Esztergom és Vidéke, 1892
1892-03-31 / 27.szám
Szírul-szóra a latin iiomluatmis cum infiHÍtive ioforditása, moly a videtur mellett szokásos. Magyarul a «látszik leuui»annyit tesz : «ugy látszik, hogy van. A miszeriiitről nem szolunk. Azt felesleg kritika alá venni és kommentálni": az anélkül is pusztít. A hivatalos stílushoz.ugyan nem tartozik, de a toehníka szempontjából meg 'lehet említenünk az akták ortograpbiáját. Hát bizony ott vau kívánni való quaütumsatis. Hogy az interpuuctióról ne is szóljunk, esak a hibás mondatfüzéseket említjük fel. Azután hiába keressük az egyöntetűséget a helyesírás terén. A hány ember van a különféle hivatalokban, annyifólekópen ir. Egy törvényszéki bíróról az a boumot járja, hogy nem irt alá olyan végzést, .a melyen a dátum így volt kiállítva : 1891. okt. 20. Ez szinte nem jó; de igy: 1891-dik évi október" hónap 20dik napján, teljesen korrekt az ő felfogása szerint. A mi felfogásunk pedig oda kulminál, hogy ez rettenetes idő és papiros pazarlás. írják, hogy fellebbezés ós felebbezés. A szabályszerű és és ratienális az a «ielebbezés» ; de nyelvészetileg meg lehet fejteni én fouetiee teljesen helyes a «fellebbezós» is (feljebbezós.) Van egy kötőszavunk: a vájjon. Ezt rendesen nem igy irják lelnem «váljon»-nak. Néha pláne «valljou»-uak.; az ember ezt-olvasva könnyen .zavarba jöhet nem tudva, hogy a •valljon* megtelel a vajjou-nak ; mert lehel arra is gondolni, hogy «valljon* hátha olyan óxteiemben áll, hogy «vallomást iegyen». De lehetetlen mindezt kritikailag elősorolni. Megmond!uk már, hogy vannak kaczagó aklák; uéha azonban az akták nemcsak kaczagnak, hanem pláne iueszthetikusau vihognak is. Volt egy járásbiró, a ki a hagyatéki jegyzőkönyvei igy kezdte fogalmazni : «a szabályszerűen megidézett örökhagyó örökösei stb.» most már nem tudjuk, hogy ez a jó ur nem volt-e szellemidéző, nem foglalkozott-e tiikon spriüszía dolgokkal? IJyen adomaszámba megy az, hogy egy ii Bach korszak alatt hivatalt viseli üreg ur a nmlt évben egy okiratét szerkesztett Porsze nem értett jól magyarul az okiratot aunyira-menuyire nyélbe üiötte, az ugy is csak chablon—ós locus commuuisokból áll, de a végén elbotlott a tolla ; a mint a tanuk aláírása elé -azt akarta írni, hogy előttünk, a tolla megbicsaklott és az irta, hogy — ellettünk, a mely két dolog lényegileg eltér egymástól. Isten öuökkel tisztelt hivatalos urak! A viszontlátásra haragos iktató és kiadó bácsik, esak pipázzanak és nyájasai kodjauak tovább ! De ji hivatalos stíluson élősködő urak megbüuhődnek még ezen bűneikért, mert holtuk után «sza' bályszerü megidézet nélkül megjelenésükre! tekintettet, a fennebbb hivatkkozoti (hivatóIt) földöai bűneik végett védelmükre enyhítő körülmény iiam találtatva, irgalom nélkül egyetemleg el fegnak makacsol falni.» HÍREK. — A herczegprimás Budapesten. Vaszary Kolos herczegprimás jelenleg idejének legnagyobb részét azon fontos egyházpolitikai kérdések megoldásával J tölti el, a melyekről minapi nagy be' szedőben már nyilatkozott. Csáky Albin gróf, vallás- ós közoktatásügyi miniszter a mult héten is meglálogaita , az egy háznagyot s hosszasabban lár\ gyalt vele. Kivüle a lefolyt héten mást alig is fogadott, rendkívüli elfoglaltsága miatt. Az osziergotni főegyházmegye ügyei is sok dolgot adnak a főpapnak, a kin ok ezekben az ügyekben Csernoch János dr., kanonok, az egyházmegyei irodának igazgatója, ro; ferál naponkint. A herczegprimás, eredeti tervét megváltoztatva, már a jövő héten, a király elutazása uláu, Esztergomba utazik s ott tölti a húsvéti ünnepeket; április végén azonban ismét vissza jő a fővárosba, hosszabb tartózkodásra. A budapesti érseki helyit ök kérdése már a legközelebbi jövőben meg lesz oldva, a mennyiben a személyt illetőleg is közeli a végleges megállapodás. A herczegprimás tegnap sem lartotla meg rendes fogadását. Délben Káluoky Gusztáv külügyminiszter tett láiogatást a főpapnál., - A herczegprimás válasza. Vaszary Koks herczegprimás az «0rsz. Magyar Iskolaegyesüleu üdvözlő iratára a következő választ küldötte Gerióezy Károly elnökhöz : Nagys. elnök ur ! Mély megindulás érzetével olvastam a nagyságod vezetése alatt levő «Országos Magyar Iskolaegyosület* üdvözlő sorait, a melyekkel herezogprimássá történt kiueveztetósein alkalmából engemot megörvondeztetni méltóztatott. A hivatás rokonsága, mely köztem és az álialam oly níigyrabecsüíl egyesület törekvései között feuuál — annál élénkebbé leszi a figyelmet, Í melylyel nemzeti közművelődésünk érdekében oly dicsérelesen működő egye sülelük iránt viseltetem, minél inkábl meg vagyok győződve, hogy nemzete ket, országokat erőssé ós szabaddá els( sorban is a nemzeti alapokon fölépitet közművelődés tehet. — Haladjanak kó > reitj a megkezdett ösvényen lankádat) ai buzgalommal előre. Ápolják nemzetünk ; jövőjének, a magyar ifjúságnak szivében a vallásosságot, e legfőbb ós leg: első kötelességet. Ezt tevén, a jó erkölcsök ós tiszta jellem erejével vér tezik föl a nemzedékeket, az eszmény iség magasabb szellemét adván annak útitársul az élet nehéz küzdelmeiben, a haza szolgálatában, a felebaráti szeretet gyakorlásában. Legyenek kérem meggyőződve, hogy részvétem ós rokonszenvem ott lesz önök mellett s bogy őszinte jóindulatomra mindenkor számithatnak. Budapest, 1892. márczius 15. Vaszary Kolos, herczegprimás, esztergomi érsek. — A herczegprimás disztag. Az Otthon irók és hírlapírók fővárosi klubbjábao a vasárnap tartott közgyűlésen az évi jelentés felolvasása ulán az indítványok kerültek sorra. Az Otthon száz tagjának indítványára nagy lelkesedéssel választónak rneg tiszteleti taggá a legnagyobb magyar hírlapiról, Kossulh Lajost és Sziki ay János dr. indítványára' Vaszary Kolos herczegprimást. Rákosi Jenő elnök zajos éljenzés közt enunciálfa a választások eredményét, kiemelvén, hogy az első hírlapírók az apostolok voltak s örvend, hogy a magyar hírlapírók fóruma most egyszerre választ meg tiszteleti tagnak e gy nagy hírlapírót, a ki nemzete nagyságáért tollal apostoioskodott és egy apostolt, a ki tollal is terjesztette a tudomány világosságát. — Az ínségeseknek. Vaszary Kolos herczegprimás az ínségesek érdekében körlevelet intézett az esztergomi egyházmegye papságához, melyben buzdítja Őket az adasozásra ós utasítja a plébáuosokat, hogy gyűjtsenek hiveik közt az emberbaráti czólra. — Az elkeresztelés kérdéséről a Neue Freie Presse a következő fontos sürgönyt közli Rómából: A Vatikánhoz közel álló Moniteure de Romé ezeket irja : Csalódnak Magyarországon, ha azt hiszik, hogy Vaszary Kolos, az uj herczegprimás engedékenyebb lesz az elkeresztelések kérdésében elődjénél, Símor Jáuosnál. Az ilyen kérdések megoldása, nem az egyes egyházfők kénye kedvétől vau függővé téve, hanem csak a katholikus egyház félreismerhetetlen alaptörvényei értelmében dűlhetnek e kérdések el. Vaszary herczegprimás különben kétségtelen módon éreztette már ebbeli hasonló értelmű felfogását. — Tisztelgés a herczegprimásnál. A budapesti oltár-egyesület küldöttsége hétfőn délelőtt tisztelgett Vaszary Kolos herczegprimásnál. A küldöttséget Trautvein Nep. Jáuos kegyesrendi kormánysegéd vezette s tagjai voltak: özv. gr. Cziráky Jánosnó, az oltáregyesület elnöke, gr. Károlyi Alajosnó, gr. Zichy Jánosnó, gr. Wenckheim Frigyes né, Károlyi Nandine, Heiurich Ferenczné, Kuu Károly né, Czebrián Mária és Cziráky Lujza grófkisasszonyok, Seelmayer Károlyuó és Hegyesi Zsóüka k. a. — Az egyesület nevében előbb Cziráky Jánosnó grófné üdvözölte a herczegprimást, utána pedig Trautvein N. János. A beszédekre a herczegprimás igen barátságos hangou válaszolt s a megjelent hölgyeket további buzgóságra serkentette. Végül megígérte, hogy mindenkor támogatni fogja az egyesületet. • j — István bácsi. Majer István püs• I pök a következő emléksorokat irta a t-a Kenyér cz. emléklapba: Bár Megágvhan lelt: fölhívó szózata, rögtön Reszketed óimul irám Isten igúje után: ínségben lévőt fe segitsd, mert szent köUlesség; ) Igy iád ög kegye száll s nemzeted áldja neved. István báesi. > — • Kinevezések. A herczegprimás t Haiczl Kálmánt főszen (széki jegyzővé, - ennek helyébe pedig Széchenyi Miklós i grófot primási levéltárossá és szertá: rossá nevezte ki. — Az Uj főapát. Fehér Ipoly pan• nonhal mi főapát kinevezése illetőleg • megerősítése már megtörtént, A királyi • kinevezést már kiadta a hivatalos lap. • A Magyar Hírlap munkatársa meglátogatta az uj főapa,of, ki a következő érdekes nyilatkozatokat tette előtte: «Ma még bekötött szemmel állok. Tíz óv óta kivül vagyok a renden. A kontaktust testvéreimmel csak a három óveukiuti káptalani gyűlésen tarthattam fönn. Annyit ismerek a Reud belóletéből, a mennyi egy közlegénynek elég, de nem anuyit,amennyi egy vezérnek szükséges. Vezérnek kell menuem ós ujoncznak érzem magamat. Mindössze ennyi világos előttem : A gazdaságot igen jó karban veszem át, szervezete modern alapra van fektetve. Ez megnyugtató. Ha valamit, mint programmot formulázhatnék : első sorban a tudomány, tanügy és irodalom fejlesztésére kiváltom a fősúlyt fektetni. Nem azért mintha itt hiány és mulasztás volna, hanem mert ebben a pillanatban csak ezen a téren vagyok tájékozott. A többi téren egyelőre a mogfigyelő szerepére kell szoriikoznom. Eminens poutja lenne programmomuak: Budapesten fészket teremleni a benedektiuus világnak. Ez meleg óhaja a rendnek is. Persze, nom mehet hamar. A rend áldozaíra is volna hajlandó.* Legközelebb áll előtte a tisztelgés. Tisztelgés a király, miniszterek, Vaszary prímás, Galimberti pápai nnnezius előtt stb. Reméli, hogy a nagy hétre már Pannonhalmán lehet. Ez attól függ; mikor mentik föl szegedi hivatalától.* A hivatalos lap legf. királyi kézirata, mely "Fehér Ipoly, szent Benedek-rendű áldozót, a pannonhalmi rend főapátjává kinevezi a kövotkező : Vallás- ós közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére : Fehér Ipoly szent Benedek-rendü áldozárt, királyi tanácsot ós a szegedi tankerület főigazgatóját, a szent Márfon püspök ós hitvallóról czimzott pannonhalmi szent Benedek-rendnok főapátjává kinevezem. Kelt Budapest, 1892. évi márczius hó 18-án Ferencz József s. k. Csáky Albin * gr., s. k. f — Fehér Ipoly pannonhalmi benczés főapát, vasárnap délelőtt érkezett a fővárosba, hogy kinevezése alkalmából a kellő tisztelgéseket elvégezze. Vasárnap este a főapát tiszteletére Laszberg Rezső gróf, győri főispán, estét adott, a melyre több egyházi s világi nolabilitás volt hivatalos. A főapát hétfőn délelőtt tisztelgett a királynál, megköszönve neki a kinevezést. Az udvartól egyeuesen Vaszary Kolos horczegprimáshoz hajtatott, a kinek, mint hivatalbeli utódját, mutatta be magát. A két főpap hosszasan beszélgetett együtt. * — A benczés tanárok az ínségeseknek- Récsey Viktor a főgymn. tanán karában gyűjtést rendezett az árvaiak részére s ennek eredményét a Budapesti Hírlapnak küldte be. Szabó Szilveszter, Horváth Mátyás, Panghy Özséb, Schedl AHIUI/, Acsay Ferencz, Csikasz Villebald, Borossay Dávid, Vojnits Döme, Rózsa Vitái, Gergye Lenárt, Kutczman Fülöp, Móréi Kálmán ós Várkonyi Odilő egy-egy írttal, Récsey Viktor 2 frlfcal járult a gyűjtéshez. lek meg, hogy ő barátjának minden 7-ik levelére válaszol. Deák minden kényesebb politikai ügyet szóvá tett leveleiben, a helyzet komolyságáról akárhányban, fájón referál, lelkesül hogy Wesselényi Erdély ihőse, minden lépését meleg részvéttel és buzgó kebellel kiséri és jól esik ügyei — bajos dolgát a rokonkebeibe önteni, hogy enyhítse fajdalmát. Megtesz érdekében mi politikai szenvedéüeit Wesselényinek enyhítené, megírja neki szorgalmasan, hogy ügyében mit és-mennyit tett az országgyűlés. Betegsége ugy aggasztja s oly melegen érdekli, mintha maga volna helyzetében. Nagy tájékozottsággal ajánlja vagy küldi neki a könyveket. Forrón kívánja minél gyakrabban együttlétöket hogy sokat szóljon vele ki egyetért mindenben. Majd egyik levelében osztja We-. saelényi nézetét Széchenyi «Kelet népére* s szenvedélyes hangja miatt sokért nem adná, ha meg nem jelent volna. Mikor Wesselényi iránt megszüntetik a közkere-; setét, nem tud hová lenni örömében, csak barátjának szembaja aggasztja még mélyen. A büntető törvénykönyv szerkesztésekor programmját és a bizottság működését egész körülményesen leirja. Wesselényi megvakulása leirhatlan fáj-: dalommal nehezedik reá, a csapást teljes mértékben érzi. Vigasztalni bár baráti kő-' telességének ismeri, nem tudja, mert az általa íratott levelet magasztos, lelki nyugalom lengi keresztül, mert érzi, hogy csapását férfiasabb türelemmel viseli mint a minővel ö, — t- i. Deák — fogadta levele leverő tartalmát. Bámulja lelki nagyságát' | imádja az irgalom Istenét, ki oly roppant erőt öntött lelkébe. (V. ö. 1844. nov. 24.) Enthuziasmussal ir neki Erdély és Magyarország uniójáról, s a magyart Erdély nélkül csak fél nemzetnek mondja. Mikor Wesselényinek fia születik, 8 Deákot hívja meg keresztapának, rendkívül megörül a komaságnak s szives örömmel siet üdvözölni a szeretett kis családot, Pontosan referál svájezi, németországi és francziaországi útjáról. A kik mellettünk küzdenek, s szívük hozzánk van tapadva, azok elvesztése legnagyobb csapás az életben. Deáknak is meg kellett élnie e küzdelmes lelki állapotot Wesselényinek 1850beu bekövetkezett halálakor. «Hazájának és szívónak kedvese Összeroskadt szenvedéseinek suiya alatt. Be sem láthatta ifjúsága merész álmait, és mégis már fáradtan kellett sírjába szállani. Ha valakit, ugy Deákot érhette legfáj dal masabban a csapás, látva azt lesújtva, ki a sziv érzéseire oly nemesen tudott hatni, ki oly elszántsággal fáradott a nemzet felemelésén. Neki a barátnak a fájdalom Után a kegyelet jutott osztályrészül abban, hogy az Özvegynek és hának a kis Miklósnak lett támassza. *Nem kétlem — irja az özvegynek — leeud irántam annyi bizalommal ezentúl is, hogy nehezebb dolgaiban tanácsomat, s midőn lehet, segélyemet szívesen veendi, — mert barátomnak emléke, özvegyének és gyermekeinek sorsa szivemhez sokkal közelebb állanak, mint sem annak bármi más tekintetet fel ne áldoznék.* Deák tehát lélekben hű marad azután is barátjához, családjában őt nézte, s ez ihlette meg szivét azért élni. Ez érzés lángja.legméltóbb áldozat volt barátja szellemének !
