Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-09 / 47.szám

nyargaló huszárok tigrisbőrrel a vállukon., a fullajtárok daliás viselete, a kék és ezüst díszítésű zárt kocsi, a remek, ezüstös szerszám ragyogott s a huszárok barna parókája nagy kaláris gyöngyökkel volt befonva. Festői látvány volt. Hat ember ós hat ló adta meg a főapát disz fogatának a parádét. Sport körök rögtön megállapították Fehér Ipoly diszfogata elsőségét s a kik rögtönzött taksákkal gondolkodnak, azok legalább is százezer forintra becsülték a főapát remek diszfogatát Esztergomiak Budapesten. •Százával rándultak le az esztergomiak hajókon és rendkívüli vonatokon a jubileumra. Alig volt tribün, melyen valamelyik esztergomi szép asszony •vagy szép leány látható nem lett volna. Mert a korona legszebb gyöngyei mégis •csak a szép nők. És a gyöügyök legfényesebben ragyognak ilyen ritka ünnepen. Egy esztergomi háziurral megesett az a szerencsétlenség, hogy a mint életpárjával tribünjére akart törtetni, nem bírt keresztüljutni a tömegen. Egy fiatal jogász rögtön készen állott a lehetetlenség legyőzésére, átvette a tiibünjegyeket, karon fogta a fiatal aszszonyt s hangos torokkal rögtön utat csinált. De a szerencsétlen háziurat nem eresztették be a kordonon, mert a jegy már uem volt nála. Az élelmes jogász fölvezette az ismerős szép aszszonyt a tribünre s onnan integetett le a hordárok testületébe ékelt szerencsétlen háziúrnak, hogy már jó helyen vtu a felesége s hogy már lehetetlen onnan visszatérnie a jegy gyei. A szép asszony jól mulatott, de a szerencsétlen háziúr a bevonulás parádéja után Tügtön hazaszökött Budapestről s megesküdött, hogy nem vált több tribünjcgyet — élelmes jogászok számára. .Június nyolczadikán a főszékesegyliáz ünnepi miséjére a föl vonulás a következő sorrendbon történt: 1. Reáliskola. 2. Tanitóképző-intézet. 3. Főgymnázium. 4. Kath. legényegyesület. 5. Iparosinak egyesülete. 6. Kereskedőifjak egyesülete. 7. Városi tűzoltók. 8. Polgári olvasókör. 9. Lövészegyesület és Tarkaság. 10. Városi ipartestület. 11. Kereskedelmi társulat. 12. Szentgyörgymezői elöljáróság. 13. Szenttamási elöljáróság. 14. Vízivárosi elöljáróság. 15. Esztergom város képviselő testülete. 16. Hatóságok. Az iskolák és egyesületek lobogóik alatt vonultak föl. A város zászlaját Kollár Károly aljegyző vilié. A hatósági lagok magyar díszben jelentek meg. A tisztikar testületben. A szentgyörgymezői árvaház összes növendékei HZ adáezák vezetése alatt vonullak föl. Az ünnepi misét Palásthy Pál püspök végezte díszes segédlettel. A főszékesegyházi zenekar Takács Imre karnagy Tedeumát, Kempter miséjét, Schumann gradnáléjával és Seyler Offerloriurnával adta elő. A főszékesegyház ormán mozsarak dörgése jelentette az ünnepi mise befejezését, mire a nagy közöuség a legpéldásabb rendben eloszlott. Esztergom városa jun. 8-án díszközgyűlést tartott, melyen a polgármester távollétében Kemónyffy János tanácsos elnökölt, ki a közgyűlés üdvözlése után felkérte Föld váry István dr. főügyészt ünnepi emlékbeszéde előadására. Földvár? István dr. a következő nagy hatású beszédet mondotta : Tekintetes Képviselő-testület! Századok jönnek, századok mennek, mig egyszer ismét a m-agyar nemzet oly ünnepre virrad, mint a milyenre ma keltünk ! Huszonöt év nehéz, kitartó munkája után ma üli a nemzet az első nagy pihenőt, a midőn a romjából újra emelt magyar alkotinány

r örök időkre szóló épületére, a mi legkegyelmesebb urunk, koronás királyunk önmaga tűzi fel a koszorút. Szent harmóniába olvad össze a hála és Öröm érzete, hogy e nagy napot, apostoli királyunknak és a magyar nemzetnek, jóságos Istenünk, bókében megérni engedé ! *Nem a történetre hivatkozom tek. közgyűlés e rövidre szabott időben, mert hiszen ama befejezett negyed század nehéz munkáját, erős küzdelmeit nem kell irott lapokról olvasnunk, itt élnek közöttünk a szemtanuk, az együtt küzdő harc/.osok, mondjak el ők, mily

7 két határt jelöl e nap, — ma és 25 év előtt, mily óriási munkát végezett a nemzet, — az idők folyásán petéznek is beillő — század-negyed alatt. Nehéz ború ült 25 év előtt az elnyomott magyar nemzet egén, s a hanyatló önbizalom sorvasztó láza gyötörte a már már kimerült testet : míglen ma, hatalmasan lüktető erővel tekint a jövőbe s felemelt fővel állhat meg, a nála nagyobb nemzetek hosszú sorában. A nehéz borút, 25 év előtt, egy fénysugár oszlatta el, egy fénysugár, mely szent István koronájáról villant a magyar szemébe ! Az a történeti nagy cselekmény, a midőn a nemzet feltette a mi legkegyelmesebb urunk fölkent fejére a szent koronát, meghozta a várva várt derűt, az éltető, a melegítő sugarat, melytől a nemzet reménye, ereje uj életre kelt ; meghozta azt a fényt, melytől a baglyok nem látták többé foudor czéljaik ! Azt mondotta Ő felsége 1865-ben : Óhajtjuk hogy «az utókor számára maradandólag biztosított magyar alkotmányt királyi eskünkkel megerősítvén fellehessük szent István apostoli elődünk szent koronáját, melybe kedvelt Magyarországunk boldogságát és népeink törhetien szeretetét legragyogóbb ékszerként óhajtjuk beilleszteni !» És, ugy lőu ! A királyi szavak beteltek, mert mintegy varázsütésre kigyúlt a legrajongóbb szeretett és feltámadt a törhetetlen hűség s a magyar nemzet boldog, mert a legjobb, legalkotmányosubb király vezeti hányatott hajóját. Ha volt valaha ünnep, melyet szent áhítattal megülni kellett, ha volt valaha örömnap, melyen a magyar hála imát küldottt az egek Urához, ugy a mai az, mely negyed százados évfordulója ama nagy napnak, melytől a nemzeti fejlődés legfontosabb szakasza kezdetét veszi, a melyen a menynyei gondviselés a nemzetnek egy oly fölkent királyt adott, aki népének nemcsak uralkodója és vezére, de jóságos atyja volt mindenkor. A béke olajágát tették e nap király és nemzet a Mindenhatónak oltárára s a tiszta, szent áldozásnak gyümölese el nem maradt, be teljesült, a haza bölcsének szavával elve ; «amit a koronás király s a nemzet, együtt akartának !» És e nagy napon támadt 25 év előtt tek. közgygyülés — a magyar nemzetnek örzőangyala is, a szeretettel áldott Erzsébet királyné, kinek ajkán oly hosszú mellőzés után, először csendült meg a trónon édes hazánk zengzetes nyelve, aki nemcsak megosztá felséges férje gondjait, de a nemzettel élve és együtt érezve, a mi sorsunknak legkegyelmesebb szószolója volt. Kit ne hevítene lelkesedés, kinek szivébe ne gyúlna öröm, ennyi nagy emlék vissza ragyogó sugaraitól ? És ős Esztergom sz. kir. város, a mely hosszú időkön át valósságai a királyok városa volt, melynek földét királyok szentelek, elsők között kér helyet az ünneplők sorában, mert népével mintegy véle születik a koronás király iránti láugoló szeretet s a törhetlen, önfeláldozó hűség. A hála és öröm ünnepe van ma az egész hazában ! A hála ünnepe, mert a magyar nemzeti állam alapkövét egy negyed század előtt enagy napon tevék le sezen a szilárd alapon, melyet a koronás király és a nemzet egyetértése alkotott, ma immár egy erős Magyarország áll, a mely bírja a tovább fejlődés minden kellékeit. Háromszáz éven át nem volt a hazának olyan jelentős eseménye, a mely kihatásaiban annyi eredményt hozott vala létre, mint az 1867-iki hallgatag békekötés. Király és nemzet meglelték egymásban mindazt a mit reméltek s felséges Urunk büszkén mondhatja el egy negyedszázad multán is jelmondatát : «B i z a 1 m a m az ősi erénybe!* mert királynak, trónnak e világon nincs hívebb, igazabb támasza, mint a magyar ! És teljesedésbe mentek a nemzet vágyai is, elvégeztük huszonöt év alatt egy század munkáját s ha olykor türelmetlenül siettetjük is a fejlődés processusát, ez csak a tiszta hazaszeretetet sürgetése, a mely az emberi élet mértékével akarja felmérni, a nemzetek ÖTÖk életét ^ is. És örömünnep ez tek. közgyűlés, mert ha birt a történetinagy esemény jelentőségével ós súlyával az a pillanat, a midőn boldogemlókű Simor János Magyarország herczegprimása és gróf Andrássy Gyula, mint a nádor helyettese a koronát I. Ferenez József fölkent fejére a nemzet nevében föltevék; — nem kisebb felentősé^üa mai nap, a midőn koronás királyunk önmaga, önként száll le népéhez és a szent kötést, — mely symbolikus teljességét a magyar sz. koronában nyerte — az egész világ előtt nj hói, újra megpecsételi. Ünnep ez felejthetetlen és nagyságában hasonlíthatatlan, mert koronás királyunk legkegj elmésebb tényével szemben, — ha volt még ellenink szivében ólálkodó gyanú a 25 év alatt, ha volt még lappangó kétely és irigykedés, azoknak örökre el kell tünniök, mert ő császári és apostoli királyi Felsége, a hü magyar nemzetnek ma fényes dicsőséget ad ! Abban a lélekemelő nagy eseményben, melynek az oszág szive ezen napokban színhelye, felséges Urunk és királyunk 25 év után mintegy a magyar nemzetet önnön kezével koronázza meg, az önálló nemzeti hatalom és az alkotmányos szabadság ragyogó koronájával. Igy olvad össze szent harmóniába : hála és öröm s ha ragyogó könnyeink közé talán a fájdalomnak egy-egy gyöngye is vegyül, az az ö v é ki nem lehet velünk, de a ki mindig mindenütt a mi őrzőaugyaluuk s a rajongás szent hevével áldott dicső királynénk, védő Nagyasszonyunk! E nemzeti nagy ünnepen, menjünk tek. Képviselő-testület és vezessük városunk népét a mindenség Urának szentegyházába, hogy hálákat adjunk véghetetlen jóságaért, és esdekelve kérjük szent áldását koronás királyunk és felséges Asszonyunk fejére. Éljen a király ! Éljen a királyné ! Az érczes hangon elmondott beszedett a közgyűlés harsány éljenzése követte, elhatároztatott, hogy az egész beszéd jegyzőkönyvre vétessék. Aztán kibontották a régi polgári zászlót, melyet még gróf Illésházy Júlia 1811bon adot a polgári Őrségnek s ennek jelszava alatt «Jó királyunk és édes hazánk védelmére !» megindult a főiéin ár sorakozott körmenet — végül a képviselő testület és város tanácsával a székesegyházba. E pályadíjakat elnyerték : Bakos János, Hegedűs József, Khierer József. Takács János és Venczell János növendékek. E pályadijak kiosztása után a magasztos ünnep alkalmából Walter Gyula dr. igazgató szép beszédet intézett az ifjúsághoz, mely csak szerény területüuk miatt maradt ki mai ünnepi számunkból. Az intézeti énekkar előadása után a szépen sikerült intézeti üuuep véget ért. A i&sitékéfzi Intéiei iaasps. Tanítóképző-intézetünk a főszókesegyházb u tartott hálaadó isteni tisztelet után rendezte jubileumi ünnepét az intézet nagy termóban. Az ünnep zártkörű volt és estik a tanári testület jelenlétében folyt le. Érdekes a müsorozata : 1. Szózat. Előadta az intézeti énekkar, 2. «Királyi énok.» Komócsy Józseftől. Szavalla Khierer József. 3. A sz. korona. Értekezés. Irta és felolvasta Pergő József. 4. Egyveleg magyar népdalokból. Játszotta az intézeti zenekar. 5. Millenium. Eisler Arnoldtól. Szavalta Eisler Samu. 6. Patak mellett. Harmónium kíséret mellett énekelte Khierer József. E tárgysorozat kimerítése után Hegedűs Sándor önkópzőköri elnök tartotta a kör részéről évzáró beszédet mondott növendéktársai nevében. Ezután Schreiber Aladár tanár, az önképzőkör vezérelnöke számolt be a kör működéséről és lelkes szavakban hivla fel az ifjakat szorgalmas irodalmi tevékenységre kün az éleiben is. Kihirdette egyúttal a pályázatok érvényét. Öt pályakérdés volt kitűzve. Hármat az igazgató tűzött ki, egyenként 2 ezüst frt jutalomdijjal. Major János tanár egy drb aranyat adott egy pályakérdés jutalmazására. Schreiber A. szintén egy 2 frtos dijat tűzött ki egy tételre. Az iímgpségsk ksronájs. Esztergom városa rendezésében a három napig tartó ünnepeket szerdán este koronázta meg közönségünk kegyelete. Este nyolez órakor a napok óta tartó borongós salzburgi időjárás egy kissé megbecsülte magát s hozzá lehetett fogni a város kivilágításához. Óriási tömegek járták bo az utczakat, A mozgalmas élet középpontja természetesen a Széchenyi-tér volt, hol a dal- és zenekedvelő egyesület a katonazenekar közreműködésével s az ifjúsági énekkarokkal hatalmas uuisousban hazafias dalokat énekelt. A városházát négyezer láng világította meg. Fődisze volt az erkély fölött ragyogó nemzeti czimer s az architekiura frontját betetőző háromszög. Aa egyes betűk az ablakokbau elhelyezve Éljen a király feliratot adták. A sikerült kivilágítás tervezője Kaau János rajztanár s megalkotója Pfalz József építő volt. Igen ízlésesen világították kí benezósek székházát, hol az ajtó fölött a nemzeti czimer s ő felsége mouogrammja tündökölt. A Takarékpénztár s az Iparbank dicséretes versenyt vívtak egymással az elsőségért. A tarkaság óriási trauspareutet állított ki. Legszebben volt kivilágítva ós virágokkal díszítve a magán lakok közül a Felsenburg-ház. A szemenárium főhomlokzatán díszes transparenteu Isten áld meg a királyt! felirat ragyogott. A primási palota mindkét oldala ki volt világítva holott a herczegprimás Budapesten tartózkodott. Igen sok dicséret illetné m >g a szegényebb házak lojalitását is, mert alig volt Esztergomban uiczai ablakfény, virág, kép, szobor vagy disz nélkül. Mozsárlövések jelezték, hogy az ünuppség véget ért. A katonai zenekar harsogva járta bo a "várost. Tiz óra után a kivilágítás véget ért, de hogy Esztergom hölgyeinek is legyeit része az öröm ünnepeiben, városunk szépeiből virágkiállítást rendeztek a Fürdő nagy termében. A dal- és zenekedvelő egyesület mely a jubiláris ünnepségek sikerében nevezetes osztály részszel dicsekszik, alkalmat adott arra., hogy az ünnepi eperbői Esztergom szépeinek is kijusson. Az időjárás tökéletes jellemzésére említendő, hogy a Fürdő kertjóbeu épült uj nyári tánezfermet nem lehetett fölavatni s a vigadó közönség a téli helyiségbe szorult. Nem nagy, de előkelő ós vidám közönség mulatott. A táuczzeuét a katonazenekar állította ki. Jelen voltak körülbelül : Földváry L-né, *Haan R.-nó és Jolán, Herczmánszky nővérek, Kotra Anna, Kruplanicz S.-nó Flóra és Aranka, Mezey D.-né Gizi és Juszta, Perényi A.-nó, Perényi B.-né ós Margit, Peske G.-né, Pfacz J.-nó és Gizus, Pittoniné, Simonesies D.-né, Schueider dr.-né Szabó J.-nó Olga ós Irón, Szecskay K.-né ós Vilma satöbbi.