teljesen alkalmas. Baumbach két humoros költeménye s Gellert Dor Geist des Widerspruchs cz. tréfás elbeszélése vidám húrokat érintett s kellemesen kokoronázta meg az est emlékét. A különféle spiritiszták és lefejező művészek nagy közönségét nem volt ugyan szerencsénk ez alkalommal üdvözölni, de gratulálunk azoknak, a kik e tartalmas est megtartását ismét lehetségessé tették. — Nagyszerű kövezet. Vasárnap néhány boldog fővárosi ifjú ktreskedösegéd karikázott E^tergou'u. Valamennyien kitűnő kondiezióban érkeztek volna meg, mint sport-nyelven mondani szokás, csak az esztergomi kövezeten törött ki a nyaka egy újdonatúj biciklinek. Az esztergomi kövezet tehát az országutakénál mindenesetre fogyatékosabb. — Bécsi házalók járják be a várost és összevásárolgatják az esztergomi régiségekot. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy ne álljon szóba ezekkel az urakkal, mert ami Bécsbe kerül, annak örökre vége van. Azután akár a Nemzeti Múzeum, akár a helybeli gyűjtemények és gyűjtők semmivel sem adnak kevesebbet a bécsi házalóknál. És a mi az országban vagy Esztergomban marad, ennak mindig hasznát fogja venni az, a ki ősi városunk múltjával foglalkozik. Utasítsuk el már esak hazafiságból is a külföldi gyűjtők számára kupeczkedö bécsi házaiókat. — Az árviz lassan-lassan letakarodik az elöntőit szántóföldekrőt s csak most látni a pusztulás szomorú kópét. A vármegye dunaparti gabona földjei, kukoriczásai s répaföldjei teljesen oda vannak. Hogy mit lehet már most csinál ui nyár derekán a tönkrement élettel, azt nem nehéz inegfejteni. Esztergomban az egész sziget termése elpusztult. A régi sétatér még mindig hasznavehetetlen 9 ügy látszik még sokáig az is fog maradni, mert a mocsár gőzök éppen nem alkalmasak az egészség üditósóre. — Embertelenség. Keddon késő délutáu a szenttamási kisdun a parton, a Grüuwald-czég fakereskedésóből egy nagy hajót raktak teli cserépzsindelylyel. A napszámosok között gyerekek sürgölődtek, a kik a partról meredek deszkaszálon hordták föl a súlyos anyagot. Az egyik fiu valami Egyedi János, tizennégy esztendős gyerek a meredek hid deszkán játszadozni kezdett egy másik gyerekkel, a ki mindjárt az apját emlegette. Az apa Szurgyi Mihály napszámos rögtön megjelent s Egyedi Jánost minden bevezetés nélkül beletaszította a Dunába. Az árvízben a fiu azonnal eltűnt, de ekkor ez embertelen emberben is fölébredt a lelkiösmoret és a mint a tutaj szélén felbukott, megragadta ós kimentette áldozatát. Nagy közönség verődött, össze erre a brutális jelenetre s majd, hogy szót nem szedték a gonosz arczu napszámost. Rendőrt messzelátóval sem lehetett észrevenni s igy Szurgyi Mihály uram ugy dolgozott tovább, mintha semmisein történt volna. A szegény gyerek, a ki egy-két hatos keresetért dolgozgatott, alig mert hazamenni, mig meg uem szárította ruháit. A brutális ember még tegnap is szabadon járt a mi még a legsötétebb Afrikában is lehetetlenség volna. — Elgázolt asszony. Kedden délután a Vörös József-féle fűsz-erkereskedés előtt áruló kofa azon öltében az igazak álmát aludta, mikor Adorjáu bérkocsis lovai bivalyok Iái tára megriadtak, a kocsit elrántották s a szegény kofaaszonyt elgázolták. A kocsi kerekei súlyosabb sebeket törtek a nyakán ós a fején, de az asszonynak még mindig maradt annyi ereje, hogy a saját lábain mohe

!

ett orvoshoz. — Zuluk névjegyzéke. A vágóhíd kimondhatatlan színű tavában egész s. adósságokat csinálok ! . . . Én, a legvénebb ... — Oh! Szegény fiam, ne búsulj! Majd egyszer talán kifizetjük . . . — Sok ám az édes anyám! nagyon •sok . . . — Szegény Lajoskám ! . . . Bizony szegény Líijoskám, mert a néhány perez alatt, mióta átlépte a szülői ház küszöbét, annyira elváltozott az amúgy is tönkre silányított fiu, hogy csak anyja nem láthatott rajta semmi változást, olyannak találta őt, mint azelőtt; az Öröm miatt, hogy ismét láthatja hön szeretett fiát, nem vette észre, hogy Lajoskának csak egy kis szellő kell és elének lik fölötte : circumdederunt me . . . És most, mikor az élet nyújtotta minden élvezeten keresztül rohant, mikor már egész vagyont elpusztított, mikor látta, hogy ősz szülői miatta szegénységbe, szégyenbe sülyedtek, most feltámadt lelkiismerete, furdalta pokoli módon. Talán könynyebben érzi magát, ha anyja szemére lobbantja fóktelenségét, ha megrója öt, de egy szóval sem emiitett semmit. Az a hallgatás ezerszerte sujtóbb ... De miként fogadja majd apja? Hogyan fog az reá nézni ?....-. Kiállhatja-e szúró tekintetét? . . . Kern, arra már nem képes. Mikor anyja kiment a szobából, kivett zsebéből egy névjegyet s hamarosan ezt a néhány szót irta rá : «Kedves szülőim! Bocsássanak meg nekem. Iparkodni fogok hibámat jóvá tenni. Visszamegyek Pestre, munka után nézek. Kezüket csókolja Lajos.* Mikor készen volt vele, bedobta az edén}

7szekrénybe és azon ürügy alatt, hogy apja elé, megy elvált édes anyjától. Ment ám, de nem apja elé, hanem a vo{nathoz, onnan pedig Pestre. Milyen más gondolatokkal, mint mikor először utazott el. Akkor szép jövőre volt reménye, akkor sok pénze volt, most csak adóssága van . .. — öcsém fizetése felét haza küldte apámnak, pedig milyen dolga volt az enyémhez képest . . . ! Anyám mindenét rám költötte és én semmit sem tudok érte tenni . . . — Ezentúl tenni fogok ... de mit . . . ? mibe kezdjek . . ? Eh ! tennem kell, ha törik, ha szakad . . . — De mi lesz kedvesemmel ? akit én minden romlottságom daczára igazán, szívből szeretek, akit oltárhoz szeretnék vezetni ... Mi lesz avval a szegény gyermekkel . . . ? Most csak nem vehetem nőül ... De mit fog erre mondani . . . ? kétségkívül, hogy bolonddá tartottam . . . Milyen jó volna most meghalni . , . Hah ! erre nem gondolok ! Anyám utánam halna, kedvesem megörülne. Hátha jő még jobb idő . . . Remény, remény ! te elhagyatottak mentő eszköze . . . ! IV. Mik#r leszállt a vonatról, egyenesen egy barátjához rohant. Most nem szaladgált ide oda, ezt megnézni, azt megvenni, mint, mikor első izben Pestre került} most határozott czélja volt. Barátjának, akinek apja tekintélyes ügyvéd volt, elmondta az egész ügyet, elpanaszolta szerencsétlenségét. Jól számított. Nem olyan barát volt ez. csak a jólétben barát. Megmaradt a réginek s mikor tisztában volt Lajos szándékával, felajánlotta neki segítségét. Mindenek előtt betolta őt apja irodájába. Néhány nap múlva a lapoktól kapott munkát, fordított regényeket. Ezt is barátja eszközölte ki. Mikor első havi fizetését megkapta, ami az ígértnek kétszerese vojt (ezt is barátja tette), nem tudott az Örömtől mit csinálni. Egészen más a keresett pénz tapintása, mint az ablakon berepülte. Nehezebben ád amazon túl az ember. Szinte elrakni vágyódik s' legrosszabbul esik az ilyennel adósságot fizetni. Sokat küzködött a fiu, mig rászánta magát, hogy elmegy hitelezőjéhez és egy részletet lefizet Nagyon nehezére esett az első keresménvétől megválni. De mégis elment. Hanem nagy meglepetésére azt mondták neki, hogy adóssága teljesen törlesztve van. Ennek meg ugy megörült, hogy tánczolni akart. Nem kérdezősködött a nagylelkű egyén után. Nagyon okosan van, gondolta magában, hogy valaki kifizette. Igy megmarad pénze és tisztességesen elélhet. Hohó ! Hát a szülők . . . ? Azok nyomorognak otthon. Különben most nincsen szükségük pénzre. Kettecskén csak megélnek szegényesen . . . Eszébe jutott Géza öcscse . , . Nem habozott többet. Pénzének nagy részét elküldte apjának. Néhány nap múlva kapott egy levelet apjától, aki nagyon szépen megköszönte gondoskodását és nagyon örült, hogy régi életét megváltoztatta. De ez csak egyik része volt a levélnek, hanem a másik, a másik olyan furcsán szólt, hogy a fiút a guta kerülgette . . . «... Mind a mellett nagy veszély fenyeget. Mult alkalommal, Schneider nagy összeg pénzt bízott rám, hogy juttassam rendeltetése helyére. És az azonban eltűnt. Anyád vitte el és adósságaidat fizette ki vele. Nagy veszély kerülget. A 2sidó becsületünkben gázol, ha te ki nem mentesz. Lánya szerelmes beléd s avval békíti apját, hogy te majd elveszed. Ha hajlandó vagy ezt tenni, mentve vagyunk. Reményiem különben, hogy meg fogod tenni apádnak ezt a kevés jót, akinek annyi keserűséget okoztál eleddig . , . Majdnem széthasadt a szive arra a gondolatra, hogy kedvesétől el kell válnia és egy csúf zsidóleány férjévé lennie. De megteszi mégis. Elment haza, a zsidó leány kikeresztelkedett, Lajoskával összeházasodott. A szülők dolga rendetlen volt, de nem a fiatal páré . . . Lajos mindig betegeskedett. Ez nem tetszett a menyecskének s nem tetszését ki is fejezte amúgy szemrehányásokkal, Lajos felelt neki vissza, hogy őt óhajtotta férjéül, hogy e miatt áldozatot hozott, mert kedvesét cserben hagyta ... A családi viszálykodás sohasem szüot meg, hanem növekedett, de utóvégre is megszakította Lajoskának halála. Mikor a szerelmes anya méghallotta, hogy fia meghalt, először elájult, mikor magához tért, megkereste, férje revolverét g avval szivén lőtte magát. Nem tudott gyermeke nélkül élni, hát vele halt, együtt temették őket el és most együtt pihennek, HÉLI.