Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-31 / 27.szám

^SZrBflGQ

M. XI

V. ÉVFOLYAM. 27. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. MÁRC/JUS 3L_ ¥ <, „ Városi és megyei érdekeink közlönye.® ülBntT

,

OPIÍ • MEGJELENIK 1IETENKINT KETSZElí: ' * _ _ ,

J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTŐSÉG: HÍ V ATALOS HIRDETÉSEK I szótól W) szóig n ir, 100' PFAf-Z-HÁZ, FÖLDSZINT, tói ^OO-ig 1 frt 50 kr, 200-fói :300-ig 2 f

t

i 95 kr. I'-l/ÖFlZS'/rftSl ÁR ' *

l0V|

' a '

a

*' í,

'

/,

'

e

"

e

"

,

' '"•"''•Át ÍJ let f> közlemények kiiMen<13k. U^lyegdij 30 kr; tójíés/. évre 6' frt —. kr KIADÓ - Hl V A T AL ' MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutáiiyosabP*J ÓVJA 3 frt — kr , * . • ban közöltetnek. Negje.l ftVie ' 1 frt 50 kr SZEUHEN Y.J-TEE 331, ^ Fgy 8?ám ára 7 kr. liová a lap hivatalon ÁR Hmjtánliirilutései, a uyiltrVrlte szánt kíizte- NY1LTTER sora 20 kr. Ó— — — j ® lívóiiyek, elötizetéHÍ pi-uzeli és rekltiuialiiaok iiitézemlíík. Q,—. — —__ — .—.—.— .—_ Q Pénz és eszme. Eszlergom, raárcz. 30. A Pozsonyi Első Takarékpénztár hazafias áldozatkészségének köszönhető Pozsony Város Története, melyet Ortvay Tivadar ir. A derék pénzintézet kiadádásában a fényes kiállítású munka első kötete nemcsak örvendetes irodalmi esemény monographia irodalmunkban, de buzdító példa is a milléuium küszöbén. Vagyonos és befolyásos pénzintézeteink nemcsak az anyagi életet vannak hivatva szolgálni müveit városaitikban, de a szellemit is. Nemcsak közönséges, hasznos és praktikus alapítások a alkotásokat kell felmutatuiok, de hazafias és emelkedetebb eszméket is. Örömmel üdvözöljük ezen a téren a Pozsonyi Takarékpénztára!, mely remek gondolatával az ország összes törekvő városainak mintaképül szolgál. A pozsonyi pénzintézet működése félszázados jubileuma emlékére határozta el az ősi város nagyérdekü történetének uióltó kiadását. Az iutézet lelke Gervay Nándor igazgató. Az ő eszméje Pozsony város történetének kiadása s az Ő befolyása és érdeme, hogy a részvényesek éppeu uem zúgolódtak, mikor valamivel kevesebb osztalékot kaptak. Hiszen városuk dicsőségének koszorújához járultak hozzá s önmagukat tisztelték meg, midőn a feukölt eszme megvalósítását nagyi el küségök kel lehetővé tették.A pozonyi pénzemberek azonbau nemcsak az eszmét válogatták meg, dn a mü történetíróját is. Mert Ortvay Tivadar, érdemes tudósunk nem jubiláris alkalmi diszmüvot, hanem monumentális történetkönyvet ir a koronázó városról. Buzdító például mutatunk a pozsonyi Takarékpénztár tiszteletre és követésremél tó eszméjére. Nekünk is van jubileumra előkészülő Takarékpénztárunk, mely már közel hatezer forintot rakott félre maradandó becsű alkotásra. Maradandóbb hecsü emléket alig emelhetne pénzintézetünk önmagának, a városnak s az országnak, mint ha megíratná valamelyik országos nevű tudósunkkal Esztergom történetét. A milléuium emlékét ne a félmilliós kaszárnyával örökítsük meg, hanem azzal a hervadhatlau babérkoszorúval, melyet Hungária is'enasszony szobrára tennénk le Esztergom dicsőséges törtéuetének méltó íuegiratása és fényes kiadása által. Hivatalos vadságok. — Szatíra prózában. — Mottó: Diffleile est &atiram non seribere. (A. Gy.) Azt ígértük a mult alkalommal, hogy Ismételve fogunk néhány hivatalos nyelvíic atuodást bemutatni, ezen igéretünket most váltjuk be. Ezek is lesznek legalább olyan szépek, mint a múltkori «szörnyüsógek.» Azon koszorúban, melyet ilyeu vadvirágokból füzünk, jelentékeny szerepet játszik és előkelő helyet foglalnak el, a «hivatkozott» paragrafusok. Szeuteljünk uekik uéháuy sort. Mikor az ügyvéd elleuiratot vagy válasziratot vagy bármilyen beadványt ós okiratot ir ugyanegy lörvényczikk egyes szakaszait gyakrabban kény tolón idézni. Eíért, hogy a monoton ismóteléseket kikerülje, hát ilyen formán stilizál : az általam már többször hivatkozott törvéuyczikk ezen ós ezen §-a; vagy pedig : fent már hivatkozott stb. Felkiálthatunk ennek hallatára, hogy «oh uram ez szörnyű, szörnyű!» Vannak azonban nyelvészkedő jogászok is, a kik belátják, hogy a «hivatkozoti», § oly badarság, a mely még az ő füleiket is sérti. Ennek kiküszöbölésére találtak ki egy még szebb műszót: ez a «hivatolt.» Sokan már nem a «hivatkozotU, hanem a «hivatoit» paragrafusokkal élnek. Láttunk már perbeszédbeu ilyesmit : «maga, a fennebb hívatolt végzésben az mondatik» stb ; vagyis helyesen : «magában, a fennebb idézett (emiitett) végzésben az mondatik» vagy modern magyar nyelven: «maga, a fenébb emiitett végzés azt mondja ki stb.» Nem értjük miért nem iehetue a helytelen, rosszhangzásu ós más értelmű «hivatkozott», »hivatolt» helyett «idézett» és «emlitett»-et használni! E sorok irója egyszer megkérdezte egy ügyvéd ismerősét, ki szintén «az általam hivatkozotu paragrafusokon nyaralt, hogy kik hivatkozuak beadványaiban a paragrafusok ? Azt felelte, hogy nem ; hanem «a paragrafusok azok az objektumok, amikre (sie !) «hivatkozva lesz !» Oh is ony ! Ezeken a disz badarságokon kivül még tekintélyes mennyiségben kísértenek az akták közt az ilyen kifejezések: általi,fcörvényéríi, törvónynyeli, vagy epén velemi. Feledik a magyar nyelvnek azou törvényét, hogy a raggal ellátott névhez semmi ujabb rag nem járulhat és hogy névutók a személyragokat veszik fel csupán. Igaz hogy az-i- hetüt hamarabb le lehet írni, mint a «való»-t. Mert nem jó, ha azt mondjuk, hogy «léi érti küzdelem*, hanem létért való küzdelem ; éppen igy «által való», «törvénynyel való», velem való* stb. A nyelv az hasonlit egy kerthez, melyben virágokat és hasznos növényeket ápolunk. A hivatalos kinövések, azok képviselik benne a burjánt, gazt és dudvát vagy fattyuhajtásokat, melyeknek sorsa, a kitépós, irtás, ós lenyesegetós. A hivatalos körök lázzal gyártják az uj szavakat, többnyire szerencsétlenül, kevés sikerrel. Vagy lefordítják idegen nyelvről szónil-szóra, nem pedig nyelvünk szellemében. Igy lehet megmagyarázni a «bekebelezés«, szárlat*, a « birlaló* stb. genealógiáját. Vannak olyan vétségek is megörökítve okiratokban, melyek kereken kizárják ama jóhiszemű feltevést, hogy azokuak szerkesztői tudtak magyarul vagy ismerték a nyelvtan legelemibb szabályait, írnak ilyeneket : «a már ismert kivételi szabadékok, amik* stb. csakugyan megingatja hitünket, hogy jog végzett ember tolla alól került ki, mert ilyen hibát még a normalista is csak Önfeledt pillanataiban enged meg magának. Egy periratban szórnl-szóra ez áll : «tévedósben látszik azonban lenni alperes a felöl, miszeriut st,b.» Az„Esstergom é§ ¥idsks"tarcaája, DEÁK I. A BAEÁTSÁIBA1. (Mutatvány Keményfy Dániel Történelmi Tanulmányok cz. uj könyvéből.) (Vége.) A baráti vonzalom fűzte őt SzögyényMárich László most is élő országbíróhoz. Benne a kiváló jellemet becsülte és szerette. Nagy volt bizalma, mint olyan férfin iránt, ki tiszta jellemét, szeplőtelenül mint irja cminden körülmények közt fentartja. Stógjj&tty megírja neki, hogy mily szándék és törekvés vezérli,» midőn belép a birodalmi tanácsba és Deák nagyra méltányolja elhatározását, mert meg van győződve, hogy csak azért lép be, hogy honunk javára mozditsa elő az érdekeket. Midőn pedig Szögyény kijelenti, hogy törekvései meghiúsulásával állásáról visszalép, Deák Szögyény tiszta jellemét állítja feleletül, midőn azt mondja : hogy ez elhatározása előtte csak a2ért nem uj, mert mindez természetes következése a birodalmi tanácsnok ismert és igazán tisztelt jellemének. (1851 május 1-én) Bizalmas, szíves és rokonszenvező Kölcsey vei, Aranynyal, Kemény Zsigmonddal, Vörösmartyval, Toldival, Stetter (Zádor) Gyulával és Gyulai Pállal. Irodalmi, társadalmi ügyekben szeretettel keri vélemény öket, Vörösmartynak persze, csak levélben, a göcsei leszédjárásiól egész kis tanulmányt ir. Gyulaitól, Aranytól elvárja, hogy öt ne «tekintetes»-nek — mely már csak táblabírói reminisczenezia miatt illeti meg — hanem barátjuknak szólítsák. Nagy súlyt fektet irodalmunk művelőinek buzgalmára, sőt sajnálja, —• mint Kemény Zsigmondnak irja — ha a politika már fontos és közérdekű vállalatot, leszorítana a térről, mert a sok szellemi szükségét a nemzetnek a politika nem képes kielégíteni, szerinte a potitikai képzettség is csak ugy alapos ha tudomáuyos képzettségben gyökerezik. Mindazt mi a tudományos műveltséget előmozdítja annyira fontosnak tartja a nemzetre, hogy az ezek iránt való részvétlenséget fonák egyoldalúságnak mondja s véteknek a haza ellen. (V. ö. 1861. okt. 19.) Eötvös Józsefhez Szálai Lászlóhoz szíves baráti részvét füzi. Mindkettőt a modern eszmék felkent bajnokának tartja, azért körükben Örömmel tölti idejét. Klauzál Gábort annak a férfiúnak tartja, kik Őt félre nem értik, felfogják állásának nehéz voltát, vele együtt értik, hogy a jelen körülmények közt, máskép cselekedni lehetetlen. Keserűsége közt neki irja meg, hogy miért nem mégy az 1843—44-iki országgyűlésre. Véres és piszkos mandátumot néni kíván, nehogy szemére vessék, ha majd éppen az institucziók tárgyalásakor a korteskedések ellen felszólal, hogy az ur 30.000 forintjába került a kortes vezéreknek, az ur szólal fel itten, kinek neve oly zászlókra van írva, melyek alatt emberhalál történt, — az ur lép fel, ki ugy lehetett követté, hogy a választókat katonai erő őrizte. Meggyőződése szerint lép vissza, a czélt polgári kötelességnek tartja, s ha e meggyőződése az egész világ véleményével ellenkezik is ezt magára nézve csapásnak de néni véteknek tartja. (V. ö. Deák beszédei I. k.) És midőn elhatározását Klauzállal tudatja, kifejezi reményét, hogy barátai nem kárhoztatják a mit annyi küzdés után oly komoly megfontolással határozott el. Elkeseredésében barátai kárhoztatását tartaná a legkeserűbb pohárnak s Klauzálban niin'egy a többit is reprezentálva, kéri őket, bogy ne taszi sák el maguktól, ne vonják meg tőle a barátságot, a szíves szeretetet, mely keblökben ég, mert ez a csapás megtörné ; emlékezteti őket, hogy őt csak azért szerették, mert szive legbensőbb ösztönét, lelke ingatlan meggyőződését követte mindig s ha igazán szeretik, ugy osszák elhatározását mert az egyéniségében fekszik. (1843 szeptember 3.) Bizonyos meghasonlás vett erőt Deákon az 1843-iki választás miatt, a melyet csak erős lelküsége és barátai, első sorban Wesselényi Miklós báró, — tudták szivéről levenni. Széchenyinek rajongón szeretett barátja Wesselényi Deáknak is legjobb barátja volt. Jóllehet kőztük a természetben még nagyobb a külömbség, mint Széchenyi és Wesselényi között, mégis az érzés, az eszmék rokonszenvén hévvel forrnak össze sziveik. Wesselényi szilaj szellem, a lármás küzdelem vérében van, — Deák nyugodt, békülékeny, kíméletes ki zaj, tüntetés nélkül kívánja az elvek keresztül vitelét. Wesselényi akár örül vagy búsul, akár szeret vagy gyűlöl, szive nyugodni nem tud, — Deák ha fel is indul erőt vesz magán, éles szelleme látja hogy erőszakkal és faltöréssel nem lehet elveket kivinni, — Wesselényi a tü/röl pattaut hévvel, szilajsággal, — Deák higgadtsága méltóságával vonzza magához a sziveket. Az első eszmékuek csak elkeseredett harczosa, —az utóbbi a barcz következményeinek iángeszű felhasználója. Wesseléuyi egy kis zápora kiont — de Deáknak lavinák kellenek, s akkor sem mindig árad meg. Wesselényi fellobbanássat megcsinálja az oppozicziót, Deák mint öntudatos politikus azt melerben vezeti. Egyformák a szivnemességben, honszerelembeu és egymás szeretetében. Mindkettő tisztelte és szerette egymásban a tiszta érzelmi nemességet ; mindkettő csüngött egymás sorsán ; egvik sem követelt a másiktól egyebet, mint hogy a szeretet melegét áraszsza rá. Deák, Wesseléuyi szenvedélyességébeu a nagy érzés túlságait látta, s ezért kíméletes volt irányában; Wesselényi büszke lelke meghajolt Deák gyöngéd higgadtsága előtt, s érezte annak főlényét. Bár egymás természetére elhatározólag nem hatottak, mindkettő szerette a másik egyéniségét. — Wesseléuyi Deákban a fönséget, biztosságot, mély érzést, — Deák o\ beune azt a szilaj hevet, mely gyújtott a. közvéleményben, mely felzavart az alélfc. ságból, s a mely ép azért üdvös volt.. £ kölcsönös gyöngédség volt aztán oka arcnak a jelenségnek, hogy bár a küzdelemben nem egyforma rendszert követtok'soha. meg nem hidegültek ; Wesselényi ki oly sokkal összezörrent, Deákkal való vlszo-. nyát mi sem akasztotta meg. Viszonyuk "melegségét és tartósságát: az, a 35 levél is igazolja, mit a levélírásban nem pazar Deák Wesseléuyiuek irt. Wesselényi még jóval többet irt, mert mint Deák is említi egyik levelében ugy egyez-