Esztergom és Vidéke, 1892
1892-03-27 / 26.szám
A herczegprimás és a sajtó. Budapest, inárciá. 26. A magyar sajtó oly intézmény, mely bevon át van hatva a liberális szellemtől. Hü kifejezője a közvéleménynek, ba ideig-óráig ingadozik is a jelentéktelen részlel kérdésükre nézve, a liberális irányt mégis mint főirányát következetesen kövei i. Az a körülmény, hogy az egész sajtó egyhangúlag megelégedessél üdvözli a herczegprimás kijelentéseit, mértéke lehet eszerint ama rokonszenves fogadtatásnak, melyben a közvélemény e fontos nyilatkozatokat részesitendi. A lapok e pártállás különbsége nélkül együttesen kohstalálják, hogy Vaszary berezegj) rimás k i ny i 1 átkoz lat ása az egyházpolifikai béke nj korszakát jelenti ; egyhangúlag elismerik, hogy ez a szerencsés alakululás tisztán az illusztris egyházfejedelem előzékeny engesztelékenységónek és békeszerető szelidségóiiek köszönendő. Hozzál ehetjük még, jóllehet paradoxként - hangzik, hogy a herczegprimás beszédében igazi liberális szellem nyilatkozik. Igen, liberális szellem, mely üdilőleg hat a nemzet közvéleményére s a reactio kísérteteit el fogja ijeszteni, melyek egyházpolitikai téren fenyegettek. Hogy h felvilágosodott liberialismus a papi hivatássai összefér, hogy a trón és haza iránti hűség az egyházi feladatok iránti élénk kötelesség-érzésével nem incompatihilis, hogy ezt bebizonyította, elévülhet len érdeme marad Vaszary kerczegpriiuásuak, a ki elsőnagy kinyilatkoztatásával minden hazafi szivét rohammal bevette. Az ország e szavakból erős lüktetését fogja kivenni egy hazafias érzésnek, mely iparkodik, eltávolítani a félreértéseké l, melyek utóbbi időben állam és egyház közt feltornyosulnak. Ha szabad volt eddig a rendszeres izgatást űzni az állameszme és az államkormány elleii és a többi felekezeteket állandóan gyűlölködő szemrehányásokkal elárasztani, az nj prímás nem haboz mindjárt első nagy nyilatkozatában feliépni ez ellen. Éles -szavakban bélyegzi meg a f ni buzgóságot, moly türelmetlenség ós az államellenes törekvések vetőmagját hinti szét. Aldástalan gyümölcsök voltak azok, melyeket az izgatások érleltek. Hogy állam és egyház közt elmérgesedett a visszony, hogy az egyházi hierarchián belül a fegyelem kötelékei kezdtek ineglazului, mindez csak a a túlbuzgóságnak és rendszeres izgatásnak volt a következménye. Az első lépés, rendet teremteni, az egyházban a desorganisationak megállást parancsolni, e sajtó üzelmek rosszalása volt. Ézt a lépést tisztelni való bátorsággal megtette a herczegprimás ós hálát, sikereket fog általa elérni. A mit a herczegprimás az el keresztel esek ügyéről, valamint a katholikus autonómiáról és a kongrua-kérdósról mondott, szintén örvendő helyesléssé! fog a nemzet által üdvözöltetni. Miként előde, ugy Vaszary Kolos is az 1888. LM. fez. rovizióját kívánja, de a hang, melylyel a szülők természetes jógáért síkra kel, békésebb és szelídebb. Nem kétkedik, hogy a februári rendelet bon a üde adatott ki s nyíltan kijelenti, hogy épen nem a rendelet az oka az egyházpolitikai súrlódásoknak, miután ezek kizárólag az említett tör-" vényben gyökereznek. Ez nem az a harczias felfogás, moly még nemrégiben is uralkodott az egyházi körökben és midőn 0 Eminencziája ezen az aiapon keres modus vivendit, mely mellett az egyház mit sem ad fel dogmatikus álláspontjából, — ugy azi, álláspontjából nemsokára mog is fogja találni, hogy a herczegprimás az autonómiát létesíteni mindenekelőlt az e g y h á z - k ö z s ó g e k s z e r v e z é s é t m e g k e z d e u i akarja : szintén helyeselni fogja, a nemzet valamint nagy megnyugvására szolgál, hogy a herczegprimás még a kongrua végleges rendezése előtt már a közel jövőben fonni szándékozik a rosszul javadalmazott lelkészség helyzetének javításáért. Liberális ember, kötelességtudó pap, buhü főpásztor és igaz hazafi domborképe lép ki a herczegprimás beszédéből. Hódolattal és rokonszenvvel hajol meg magaszos alakja előtt a nemzet s örvendve kiálija: «ecco saeordos magnus !» Magyarosítsunk 1 A Magyar Egyesület felhívása a vidékhez. Budapest, máro2. 26. «A Magyar Egyesület* első sorban Budapest magyarosítását fűzte ki ezéljáui. Fővárosunk gyönyörűen fejlődik, de sem belső élete, sem kütsziue nem | igazolja, hogy a magyarság fő- és székvárosa. Osi polgársága nagy részt német ajkú. Még nem régen titkos és nyílt szövetkezetek léteztek ifi, melyek tervszerűen működtek nemzeti törekvéseink ellensúlyozására. A kereskedők zöme csak nehezen szokik le hagyományos németségéről. Az alsóbb uéposztályokbau csaknem teljesen megakad a magyarosodás. A helyi német sajtó pedig, mely éveukiut tizenhét millió példányban árasztja el az országot, egyre szaporodik és még jobban elszigeteli ezeketa köröket. A gazdasági verseny folytán mindenfelől özönlenek be idegenek, kik közül sokan, ha 'köztünk megtollasodik, nem hogy nemzetünkbe olvadnának, de tüntetnek külföldiségükkel ós saját otthonunkban ugy viselkednek, mintha ők lennénok itt a gazdák s mi az idegenek. S a főváros vezérlő társadalma, mely szívben lélekben magyar, általános hibáukbau szenved: közönyös. Inneu van, hogy fővárosunkban sehol sem szembeötlő a nemzeti jelleg. Sőt ellenkezőleg : ufcczaszerte német társalgás hallható. Lópteu-nyomou német czógtáblák, német feliratok, német hirdetések láthatók. Üzletetekben, kávéházakban, vendéglőkben többnyire német a kiszolgálat. A német szellem fattyú hajtásai sokszor a hamupipőke szerepére kárhoztatják a magyar irodalmat. Közmulató helyekeu idegen jövevények izetlenkednek. Megnéztem a nyomort, borzadozva néztem, Felkutattam alsó rétegét egészen A nyomorult népnek. Hozzánk közel vannak, látni napról napra Sápadt, halvány arczczal, félve, elhúzódva, Szűken éldegélnek. Mindennapra való fekete kenyérért Nehéz munkát végez ; csakhogy napi bérét Családjának adja. Mégis a boldogság felkeresi fészkük, Hihetetlen, pedig csodálattal nézzük : Meg vannak nyugodva. Kényelmet nem ismer, nincsen ehhez [szoln a, Nélkülözni napról napra : ezt megszokta Szegény, szegény nép te ! Gazdag emberek, ti nem gondoltok arra, Hogy a mindennapi kenyeret ki adja, Ki izzadott érte ? 'Elvakit, elbűvöl arany csillogása, E TŰt, sárga bűnjel mennyinek sirb ása Elég példa mondja ! A szegény nép nem kér kegyekmmorzsákat, Verejtéket izzad, kimerül, elfárad, Nincsen panaszhangja. Ne nyomjátok jobbon e nyomorult népet, j A melynek vállára több teher nem férhet, Mert lenyomja vállát. Hatalmasok ! sohsem gondoltok ti arra, Hogy e népnek jöhet egy nagy gondolatja Lerázni igáját ! ? ALAPI GYULA. Midőn pl. Kossuth nyilt levelére válaszol, oda kiáltja szenvedélyesség nélkül, egyedül az önérzet méltóságos hangján, hogy eljárását nem tartja szükségesnek igazolni, mert eljárása nyilvános volt, elvei, nézetei, állításai tudva vannak, kifejtette azokat ott, hol képviselői állasánál fogva köteles volt azt tenni, s hivatkozik az országgyűlések naplójára, melyek igazolását az ország előtt magukban foglalják, — I ezért Kossuth levelének czáfolgatásába nem bocsátkozik. — Meleg emberbaráti érzelem, szerénység vau levelei azon csoportjában, melyek köszönőfélék. Midőn pl. Borsodmegye táblabirájává választatott, melyben érzi a kegyet, melylyel tehetségei hiányában a jó szándékot érdem gyanánt véve, őt a megye tagjává emelik, — bizalommal veszi testvéri körükbe való felvételét. 1863ban mintegy működését allegorizálva, Erdély hölgyei szoborral lepik meg, hol Pannónia főalak mellett Ö áll rámutatva az 1848-íki törvényekre. Deák c-iak azon hitben fogadja el, hogy e kitüntetés által Erdély leány ai buzgó részvétüket akarják kifejezni azon szent ügy iránt, melyért sok másokkal ö is küzd. Kiemelve é nőlelkület honleányai fönséget, büszke e nagybecsű emlékre, s hálás érzelemmel is-s meri el, hogy érdemei hiányát a nők ke-1 gyessége pótolta. Kedély világának és szellemi erejének leghangadóbb kinyomatát bizalmas leveleiben látjuk. E csoportbeli leveleken meglátszanak a szerető sziv érzelmeinek s az igazság nyomozásának szentelt független észnek nyomai. Nincs bennök olyan, ami megtörhetné a varázst, melyet figyelmünkre vetni hivatva van. A különben komoly kedélynek megadatott kimondani, a mit szeret és szenved, és ó megteszi ezt kedélyes melegséggel és benső fájdalommal. Kevésembernek volt oly erős érzéke, finom Ízlése kiönteni igazi belviliigát. Ö mindazon érzületek befolyása alatt teszi ezt, melyek életét lefoglalták. S mivel élete küzdés volt, nem csoda, ha leveleibe mindig beleviszi a politikát. Bizalmas embereivel minden nevezetesebb kérdésről eszmecserét folytat, Elmondja, magáét, kéri másoknak véleményét a szőnyegen lévő tárgyról. Beszél politikai életének élményeiről, előadja nézeteit a követendő taktikáról, megkritizálja a tévedok eljárását, humorizál az apró botlásokon. És szellemi felsőségéfc nem fitogtatja, ezt inkább amaz atyai barátság hangja, az ö érett tapasztalata és brdátása igazolja. Az a polgári egyszerűség és méltóság, mely fellépését jellemezte, és a mely megnyerte számára ugy a felső, mint alsó körök tiszteletét és szeretetét,. — levelein is viszzatükőzik. elvont afcokban minden közfalat, melyet egyéniségének tekintélye emelt. Kedélye, mely a társasságban bizonyos melegséget és derűt árasztott, hozta magával, hogy a korkérdéseken kivül szívesen foglalkozik leveleiben ismerősei és barátai vagy jó magának személyes ügyeivel is. És ebben oly gyöngéd figyelmet, oly érdeklődő szeretetet tanúsít, mintha mindenkinek atyja lett volna. Gyengédsége, nagylelkűsége a cselekvés terére hajtotta olyannyira, hogy pazar volt a szívességben, és szive gyakran szemet hunyt, ha emberismereti) diktálta a kérlelhetlea eljárást. ESZTKRÜO M. XIV. ÉVFOLYAM. 26. SZAM. VASÁRNAP, 1892. MÁRCZIUS 27^ * ~ ~~ ~~ ? Városi és megyei érdekeink köziönve.*- .u^kJit?^ 1 MEISJEÍJKNIK H-KTKNKINT K KTSZ KII: '-• f HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS ^^-^S^^^Jí*^^^^^ fi7 í ] f ,0,J * ; _ PPAI.Z-HA'/, HÜbDSZINT, ^ 2l) 0'»tf 1 Irt «>0 kr, 200-tói 30< -i* 2 frt Bo kr. F 1)0FIZKTÉSl Ál! " ' lüVl * a ' a *' 8/ ' e ^ 01 "' részek, illető" ko/.iemények kiilcl«nd8k. "Sy *jy"J áU ,<rDxén'f. évre 6 frt — kr KIADÓ-HIVATAL* MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint Jegjn'láiiyosabI LMl évio 3 Irt •— kr . 1 * b;m közöltetnek. | Nt K jed évre 1 frk 50 kr SZEüHKNYÍ-TER 33 J, | . «^_ fgy 87 ám ára 7 kr. Iiová ít lap liiva'nlos és mugánhirddései, a uyflj-tilrbe szánt k«/,le- ; AíJLllrtK sora 20 kr. Q _„_____ . — : ____ ———. © jnéuyuk, elöíizeiési poii/.uk és rektaiiisVJ;ísok intézendflk. fj — . —.. , .—_ . —Q BIÁI I, A MRÁfSÁSBAI. (Mutatvány Ketnényfy üáuiel 'i ortétiebui Tanulmányok 02. uj könyvéből.) Mig a haza bölcsének «Leveleb-t még nem olvastam, azt hittem, hogy benne csak a nemzetére elhatározólag vezér államférfiut vesztettük el. Megvallom, levelei után e nagy hibából kigyógyultam. Nemcsak az államférfit láttam magam előtt, kinek működésével nemzeti létnnk oly sok szálakkal áll kapcsolatban, hanem egy ritka odaadó lelkületű barátot. E levelek legbecsesebben tükrözik vissza azt a természetes és szeretetreméltó modort, melyben Deák az emberekkel érintkezett. Jtígyik csoportnak, melyek tisztán politikaiak, előkelő, néha magas páthoszú hangstilje van. A mit mond iga?., természetes és kifejező. Kedélyének természetes jogát adja, nincs bennök semmi kiokoskodott ellentét, az észnek ingerlő eszközei nem tolják fel magokat. Megnevezi saját nézetét s ez alkalommal ad neki, | hogy a másikét maga módja szerint jelleI mezzé, az intő- vagy óvó szót oda kiáltsa.
