Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 86. szám

ellenzékek is ismerik Wekerle pénzügyminiszter* zseniálitását) megváltozott a helyzet. A tőkének hazánkban okvetlen az iparvállalkozás felé kell fordulnia s evvel egyszersmind megöl datik a kivándorlás kérdése is, mert az emberi erő, a télen tétlenül heverő munkaerő és az egész évben tengődő munkás foglalkozást nyer. Nem kell majd szuronynyal és erőszakai visszatartani az embereket a kivándorlástól, mert itt is lesz tere a munkálkodásra.

És miért kell ennek bekövetkezni ? — Azért, mert az állam háztartásban megszüut a deficzit s ennek folytán uj járadékok nem bocsáttatnak ki, a va- részvények el fognak tűnni a tőzsde árfolyamjegyzékéből (mert azoknak beváltását átvette az állam) s így a tőkének okvetlen más beruházásokat kell keresni, a mint azt a gyors egymásutánban keletkező részvénytársaságok máris mulatják. A pénzvilág úgy a saját, mint az ország előnye érdekében felkeresi az ipari vállalkozásoknak általa eddig elhanyagolt terét a vidéki gazdag pénzintézetek a kölcsönadásnak szűk köréből kimozdulva, pénzüket gyümölcsözve vállalatokba fogják fektetni. — Igénybe veendik az előnyös állami kedvezményeket és virágozni fognak.

Ezen változás be fog követ kezűi, mert be kell következnie. A szegény nép a csapásoktól sújtott és az adó alatt görnyedő nép nevében örömmel üdvözöljük e jobb jövő hajnalának derengését !

Fővárosi levél.

■(A miniszterelnök családi üunepe.)

Esztergom, okt, 23.

Környezve mind attól, ami hazánkban rang és méltóság által fénynyel bír, körülvéve szerencsekivánatoktól, melyek családi jólétének szólnak, ünnepié Szapáry Gyula gróf leánya esküvőjének űrömön népét a rokonszenves Róvay Simon báróval.

A parlament szünetelt ez alkalomból ; rövid fegyverszünet váltotta fel a forró barczot, mert a parlament tagjai páríkülömbség nélkül egyhangúlag nyilvánították azt a ki vánságukat, bogy a miniszterelnök családi ünnepét együtt ülhessék meg.

Mert legyen bármilyen heves a pártok küzdelme a polilikai arénán és jusson bár a viadalban néha a szenvedély szóhoz : Szapáry Gyula gróf személyes

tulajdonságai, előkelő szeretetremóltó- sága, lovagias lénye osztatlan nagyrabecsülés és rokouszenv tárgyai a parlamentben, mely ebben is hamisítatlan kifejezése az egész nemzet érzelmeinek.

A miniszterelnök alkotmányos szokás szerint Magyarországon az országgyűlés mindkét házának leadere. ügy a nép választottjai közt, mint a főrendek házában ő a tanácskozások vezetője, úgy itt, mint ott az ő szava a mértékadó, az ő szavát illeti a vozető jelentőség. Már hivatalos méltóságánál fogva is élvezi tehát Szapáry gróf valamennyi parlamenti tag becsülését. De ezt még lényegesen fokozzák jellemének világitó előnyei. Oly előnyök ezek, melyeknek becsiilésébeu a pártok közt különbség nincs, individuális erények, melyeknek még a politikai ellenfelek is átnyúlják a polgári elismerés cserkosz nruj át.

A miniszterelnök örömnapja ezért egyúttal fegyverszünet is volt a politikai harczban. A politikai világhoz az előkelő társaság csatlakozott hasonló érzelmekkel, high-life-jében nincs családi kör, mely rangban és születésben fényesebb műveltségben kimagas- lóbb, nemes érzelemben sugárzóbb lenne annál a bizalmas családi körnél, moly benső szeretőiben körülzárja a miniszterelnököt.

Különösen Szapáry Gyula grófné ő excellencziája mintaképe a tökéletes nemes nőiességnek, egyformán előkelő műveltsége és szellemessége, valamint gyengéd női kedélyének ethikai magassága által ; történelmi emlékezetességű főnemesi család ivadéka, egyesíti lényében a magyar nő speczifikus ivadéka, egyesíti előnyeit a legnemesebb emberi érzés jó tulajdonságaival és megnyerő egyéniségének ezt a finomságát becsüli és magasztatja mindenki a ki csak abban a szerencsében részesült valaha, hogy megismerhető miniszterelnökünk nejének igéző személyiségét.

Csoda-e, ha Magyarszág politikai világával a társadalom is megüunepli az örömüunepet, melyet az imént ült meg Szapáry Gyula gróf és családja. Az általános szeretet és nagyrabecsülés, melylyel Magyarország a szülőpárnak adózik, átszáll gyermekeikre is és különösen viruló s bájos leányukra, ki kezét uyujtotla szive választottjának az óletfrigyhez. Szellemben és kedélyben bájos tükörképe szülőinek, mindenki őszintén tiszteli Ilma grófnőt,

aki csak ismeri irigység nélkül örvend boldogságának, hogy oly lovagias és nemes férfival lépett frigyre, mint Ilévay báró.

HÍREK.

— Családi ünnep a miniszter- elnöknél- Lapunk azon kiváló szerencsében részesült, hogy a budavári ünnep egyik megtisztelt vendégétől közölheti a következő eredeti tudósítást: F. h. 21-ike nagy örömnap volt a kormányelnök családi életében. Legidősebb leányát, Ilma grófnőt u. i. oltárhoz vezette e napon Révay Simon báró, a budaváry sz. Zsigmond kápolnában. Az esküvőt megelőzőleg több órával már n-’igy mozgalom színhelye volt. a miniszterelnöki palota környéke. A főváros lakossága sűrű csoportokban lepte el a tért, és daczára a permetező erőnek állhatatosan várta az impozáns látványosságot. Fél fiz körül vette kezdetét a magas vendégek bevonulása a sz. Zsigmond templomba, mely gazdagon volt díszítve déli növényekkel és nehéz szőnyegekkel beborítva. Pontban 10 órakor érkezett az eskető Samassa József dr., egri érsek, kit a templom bejáratánál Vezinger Károly apát kir. palotai lelkész, Tüuráuszky Nándor nagymarosi esperes, mint a vőlegény atyának volt nevelője és a vőlegény keresztelője, Novak Lajos a vőlegény volt nevelője, Walter Gyula dr, az ifjú Sz;ipáry grófok volt nevelőjo és a menyasszony első hitoktatója, Purt Iván dr., palotai káplán és Szevér Ferencz hittanár vártak. Az érsek Szmrecsáuyi Pál oldal kanonok, Párvy Sándor ez. kanonok és Szmrecsányi György titkár kíséretében érkezett és áldást osztva vonult a főoltár elé, hol trónján helyet foglalva, felölte az egyházi ruhákat. Az oltárhoz lépve, megható beszédet intézett a jegyesekhez, majd pedig megesketé őket. Utánuk misét mondott, mely alatt a jegyesek imazsámolyon térdeltek, mellettük jobbról-balról a násznagyok és testvéreik — közöttük Szapáry Lőrincz gróf, követségi atlaché, ki Alexandriaiból jött nővérének esküvőjére — állottak. A »Miatyánkhoz« érve a miséző újból áldást rebegelt, mely alatt a jegyosek az oltár zsámolyán térdeltek. Végre az utolsó áldás előtt újból áldást esdett rájok és másodszor is szállott hozzájok : elsorolva kötelmeiket és buzdítva őket azok hű

és lelkiismeretes teljesítésére. Mise utáni mely alatt az operaházi énekkar Gouno<< Vocál miséjét adta elő, levetvén a; egyházi öltönyökül, imába merült a rés széro elkészített zsámolyon, aztán ki: felé indult. Útjában megállolt pár pill lanatra az uj házaspárnál és szivélye sen üdvözölte őket. Aztán a megindult lástól könnyező miniszterelnök és nejé nek köszönetét fogadva a szertartáí; végzéséért, elhagyta a templomot, ki: kísértetve a segédkező papság általi Fél t ízen kelő volt, midőn a lélekemel : szertartás, moly rendkívül emelte fontos ténykedés ünnepélyességét, végett* ért és a magas násznép távozott templomból, hogy rövid lakomára gyűli jön a miniszterelnöki palotában, honnar a boldog pár már 2 óra előtt az áfj lamvasuti pályaházba hajtatott és . vőlegény birtokára Tajnára utazott! A pályaudvarhoz kikisérték az ifjú páni az örömszülők és az egész rokonsági mely ismételten igen érzékeny bucsuo. vett a boldogságban úszó fiatal októl ő A rendkívüli érdeklődés mely az ünnepi esemény alkalmából mindenfelé tapaszé talható volt, meggyőzhette a miniszterit elnököt azon nagy tiszteiéi ről és szes rétéiről, mely magas és családias eré'i nyékben póldáuykópül szolgálható csam ládját környezi.

— Az ezredesről, Giivicsics D«( niel lovagról múlt számunkban megö jelent tudósifás anyagát már hóuapooi előtt igen megbízható forrásból merni tettük, de csak most adtuk ki a caln dieroi emlékünnep előtt. Megkeresteöö tünk annak kijelentésére, hogy a kiJ tüntetés hírének publikálása még korain: Reméljük azonban, hogy rövid idbi múlva a hivatalos lap is igazat fool adni nekünk.

— Kulturegyesületünknek.ADunáid

túli kultur - egyesületnek, hová mi i tartoznánk, Hornig Károly báró vesiae prémi püspök kétszáz forintot adoniim nyozott.

— Az írók és hírlapírók uj fővá?< rosi egyesülete, az »Otthon«, lapuinu szerkesztőjét tagnak választotta.

— Szabó Gyula dr. Járásbiróságuiun

egyik legkiválóbb tagját, Szabó Gyűlik aljárásbirót tegnap avatták fel az egyu^s temen jogtudornak. A derék eseméirné hez örömmel gratulálunk.

— Sinka Ferencz tanániövendéiáh lapunk muukatársa, mint részvéttdh értesülünk vörhenyben fekszik a Vöröiöx kérész kórházbau. Baját, hivatása kööá

a nagyasszonynak és igy adta elő idejövetele czélját :

— A csépiestül jövök haza, hát gondoltam, megnézem, mit csinál Ro . . ., akarom mondani a nagyasszony.

Ez szégyenlősen hallgatott és odaültette a lurkót a ház előtti padra.

— Hát én csak tipegek-tapogok a gazdaság körül, ö pedig bent van a konyhában, — felelte kis idő múlva a nagyasszony.

— Kicsoda kérem, kérdi a jegyző úgy gondolta, hogy nem értette jól a nevet.

— Hát a, a — szolgáló. Nem mondtam, hogy ki? Persze, hogy a szolgáló, kiről is beszélhetnék másról ?

Kis ideig hallgattak erre.

A falu népe most jött haza a munkából. Napsütött, poros arczu munkások, a vállára kinek kapa, kinek meg kasza volt vetve. A marokszedő lányok vígan dalolgatva, asszonyok hátukon batyuval, a miben a legifjabb sarj szendereg. Mind szép jó estét köszöntek a nagyasszonynak meg a segédjegyző urnák. Ezek alig győzték viszonozni.

— Szép időnk volt máma, töri meg a fiú a hallgatást.

— Az ám. De el is kel igy aratás idején. Bezeg tavai mind elázott az élet a sok esőtől.

— El, el, — mormogta a jegyző a foga között és nagyon nézegetett az ablak felé.

Ugyan kire vár? Ha mi azt tudnék?

A nagyasszony jól tudta, de semmi hajlandóságot nem mutatott segíteni a jegyző baján. Csak hadd váljon, még elég fiatal.

— Hát segédjegyző ur csak szorgalraa- toskodik a gazdaság körül ? Jó termése volt az idén a jegyző urnák ?

— Elég jó; olyan közepes. Mégis annyi dolgunk van vele, mint mikor egészen megtelik a granárium.

— Panaszkodik a sok dolog miatt ? Talán

nem szívesen teszi?

— Dehogy nem. Azonban már mégis csak szívesebben vesződném a magam gazdaságában.

— No majd eljön annak is az ideje lassan-lassan. Nem kell türelmetlenkedni.

— Hát hiszen még elhúzom egy-két hónapig, aztán majd csöppen valahol egy kis jegyzoség. Huszonhat éves vagyok, a vizsgámat már egy éve letettem s a mikor úgy estenden hazamegyek a princzipálisom családjához, aztán látom a dolgos feleségét, meg a szép gyermekeit, bizony-bizony érzem, hogy már nékem is elkelne a családi tűzhely.

A nagyasszony szörnyen furcsán kezdte magát érezni. Éppen úgy mint mikor boldogult férje megkérte a kezét. Istenem, istenem, ö is éppen igy czélozgatott a házasodásra, mint most ez a lurkó. Hogy dobog a szive, hogy szorítja valami a torkot ; pedig isten engem, nem ötét akarta a jegyző elvenni, hanem Ro . . . Majd kiszaladt a számon, hogy kit. Csendesen, ezt a nevet itt most nem emlegetik.

— Aztán választott már segédjegyző ur a sok szép városi leány közül? kérdé elszorult hangon.

Az ifjú ránézett a nagyasszonyra és szomorúan szólt:

— Nem kell nékem városi dáma. Nekem jó nevelésű derék falusi leány való, a ki sütni-főzni tud és maga varrja a ruháit,

rendbe tudja tartani a ház tájékát, tud tyúkot ültetni, ért a tehenekhez . . .

— A tehenekhez? . . . kiáltott ijedten a nagyasszony.

—Igen, igen, a tehenekhez. Oh, főképen ezt kell tudnia! Mert az olyan leány, aki még azt se sejti, hogy nem vajból lesz a túró, az ... az nem is lány.

Látod Rozikám, ezt h illgasd meg Rozikám, gondolta magában a nagyasszony.

— Mert kérem, a sajt, a vaj, az író, a tejfel . . .

Nem folytathatta tovább a jegyző, vendégek érkeztek a pádhoz.

Két szép régi kisasszony, a nagymama gyerekkori barátnői és lakói a másik utczá- ban levő házában. Szép sovány ránezosarezu agg leányok, gyönyörű snekükkel és ildomos nagy fekete bóbitás kalapokkal. Ezek a bóbiták minden fejmozdulatnál igenlőleg bólintgattak, a kisasszonyok pedig mozgatták a fejüket nagyon és gyakran.

— Jó estét kedves házinénikém. Hogy van édes házinénikéin ? Köszönöm szives kérdését aranyos házinénikén!, mi csak megvagyunk lassan-lassan házinénikéin.

(Megjegyzem zárjel között, hogy ezt az uj czimet nem én gondoltam ám ki. Én is a kisasszonyoktól hallottam. Kedveskedő összehúzása a háziasszonynak meg a nénikének.)

A pad kicsiny volt, éppen három személyre számítva. A jegyző felugrott és udvariasan helyet engedett a két hölgynek. Azok szabódtak kis ideig:

— Köszönjük szépen kedves segédjegyző ur. Nem ülünk le. Ámbár a mi lábaink hamarabb elfáradnak az áldogálásban, miufc

az ilyen fiatalé, de mi nem fáradtunk e : Hisz egész nap a szobábau ülünk, haneien maga, kedves segédjegyző ur, egész nsn lót-fut fárad. Köszönjük, maradjon csseo kérem . . .

Rettentően sokat tudott beszólni a kií j kisasszony. Nagy unszolásra mégis leültesd!i a jegyző pedig a falnak támaszkodott j; botjával turkálta a homokot. Nem igen öruhö a jövevényeknek.

— Képzelje csak kedves házinéniként micsoda baj ért minket. Bizonyosan ismém; a kis Miczit. Hogyne ismerné ? Azt a fehiÍ9d kutyuskát, a kivel együtt szoktunk kinézséo az ablakon. Aranyos állat, semmit sinuia elkényeztetve, még a tejes kenyeret dí megeszi. A múltkor savanyu tejet kaptumndi a tejesasszonytól. Mindég is mondtam óó c hogy senki sem ád olyan jó tejet, mint dni mi házinénikénk, kis Rúzsácskája. Hát M di zony Miczinek az nap csak savanyu tt n jutott. Nem megette azt is a szegény U ^ állat? Másnap aztán mi történt? Az történőd! hogy a Miczuska görcsöcskét kapottddoi savanyu tejtől.

— Szegény állat! De már elmultak dad görcsei ?

— Dehogy múltak, kedves segédjegy^e ur, dehogy múltak. Még most is betegedd fekszik. Azért is jöttünk ide, hogy tanácseom kérjünk. Ugyan kedves segédjegyzö u c nem tudna valami jó orvosságot?

— Talán hideg borogatás, véli a nag^aa asszony.

— Igen az, — mond a jegyző — lnl nem olyanformán, hogy bele kell dobdob egy kád hideg vizbe a Miozuskát, fogadóidba ettől mindjárt meggyógyul. (Vógekot. r s