Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-27 / 26.szám

Ezek a szomorú Állapotok érlelték meg a « Magyar Egyesü4et» alapításának eszméjét. Kibontott zászlónk alá ezrével sorakoztak Budapest hazafias polgárai, hogy a lanyhákat buzdítsák, hogy a osökönyös elemekben felébreszszéskla nemzeti öntudatot, hogy az idegenkedő kot nieghóáitsák. D«, Irogy ogyesületünk ezt aniissiól, •sikerrel ieijesitnesse, ahhoz a nagy magyar közönség közreműködése szükséges ós pedig nemcsak a főváros hanem a . -vidék polgársága részéről is. Egyesületünk tagjainak ezrei ünnopólyes fogadalmat tesznek: hegy csak •oly hazai iparosnál reudeloek munkát os csak oly hazai kereskedőnél vásárolnak, kinek czége és üzletvezetése •kizárólag magyar ; hogy üzletekben, kávéházakban es vendéglőkben magyar -kiszolgálást követelnek ; hogy nyilvános helyekeken a belföldi német sajtót mellőzik-; hogy a helyi német mulató 'helyeket nem látogatják. Menüéi számosabban fognak ily •szellembou működni, annál nagyobb lesz uz egyesek fellépésének erkölcsi súlya. Ezért fordulunk vidéki polgártársai okhoz. Kérjük : hogy ha Budapestre jönnek, cselekedjenek hasonlóképen. A kit üzletben németül szólítanak, .meg, no vásároljon abban a üzleíben ! A kit vendéglőben a piuczér németül szolgál ki, hagyja ott azt a

4 vendéglőt! A kinek -pinczér helyi djémet lapokat hoz, ulasiíss vissza azokatl NQ fürje hallgatagon senki az idegen szellem . (elakadásait, hanem érvé-, nyesi itie magyarságát. , & ne törodjüuk elleneink guuymosolyával, sem hamis jelszavaival. A chauvin izmus csak ott kezdődik, hol az igazság végződik. Ki merészli állítani, hogy igazságtalanul cselekszünk, íuidöu Magyarország fővárosában a magyar nyelvot terjesztjük. Buzduljunk egymás oróiyén ! Mindegyikünk telkében lobbantsa fel a lángot az elvtársak lelkesedése. S tartós tüzhez sok tüzelő anyag kell. Fogjunk kezet mindannyian, kik szivüuköa hordjuk a szonl ügyet, S ha szükséges, hajasuk eszménk szolgálatába elleneink magánérdekeit is. .Lássák, hogy sokan vagyunk, s hogy /nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk >is. Lássák, hogy csak ugy boldogulhatnak IcteöUünk, ha nemzeti törekvéseinknek meghódolnak. • Minden magyar vegye ki részét Budapest megmagyarositásábau. Csáki? igy teljesédhetik be szivünk rágja, hogy fővárosunk mielőbb teljesen tna' gyárrá legyen. ; Hazafiúi üdvözlettel A «Magyat ; Egyesület.» Mezőgazdasági érdekeink. ©udapest, roárcg 20. A mezőgazdasági érdek-képviselet szervezésének kérdése, melyet április 4-óu tíirgyal a gr. Dessewffy A. elnöklete és br. Báuffy D. aleluöklete a lat* álló szövetségbe lépett gazdasági egyesületek nagygyűlése, széles körben keltett nagy érdeklődést. A vas-,a pestmegyei és az erdélyi gazdasági egyesületek külön véleményt adnak be a naggy ül esnek és közgazdasági életünk több jelese jelentette be már a végrehajló bizottságnál, hogy a vitában élénk részt óhajt venni. — Máday földmtvolési miniszteri osztálytanácsos szintén külön elaboraíummal .járul a nagygyűlés olé. — Az előadói javaslat, az érdekképviseletet teljesen a szabad társulás eszméje szerint kívánja szervezni s az uj szervezetek legbiztosabb alapjául a mar meglevő s az ország igen sok részén szép eredmény nyel működő gazdasági egyesületeket ajánlja. Az alakulandó egyesülelek részire törvényileg egyöntetű alapszabály állapi!tassék meg. Az érdekképviselet fősulya a megyei gazdasági egyesületekre helyeztessék, melyek önálló hatáskörrel működ-, nónek és fokozatosan s felügyeletük alatt alakitauák meg a járási s községi; gazdaköröket. A megyei egyesülelek az országos gazdasági egyesületben. bírnák azt a kapesot, amely egyöu te\ ü e 1 járá sok biztosítása érdekében kívánatosnak mutatkozik. Az egyesületek fel volnának több tisztán mezőgazdasági kérdésben az autonóm intézkedési joggal ruházva, a közigazgatás főbb hivatalnokai hivatalból volnának tagjai, viszont képviseletinek magukat a közigazgatásban is, melynek, bárhogyan váljon is el a reformjavasiatok sorsa, az ujjáalkotásnál kell egy a mezőgazdasági ügyek szolgálatában álló résszel birnia. A gazdasági egyesületek a befolyó tagdijak és az 1% földadóval egyenlő nagy s törvényileg biztosított állami subvenczióban bírnák anyagi fennállásuk biztosítékát. A pestmegyei gazdasági egyesület a kényszertársulás mellett tör lándzsát. Községi gazdaUiiácsokat akar szervezni, a melynek mindenike egy tagot válaszI'.aua a járási tanácsba, mely maga állítaná elnökét, alelnöke (igazgatója.) pedig a járási főszolgabíró volna. Min 1 dou járási tanács egy s ezekkel egyenlő számn tagot wí'asztana a megyei bi: /,0'tság a megyei gazdasági kamarába, melynek hivatalból voltiának tagjai a • megyei közigazgatás több képviselői is. A létező gazdasági egylet megszűnnék s vagyona a kamarának adatnék át. .1 választásokban a kamarakötelesok vennének részt, mer. e javaslat• 1%"^' a földadónak akarja «kamara illetők » ezimén a gazdáktól anyagi helyzetének biz! ositására beszedni. Máday Izidor külön véleménye a földművelési miniszter tervét fogadja el, mely mogyénkint a megyei bizottság által választott gazdatauácsokban kívánja szervezni az érdek-képviseletet, melynek az anyagi eszközöket a vármegyék auioiiom hatáskörükben bocsájlanák rendelkezésére. A tanácskozásra meghívatnak az ország összes gazdasági egyesületei s szavazó joggal mindenik két tagot küldhet a nagygyűlésre, melyen azonban véleményezési ós hozzászólási joggal részt vehet az országos ós a megyei gazdasigi egyesületek bármely tagja. — Az idei nagygyűlés a tárgy fontosságát tekintve, az összes eddigi értekezletek között a legnépesebbnek Ígérkezik. — Április 3-án tss «Európa szállodában ebéddel egybekötött ismerkedési estély rendeztélik, melyre jegyek előre válihatok az országos magyar gazdasági egyesület irodájában. (Budapest, Köztelek.) Hivatalos szörnyűségek. — Síatira prózában — 11. Mottó: Eideudo dieero verum. (A. Gy.) Ha elmegyünk a járásbíróságokhoz tárgyalásokra, olt néha az alesperes nem jelenik meg a kitűzött határidőben. Ekkor a biró meghozza az ítéletet, melyben ilyenforma passzus leledzik (vagy az Ítélet leledzik ilyenforma passzusban ?) «alesperös a kitűzött haiáridőbeu meg nem jelenvén a kir. járásbíróság állal elmakacsol iatik.» Mi azt hisszük, hogy ennél szebb terméke a jogi «müuyelv»-nek nincsen. Ezt túlszárnyalni még a legújabb időkig nom lehet. Valikh «elmakaesolni» a legnagyobb barbárság a világon : pedig ezen passzust szintén lehetne a mi nyelvünkön is visszaadni : «mivcl az- alesperes a kitűzött határidőben nem jelent meg, őt a kir. járás bifóság makacsság miatt (vagy makacsságban) elmaraszt a lja.» az elmakacsndást ugyan szépségben nem ntuljij felül, de megközelíti a « daczára* no meg a «miszorinf.» ugy tanultuk a stilisztikában, hogy van egy trópus, — melylyel ugyan költök ritkán élnek manapság, — (de mivel valaha, éltek megtették szókópnok a fi- 1 lológusok) ez a kötőszó halmozás (poiysyudlietou). Mi ugyan abban, hogy valaki 10 darab «vagy» «és» «mintán» kötőszót egymás után rakjon, semmi lelki gyönyörűséget vagy szépet nem tudunk taiáiiii : azonban a kik tudnak a hivatalos «stÜushoz», azoknak szörnyen tetszik a polysyndhetoii. Vau olyan ügyvéd, a ki a perbeszédbeu öt különfólü kötszóvai kezd mondatot, felesleges megemlítenünk, hogy ilyen esetekben a «minekutána», « egy óba ránt », «daozára»

} «uzoubau» sil). jelentékeny szerepet játszanak. Novezhe'jük ezeket; henye szavaknak. Van sok jogász, a ki nem tud a «irogy'* líötősző létezéséről * és már évek óta a. «miszerint»-nek esküdött örök hűséget. Áldásunk lebegjen poétikus frigyük fölült. A szenvedő alakot nem lehet kiküszöbölnünk a hivatalokból, bár elmondhaijuk, hogy soks/or, a legtöbbször ki lehet kerülni a lia.xziiálaíái. Pedig fiatal éveiben mennyire haragszik rá a tanuló ilju. A szabályt éppen ezért igy magolja be: a tátik tetik a magyarban ban nem használtatik. De a hivatalnok mtndezt elfeledi, azok az urak megcsontosodnak ; a bű ró érzéktelenné teszi a kedélyt. Ezeket a külvilági ól még mindig ebinfii (el válasz'ja el. Már az előző czikküukben reá mulatunk a szenvedő alak használ a iára, JS

T

em mindig hiba, de azért anélkül, hogy hibát követnénk el, mindig ki iohet küszöbölnünk. Nem mondjuk azt, hogy a, szenvedő alak nem magyaros. Ennyire neológok nemvagyunk, mert régibi) nyelvemlékeinkben számtalanszor találkozunk vele; csak azt álitjuk, hogy nem modern, -p. magyar nyelv legújabb korában nom használjuk; csak a hivatalokban lengődik még. Azonban óriási túlzásba ósa nyelv elleni vétségbe esnek aszenvedő (mivelhető) alakú igét «által» névutóval összekötve használják: pl. a bi-* róság által elhatároztatott. Ez mindig hiba : pedig ilyennel na?pouta találkozhatunk. Sokan a szenvedő alak hívei, azzal argumentálnak, hogy a bíróságoknak az itélethozásuál semmi szubjektió szerepük nincsen és ha az alperes vagy a felperes «elmarasztaltál ik», ezzel a bíróság konstatálja a jogot, a törvényt, a mely eljárásra a bíróság illetékes"fórum. A jogrendszer közege a biróság, mely minden fenforgó jogesetben objektíve mondja ki a a létező jogot, de ezt — a szenvedő alakot pártolók szerint — csak szenvedő alakban teheti. Mig ha alperest «elmarasztaljam, akkor szerintők uem lehet ebből elvitatni némi szubjektivitást, akkor a biróság nen miut a jogrendszer közege, hanem mint cselekvő íilany fungál. Szerintünk ez egyéni feifogás dolga. A cselekvő alakkal éppen ugy ki lehet bókülni, mint a szenvedőveH ez az előre szeretet csupán a megszokáson alapszik, A szenvedő ódon bizonyos archaismusra emlékeztet, a cselekvő modern, magyaros ízért is jobban ajánljuk. Tudjuk, mily illentótes intézkedések vannak arányban a budapesti kir. Ítélőtábla cselekvően Ítélkezik, mig pl. a szegedi tábla }lnöke kiadta a famozus rendeletet az A meggyőződés melegétől, a honszeretettöl, az érdeklődésitől áthatva a miről ;

,irt, fel világosi totta az értelmet és fölmeidegi-tette a szivet, és e szellemi erő és ke-dély, párosulva bírta aztán azt a képes.séget, hogy rábeszélni tudjon, mindenkinek az érteiméhez férjen a nyelv nemes .egyszerűségével., szabatos élességével melyéhez csak itt-ott tapad egy- egy arezhaisüiíUa. Kedélyesen., bizalmas hangon ir háú,családi,- nöi foglalkozásról nőrokonainak ; .melegen ajánlja ismerőseinek pártfogoltjait, s ha azok nem érdemesek rá, inkább pénzen s?abadul tőlük. Mély tisztelet, nagyrabecsülés hangján ir azoknak kikhez szorosabb barátság köteléke nem fíízi. Mikor pedig bizalmas embereinek, kebelbatátaimalf, — akkor szivébe mártja tollát.-a elwerül a szeretet érzelmébe, Fogalma a barátságról oly magasztos, hogy mint gyak- • ran monda, a hazánuk és ebeknek él. És mert e kettÖ oly ójsszenott valami voltbeane, e haza és barát iránt való érdeklöd-ís, szellemétől vannak megihletve e zsánerbe tartozó levelei. Lelke nagyon vágyódott hÖ és bizalmas lelkek után. Életét nem tartotta volna kielégítőnek, ha meg uein nyugüdhatik hü barát viszonyzott jóakaratán. Nem talált kellemesebbet mint rokon- i lelkekre akadni, kivel mindent ugy közölhet, mint önmagával, Nem gyöngeség vagy I érdekből kivauta a barátságot, hogy a mit magunk el nem érhetünk mások segitsé- « üévul elnyerjük, — oka mélyebb, nemes 1 és az ő gyöngéd természetéből folyó volt, t t. i- a sziv kielégítése. Birta is a nagy jellemek azon tulajdonságát, hogy minél I nagyobb az önérzete s minél jobban megI erősiti a bölcseség és erény a függetlenségre annál inkább törekszik a barátságra. Mint nagy jellem csodálja egy másik jelesben a nagyságot, s baráti érzelemmel közeledik hozzá. Egy másik nagy jeliem s barátságát keresi. Egy harmadik a válságos helyzetben enyhíteni igyekezve a ha/a állapotán, beíolyásos hivatalt vállal ; s ö liagyrabecsülo barátságai csüng rajta. Es ö föntartja élte végéig a fogadott barátságot. Kosuth, az egyetlen, kitol elvált, nem a személyes vonzalom, hanem a politikai különbség miatt, — mert hazája érdeke első lévén előtte, nem tarthatta fenn a szoros barátságot azzal, ki vele.ellentétes iránybun haladt a hazafias kötelesség ösvényén ki nem ismerte el az ő mtivének saukezioját. Kosuth Lajossal való viszonyában magaslik ki jellemének legszebb varázsa, hogy «e!ső és legszentebb a baza.» Pedig Kosuth nagy barátja volt. Mint egyik hozzá intézet levelében írja ; «égi tűz barátságuk, mely keblükben ég, tisztán, melegen világit, éltet mint a napsugara, de el nem enyészik, mint a nap, felbök nem borítják és fogyatkozást nem szenved.* (1844, novmber 2-án.) De ha meg is szakadt köztük a barátság fonala, ellenségekké uem váltak, sőt Deák Kosuth nyiit levelére tekintélyes sértődését sem éreztette keserűen.» Nincs annál rútabb, — mo dja Cic ró — mit.t lurc ban <lla i iizzul Invui benső viszonyban állottunk.* í§á Deák megtartotta a jeles írónak századokat túlélő irátiyeszméjéfc ! Tu-ljuk, hogy az méltó a barátságra, síben meg vau az ok, a miért meg lehet szeretni. Tudjuk azt is, hogy a haza bölcse, ily ritka embereket ki tudta válogatni. Széohenyi ha nem is volt kebelbarátja, de azok közé első sorban tartozott, kit lelke egész hevével nagyra becsült. Hisz a reformátor programmját javában Ő magáévá tette csakhogy mig Széchenyi a kezdeményezésben, Deák a kivitelben volt mester. Ragaszkodott hozzá nagyon. 1840-ben István napkor Czenkre is elmegy, üdvözli öt névüunepón, s Széchenyinek «Világ» czimű müvéről beszédében azt mondja, hogy : «kezdetben, midőn derengeni kezdett, nem minden szemnek volt elviselhető, de ma már szinte nélkülözhetetlenné vált, a nemzet elszántsága és szilárd akarata követ? keztében.» — Egyik levelében irja, hogy vágyik öt, ismét látni, s a tisztelet és barátság legszívesebb érzelmeivel jobbját szorítani ; szeretne vele bizonyos kérdésekben bővebben értekezni, még pedig szóval, mert igy könnyebben tisztelhetik eszméiket. Elkerült mindeu alkalmat mely Széchenyivel összeütközésbe hozta, annyira szerette és nagyrabecsülte hazafias érdemeit. A szenvedélyes vitába, mely Széchenyi és Kosuth közt lefolyt, nem szólt be, pedig Széchenyi még ellene is czikkezett, csakhogy bevonja a vitába. Semlegessége bántotta is Széchenyit, s mikor miniszterek lettek, szemére is hányta, Deák erre azt válaszolta ; Mi haszna lett volna a hazának, ha összeveszünk. Nem jobb-e, £hogy barátok maradtunk ? (Folytatása következik.)